Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-28 / 204. szám, péntek

A város kőházaiyal, szétfutó utcáival, egyre növekszik; leszorítja a kert alá azokat, akiknek kicsúszott a talaj a talpuk alól s már csak két kézzel dolgoznak a betévő falatért. Az utóbbi időben új bankok keletkeztek, amiknek arányai az egyes rétegek szegényedésével nőnek. A megszorult kisgazda kölcsönt vesz, melynek még kamatait sem bírja fizetni, a tőkére aztán elvész kis életének alapja, az utolsó két hold föld is. Mikor nincstelen marad, mint a két üres tenyere, a módosabb gazdákhoz fordul a lemeztelenített ember. Kamatmentes részletfizetésre helyet kér kunyhóépítésre. A város alatt hosszan kertek nyúlnak el, felszántásra alkalmatlan, haszontalan területek, melyeket állóvizek posványosítanak, úgyhogy termő élet nem fakad bennük. Tókertnek hívják ezt a részt, ahol nyárestéken békák brúgása kavarja a csendet, s a sás közt napmeleg időben tö ineges szárnyas rovar hemzseg. A városi térkép nem jelzi ezt a szegénytelepet, ami keskeny vonalként párhuzamosan fut a Fő-utca alatt. Vasúti töltés, — mondják, - mert régebben a vicinális vonat járt erre. A vízmentes talajrészt kiépítették sportpályának, ahol a gondtalanok mulatságára a szegények fiai rugdossák egymást a labda miatt. Benn a városban bizottság őrzi a közegészségügyet, de a telepre nem tanácsos jönniük, mert az egész területet ki kellene üríteniük, mint bacilustenyészdét. Más hely pedig nem jut ezeknek az embereknek. A hegyoldal fenyves részeit megvetették a tehetősek készpénzfizetéssel, előnyös áftikon. Kiépítették villasornak. A városban gyári fióküzletek nyíltak, a nagyáruház megette a kisboltokat. A régi kis italmérések elkoldusodtak, parasztpártfogó. Ik sóra, gyufára kuporgatnak, nemhogy borra tellenék. Éjjeli mulatóhely nyílt, ahol a kevesek hajnalig pezsgőzve menekülnek a felelős józanság elől. Az, aki százas pénzeket dob a pincérnek, másnap elárverezteti az urasági bérescseléd utolsó tehenkéjét. A városka házai szétszórtan kapaszkodnak felfelé, akár az oktalan emberek. Az utcák és tetők fölött mindent uralva magasodnak a templomtornyok. A harangozó is szegényember, ő néha lelát a toronyból a város alá. De a felületen élők nem látnak a mélységbe, és nem gondolnak a kertaljára. Itt legalább úgy élnek az emberek, hogy nincs felettük gondviselés. Aki jóllakott és vattába pólyált, könnyen elhiheti, hogy valaki vigyáz rá, külön becses az ő személye. De mit higgyen az, aki akár mében. Mind a hat elemi osztályt végigjárta, tud írni. olvasni, egyetmást meg is ért azok ból a vékony füzetekből, amiket az ura téli estéken hazahoz. Hargita István felváltva munkás, meg munkanélküli. Kinyílott eszű, szívós parasztember. Harmincesztendős. Amit az asszony nem ért, azt ő megmagyarázza neki. Csendes ember. Csak egyszer volt haragos. FÖLDKUNYHÓK a kivert kutyák, védtelenül ten geti életét, melyben határtalanná mosódik a szenvedés. Julis hoszonhat éves s már éles vonalak mélyülnek homlokán és arcát barna foltosra tarkította a kora tavaszi nap. Harmadába kapálja a jógazdák földjét. Az ura már öt esztendeje utat épít a határokban szaladgáló autóknak. A járás fizeti, tíz koronájával naponként. Ez a munka tavasztól őszig tart, akkor jönnek az esőzések, és az ember öiberakott kézzel ül otthon a sütő mellett. Csupasz kézzel szedegeti a parazsat pipájába, nem győzi beletölteni a sok dohányt. Szidja is Julis emiatt, de legtöbbet azon veszekednek, hogy az ember nem vigyáz, ha rájön a bolondja. Pedig már mi a fenét kezdenénk több gyermekkel, ez a kettő is csak épphogy megvan. A múltkor, amikor az urát lecsukták a sztrájk miatt a patikus adott harminc koronát, hogy tejet meg kenyeret vegyen rajta a pujáknak. Lánykorában hiába kerülgette a szoknyáját, most elérte, amit kívánt, mert enni kellett a kölyköknek. Az ilyen úgy él, mint a kutya, hát csak kölykei vannak, mint a kutyának. Pénzért mindent megvehetnek az urak. Nemcsak a földet, házat, de a más asszony testét is. Ha az ura megtudná, leütné. Nem a patikust. Annak fegyvere van, erősebb. Ezért nem mehet most már templomba, mert ott meg kellene gyónnia ezt, de azt is, hogy elégedetlen az életével. Mindig nyugtalan a feje. így nem oldozná fel bűnei alól a pap. Azt hinné, hogy lázítják, pedig ő akkor gondol ilyeneket, amikor éhes ... Julis sokmindent nem tud, de valami derengés van érteiAmikor az első gyerektik beteg lett és nem volt pénzük orvoshoz vinni. Daganat nőtt a torkában, éjszaka kegyetlenül hörögve meg is fulladt. Temetés előtt eljött az orvos, mondta, hogy valami diftéria volt. Megmaradhatott volna a gyerek, csak idejében oltást kellett volna neki adni. Akkor Pista dühében lehajigálta a szentképeket a falról, még a csizmája sarkával is rácsikorgott, amiért nem segítettek. Azóta csupasz a kis ház fehérre meszelt négy fála. Csak a penészvirágok nyiladoznak rajta. Újságok hírt hoznak egy új világról, ahol az emberi élet kívánalmainak teljesítését tervszerűen építik. A kertalja lakói keveset tudnak erről az új világról. Hallottak róla valamit s az ország, mint távoli keleti óriás él képzeletükben, valahol a csodák határain. És mégis tervszerűen építenek ok is. A kunyhók sorban bújnak ki a puszta földből. Még távolságok vaunak köztük. de közben újabb elszegényedési hullám söpör végig a városon s lesodorja ide azokat, akik még nemrég lakbért fizethettek kő- és téglaházakért. Itt köv(:t csak a házalaphoz raknak, téglát nem látni sehol. Sárból gyúrják a vályogot azok, akiknek házhelye a föld lankás oldalán fekszik. Ezek, hogy megtakarítsák a követ, a ház egyik falát a földből ássák, csak a többi három falat építik hozzá. Akiknek helye a szabadon fekvő lapos földön van, mélyen tőidbe ássa a falakat. Fiatal akácfatörzset húz fölé sátorszerűen, közé nádarak és befödi földdel a tetőzetet. Ezekbe az odúkba csak meggörnyedten lehet bejutni, ablakot valami iivegdarabból dugnak az oldalába. Akinek üvegdarab se akad, pléhet, vagy keménypapírt dugdos a nyílásba. Télen még rongyokkal is betömi a nyílásokat, hogy ki ne menjen a meleg, vagyis megrekedjen bent az elhasznált levegő. Nyers deszkából összerótt ágy, szőrpokróc tyúktollas húzatlan párna a fekhely. Van még egy kecskelábú asztal, néhol egy vagy két nyikorgó szék és lyukas bádogkályha, mely keserű füstöt terjeszt. A szopógyerek bölcsőjét vászondarabból kölik az alacsony gerenda két végére. Hintázhat benne. Nem tudni, init álmodhat egy ilyen pondró, amelyet Jöjjön szüretre Pezinokba Az idei pezinoki szüreti ünnepség (szeptember 19-én és 20-án) a Kiskárpátok szőlőtermő vidékének felszabadulásunk óta elért sikereinek ünnepe lesz. A pezinoki pártbizottság és a vnb mellett bizottságot létesítettek, mely feladatul kapta a szüreti ünnepségek megrendezését. Az előkészítő bizottság májusi és júniusi ülésein aprólékosan megtárgyalta a szüret előKészítési feladatait és kinevezte az egyes albizottságok elnökeit. A szőlészeti és borkiállítás előkészítését a kiállítási albizottság végzi, melyet dr. Tibor Bohdanovský, a szlovák mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese irányít. A hagyományos szüreti ünnepséget esztrádesttel nyitják meg már pénteken, szeptember 18-án este. A műsorban, melyet a helyi szabadtéri színpadon, rossz idő esetén a sporthallban rendeznek meg, pezinoki születésű művészek és Pezinok testvérvárosa, Mladá Boleslav művészéi szerepelnek. Szombaton reggel a fürdő termeiben aprójószágtenyésztési és kertészeti kiállítás nyílik. A kastély parkjában rendezik meg a bor, valamint a gépesített szőlészet kiállítását. A művelődési ház történelmi termében lesz a borkóstoló. A sportkedvelők a sadionban találhatnak szórakozást. Este az amfiteátrumban és a moziban különböző kultúrrendezvények várják a szüretelőket. Szeptember 20-án. vasárnap Ä KOMMUNISTA E3E3E3E3 EL mákhéjból főtt nedvvel próbálnak elaltatni, hogy ne bőgjön folyton az anyja üres melle után. Megfojtani mégsem lehet, mert a szegényembernek is kedves a kölyke, ha nem is tudja megrendszabályozni, hogy kevesebb legyen belőle. Azt csak az úri asszonyok tudják. Pénz kell ahhoz is; az ilyennek még jó, ha ételre jut. Ha bajba kerül, az életével játszik. Néha végképp sikerül a máktejjel elcsendesíteni a pondról. Amikor is a halottkém beírja a leletbe, hogy bélhurut, vagy sápkór. Azt csak nem írhatja a halál okául, hogy éhség. Munkanélküliekről hivatalos statisztika van. Öngyilkosokról is lehet. De éhenhaltakról nem illik kimutatást közölni. S akik még élnek, azokat nem lehet eltemetni. PRERAU MARGIT (Megjelent a Munkás és a Parasztnaptár 1937-es évfolyamában) 10 órai kezdettel az új Grandszálló előtt békemanifesztáció lesz, melyet a pezinokiak és a szüret látogatói közkedveltségének örvendő hagyományos allegorikus menete követ. Délután a téren tárgynyereményeket sorsolnak ki, majd a város szórakoztató központjaiban szüreti népmulatsággal zárulnak az ünnepségek. Ennivalóról és frissítőről bőségesen gondoskodnak. A szüreti ünnepség iránt nagy az érdeklődés nemcsak Szlovákiában, hanem Morvaországban és Csehország egyes városaiban is. Épp ezért a szervezők gondoskodnak arról is, hogy a távoli vendégek szállást kaphassanak. Bratislavából és Trnaváró! ezeken a napokon különvonat indul, és biztosítják Bratislavából és környékéről a rendszeres ingajáratot is. I- ŠOLTYS 19 — Már sötétedik, miért nem gyújtasz villanyt? — kérdezi Otló. Megforgatja a kapcsolót. A lámpa fénye megcsillan magas, sima homlokán. Lassú, lomha léptekkel Alizhoz megy, s •arcon csókolja. — Szervusz, nyuszikám! — Már vártalak ... — Azt hiszem, másra vársz. Benéztem a konyhába ... — Látogatónk lesz. — Talán csak nem Lida jön a vőlegényével? — Jól tudod, hogy nem a vőlegénye ... — Ezer bocsánat, nagyságos asszonyom! De igazán nem tudom, hogy minek nevezzem azt a fiatalurat. — Laco bácsi jön látogatóba. A múltkor meghívtam, s ma délután ráérne. — Mondtam neked!... — Azt is mondtad, hogy egyszer eljöhet! — Miért nem üzentél? — Hívtalak, de már nem voltál az intézetben. — Nem szeretem az ilyen látogatókat. — Megígérted! — Egyszer kibírom, de utána... — Mondd meg neki te, hogy nem akarok többé azzal találkozni, aki megmentette az életemet! — Ha az emberek megtudják, hogy titkosrendőr jár hozzánk, még azt gondolnák ... — Mit gondolnának? — Nem érted te ezt. .. — Nekem olyan mindegy, hogy hol dolgozik! Ha át akarsz öltözködni, öltözz át gyorsan, mert húsz perc múlva megérkezik. — Nem hívott senki sem? — A mentőangyal hívására vársz? — Ma nem lehet veled beszélni! — Látom, menni akarsz valahová, az autót kint hagytad. -»• Még bemegyünk a városba... — Legalább hazavisszük Baksát. — Más nem jár az eszedben, csak Baksa?! — Nem veszekszem veled — válaszolja Aliz, s kifelé indul, hogy a konyhába menjen. — Valóban nem hívott senki sem? — szól utána Ottó. — De nagyon várod, hogy valaki hívjon! Remélem, nem a kedves Frankén barátod hívására vársz? Még egyszer el nem engedlek vele, hogy átmulasd az éjszakát! — Egyszer én is meghívhatom a régi barátomat... — ... és megkérdezhetnéd tőle, miért titkolja el a külföldön élő rokonát? — Miket beszélsz?! — rökönyödik meg Ottó. Villámló tekintetet vet a feleségére. — Ezt meg kitől hallottad? — Lidánál hallottam ... — Attól a mérnök úrtól? — Igen. — S még mit mondott? — Talán baja lesz belőle. Most akarják felvenni a pártba... — Az ő dolga! — dörmögi Oltó. — Megyek, kezet mosok — mondja enyhébb hangon, és kisiet a fürdőszobába. Aliz meggondolja magát, a nappali szobában marad. A konyhába csak azért akart menni, hogy ne veszekedjen Ottóval. Bosszantja, hogy ennyire ellenzi Baksa látogatását... Mire gondolnának az emberek, ha megtudnák, hogy a titkosrendőrségnél szolgál? Mit gondolhatnának rólunk? Hogy besúgók vagyunk? Istenem, hogy juthat ilyesmi az eszébe?! A sarokba állított kis asztalkán megszólal a telefon. Kétkedve emeli fel a kagylót. Hátha Baksa hívja, fontos dolg<r akadt, nem jöhet... — Halló! Itt Halderné ... —Jó napot... Bocsásson meg, lassan már jó estét kell kívánnom ... — Kivel beszélek? — kérdezi töprengve Aliz. Ez nem Baksa hangja. — Halder elvtársat keresem ... — Megímondaná végre, hogy ki hívja? — Nincs odahaza? — Kit jelentsek be Halder elvtársnak? Halk ajtócsapódás. Ottó robog be a nappali szobába. Nagy lestével árnyékot vet a sarokban álló Alizra. — Engem hívnak? — kérdezi. — Miért nem szólsz, amikor engem hívnak?l — mordul a feleségére, s kikapja kezéből a kagylót. — Halló! Itt Halder! — Szevasz, Ottó! Itt Oszi... Ottó a közelében álló Alizra pillant. — Ha annyira akarsz telefonálni, gyere, beszélj! — mondja dühösen, s a felesége felé nyújtja a kagylót. — Az ezredesem hív . . . — Csak beszéld ki magad az ezredeseddel! — feleli Aliz, s kimegy a konyhába. — Végre! — sóhajtja a kagylóba Halder. — Nagyon akaratoskodott a feleséged, ezért megváltoztattam a hangom ... — jól tetted. Haragszik rád a kiruccanás miatt... — Akkor szépek az asszonyok, amikor haragszanak. — De jó kedved van ... — Ittunk egy kicsit... —- Beszéltél vele? — Komoly elvtárs lett belőle! Csupa száj ember lett... Képzeld el, a jövő héten keringőzni fog odaát... r — Hol? — Ott, ahol a rokon él... Küldhetnénk neki egy kis ajándékot! ... Nem érted? — Hol vagy most? — A Luxorban ... Innen hívlak ... Épp az imént búcsúztunk el... — Várj meg! Nemsokára ott leszek! Nekem is van mondanivalóm számodra. A te Górázd mérnöködnek eljárt a szája . . . — mondja sietve Halder, és lecsapja a kagylót. Aliz a nappali szobába vezeti a vendégét. — Köszönöm a rózsát... — mondja halkan, megilletődve, s a nagy, fekete szeme elnézésért könyörög. — Egyedül vagyok, Ottó előbb ment el... — Sajnálom, hogy nem ismerhetem meg a férjét. — Tegezzen csak, Laco bácsi. — Hohó! A kis Alicánk már asszony! Szép asszony . . . — Laco bácsi... Baksa összevonja a szemöldökét. Homlokán redőkbe fut a bore. Gondolkodik, csodálkozik. — Mi van veled, lányom? — Köszönöm, Laco bácsi... — Csak nem sírni akarsz? Aliz megrázza a fejét. Hullámzik a vállára omló fekete haja. — Gyújtson rá — mondja nagyot sóhajtva. Alig tudja viszszatarlani a könnyeit. Baksa tüzet ad. Mélyet szippant. — Ne haragudjon ránk, Laco bácsi. A férjem nem tudta, hogy látogatóba jön, nem telefonálhattam meg neki ... — Hová ment? — Az ezredese hívta ... — Biztosan fontos dolga lehet. — Nem tudom. A munkájáról sosem beszélünk... Hozok be egy kis bort... Mindent előkészítettem ... — Hadd szívjuk el nyugodlaii a cigarettát. Ráér a borocska... Hallgatnak. A szállongó füstöt nézik. Baksa megingatja a fejét. — Nem tudlak én téged tegezni. Nagyon furcsa ... — Pedig úgy szeretnék olyan kislány lenni... — A fa tövében, a hóban kuporogni, és felugrani, mint a riadt őzike? — És fagyott krumplit enni, fagyott vadhúst rágcsálni... — És a meleg faházikóban ugrándozni az ágyban? — Beszéljen róla, Laco bácsi! I Folytat juk i 197U VIII.