Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-23 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

LONDON Londoni párbeszéd, részt vevői már nem éppen virágzó hölgyek. — Drágám, olyan fáradtnak látszol... — Az is vagyok. Férjem ágynak dőlt, nekem pedig éjjelnappal ott kellett lennem mellette ... — Dehát miért nem hívtál ápolónőt? , — Hívtam. Éppen ezért kel-, lett ott lennem . .. EBÉD Az újdonsült feleség megkérdi ifjú férjét: — ízlett az ebéd? — Hát szívem, a só remek volt, kár, hogy kevés levest tettél rá . .. BÍRÓSÁGON A bíró megkérdi a vádlottat: — Mondja meg, hogyan került az az ékszer magához? — Gondolkodnom kell, bíró úr. Kérek egy kis időt. — Rendben van — feleli a bíró —, hat hónap jogerősen) NEM TUDJA Egy részeg sofőr behajt az egyirányú utcába, peuze a tilos irányban. A rendőr megállítja. Gúnyosan kérdi: — Hová igyekszik? A részeg a volán mellett gondolkodik egy kicsit, majd fejcsóválva mondja: — Hogy hová, hukk, azt magam sem tudom, hukk... De alighanem el is késtem, hukk, mert már mindenki jön vissza onnan ... Szöveg nélkül, avagy az árnyék igazat mutat. (Pavliha) HANGVERSENYEN Az asszonyka oldalba böki a férjét és*odasúgja: — Nézd, János, a szomszédunk elaludt... — Szörnyű vagy, Irén — dünnyögi mérgesen a férj —, ilyen csekélység miatt képes voltál felébreszteni! CSALÁDI VIHAR A veszekedés hevében az asszony mérgesen vágja oda a férjének: — Nekem családi házam, bútorom, takarékkönyvem volt, amikor összeházasodtunk. De mi volt neked? Mire a férj mély sóhajjal: — Nyugalmam, fiam, nyugalmam . .. A MAMA A fiatalember harmadízben tesz látogatást a iányos háznál. A mama rendkívül elégedett a fiúval. Meg is mondja lányának: — Tetszik nekem ez a fiú. — Kérlek, hagyd békén — feleli dühösen a lány. — Neked ott van a papa. TELEFON Cseng a telefon. Ijedt férfihang beszél a vonal túlsó végén: — Doktor úr, siessen a kislányomnak magas láza van. — Milyen magas? — Negyvennyolc egész, hat tized. — Akkor én már felesleges vagyok. Hívja a tűzoltókat! FORGALOM Százával robognak -el az autók a főútvonalon. Nem akar véget érni az autóáradat. Egy ember, aki szeretne átjutni az utca másik oldalára, átkiabál egy .ott álló embernek: Mondja, magának, hogy sikerült átjutni? — Kérem, én itt születtem! Letkes üdülő (Krokodil) FIGYELMEZTETÉS — Kérem, itt nem szabad fürödni! — Én nem fürdöm. Én fuldoklóm . KÉRDÉS Két férfi beszélget. — Mondd, Péter, tudnál olyan nőt szeretni, aki hazudik? — Nem. — Hát olyat, aki nem tud főzni? — Nem. — És olyat, akinek a \ ilág összes pénze sem lenne elé; ? — Nem. — Akkor mondd meg ős intén, mi a csudát akarsz a feleségemtől? ORVOSNÁL Egy idős bácsi ül az orvosnál. A doktor a személyi adatait veszi fel. — Nős? — Persze. — Család? — Van. — Mennyi? — Sok. — De mégis mennyi? — Nyolctól tízig. — Hát maga azt sem tudja, hány gyereke van? — Kérem, doktor úr, én nem avatkozom be az asszony dolgaiba ... Az újságíró noteszából X. csak attól retteg, hogy előbb-utóbb még majd olyan pozícióba teszik, amely megfelel képességeinek. • X. mondja: Vigyázva lépkedj a tó, mindig tudja magától is, merre kell fújni. • Mindig ő áll az érdeklődés középpontjában. ö a leghangosabb. • Szerelmi csalódás nem más, mint visszanyert szabadság. • Az igazság mindig meztelen, még ha egyesek megpróbálják is a legújabb divat szerint öltöztetni. * VEZETŐKÉPZŐ ISKOLA Ott repül a vezérigazgató! (Barát Gyula karikatúrája) V. PANKOV A jeleségem is, én is — fiatalok ZA vagyunk. Ennek ellenére igen ' sokoldalú szellemi életet élünk. Ö többek között a disszertációján dolgozik, azonkívül különféle társadalmi munkákat is végez, hetenként ötször uszodába jár, rendszeres látogatója a színházi bemutatóknak csakúgy, mint a filmfesztiváloknak. Ami engem illet, magam is kielégítően fejlődöm, részt veszek egy öntevékeny képzőművészeti kör munkájában, a rézveretek a hobbym, ráadásul mindenféle sport iránt érdeklődöm (a stadion lelátójáról), és még sok egyéb dologgal is foglalkozom. A rengeteg elfoglaltság néha ütközésekhez vezet. — Este színházba megyünk — terjeszti elő önhatalmúlag a feleségem a mai programot. — Este? Nekem próbám lesz az üzemi zenekarral. — De a mai nem egyszerű színházi előadás, hanem premier! — jó, de mégsem hagyhatom cserben a társaságot. — Tedd át a próbát éjszakára. Igazán tekintettel lehetnél arra, hogy én ezt az estét a disszertációmtól vonom el. — En tekintettel lennék, csak ... — Szívesen előkészítem neked a fürdőt. — Ez mind rendben lenne, de még egy vitára is fel kell készülnöm. — Milyen vitára? — Egy cikket fogunk elemezni. A címe: „Hány gyerek legyen?" — Csacsiság. Kit érdekel ez? Senkii szellemi életnek, amelyet eddig folytattunk. Ennek helyébe lép az a különös, furcsa érzés, a gyerek iránti szeretet, a maga következményeivel.. —- Milyen következményekre gondolsz? — Hát arra, hogy ie a magzatunkat apai szeretettel veszed körül, én anyaival, jönnek a nézeteltérések, veszekedések, jön a válás. Legyen, vagy ne legyen — Ügy gondolod? Pedig nálunk igenis tudni szeretnék az emberek, hogy ml a helyes álláspont. Hogy mi a következménye a gyerekek létszámának. A szociológusok szerint... — Hogy mi a következménye? Tételezd fel, hogy van egy gyerekünk. Nevelnünk kell. Foglalkoznunk kell vele. Akkor viszont lőttek a disszertációmnak, az uszodának, a te zenekarodnak, a rézvereteidnek, egyszóval annak az egész társadalmi és — Válás?! — Igen. Talán ritkán fordul elő ilyesmi az életben?... E s akkor elkezdhetünk osztozkodni. — Min kellené osztozkodnunk? — Hát amin válás előtt kell. Minthogy intelligens emberek vagyunk, holmi bútorokért, kacatokért nem fogunk hajba kapni, de a gyerek... Öt hogyan osztjuk el? — Hát majd úgy: egy hétig nálad lesz, a másik héten nálam. — Hetenként váltogatjuk? Hisz te úgy fogsz epekedni utána, hogy már a harmadik napon élni sem lesz ked ved. —Jó, akkor egy napig nálad lesz, egy napig nálam. — Mintha csak azt mondanád, féllábbal itt, féllábbal ott. — És mi lenne akkor, ha két gyerekünk lenne? Akkor az egyik nálad lenne, a másik nálam. — Hát igen, akkor az egyik az apja után búsulna, a másik az anyja után. — Hopp, támadt egy ötletem! Hallgasd csak meg, mit találtam ki... Reggel az egyik gyerek nálad lesz, a másik nálam, este pedig kicseréljük őket. Akkor majd mi sem szomorkodunk és ők sem. — Pompás! Így csak azt éred el, hogy mindenki szomorkodik. Feliivöltöttem, a fejemhez kaptam, a szemem forgott, mint az őrülteké, de aztán lassan megnyugodtam, megtaláltam a kiutat. — Hát igen, a legjobb lesz, ha most válunk el, amíg nincs gyerek. A gyerekekkel annyi vesződség van .. . (A moszkvni „Krokodiľ'-ból fordította: K. A.) •HHBBBHHB