Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-22 / 199. szám, szombat

KÉT ÚJ KÖNYV Magnószalag — küldemény Párizsból A Rudé právo három folyta­tásában közölte egy Párizsból küldött magnetofonszalag tar­talmát, amelyből kitűnik, hogy 1968-ban valóban veszélyes ter­veket szőttek a szocializmus megdöntésére Csehszlovákiában. Az „árulkodó" magnetofonsza­lagról az ún. megújhodási fo­lyamat több ismert szószólójá­nak hangja hallatszik, s meg­tudhatjuk, min törték a fejüket, hogyan akarták megdönteni a munkásosztály hatalmát az or­szágban. A Csehszlovák Televí­zió csütörtökön ugyancsak rész­letesen foglalkozott a magnó­szalagon szereplő személyek terveivel. A megdöbbentő dokumentum főszereplője Václav Černý egye­temi tanár, aki körül ott sür­gött-forgott J._ Procházka, V. HaveU-A. Kiiment, I. Svitak, 0. Wichterle stb. Tehát írók, filo­zófusok, tudósok is tanácskoz­tak azan, milyen módszerekkel kell megszervezni az országban az antikommunista frontot. A Rudé právo megállapítja: ellen­forradalmi terveikbe beleszőt­ték a dubfieki opportunista párt­vezetés politikáját is. Dubček­kal csak addig számoltak, amíg szereplése hasznos volt a reak­ció számára. A magnószalagról hangzik el az autentikus V. Čer­ný megállapítás: „Ne feled­jétek, hogy Dubčeknek bizonyos mértékig velünk kell dolgoznia, ha ő is nyerni akar. Ebben a kormányban van egy elképzelés, miszerint a milíciát a hadügy­minisztérium, a hadsereg alá rendelnék, s akkor már meg sem moccanhat­nak!" A professzor társaságában szó esik arról is, hogy — amint felbomlik a hadsereg, a bizton­ság és a hivatali apparátus — szabad az út... Megismerhetjük J. Procházka volt KB póttag véleményét is a szocializmusról. Černý pro­fesszor felteszi neki a kérdést: „Procházka úr, milyen szocia­lizmusra gondol ön?" Procház­ka azt válaszolta, hogy ő gon­dol ugyan valamiféle szocializ­musra, de ez a szocializmus nem nagyon hasonlít arra, ami itt van. Olyan szocializmusról álmodik ő, amelyben több lenne a masaryki eszme, mint Marx Károly gondolatai. St. Oborský, a Rudé právo ismert kommen­tátora megállapítja: „Ezeket az embereket egyedül a szocialista rendszer és a kommunista párt elleni gyűlölet ..tartotta össze." Ezek az emberek el akarták felejtetni a cseh és szlovák néppel a müncheni döntést, s hallani sem akartak arról, hogy a közismert francia politi­kus tervezett látogatása során szó essen a müncheni döntésről. Nyugati szomszédunkhoz, az NSZK-hoz a nyugatnémet re­vansisták követeléseinek szel­lemében akartak hidat verni. A szudétanémetek kitelepítéséről Ján Procházka így vélekedett: „Nem értem Benešt, hogy negy­venötben miként viselhette el azt a nagy népköltöztetést... Az istenért, akkor hárommillió emberről volt szó, akiknek azt mondták, hogy csomagoljanak össze, s közben ez vonatkozik gyermekekre és asszonyokra is. Ez már a végső, ennek nem tap­solhatunk. Ezek olyan dolgok, amelyekből egyszer ki kell evic­kélnünk". Ügy beszélt, mintha a német megszállás alatt nem tör­KULTURÁLIS HÍREK • HAMAROSAN ROMÁNIÁ­BAN is bemutatják Xénia Ka­logeropulosz Házasság görög módra című filmkomédiáját; a Házasság olasz módra című filmvígjáték görög paródiáját. G A FRANCIA AKADÉMIA kiadta 1970-es költészeti nagy­díját: lean Follainnek; az iro­dalmi nagydíjat Julién Green kapta, a Cino del Duca világdíj jean Anouilh életművét koro­názta. A regényírók nagydíját, mint minden évben, az idén is csak novemberben- adják ki. IS5U1 tént volna semmi. St. Oborský például csak megemlíti a fa­siszták ietteit Benešov környé­kén, ahol több falu lakosait ki­telepítették, a házakat lerom­bolták, mert gyakorlótérre meg koncentrációs táborokra volt szükségük. Vagy szóljunk a több millió zsidóról, a kivégzett len­gyelek, ukránok és oroszok százezreiről? A tervek kudarcba fulladtak. Augusztus 21 meghiúsította, hogy Csehszlovákiát a tőkés vi­lágba kormányozzák vissza. Csődöt mondott Černý profesz­szor és társaságának terve ... Augusztusi előjáték A Tribúna 33. számában Vlas­ta Košnárová, fellapozva az 1988-as sajtótermékeket, röpira­tokat és nyilatkozatokat számos bizonyítékot sorol fel arra, hogy két évvel ezelőtt ellenforradal­mi készülődés volt Csehszlová­kiában. A Tribúna összeállításá­ból idézünk: Literárni listy, június 13. A. J. Liehin: „ ... Mély kételyeket éb­reszt benne a CSKP joga és ve­zető szerepe ebben az ország­ban, mert a kommunisták nem tudnak irányítani... A párt ve­zető szerepéről ugyan mint vi­tathatatlan kérdésről írnak, be­szélnek erkölcsi és politikai jogról is — miközben ebben az országban nincs vitathatóbb, mint ez a tény". A Študent „Milyen demokrá­ciát" c. cikkében A. Kramer így ír: „Számunkra nem az a fon­tos, hogy demokráciánk bur­zsoá vagy szocialista lesz-e, szá­munkra egyszerűen a deitiokra­tizáció a fontos. Nálunk létez­nek szent és sérthetetlen elvek, pl. a CSKP vezető szerepé, a Szovjetunióhoz fűződő barátság, a szocialista rendszer... De szükséges-e egyáltalában, hogy a CSKP-t alkotmányosan tör­vényre emeljék? Miért ne lehet­ne nálunk is szocialista tarta­lom nélküli párt?" A Mladá fronta július 14-én sietve közzétett egy memoran­dumot, egy magát „az igazsá­gos szocialisták pártjának" ne­vező szervezettől, amelyben megállapítják: „A törvénynek, amelyet elfogadunk, be kell til­tani bármilyen kommunista te­vékenységet Csehszlovákiában. Tiltsuk be és oszlassuk fel a CSKP-t! 1968 júniusában a Szlovákia Demokratikus Pártjának Forra­dalmi Bizottsága néven jelent­kező illegális szervezet ezt hir­deti kiáltványában: „Fel kell oszlatni a földművesszövetkeze­teket, a földet vissza kell adni a parasztságnak. Engedélyezni kell a demokrata és agrárpárt legális tevékenységét. Csehszlo­vákiában Anglia, az USA, Olasz­és Franciaország nemzetközi el­lenőrzése alatt választásokat kell tartani. Le kell állítani a nyugati országokat bíráló cik­kek közlését, s a kritika tüzét a Szovjetunió ellen irányítani. Még 1968-ban Csehszlovákiához kell csatolni Kárpátalját." A felhívás ezzel a jelszóval végződik: „Halál a kommunista pártra!" Svobodné slovo, augusztus 9. Smrkovský: „Szó van arról is, hogy a milíciában azok is tevé­kenykedhetnek majd, akik nem tagjai a CSKP-nak, de pozitívan viszonyulnak a köztársasághoz." Naše Pravda, Gottwaldov, J. Hanzelka: „A népi milíciának teljes létjogosultsága volt az 1948-as forradalmi időszakban. Ma azonban már túlhaladott in­tézmény. De alapja lehetne a legfelsőbb alkotmányos szerv alá rendelt polgári gárdának." A Tribúna az idézetek végén leszögezi: — 1968 júliusban ... a CSKP KB titkársága előtt felizgatott sihederek szidják' a pártot, sőt Dubčekot is. Fasiszta jelszavakat kiabálnak. A „de­mokrácia" furcsa szüleménye az utcára lépett. A becsületes kom­munistákat és pártonkívülieket a .párthoz és az internacionaliz­mushoz való hűségük miatt ül­dözik, ... pontosan a „Kétezer szó" kulturált receptje sze­rint . .. Ism J Hogy csorba ne essék . . . Ha Kamocsa községben elbe­szélgetünk az öregekkel, azok jól emlékeznek azokra az idők­re, amikor a kertészet termé­keit •<- nevezetesen a káposz­tát és a vöröshagymát — a ter­melők bárkákon szállították nemcsak az őszi párkányi Si­mon-Júda vásárokra, hanem Bu­dapestre is. Vajon hogyan áll­nak ezzel a hagyományos ter­melési ágazattal ez idő szerint e Vág menti községben? A szövetkezet irodájában Szépe Gáspár üzemgazdásszal és Gajdos János kertészeti cso­portvezetővel a termelés adat­tárában böngészünk. Először a tavalyi esztendő eredményeit elemezzük. Ebben az időszak­ban ugyancsak kitett magáért a kertészeti csoport. A szerződött mennyiségen túl annyit termelt — főleg káposztát és vörös­hagymát —, hogy a hazai piac helyett a közvetítő szervek ré­vén már csak a tőkés országok­ban tudták elhelyezni. Ezzel hozzávetőlegesen félmillió ko­ronával túlszárnyalták a terve­zett bevételeket. A csoportvezető nagyon is elégedett volna, ha az idén is hasonló eredményekről tudna számot adni a tagságnak. Most azonban a kelleténél" jobban közbeszólt az időjárás. Azonkí­vül a kertészek földje között, hideg talaj, nem is alkalmas a primőrök nagyobb arányú ter­mesztésére. Ezt a hátrányt azonban bőségesen pótolja a szövetkezet 120 hektáros öntö­zőberendezése — amely egyéb növényeken kívül — természe­tesen a zöldségféléket látja el elsősorban az éltető vízzel. Ta­valy ennek köszönhették, hogy sárgarépából 438 mázsát, para dicsőmből pedig 310 mázsát ta karítottak be hektáronként. A szövetkezet üzemgazdásza megjegyzi, hogy az idén éppen a legkifizetődőbb, — de egyben leginkább munkaigényes növé­nyeknél, a fűszerpaprikánál és a sárgarépánál kellett a terüle­tet néhány hektárral csökken­teni. Az ok a szövetkezetben mindjobban megmutatkozó mun­kaerőhiány. A csoportvezető a nehézségek ellenére Is bizako­dik abban, hogy sikeresen meg­birkózik a 36 hektárra előirány­zott, 1 600 000 korona összegű értékesítési tervvel. Bizakodá­sát arra építi, hogy a már 12 éve a csoportban dolgozó asz­szonyokon kívül — mint Soóky Jolán, Takács Ilona és mások — a fiatalok is teljes igyekezet­tel azon lesznek, hogy a hagyo­mányos termelési ágazat jó hí­re csorbát ne szenvedjen. gAbris jözsef Ha súlyt fektetünk a munka­idő jó kihasználására, ha kriti­záljuk a munkaidő alatti ma­gánügyintézést, amikor az al­kalmazottaknak a munkájuknak kellene magukat szentelniük, meg kell teremtenünk a felté­teleket, hogy a dolgozók mun­kaidő után is elintézhessék ügyes-bajos dolgaikat. Ez a szándék állt a hátterében an­nak a kormányhatározatnak, mely szerint szeptembertől hosszabb lesz az üzletek nyit­vatartási ideje. A közszolgálta­tások is ehhez igazodnak. A hét egyik napján az állam­igazgatás szerveinél és a nem­zeti bizottságokon is dolgozó­ink a délutáni órákban is elin­tézhetik személyes ügyeiket. A kormány új alapelveket szab meg és meghatározza a minimális követelményeket. Az újítások lehetőségei részletkér­déseinek egész sora megma­rad az egyes szervezetek hatás­körében. Nem árt ezért emlí­Buza Márton: AZ ÜZEMI DEMOKRÁCIA Sokakat érdeklő, időszerű ki­advány. Annál is inkább, mert társadalmunk válságos napjai­ban a jobboldali opportunisták, a revizionisták és a szovjetelle­nes erők talán semmivel sem éltek úgy vissza, mint a demok­ráciával. Összekeverték a fogal­makat, és olyan „demokráciát" igyekeztek érvényesíteni, amely „fából vaskariká"-nak bizonyult, és amelynek a leple alatt kirívó antidemokratikus jelenségek nyertek polgárjogot. Buza Már­ton: Az üzemi demokrácia cí­mű könyve számunkra azért mond šokut, mert világosan, mindenki számára közérthetően megfogalmaz több olyan kérdést, amely nálunk az elmúlt két év­ben kissé feledésbe merült. Az üzemi demokráciát a szocialista demokrácia részének tekinti, így előbb azt fejti ki, hogy mit értünk szocialista demokrácián és miben különbözik a szocia­lista demokrácia a polgári de­mokráciától. A szocialista demokrácia egyik jellemzőjének azt tartja, hogy a tömegek aktívan részt vesznek a hatalom gyakorlásá­ban, az a tömegek hatalma gya­korlásának formája és módsze­re, általa és segítségével jut­nak kifejezésre a dolgozó töme­gek érdekei, mindenekelőtt az állam tevékenységében. A foga­lom meghatározása után meg­jegyzi, hogy mivel a szocialista társadalomban a munkásosztály politikája érvényesül, és e poli­tikát az állami és nem állami jellegű társadalmi szervezetek együttesen gyakorolják és va­lósítják meg, társadalmunk po­litikai rendszere szélesebb, mint az állami rendszer. Ilyen érte­lemben a szocialista demokrá­cia nemcsak az államhatalmi intézményekre leszűkült demok­rácia, hanem a tömegek uralmá­nak és akaratának érvényt szer­ző hatalmi kérdés. A szocialista demokrácia má­sik fő jellemzőjének azt tartja, hogy e demokrácia a politikai viszonyokon túl kiterjed a tár­sadalomban élők alapvető élet­viszonyaira, tehát a gazdaságra és a kultúrára is. Fejlettségi fo­ka többek között attól függ, mi­lyen szinten érvényesül a pro­letárdiktatúra államának intéz­ményeiben, keretében mennyire valósul meg a különböző érde­kek egyeztetése, milyen méretű a tömegek közvetlen részvétele az állam, a gazdaság és általá­ban az egész társadalom prob­lémáinak u megoldásában. A szerző szerint áz üzemi de­mokrácia terjedelmét, szélessé­gét és formáit az adott történel­mi és társadalmi adottságok határozzák meg. Kibontakozta­tása munkamegosztást és össze­hangolt munkát igényel a tár­sadalmi és az állami-gazdasági szervek között. Megvalósítása nem tekinthető egyik vagy má­sik szerv kizárólagos feladatá­nak és felelősségének. Az üze­mi demokrácia sokféleképpen jelentkező demokratikus ele­mek szintézise. Mechanizmusán mindenekelőtt a társadalmi tést tenni némely külföldön szerzett tapasztalatról. Moszkvá­ban az élelmiszerboltok és több áruház is 21 óráig van nyitva. Minden városnegyedben talál­ható egypár üzlet, mely 23 őrá. ig áll a vásárlók rendelkezésé­re. Angliában, Franciaország­ban, Olaszországban és Svéd­országban majdnem minden áruház heteqte egyszer 22 órá­ig hosszúnapot tart. Angliában hetente egyszer vannak 21 óVá­ig nyitva az üzletek. Ezek a meghosszabbított vásárlási na­pok főleg olyan esetben elő­nyösek, amikor komolyabb, költ­ségesebb bevásárlásról van szó, melynél az egész család szeret­ne jelen lenni. Társadalmi rendszerünk fel­tételeket teremt a hasonló kér­dések ésszerű és átgondolt megoldására. Ennek a kedvező feltételnek a gyakorlati életben is vissza kellene tükröződnie. Miért ne lehelne például meg­oldani a dolgot úgy, hogy a szervek működését értjük, amely kifejezi a párt, a szak­szervezetek, az ifjúsági szövet­ség és a többi társadalmi és tö­megszervezet egymással és a gazdasági vezetéssel való kap­csolatát. Az üzemi demokrácia lényege és objektív alapja, Az üzemi de­mokrácia mechanizmusa, és Az üzemi demokrácia hatása című fejezetekben a szerző elemzi és részleteire bontja az említett fogalmakat, közben igyekszik megválaszolni, hogy milyen a szervezetek között a „szerep osztás", hogyan érvényesül az üzemi demokrácia eszköze egy­részt közvetlenül (az összes dolgozót magában foglaló szer­vekben), másrészt közvetve (a képviseleti szerveken > keresz­tül), milyen az arány, mi szük­séges ahhoz, hogy az üzemi de­mokrácia továbbfejlődjék stb., stb. A tanulmány kitér arra is, hogy az üzemi demokrácia mi­lyen hatással van a gazdasági hatékonyság növekedése és a dolgozók gondolkodására, az embereknek a szocialista rend­szerhez való viszonya kialakítá­sára. /Kossuth Könyvkiadó) ÁLLAMMONOPOLISTA KAPITALIZMUS E kötet angol, amerikai, fran­cia, olasz és német szerzők ta­nulmányait közli a munkásosz­tály alakulásáról és az állam­monopolista kapitalizmus mai struktúrájáról. Elemzései az ál­lammonopolista kapitalizmus bonyolult és szerteágazó kér­déskomplexumát különböző ol­dalról, több vonatkozásban vi­lágítják meg. A francia szerző az állammo­nopolista kapitalizmus követke­zetesen marxista alapokon nyugvó modelljének körvonala­zására tesz kísérletet. A német szerzői kollektíva által publi­kált írás az állammonopolista kapitalizmus nyugatnémet vál­tozatának történelmi hátterét és kibontakozásának fő mozza­natait mutatja be. Az olasz szer­ző írása az olasz munkásosztály háború utáni fejlődését elemzi. Az angol és az amerikai szerző az osztályharc és a munkásmoz­galom gazdasági és politikai erőfeszítéseit parancsolóan ki­kényszerítő, az állammonopo­lista kapitalizmus által terem­tett új történelmi helyzettel foglalkozik. A tőke és a munkásmozgalom harcát vizsgálja a kötet többi írása is. A tanulmányok az elemzett kérdéseknek nem sta­tikus keresztmetszetét, hanem dinamikus körképét adják. Rá­világítanak többek között arra is, hogy milyen hamis a polgári közgazdászoknak az az állítása, hogy a technikai-gazdasági fej­lődés meghatározott magas fo­kán a kapitalizmus úgyszólván magától „átnő", „átalakul" „fo­gyasztói társadalommá", illetve ,,jóléti állammá". A Göncöl György által szerkesztett és be­vezető tanulmányával ellátott kötet mindegyik írása meggyő­ző, a tárgyalt témát új ismeret­tel gazdagítja és továbbfejleszti. (Kossuth Könyvkiadó). BALÁZS BÉLA nagyvárosokban nem csupán a véletlen folytán kiválasztott üzletek rendelkeznének meg­hosszabbított nyitvatartási idő­vel, hanem egy bizonyos utcán vagy téren az összes üzlet. Miért ne jöhetnének létre ilyen módon állandó esti be­vásárlási központok? Szeptem­bertől a nemzeti bizottságok és a hivatalok is tartanak meg­hosszabbított hivatalos órákat. Meggondolandó, hogy mi legyen ilyenkor a teendő. Ideális len­ne — főleg a járási székhelye­ken —, ha ezeken a napokon a dolgozók zavartalanul intéz­hetnék személyes ügyeiket. Jegyezzük meg mellékesen, hogy azokban a városokban, ahová a dolgozóknak utazniuk kell, igazodniuk kellene az ál­lami szervekhez az ügyvédi ta­nácsadóknak, a javító- és a karbantartó vállalatok megren­delései irodáinak, az állami biztosító és a takarékpénztár fiókjainak stb. A lényeg tulaj­donképpen abban rejlik, hogy könnyítsünk a dolgozók ma­gánügyeinek elintézésén, még­pedig a munkaidő utáni órák­ban. A kezdeményező ötletek és a megoldások széles tere áll előttünk. Az igényeknek megfelelően Meghosszabbodik az elárusítás ideje

Next

/
Thumbnails
Contents