Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-16 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

A bodrogközi Nagykapos melletti Kaposkelecsény érdekes falu. Három község volt valamikor. Dobóruszka pedig nevezetes a törökverő hősről, Dobó Istvánról. Budaháza is hozzátartozik. Ritkán kerül újságíró erre a vidékre. Tudósítóink sorra járták ezeket a falvakat. Tapasztalataikról az alábbiakban számolnak be. FÁJÓ, DE... A törökverő hős, Dobó István szülőfalujában, Dobóruszkdn vegyes érzelmeket ébreszt a kirívó ellentétek gyors váltakozása. Már az a tény is meglepő, hogy antíg máshol az efszek integrációs törekvéseinek szemtanúja az idegen, addig Itt az ellenkezőjét tapasztalja. A közigazgatásilag Dobóruszkához tartozó, aiig két kilométerre lévő, 120 lakosú Budaháea szövetkezetesei 1969 Januárjában „kisebbségi elnyomást" érezve kiváltak a közösből, önálló efsz-t szerveztek s külön úton járnak. Impozáns épület a falu kultúrháza, mely másfél millió koronás beruházással épült. Kissé bizarr eme hasonlítás, de mellette a Jednota épülete szinte roskadozik. Késő /ános elvtárs, a hnb elnöke így magyarázza meg ennek az okát: — Amikor az új kultúrházat építettük, megállapodtunk, hogy a Jednota hozzájárulásával üzlethelyiségeket is építünk ebben az épületkomplexusban. Csakhogy a Jednota kibúvót keresett, és talált is. Az idén megígérték, hogy júliusban megkezdik a roskadozó üzlethelyiség lebontását és szeptemberben új építésébe kezdenek. Megígérték, de intézkedés még nem történt. Járjuk a kultúrház helyiségeit. A hnb, az efsz irodái, az ifjúsági klub, a posta, a mozi, a könyvtár kapott benne helyet. A nagyterem színpada olyan, mintha szabadtéri színpad lenne. Függöny nélkül áll május óta. Sehol egy szék, egy asztal. A hnb régi bútorai is furcsán illeszkednek a modern környezetbe. De hát a hnb anyagi forrásai kiapadtak az építkezés során. Más forrásokból pedig inégcsak nem is csurran-cseppen. A szövetkezet problémáiról KoMINDENKI NYELVÉN TUD A nagykaposi kórházzal szemben egy eléggé rosszul sikerült modern épületben kapott helyet a nemeeti bizottságok körzeti hivatala. Az ember végigmegy egy folyosón, ahol orvosi rendelésre várnak a betegek, majd az egyik ajtón teketebetűs névtáblát pillant meg. Kétnyelvűt s ebből megtudja, hogy az ajtó mögötti irodában Matta György elvtárs, a körzeti hivatal vezetője székel. Hunyorgatja szemét, nézegeti látogatóját. A kíváncsiskodó kérdésekre visszakérdez. Előbb rólad szeretne tudni egyet-mást, tőled szeretne friss híreket hallani. Röntgenszeme van. Ogy szereti, ha átvilágítva látja maga előtt az ügyeket. Beszélőkészsége, könnyed modora, jó nyelvérzéke, gyors elhatározó képessége tanulmány tárgya lehetne azok számára, akik a vezetők munkamódszereinek problémáival foglalkoznak. Csak az illem miatt nem írhatjuk le teljes részletességgel, hogy miként intézett el szemünk láttára néhány „kényes" ügyet. A közbiztonsági szolgálat egyik parancsnokával szlovákul beszélte meg, hogy ml a teendő, ha egyik cigány, polgárunk kölcsönt vett fel házépítésre, de nem a Ijjjelölt helyen építkezett. Magyarul tárgyalt arról, hogy a Vajanyból hazautazó munkások érdekében az autóbuszok menetrendjét meg kell változtatni. Oroszos akcentussal beszélte meg egyik munkatársával a fogadónapok beosztását. Mindenkivel a saját nyelvén. Ez természetesen nemcsak a nyelvre vonatkozik, hanem a beszéd stílusára, azokra a leheletnyi árnyalatokra, melyek nyomán érzékelheti az ember: mindenki nyelvét, problémáját érti a hivatal vezetője. A körzeti hivatal 14 község nemzeti bizottságának a munkáját fogja össze, irányítja. Dobóruszka, Nagyszelmenc, Szirénfalva csak egy kis része a körzetnek. Véleménye szerint sokkal jobb lett volna 7—8 községet magábafoglalő körzetet létesíteni, de megérti, hogy kísérletről van szó, melynek nyomán megállapítják majd a nagy körzetek életképességét. Látja az előnyöket: az ügyintézés meggyorsul, a jogköri gyakorlat közelebb kerül a dolgozókhoz. Látja a hátrányokat: a falvak, ha átmenetileg is, de tapasztalt vezetők nélkül maradtak, még mindig nem tudják a politikai nevelőmunkát erőteljessé fokozni. — Ára van mindennek — mosolyog, majd hozzáteszi: — Es tudjuk, hogy az átszervezés árát mi fizetjük meg a ml munkánkkal, életenergiánakkal... De hát bízunk! AMÍG NEM KÉSŐ Léko László a kaposkelecsúnyi efsz elnöke nyecsnl Sándor elvtárssal, a közgazdásszal beszélgetünk. Ö a számok embere. A problémákat is számokon keresztül érzékelteti: — Mi 1950 hektáron gazdálkodunk. Főleg gabonaféléket termesztünk. 80 hektáron kukoricát, 20 hektáron cukorrépát, 27 hektáron takarmányrépát és 5 hektáron dohányt termelünk. A tavaszi rossz időjárás miatt 160 hektáros területet nem tudtunk bevetni. Megpróbálkoztunk a kertészettel. A Tőketerebesen üzemelő konzervgyár szívesen felvásárolja terményeinket. Az uborka termesztése terén szép eredményeket értünk el. De hát a kertészet is csak időszaki munkát ad az asszonyoknak, és ezzel sem tudjuk megoldani a nők foglalkoztatásának problémáját. A kirívó ellenlétek közé tartozik természetesen az is, hogy a szövetkezet állatállománya a földterülethez viszonyítva csekély. És hogy az ellentétek még érdekesebbek legyenek, íme egy adat: A legjobb állatgondozók a nők. Varga Lajosné és Fulajtár Anna kétszáz sertést hizlal. A napi súlygyarapodás 66 dkg és egy kg gyarapodáshoz csak 2 és fél kg abraktakarmányt etetnek fel. Dobóruszkán tavaly 21 ház, tavalyelőtt 18 ház épült. Sokan adták be autóra az igénylésüket. A nyaralás gondolata sem idegen már. A megnövekedett igények nyomán ma már a nők többsége is munka után néz. A szövetkezet csak részben tudja őket foglalkoztatni. Még nem találtak módot melléküzemág létesítésére. A kirívó' ellentéteket tehát nemcsak az mutatja, hogy a modern családi házak mellett gémeskutak állnak, hanem a sok-sok felsorolt probléma is. MNMMKM^MÍ Vasziiy László iskulaigazgató jelentős néprajzi gyűjtést végzett eddig is. Átformálódott körülöttünk a táj, az élet, s úgy állunk meg Kaposkelecsény szélén, hogy rácsodálkozunk a kanadai nyárfákkal körülültetett szabadtéri színpadra: nicsak, ez sem volt! Az efsz elnöke, Lekó István elvtárs kíséretében járjuk a falut. Ügyi mondja, hogy elég jó a termés. Vannak dűlők, ahol elértéli a 35 métermázsás hozamot, de a sok esőzés miatt 70— 80 hektáron alig 10—12 métermázsa termett. Nehéz az alacsony fekvésű, hideg, humuszban szegény talajú dűlőktől több termést várni, hisz csak ötévenként tudják megtrágyázni. Szerinte csak ez a probléma. Egyébként a falu népe már kezdi megszokni a modern gazdálkodási módot. Mosolyogva meséli, hogy az öt esztendővel ezelőtt vásárolt fejőgépeket nem szívesen használták a fejőnők, de tavaly már ők követelték a géplfejés bevezetését. Elégedett a dolgozók szorgalmával. Különösen Tóbiás Sándor, Asztalos Andor és Tlmkó János traktoros munkáját dicséri. Megállunk Varga Istvánék háza előtt. Mari néni szívesen behív bennünket. A messziről Jött látogató csodálkozhat s gondolhatja is magában, hogy valamilyen népművészeti szobába toppant be. Sorra vesszük a terítők, a szőnyegek mintáit. Mindegyiket Mari néni tervezte. A legtöbbet még az édesanyjától tanulta. Kitárja a szekrény ajtaját. Kivarrott ágyneműk, terítők kerülnek elő. Mari néni szívesen kézimunkázgatott valamikor. Most is teheti, mert kiváló fejőnőként került nyugdíjba és a havi 810 korona olyan megélhetést biztosít számára, hogy, kedvtelését folytathatja. Továbbmegyünk. Vasziiy László, az iskola igazgatója a lugasban pihen. Újságot olvasgat, de könnyen kapható beszélgetésre, mert a falu néprajzi problémái kerülnek szóba. Tizenhárom éve került ide, megismerte, megszerette a falut. Az elveszett krónika helyett egyik kolleganőjével újnak az írásába kezdett. Talán ennek nyomán ismerte fel a tennivalót: megmenteni a falu népművészeti kincseit. Összegyűjtötte, leírta a régi szokásokat, játékokat, népviseletet, a régi ételek elkészítési módját, a mondókák, a rigmusok szövegeit. Hozzálátott a tárgyi gyűjtéshez. — Ezek a dolgok ma még megvannak — magyarázza —, de lassan eltűnnek. Összevágják a tulipános ládákat. Oj házakat építenek. Már nem teszik bele a régi dolgokat. Szerettem volna megmenteni őket. A szövetkezet régi irodahelyiségeiben néprajzi szobákat rendeznénk be ... Az efsz új irodaházat épített, mert a régi már beázik. A falak nedvesek, rossz a padlózat. Egerek hancúroznak szobáiban. De meg lehetne javítani ezt a házat. A tetőt át kellene építeni. Betonozott padlózat kellene. És akkor megfelelne. — Nem kaptunk pénzt erre — panaszkodik az iskola igazgatója. — így csak várom, hogy megkönyörülnek rajtunk az illetékesek. Ha azt a kis pénzt megadnák, akkor rendbe tennénk az épületet és a tél folyamán berendeznénk a néprajzi szobákat. Furcsa kettős érzés lobog bennünk, amikor befejezzük a falujárást. Az egyik a falu munkájára, modern életvitelére vonatkozik. A másik a népművészeti kincsekre. Mindkettőnél fénvvlik a felismerés: még nem késő. Kaposkelecsény és Dobóruszka tűzoltói is részt vettek a Nagykaposon túli falvak állal megrendezett versenyen. / Az oldalt összeállították: HAJDÚ ANDRÁS, KENYÁK MÁRIA ÉS HONTI IRÉN