Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-16 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

Pörög az emlékezés motollája ... Mezítlábas fiúcska hujjogató, eszeveszett vágtával rohan haza, viszi az engedély nélkül vásárolt, flóbertpuskával lőtt zsákmányt, a vadnyulat. .. Nem is csoda ha ilyen emlék elevenedik fel, hisz itt, Krasznahorkaváralján körülpillantva a napsugár aranyában fürdő üdezöld tájon, L ük ő László erdész társaságában, szinte hajtja az embert a vadászkívánság: kimenni az erdőbe, egyedül, bátran És a gyermekkori emlékek oly furcsa módon keverednek a hallottakkal. Az erdei élet száz változását és a változások okának ismeretét nem lehet szakácskönyv módjára összegezni: „Végy egy Winchestert, hozzá tizenkét ólomgolyót és menj be az erdőbe". A vadász szívének, akaraterejének olyannak kell lennie, mint az újra és újra felhúzott ravasznak —, mindig egyazon erővel kell rávágni a gyúszegre. Erdészünk elbeszélései, a gyönyörű környezet, csak fokozzák a vadászkívánságot. Az asztalra, amelyen még ott vannak tízóraink maradékai, házigazdánk albumokat tesz le. Kulccsal zárt szekrényből vette elő őket és bizonyos ünnepélyességgel nyitotta ki valamennyit. . — Itt vannak a képek. Nézze meg. És miután látta, hallgassa meg a történeteket ls. Ha jólesik, nevessen rajtuk, ha tetszik, írja meg! Lükő László magas, inas, nagyon hajlékony, barna képű, sörtebajuszú — negyven év körülinek látszó férfi. Nem is akarjuk elhinni, hogy jövőre már nyugdíjba mehetne, persze —, ha akarna. Nagyon határozottan tiltakozik a nyugdíjazás ellen. Szenvedélyesen szereti az erdőt. Átélt egyet és mást. Az a tény, hogy már 1932-fien vizsgázott erdőőr volt, s később Gödöllőn vadőri vizsgát is telt, édeskevés. Tekintélyét nemcsak erdészi, vadászi tudása adja meg, hanem az a tény is, hogy ELEVENEN FOGJA MEG A HlOZOKAT Ezt nem tőle tudjuk, Budapesten hallottuk. Szombathy Viktor író, aki Gömörből szakadt ki, s jól ismeri e tájat és lakóit, irányított bennünket hozzá. Hiába, a hír útja néha nagyon kanyargós. Barkán volt erdőőr, amikor életében először lőtt hiúzt. A vadászok a „Tátra tigrise" névvel illetik ezt az állatot. Találó a megnevezés. Kitűnik ez házigazdánk elbeszéléséből is. — A patak egyik fordulójánál csíkos és karcsú állatot pillantottam meg. Szökellve ugrott. Négy-öt méteres az ugrása. Már alig tíz-tizenöt lépés volt közöttünk a távolság. Gondoltam, ha nem vesz észre, nem lehet hibázni. A lövésre fogott puska dörrent. A hiúz úgy verte magát az avarhoz, mintha egy kegyetlen idomító korbácsának engedelmeskedett volna ... Élvezettel hallgatjuk a történetedet. Lapozgatjuk az albumokat, melyeknek lapjai, felvételei tanúbizonyságot szolgáltatnak a történetekhez. Vendég vadászok, csehek, szlovákok, magyarok, németek, hazaiak és külföldiek bejegyzései tanúskodnak a vadászkalandokról. De mi másra vagyunk kíváncsiak: A HIÚZFOGÁS TITKA érdekel bennünket, s ezért az emlékezés áradatát úgy próbáljuk irányítani, hogy házigazdánk erről beszéljen. Néhány történet meghallgatása után, végre sor kerül erre is. — Az erdő Jelzőhangjainak, jeleinek ismerete rengeteg tapasztaláson alapul. Más hangot ad a rovarra vadászó gyík, mást a kelő állat. Ezt a hangot már a puska dörrenésének kell követnie. Madárkiáltás, rebbenés, mind-mind Jelzések a vadász számára. A ledőlt fatörzsek között például nem szívesen jár a hiúz. Megfigyeltem, hogy ősszel legszívesebben a szarvasbőgés idényéhez kitisztított cserkészutakat járja. Télen, amikor átjön a gerincen, kerüli a havat. Inkább csak idegen nyomokban jár. Utat készítettem neki a csapdához! Lükő László fából készült fogót, csapdát azelőtt is használt a görények és a patkányok elevenen fogására. De öt esztendővel ezelőtt tölgyfarudakból hiúzfogásra alkalmas csapda elkészítésével is megpróbálkozott. Kősziklák közé építette be ezt a különös alkotmányt, melynek 50x50 cm-es deszkalapjára lépve a hiúz saját testének súlyával kapcsolja ki a magasból lezuhanó csapóajtAkat. Nevelve mondja: — Ilyen egyszerű! De hát amíg nem volt „gógyé", azaz ész, bizony csak vassal fogtuk ezeket az állatokat s összetörtük a csontjaikat. Kínlódtak szegénykék ... Az első elevénen fogott hiúzt megcsodálta a falu népe. Különösen a gyermekek. Csapatostól jöttek csodálatára. Volt is mit nézni, hisz házigazdánk tejet adott be a ketrecbe, hogy nyugodtan maradjon a vadállat. A gyermekek meg mosolyogtak, hogy tejes bajszát mozgatva mormogások között lefetyelte a tejecskét. A főmérnökkel együtt külföldi látogató is megnézte az elevenen fogott hiúzt. Ez a nyugatnémet vadász 2000 KORONÁT ÍGÉRT ÉRTE. Oda is adta volna házigazdánk, csakhogy a német ott, a helyszínen le akarta lőni. Ö azonban nem engedte. Sajnálta. Inkább elküldte az ostravai állatkertbe. Megkapta érte ezt az árat onnan is. Természetesen azóta már a pozsonyi, a bojnicei állatkertekbe is küldött elevenen fogott hiúzt. — Meg vadmacskákat — magyarázza Lükő László, — hisz jól fizetnek értük, 300—500 koronát darabjáért. Az idén januárban—februárba* hetet fogtam. Besétáltak a hiúzok csapdájába. A borz is belemegy, mert buta. Csak a rókák kerülik ki. Hiába, a róka okos állat. Lapozgatjuk az albumokat. Minden képnek külön története van. Az egyik képen Vavríne igazgatóval látjuk házigazdánkat. Hja, ennek az a története, hogy egy égerfai mögül ketten lestek egy hiúzra. Már lerágta az őz két hátsó lábát, a maradékot levelekkel takarta be, amikor felnézett, s az igazgató a villogó két szem közé célozva elsütötte a golyóspuskát. Kicsinyeket szoptatott ez a hiúz, észrevették az emlőiről. Hosszú napokba tellett, míg csapóvassal megfogták a kicsinyeket is. A másik kép alatt ilyen aláírás ékeskedik: „Spíker aus Düsseldorf". A harmadik képen Herr Stopper látható Mauser-puskával, s olyan' leterített szarvasbikával, melyre a vadászok az értékeléskor 196 pontot adtak. Egy órával ajándékozta meg ez a nyugatnémet házigazdánkat, amiért a szarvas nyomára vezette. Megérte neki, hisz a Nyugaton A VADÁSZTERÜLET ÁRA MAGAS. Taunusban (Nyugat-Németország) egy 850 hektár körüli vadászterület, amelyen szarvasra, őzre, vaddisznóra, mint kóbor vadakra lehet vadászni, körülbelül évi 22 100 nyugatnémet márka bérleti díjat kell fizetni. Ehhez jön még mintegy 9000 márka vadkártérítés és a vadkármegelőzés költségei. Természetesen a legújabb statisztikai adatok szerint a nyugatnémet vadászati engedéllyel rendelkezőknek csak 4,6 százaléka munkás. Stopper úrnak tehát kifizetődő nálunk vadászni. Még gavallér ls lehet. Házigazdánkat nem érdekli a nyugatnémet vadászok politikai nézete. Fizetnek és kész. A hazai vadászokat is csak az erdő törvénye szerint ítéli meg. Ez a törvény pedig azt mondja, hogy az igazi vadász gazdája, uralkodója a vadállománynak. Közönséges „húsvadász" szerinte az, aki csak lőni tud. —• Nem bántam meg, hogy erdész lettem — mondja Lükő László —, hisz erdő nélkül élni sem tudnék ... Nyomatékul bezárja az albumot s ráfekteti kezét. Tallózó kószálással telnek az órák. Járjuk az erdőt. Nem tudunk és nem is akarunk szabadulni az olthatatlan varázslat erejétől, mely egész valónkat eltölti. Minél beljebb hatolunk, annál szomjasabban keressük mindazt, amit csak megtalálhatunk. Az újat és még újabbat, a szépet és még szebbet. Ez a zöldellő, szép világ mindig váratlant kínál. A hiúzfogó mestervadász meg megáll, pisszent egyet, mozdulattal magyaráz. Álruhás király ö, aki mutogatja birodalmát. HAJDÚ ANDRÁS MM 2E "y i - f* • - J^L ~W az erőszakos sorban állókról A sorban állás gazdasági életünk fogyatékosságainak megnyilvánulása. Legyen az oka akár az áru- vagy a választékhiány, akár a rossz áruelosztás vagy a kereskedelem rossz szervezése — mindenképp nem kívánatos jelenség. Mégis van. Ha nehéz is néha megérteni, tudomásul kell vennünk. Természetesen az emberek nem önszántukból, hanem kényszerből állnak sorba az üzletek előtt. A sorbaállás mindenki szómára egyaránt időveszteség, fáradság, nyűg és idegölő tehetetlenség. Amióta a sorbaállás életünk keserű tartozéka lett, azóta ezzel párhuzamosan alakultak ki e magatartás erkölcsi normái is. Ez abból az egyszerű tételből áll, hogy a sorba mindenki az érkezés sorrendjében áll be, és így is szolgálják őt ki. Természetesen mindig akadnak olyan kivételek is, amelyek aligha erősítik a szabályt.. . Egy alkalommal így álltam sorban az élelmiszerüzletben. Én és legalább még tizen. A sor mellett egy idősebb nénike sündörgött. De ő nem a sor végét nézte, hanem a pult közelébe próbálta magát tornázni. Amikor azután én kerültem volna sorra, egyszerűen elém tolakodott és tíz kiflit kórt. A kifliskosár a pulton volt mégpedig úgy, hogy a néni útjában én álltam, a soron következő. A néni a világ legtermészetesebb hangján valósággal rám parancsolt, hogy álljak félre. Nem véletlenül használom ezt a szót: parancsolt. Bizonyára nem vagyok az egyedüli, akiben a tolakodó, parancsoló hang nem az engedelmességet, a megalázkodást váltja ki ... Bennem is valami forrni kezdett. Hirtelenében felmértem a helyzetet. A néni idősebb, tehát az illem udvariasságot parancsol. De hát az illem, az udvariasság az idős emberek számára ugyanúgy kötelező, mint a fiatalabbakra. Ö viszont a tolakodás mellett ráadásul erőszakos is. Az a bizonyos bicska az én zsebemben is nyiladozni kezdett, de megpróbáltam türtőztetni magam. - Nénikém, mi itt sorban állunk. A sor vége ott - hátrább van ... A néni ellentmondást nem tűrő hangon szólt rám: — Engedjen, ha mondom! És ráncos kezével próbált eltolni a pulttól. - Nem engedem, mert én vogyok soron ... A néni eltolta a mögöttem állót és a kiflikhez törte át magát. Csak onnan szólt még felém: — Akaratos egy ember! Hát igen! Én voltam az akaratos sorban álló, aki a többi vevővel együtt érkezési sorrendben vártam a kiszolgálásra. A néni volt a tolakodó, de ő vetette szememre az akaratosságot, mert ragaszkodtam a „sorrendhez". Drága nénikém! Higgye el, én sem állok szívesen sorba. És azok se, akik mögöttem várakoztak, és várakozni fognak az elkövetkező hetekben, hónapokban is. Nem vetem szemére, hogy ön is szívesen szabadulna a sorban állástól. De milyen jogon teszi ezt mások rovására? Mi történne, ha mindenki úgy cselekedne, mint ön? Talán megszűnne a mindenki számára kínos várakozás? Nem, inkább egymás helyzetét nehezítenénk meg! Apróság? Igen. De napjaink szomorú tartozéka. Ahogyan a sorban állás magatartási normái kialakultak, úgy tűntek fel oz emberek, akik ezt mások rovására ügyeskedve próbálják kijátszani. Sokéves tapasztalatom, hogy ahol sor kígyózik, ott megjelennek azok is, akik e sort szeretnék megelőzni. Egy ideig a sor mellett álldogálnak. Kiszemelik az emberüket. Ne haragudjanak meg rám az idősebb (általában még nem öreg) asszonyok, nénikék, mert őket is mindig tiszteletben tartom, de ők azok, akik a leginkább visszaélnek a korukkal. És természetesen nemükkel (ezt bizonyára még fiatalságukból hozták magukkal) . . . Ez abból áll, hogy leginkább akkor húzódnak a pulthoz a sort megelőzve, amikor férfi a soron következő. Ugyanis asszonyokkal szemben nem mernek tolakodni. Az asszonyok könyörtelenebbek és igazságosabbak. A férfiak esetében azonban eleve számítanak a gyengébb nem (ránti tiszteletükre . .. Az igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy tudok én is elnéző lenni. Megesett már velem is nemegyszer, hogy sorban álltam és megjelent egy idősebb néni, aki a sorban állókat megkérte: engedjék őt előre, mert fáj a lóba vagy beteg és nehezére esik az álldogálós. Ilyenkor a sor mindig némán hátrább húzódott .. Volt eset, amikor fiatalasszony kért elsőbbséget: apró gyerekekhez siet. Szó nélkül engedtük őt előre. De hát mindennek megvan a maga módja, formája . .. Az említett néni esetében is mart a lelkiismeret: hátha egy elfoglalt vagy beteg, idős néniről van szó, aki csak szerénységből, _ szégyenkezésből vagy éppen a formaérzék hiányában nem szólt saját bajáról. Mert eleve előny illeti azt, aki másokról gondoskodik vagy nem a saját hibájából (betegségéből kifolyólag) nehezére esik sorban állnia. Utánanéztem hát a dolognak saját lelkiismeretem megnyugtatására. S mivel egy kis városban jól ismerik egymást az emberek, nem volt nehéz megállapítanom, hogy a néni magányosan él, egész nap bőséggel lenne ideje akár időtöltésből is sorban állni .. . Tudom, hogy társadalmi életünknek nem az egyik legfontosabb problémáját vettem tollhegyre. Ám az élet apróságokból tevődik össze. Ezekből alakulnak ki az emberi kapcsolatok, s e kapcsolatokat az apróságok is megzavarhatják. Ezért Hát továbbra is erőszakos sorban álló leszek és erőszakosan fellépek a pimasz tolakodók ellen.