Új Szó, 1970. augusztus (23. évfolyam, 181-206. szám)

1970-08-11 / 189. szám, kedd

SÚLYOS HARCOK PHNOM PENH KÖZELÉBEN Brandt tájékoztatta az ellenzéket Phnom Penh, — Mindössze három kilométerre Puomh Penh központjától folytak a harcok hétfőre virradóan a kambodzsai korműnycsapatok és a felsza­badító hadsereg egységei között. Mint a UPI írja, Phnom Penh a becsapódó gránátok robbaná­saira ébredt. A központból ka­tonákkal teli autóbuszok indul­tak abba az irányba, ahonnan a lövöldözések és a robbanások zaja hallatszott. A kormánycsa­patok egyik tisztje szerint a Szihanuk pártiak fegyveres ala­kulata kísérletet tett arra, hogy behatoljon a fővárosba. Vasárnap este amerikai Phan­tom-repülő°épek támadták a bambodzsaí Kirirom térségét. A né" 1 hadsereg légvédelmi egységei 'iizet nyitottak a be­hatoló gépekre. Saigon — A Reuter szerint a hét végén és vasárnap kiú­jultak a harcok Dél-Vietnam­— Mi csak tfékés célokat kii­vetünk ... (Oganov rajza a Komszomolszka'ja Pravdában) ban. A népi erők aknavetőkkel és rakétákkal lőtték vasárnap este az amerikaiak Saigontól 120 kilométerre keletre lévő egyik táborát, majd gyalogsági rohamot intéztek ellene. Az egyórás csatában két amerikai katona meghalt. Támadás érte vasárnap a sai­goni erők egyik táborát is. Peking — Szihanuk 'herceg terjedelmes üzenetet intézett az el nem kötelezett országok királyaihoz és államfőihez. Az üzenetben kijelenti, hogy az a vád, amelyet az új Phnom Penh-i rezsim emelt ellene, „önkénnyel, korrupcióval és árulással" vádolva őt, teljesen indokolatlan. A kambodzsai nemzeti egy­ségkormány, amelyet Szihanuk herceg alakított meg Peking­ben, hétfőn közölte, hogy saját „kambodzsai sajtóirodát" léte­sít. A közlemény rámutat, hogy a sajóiroda tudósít majd az amerikai imperializmus ellen folyó harc eseményeiről, és köz­zéteszi a kambodzsai nemzeti egységfront és Szihanuk her­ceg nyilatkozatait. Róma — Az olasz képviselő­ház tegnap délelőtt megkezdte megbeszéléseit az új kormány­programról, melyet Emilio Co­lombo kereszténydemokrata mi­niszterelnök terjesztett elő a szenátusban. A megbeszélések három na­pig tartanak. Általában úgy vé­lekednek, hogy a kormány bi­zalmat kap, mivel a koalíciós partnerek — a keresztényde­mokraták, szocialisták, szociál­demokraták és republikánusok — többséget alkotnak a parla­mentben. Emilio Colombo előterjesztett kormányprogramja lényegében nem különbözik előde, Rumor programjától. Külpolitikai téren a kormány, továbbra is mint hű NATO-tag akar szerepelni, s arra törek­szik majd, hogy eftirehaladásra kerüljön sor Nyugat-Európa gazdasági és politikai integrá­ciója terén. Colombo kedvező­en fogadta a szovjet—nyugatné­met megállapodás parafálását és megjegyezte, hogy a Szov­jetunió és Nyugat-Németország a realitás szellemében igyek­szik a problémáit megoldani, amelyek Európát és az egész világot is érintik. Az EAK és az Izrael közti tűzszünettel kap­csolatban az új olasz miniszter­elnök elmondotta, hogy ott Bonn — Willy Brandt szö­vetségi kancellár és Walter Scheel külügyminiszter vasár­nap este a kancellári hivatal­ban tájékoztatta a CDU-CSU vezető képviselőit a nyugatné­met—szovjet szerződésről. A há­romórás tanácskozáson az el­lenzéket Kiesinger, a CDU el­nöke, Klaüss, a CSU elnöke és Rainer Barzel, a CDU-CSU par­lamenti frakciójának elnöke képviselte. Scheel részletesen Ismertette a moszkvai tárgya­lások menetét, a szerződés egyes pontjait és magyarázato­kat fűzött Gromiko néhány fon­tos kijelentéséhez. A tájékozta­tás után heves vita következett, amely során a CDU-CSU képvi­selői kérdéseket tettek fel. Kiesinger a tanácskozás után kijelentette, hogy rendkívül ne­héz problémáról van szó, ame­lyet az ellenzék behatóan ta­nulmányozni fog, mielőtt véle­ményt alkotna. A kancellári hi­vatalban megtartott tanácskozás után a CDU-CSU vezető politi­kusai Kiesinger lakásán folyv tatták a szerződés tanulmányo­zását. konkrét lehetőségek nyílnak a béke helyreállítására. Colombo szerint Olaszor­szágnak nincs más lehe­tősége, csak a középbal ko­alíciós kormány, melyet a ke­reszténydemokraták, szocialis­ták, szociáldemokraták és re­publikánusok alkotnak Vissza­utasította a kommunisták rész­vételét a kormányban, de lehe­tőnek tartja, hogy a szocialis­ták a községi, tartományj és ke­rületi tanácsokban egyesüljenek a kommunistákkal, amennyiben ezt sziiségesnek találják. Co­lombo beismerte, hogy Olasz­ország gazdasága jelenleg nagy nehézségekkel küzd, de eluta­sította azt a nézetet, mely sze­rint katasztrofális lenne a helyzet. Csupán bizonyos ide­jében történő intézkedésekre van szükség. Az egyik ilyen Intézkedés az adók emelése lesz, ami azonban állítólag nem érinti lényegesen a fogyasztók széles körű tömegét. Erélyesen szembehelyezkedett az olasz líra leértékelésével, mivel ez még nagyobb mértékben emel­né a fizetési mérleg deficitjét. A deficit oka nem az, hogy az olasz export elveszítette ver­senyképességét, hanem csök­kent a termelés. Ezért elsődle­ges feladat a termelés növelése és a beruházás támogatása. A múlt hét folyamán — írja a „Berliner "Síimmé" című nyu­gat-berlini, politikai, gazdasági és kulturális hetilap — az al­kalmazót társadalomtudományi Intézet közvéleménykutatást rendezett. Ennek során a meg­kérdezettek 79 százaléka a ke­let-európai népekkel folytatott tárgyalást komoly lehetőségnek minősítette. Illetékes bonni körök tegnap közölték, hogy Willy Brandt kancellár már ma Moszkvába utazik Scheel külügyminiszter­rel, hogy a következő napon aláírják a Szovjetunióval kötött szerződést. Brandt és Scheel csütörtökön szándékszik visszatérni Bonn­ba. Elutazásuk előtt, kedden délelőtt a bonni kormány ülést tart, amelyen formálisan jóvá­hagyja a szerződés szövegét és beleegyezését adja ahhoz, hogy; Brandt és Scheel aláírja. Walter Ulbricht üzenete Walter Ulbricht, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke üzenetet Intézett az el nem kötelezett és NATO-tagországok államfői­hez. Az üzenetet diplomáciai úton, illetve rendkívüli követek révén nyújtották át. Az NDK Államtanácsának el­nöke felhívta a figyelmet az európai pólitikában az utóbbi időben kialakult lényegesen új helyzetre, „azzal a szándékkal, hogy fejlessze az NDK és az illető országok kapcsolatait mindkét fél érdekginek megfe­lelően és támogassa a nemzet­közi békés együttműködést". Az említett új helyzet felveti, hogy azok az államök, amelyek ilyen, vagy olyan okokból ki­folyólag mindeddig nem tarta­nak fenn rendes diplomáciai kapcsolatot az NDK-val, vizs­gálják felül az NDK-val kapcso­latos politikájukat és vegyék fel az NDK-val a rendes diplo­máciai kapcsolatot. Az NDK Államtanácsának el­nöke üzenetében rámutat to­vábbá arra, hogy az NDK kö­vetkezetes békepolitikája alap­ján, valamint tekintettel arra, hogy a világ tíz vezető ipari nemzete közé tartozik, joggal igényli az egyenjogú részvételt az ENSZ munkájában. Az üzenet átadása alkalmával folytatott beszélgetések és az üzenetet megkapó államokban tett más megnyilatkozások azt tükrözik, hogy az üzenet ér­deklődést keltett és a felvetett kérdések iránt megértés és tárgyalókészség mutatkozik. COLOMBO ELŐTERJESZTETTE PROGRAMJÁT 1970 Koszigin szovjet kormányfő és Brandt nyugatnémet kancel­lár, Gromiko és Scheel külügy­miniszterek a héten aláírják a szovjet—nyugatnémet szerző­dést, s ezzel betetéződik a mű, amelyet éveken át előkészítet­tek, s amelyen az év kezdete óta intenzíven dolgoztak. Gromiko és Scheel minisz­terek már a múlt héten para­fálták a szerződést, de a nem­zetközi szokásoknak megfelelő­en csak aláírása után hozzák Nyilvánosságra a szerződés szövegét. A szerződés alapelvei azonban már ismertek, s már most elgondolkozhatunk fölöt­tük. A HÁBORÚ UTÁNI BIZALMATLANSÁG UTÁN ... A szovjet—nyugatnémet szer­ződés azt jelenti, hogy Nyugat­Németország elismeri a háború utáni európai realitásokat, fő­ként a fennálló határokat. A Szovjetunió és az NSZK kap­csolatai az ENSZ Alapokmánya, főként az erőszak nem alkalma­zására vonatkozó cikk alapján fognak alakulni. A szerződés alapján mindkét ország gazda­sági, tudományos, kulturális és egyéb együttműködést folytat. A szerződésben közvetlenül kifejtett alapelveken kívül mindkét fél megegyezett ab­ban, hogy, a Német Szövetségi Köztársaság rendezi megoldat­lan kérdéseit Lengyelországgal, a Német Demokratikus Köztár­sasággal és Csehszlovákiával, támogatni fogja mindkét német állam jelvételét az ENSZ-be, s nem utolsó sorban az európai biztonsági értekezlet eredmé­nyes megtartására fog töreked­ni. Tehát nem csupán a Szovjet­unió és az NSZK kapcsolatairól, hanem Nyugat-Németország és a kelet-európai szocialista or­szágok kapcsolatainak általános normalizálásáról van szó. Bizonyára nem túlzás, ha Bonnban azt tartják a szovjet­nyugatnémet szerződésről, hogy határkő a két állam kapcsola­taiban, fordulópont e kapcso­latok normalizálásában. Bonn­KAREL CISARj 'BONNI TÁVIRATA iľ szélnek arról, hogy a Keletnek érdeke, hogy rendezze viszo­nyát az NSZK-val. Úgy vélem, itt kétoldalú érdekről van szó, ha csak nem fűződik nagyobb érdekek a rendeződéshez a nyu­gatnémet félnek. Bonn ugyanis politikailag meg akar szabadul­ni az örök békerontó hírétől, a nyugatnémet gazdaság szá­mára pedig a Kelet amolyan „ígéret földje". „.NORMÁLIS VISZONYOK FELÉ Az eddigi fejlődés, amely a szovjet—nyugatnémet szerző­Nagy lehetőségek szerződése ban olykor patetikusan nyilat­koznak, én azonban inkább a józan és reális értékelés mel­lett maradok. Szükségesnek tartom a rea­lizmust, mert a szovjet—nyu­gatnémet szerződés, valamint a szocialista országokkal kö­tendő további nyugatnémet szerződések a további fejlődés­nek csupán a kezdetét, noha nagyon fontos és örömmel fo­gadott kezdetét jelentik. E kez­det szükséges ahhoz, hogy fo­kozatosan kialakuljanak a nor­mális együttműködés kapcsola­tai. Ez bizonyára hosszadalmas ügy; sehol sem nyilvánul meg oly nagy bizalmatlanság, mint éppen az NSZK és a szocialista országok viszonyában. Ám meg­győződésem, hogy a szerződés alapján pozitív eredmények ér­hetők el. Az eredmények mindkét fél számára kedvezőek lehetnek s kell is hogy ilyenek legye­nek. Bonnban ugyan sokat be­dés megkötését eredményezte, nem a legutóbbi hetek vagy hó­napok műve. Az NSZK-ban ls fokozatosan érvényesülnek azok a reális erők, amelyek rá­ébrednek, hogy sem diplomá­ciai összejövetelekkel, sem az erőpolitikának valamilyen új kiadású formájával nem lehet utólag megnyerni a második világháborút. Willy Brandt szociáldemokra­ta kancellár és Walter Scheel szabad demokrata párti külügy­miniszter jelenlegi kormányko­alíciója érdemének tudható be, hogy azonosultak az NSZK reá­lis erőivel, s normalizálni kí­vánják a kapcsolatokat a szo­cialista országokkal. Meg kell mondanunk, hogy politikai irányzatukkal a bonni állam­ban nincsenek könnyű helyzet­ben. Noha a nyugatnémet la­kosság többsége egészen vilá­gosan óhajtja a Kelettel való kapcsolatok Javulását, az NSZK­ban vannak olyan befolyásos erők, amelyek nem adták fel a második világháború utólagos megnyerésének illúzióját. A kle­rikális CDU/CSU ellenzékhez, tartozó politikusok egész sora ezeknek az erűknek a szócsöve. Az NSZK és a szocialista or­szágok kapcsolatainak norma­lizálása természetesen még nagy erőfeszítést kíván, s a bonni államtól függ, milyen gyorsan és milyen mélyreható­an folytatódik majd a norma­lizálás. A szovjet—nyugatnémet szerződésen kívül még Lengyel­országgal és az NDK-val foly­tatandó tárgyalások és szerző­déses megállapodás, valamint Csehszlovákiával a müncheni egyezmény érvénytelenségéről való tárgyalás és megállapodás vár Bonnra. A szerződések meg­beszélése és aláírása ugyan ne­héz, ám még nehezebb lesz, hogy reális politikával adja­nak tartalmat ezeknek a szer­ződéseknek. Most még nehéz előrelátni az NSZK és a Kelet kapcsolatai­nak alakulását, [ól el tudom képzelni, hogy az első szakasz­ban a mindkét félnek előnyös gazdasági együttműködés fej­lesztéséről lesz szó. Az, amit általában „keleti piacnak" ne­veznek, izgalomba hozza az egész nyugatnemet gazdaságot. Ha az NSZK nem él vissza a gazdasági együttműködéssel po­litikai célok követésére, akkor korlátlan lehetőségek nyílnak' a tudományos, kulturális és végül politikai együttműködés kibontakozására. Ha a nyugatnémet politika ebben a reális irányban folyta­tódik, végülis számíthat a bi­zalmatlanság megszűnésére és a kölcsönösen hasznos együtt­működésre. néhány sorban ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN újabb bomba tett kárt a Margherafelt melletti villanytelepen, csupán két órával Chichester Clark mi­niszterelnök Belfastba való visszatérése előtt. MOSZKVÁBAN tegnap véget ért a „Csehszlovák bútor" című kiállítás, melyet július 24-én nyitottak meg, és 150 000 láto­gató tekintette meg. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK sze­nátusában a Safeguard rakéta­rendszer ellenzői jövő hét szer­dán találkoznak a Minuteman elnevezésű rakétatámaszpont­rendszer kiépítésének szorgal­mazóival. Ekkor szavazzák meg a fegyverfelvásárlásra és kuta­tásra fordítandó összeget. A GÖRÖG hatóságok a legkö­zelebbi napokban 500 politikai foglyot bocsátanak szabadon, — jelentette be tegnap Jorgosz Jor­galasz, a kormányelnöki hivatal államtitkára egy athéni sajtó­konferencián. BORISZ SZTRELNYIKOV, a moszkvai Pravda washingtoni tudósítója az Egyesült Államok és Spanyolország között létre­jött katonai egyezményt veszé­lyesnek nevezi, mert lehetővé teszi az amerikai támaszpontok fennmaradását Spanyolország­ban, s az országot a NATO-hoz láncolja, ahová Spanyolország már régóta be akar lépni. AZ OLASZ Kommunista Párt­nak augusztus 5-ig 1 468 0(10 tegja volt, jelenti az „Unitá". Ez év elejétől 94 000 taggal nö­vekedtek a párt sorai. GEORGES MARCHAIS, az FKP főtitkárának helyettese levelet intézett Willy Brandt nyugatné­met kancellárhoz, melyben Né­metország Kommunista Pártja betiltásának a visszavonását kéri. A levelet tegnap közölte az Humanité. MOSZKVÁBAN 48 ország kép­viselői vesznek részt a szovjet földművesek kongresszusán, mely hétfőn kezdődött meg a Kremlben. A kongresszuson részt vesz Andrej Kirilenko, Ki­rill Mazurov, Arvid Pelse, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagjai és Alekszandr Selje­pin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke. A kongresszust üdvözölte az SZKP KB, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa is A TÖRÖK kormány tegnap es­te bejelentette, hogy 67 száza­lókkal leértékeli a török lírát. Míg azelőtt 9 líra felelt meg egy dollárnak, jelenleg 15. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Laxingtonból és Annistonból ve­szélyes ideggázzal megrakott két tehervonat indult útnak Sunny-Point kikötőbe, Észak­Karolinába. A JIGUE nevű kubai hajó, mely tíz bolíviai politikai fog­lyot visz Chiléből Kubába, szombaton befutott a San Anto­nio nevű chilei kikötőbe. A bo­líviai kormány a két elhurcolt nyugatnémet technikusért cse­rében helyezte szabadlábra a politikai foglyokat. AZ INDIAI kormány tegnap több mint 4000 embert tartózta­tott le, amikor megkísérelte be­szüntetni a földnélküliek orszá­gos akcióját, mely az állam és az indiai feudálisok tulajdoná­ban levő, meg nem művelt föld elfoglalására irányult. Az Indiai parasztok akcióját az Indiai Kommunista Párt két indiai szo­cialista párttal együttműködve irányította. JUGOSZLÁVIÁBAN intézkedé­seket készítenek elő az esetle­ges repül ögéprablások ellen, amelyek veszélyeztetik a légi­forgalmat, s egyre gyakoribbak világszerte. ANGLIÁBAN a Pilkington ne­vű üveggyár tulajdonosai 300 munkást bocsátottak el egy órán belül. A munkások sztrájk­ba léptek, mivel a gyár vezető­sége nem volt hajlandó elis­merni szakszervezetüket. A TOGÖ1 hadsereg meghiúsí­totta azt az államcsíny-kísérle­tet, mellyel el akarták távolíta­ni Étienne Eyadem tábornok köztársasági elnököt — jelen­tette be tegnapi rádióbeszédé­ben Fréderic Ali Dermana pénzügyminiszter.

Next

/
Thumbnails
Contents