Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-10 / 162. szám, péntek

A kommunista sajtó írásaiból A nemzetközi gondolat tetté válása Csehszlovákiában A szlovenszkói proletariátus május elsejei ünnepe jelentőségében is megnövekedett. A velünk egy államban élő, egyforma gazdasági nyomorúságban vergődő csehországi, morva és sziléziai proletariátus tavaly ilyenkor még mint idegenekre tekintett ránk. A nemzetköziség nagy eszméje, amely a békés időkben olyan nagyszerűen bevált a munkások nemzetközi kongresszusain, a második Internacionálé által megalkotott nemzetköziség, a háború kitörésével csődöt mondott. A hazafias jelszavaknak, a nemzet és a haza jelszavaival dobálózóknak sikerült elámítani a proletariátus nagy többségét. A világháború bebizonyította, hogy a tőke szolgálatába állított eszmék a fegyveres erő hatalmával még ideig-óráig megdönthetik az olyan szépen kifejlődött nemzetköziség eszméjét, amit a háború előtt a második Internacionálé képviselt. A háború tömegvakságból először a legyőzött államok proletariátusa ébredt. Az úgynevezett győztes államok munkásait még sikerült egy időre eibolondítania a nagytőkének, az imperialista diplomáciának a nemzeti frázisokkal, s ez volt az oka annak, hogy a tavalyi májusunk nem volt olyan teljes. mint az idei. A csehszlovák állam magyar nyelvű proletariátusa már akkor is hirdette a nemzetköziséget, nemcsak a nemzetköziség eszméjét, hanem a nemzetköziség gyakorlati megvalósításának, tetté válásának szükségességét a szűkebb határokon belül is. Testvéri kezünket az ország más nyelvű proletárjai felé nyújtottuk, azonban tavaly még erősek voltak azok az elemek, amelyek a munkásság vezetése címén a kapitalizmus szolgálatában meg akarták akadályozni a különböző nyelvű proletárok testvéri egyesülését ebben az országban. A nemzetköziség eszméje tehát még az ország keretein belül sem valósulhatott mégolyan mértékben, ahogy annak a proletárok közös érdekében megvalósulni kellett volna. Tavaly ilyenkor hiába tekintettünk egymás felé testvérekként, hiába volt meg talán mindkét részről is a jóakarat; intrikák, hazugságok, mesterségesen szított gyűlölködések gátja állott közöttünk. Ennek a pát

n

ak elhordásához idő és megfeszített munka kellett. Csehszlovákia magyar ajkú proletariátusa vállalta ezt a munkát. A megvalósítás munkáját. Az eszme tetté váltásának munkáját. És a munka, amelyet a gazdasági helyzet kiéleződése csak A KOMMUNISTA £3E3EiE3 El elősegített — a legteljesebb mértékben sikerült is. A nemzetköziség, amely a második Internacionálé képviseletében csak egy szép és megvalósításra váró eszme, csak egy gondolat volt, a háború csődjében nem pusztult el, csak keresztülment a nagy tűzpróbán, hogy aztán a harmadik Internacionálé vörös lobogója alatt kiteljesedjék és tetté váljék. Csehszlovákia egész proletariátusa összefogózott kézzel várja az idei május ünnepét, hogy ezen az ünnepen- megmutassa az Internacionálé jelszavának valóságra váltását, azt, hogy „egyesülésben rejlik az erői", hogy megmutassa a nemzetközi reakció ellen felsorakozott táborának hatalmát: a nyelvi, faji és egyéb határokon túl együvéfogózott hitbe és célba egy munkástömegeket. Túl vagyunk már azokon az időkön, amikor a szép eszmékért csak azért tudtunk lelkesedni, mert azok szépek voltak, mert azoknak a hangoztatása jóleső örömmel és megnyugvással töltötte el a lelket. Ma már sokkal materiálisabban gondolkozunk, mert látnunk kellett a legszebb eszmék kudarcát is. Ma már azt mondjuk, hogy valamelyik szép eszme csak akkor szép igazán, ha nemcsak könyvekben olvashatjuk, nemcsak szónoklatokban hallhatunk róla, hanem láthatjuk a megvalósulását, érezhetjük a megvalósulásának gyümölcseit is. (Tóthpál Gyula felvétele) Az idei május tehát nem a nemzetköziség puszta eszméjének, hanem a nemzetköziség megvalósulásának az ünnepe kell, hogy legyen. A tett, a cselekvés ünnepe. A nemzetköziség eszméjének tetté változása az egész világon csak évek munkájának eredménye lehet, és mindaddig csak ábránd marad, amíg az egyes országok határain belül élő munkásság közt nemzeti, faji elentétek vannak. Az egy ország határán belül élő proletariátus nemzetköziségének megvalósítása tehát egy lépés — az első lépés — az egész világ dolgozóinak nemzetközisége felé. Csehszlovákia proletariátusa megtette ezt az első lépést. Az a tény, hogy most a szlovák színház színpadáról, ahol néhány perc múlva egy cseh szerző darabja kerül előadásra cseh nyelven — magyar nyelven beszéltünk, szimbóluma a csehszlovákiai proletariátus nemzetköziségének. A magyar szó ezen a színpadon a köztársaságban élő magyar nyelvű proletárok üdvözletét hozza a köztársaság szlovák, cseh és más nyelvű proletárjainak. És ez az üdvözlet immár nemcsak szó, amely elhangzik és eltűnik, hanem a szeretetben, megértésben élő lestvérek, az egy frontra felsorakozott harcosok kézszorítása. Cselekvés. Szimbóluma, jelképe annak az eszmének, amely a nemzetköziség egyszínű lobogója alatt most már a valóságban is megindult nagy útjára. A megállás nélküli, harcos nagy útra; keletről végig az összes világtájakon a távoli nyugat legmeszszibb csúcsáig. És a nemzetköziség valóra válásával elindult a nagy útjára a másik nagy eszme is: amit osztálytagozódások, osztályérdekek, államérdekek, hazafias jelszavak szorítottak vissza a könyvek lapjaira és szónoklatok elröppenő szavaiba: a nemzetköziséggel együtt elindult a tetté, valósággá váló szeretet. Májusi hitünkkel ennek a szeretetnek jegyében állunk itt a nemzetköziség valóra váltódásának első stádiumában. Éljen Csehszlovákia egymásra talált nemzetközi proletariátusa! Éljen a világ proletariátusának nemzetközisége! MÁCZA JÁNOS (Megjelent a Kassai Munkás 1921. május 1-i számában) Eredményes a falusi fiatalok versenye (ČSTK) — A szlovákiai falusi és parasztfiatalok hazánk felszabadulása 25. évfordulójának tiszteletére több mint 6,5 millió korona értékű, brigádmunkát végeztek — állapították meg az ifjúsági kollektívák képviselőinek košicei gyűlésén. Az aktíva a munkaeredmények értékelésén kívül foglalkozott az ifjúsági szövetség szerveinek és szervezeteinek azzal a törekvésével, amely a mezőgazdasági üzemekben a „Mindenki szocialista módon" mozgalmat fejlesztő ifjúsági kollektívák kialakítását célozza. Ezeknek az ifjúsági kollektíváknak a mezőgazdasági üzemekben több figyelmet kell szentelni, és elsődleges feladat megalakításuk és megszilárdításuk az állattenyésztésben. A Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának falusi és parasztfiatalokkal foglalkozó osztálya javasolta, hogy a szlovákiai fiatalok alakítsák meg az ifjúsági kollektívákat mindenütt. A „Mindenki szocialista módon" mozgalom keretében a Szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetség szervei és szervezetei arra törekednek, bogy a fiatalok munkaaktivitását a termelési feladatok teljesítésére és túlteljesítésére, az anyagi és a gazdasági források értékelésére és a munka kultúrájának növelésére vezessék. Legkorszerűbb bútorgyárunk A NAPILAPOK nemrégen DélSzlovákia iparosításának újabb jelentős eredményéről tájékoztattak. Átadták a termelés céljaira a füleki bútorgyár új üzemét. A régi és az új gyár közti különbséget valójában csak azok tudják felfogni, akiknek élete ezzel az üzemmel kapcsolódott össze, akik ismerték azokat a körülményeket, amelyek közepette a régi munkahelyeken dolgoztak és most látják, mennyivel jobb munkafeltételeket biztosít a korszerű üzem az alkalmazottaknak. Átvitt értelemben a régi és az új gyárat egykori és mostani életünk szimbólumának is nevezhetnénk. A bútoriparnak Füleken nem volt hagyománya. A bútorgyár Béke Üzem néven a felszabadulás után vált külön a vasgyártól. Két vasútvonal és az országút közé szorult szűk helyen, hevenyében összetákolt fészerekben kezdetleges eszközökkel és módszerrel indult meg a bútorgyártás. Azóta amennyire csak lehetett, átépítették, módosították a gyárat, azonban a munkafeltételek lényeges megjavítására nem igen nyílt lehetőség. Ezen a helyzeten változtatott most az új gyár felépülése és üzembe helyezése. Simon Ferenc igazgató kerek húsz esztendeje áll a gyár élén. Ezt megelőzően is itt dolgozott. Nem túlzás tehát, ha azt mondjuk, élete összeforrt az üzem életével. Ezernyi gonddal jár az új helyen a termelés megindítása, mégis készségesen szakít időt az újságíró tájékoztatására. AZ ÜZEM TÖRTÉNETÉT futólag érintve elmondta, hogy az első időszakban kerti székeket, iskolai berendezéseket és a mezőgazdaság számára szekereket gyártottak. 1952-ben, a lakásépítések nagyobb méretű megindulása után tértek át a beépíthető bútorok készítésére. Ezeket nyers állapotban, festetlenül szállították. 1953-tól kezdve állandóan emelkedett a dolgozók létszáma és ezzel egyidejűleg természetesen a termelés mennyisége is. A rossz munkafeltételek, a szociális berendezések szinte teljes hiánya ellenére a gyár dolgozói jó munkát végeztek. Az elmúlt 19 év folyamán mindig teljesítették tervben megszabott feladataikat, s a munkatermelékenységet illetően is az elsők között voltak a bútorgyárak sorában. A mechanikai műhely kiváló dolgozóinak érdeméből saját erőből olyan célgépeket és gépsorokat tudott előállítani az üzem, amelyre más gyárakban is felfigyeltek. A régi gyár bizonyos fokú átépítésével 850 embernek tudtak munkát adni és a termelés értékét 90 millió koronára emelték. Ekkor már dolgoztak az illetékes szervek az új üzem terveinek elkészítésén. Az ünnepélyes alapkőletételre 1966-ban került sor. Az építés és a berendezések felszerelése négy évig tartott, lényegében határidőre készült el. A beruházási költségek 105 millió koronára rúgtak. — A gyár közép-európai szinten a legkorszerűbb technikai berendezéssel rendelkezik és köztársaságunk legmodernebb bútorgyárának tarthatjuk — tájékoztatott Simon Ferenc igazgató. — A gépi megmunkálás automatizált vonalakon történik, amelyeknél a dolgozók minden nehéz fizikai munkától mentesítve vannak. Az anyagot egyik munkahelyről a másikra görgős szállítószalagok segítségével szállítják. Hasonló módon oldották meg a szállítást az ún. masszív, vagyis nem préselt anyagból készült alkatrészek (pl. fiókok, szekrénylábak stb.) gépi megmunkálásánál is az egyes gépcsoportok között. A befejező munkaműveleteket, a felületkezelést két gépsoron végzik el. Az összefüggő gépsorról az egyes bútoralkatrészek „szerelhető állapotban" kerülnek le. A dolgozók sehol nem kerülnek közvetlen érintkezésbe a vegyi anyagok káros kigőzölgéselvel, korszerű elszívó berendezés akadályozza meg, hogy az aceton, illetve szintetikus lakk kipárolgása a műhelycsarnok levegőjébe kerüljön. Gépesítették a szerelő munkálatokat is. Az üzemben az anyagmozgatás magas emelésű targoncákkal történik A korszerű technikai berendezést, köztük a fotocellás irányító berendezéssel ellátott automatikus gépsorok több mint a felét az NSZK és az NDK vállalatai szállították. Egyes gépeken olasz, illetve lengyel védjegy látható, a többi gépet a mi TOZ svitavai gépgyárunk dolgozói készítették. AZ IGAZGATÓ tájékoztatása végén a kapacitás adatait ismertette. Az új gyárban évi 53 ezer konyhaberendezést készítenek el. Ez az eddigi teljesítőképesség teljes háromszorosa. Ezenkívül a beépíthető szekrények monopolgyártól lesznek. Ezeket a szekrényeket változatos méretekben készítik és évente kb. 12 ezret gyártanak majd belőlük. Előreláthatólag teljesen kielégítik majd a lakásépítkezések ezirányú igényeit. Azzal számolnak, hogy a hazai szükséglet fedezésén kívül jelentős árut szállítanak külföldre is. Az új gyár üzembe helyezése további dolgozóit alkalmazását teszi lehetővé. Egy hónap alatt több mint 100 új dolgozol vettek fel. Ez év végéig a dolgozók létszáma 1100-ra emelkedik. Nagyobbrészt nők számára biztosítanak munkalehetőséget. Az új gyár jellemzője a tágassság. igaz, az eddigi négy hektár helyett tíz hektár területet foglal el. Az egyes épületek között füves térségek, virágágyak létesítésére nyílik lehetőség. Az átadást megelőzően társadalmi munkában a dolgozók több mint 3000 órát dolgoztak az épületek környékének rendezésénél. A nagyméretű műhelycsarnokokban a laikus szemlélőnek az az érzése, hogy a hely nagyságához mérten viszonylag kevesen dolgoznak itt. A korszerű termelési berendezések viszonylag kevés dolgozó foglalkoztatásával biztosítják a nagyobb mennyiségű és a gazdaságosabb termelést. A magas színvonalú gépesítés az eddigihez viszonyítva száz százalékkal növeli a munkatermelékenységet. Az egész sor munkaműveletet elvégző, hosszú gépsorok mellett többnyire csak néhány doigozó ügyel a gép munkájára. Míg például a régi gyár festőműhelyében 130-an dolgoztak, itt 36—40 munkás végzi el a nagymértékben megnüvekedett feladatokat. Ugyanakkor a munkálatok fokozott gépesítése nem hogy növelte volna, hanem inkább lényegesen csökkentette a balesetveszélyt. Mint minden kezdetnél, itt is előfordulnak még bosszantó apróságok, amelyeket fokozatosan ki kell küszöbölni, hogy például az enyvező gépnél a meleg vizet odavezető gumicső felszerelésének elmulasztása miatt a munkásnőnek ne okozzon nagyobb fáradságot a gép tisztogatása, mint az egész műszakban végzett termelőmunka. A műhelyeket légkondicionáló berendezéssel látták el, a kezelő teremből kapcsolótáblákon irányítják az automatikus szárítók hőellátását. Az automataberendezéssel működő olajfűtésű kazánoknál György István fűtő azon aggodalmaskodik: „Csak a fizetés ne legyen kevesebb amiatt, hogy itt könnyebb a munka, nincs szénlapátolás, többnyire a gombokat kell nyomogatni, meg vigyázni a kazánokra." Az igaz, hogy megszűnt a nehéz fizikai munka, azonban a termelékenység összehasonlíthatatlanul emelkedett, ezért a hasonló aggályok feleslegesek. AZ ÁTMENETTEL járó kezdeti nehézségek fokozatosan megszűnnek, a dolgozók egyre inkább hozzászoknak az új környezethez, mind tökéletesebben elsajátítják az új gépek kezelését, az új munkát, amely főleg „a gombok nyomogatásából, meg a gépek által végzett munkafolyamatok figyelemmel kíséréséből áll" — amint azt töb ben hangoztatták. GAL LÁSZLÓ v. 1970 VII. 10.