Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-10 / 162. szám, péntek

Jozef Lenárt elvtárs beszéde az SZLKP KB plenáris ülésén (Folytatás az 1. oldalról) revizionista és a szocialistaellenes erők stratégiai célkitűzése. Az általuk itthagyott örökség maradványaival azonban még mindig küszködnünk kell. Már Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának februári ülésén hangsúlyoztuk, hogy a jobboldali opportunista erőknek Szlovákiában azonos céljaik voltak, mint a cseh országrészekben. Szlovákia Kommunista Pártjának politikája, a bizonyos mértékig eltérő viszonyok éa a fejlődés sajátosságai következtében azonban itt kisebb volt a jobboldali opportunista megnyilvánulások intenzitása és elterjedtsége. Kétségtelenül helyes volt tudatosítani a szlovákiai, politikai fejlődés sajátosságait. Ezeket azonban nem lehet abszolutizálni vagy olyan mértékben túlbecsülni, hogy mögöttük megbújhasson a liberalizmus és az elvtelenség, s a problémák elvszerű megoldásában a tétovázás, illetve a készség hiánya. A párt- és az állami élet egyes szakaszain elemeztük az 1968—1969-es évek fejleményeit. Ennek alapján meggyőződhetünk arról, hogy a párt és az állam mély válságban volt Szlovákiában is és itt is növekedett az ellenforradalmi veszély. Mindannyian jól emlékszünk arra, hogy milyen volt egy évvel ezelőtt a párt és az állam helyzete. A jobboldali opportunisták revizionista tevékenységükkel Szlovákiában is bomlasztották a pártot, megbontották vezető szerepét, szétzilálták az állami és pártszerveket, gyengítették a biztonsági szervek, a hadsereg és a gazdasági irányító szervek akcióképességét. Tevékenységükkel megbontották hagyományosan jó testvéri és szövetségi viszonyunkat a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. A realizációs irányelvvel elejét vettük a további negatív fejleményeknek. A párt fokozatosan növeli akcióképességét, ismét tekintélyre tesz szert a dolgozók körében, akik fokozatosan meggyőződnek róla, hogy hová vezettek az elmúlt évek fejleményei, s mit váltott ki a vezető szervek tevékenységében az elvszerűtlenség. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága májusi ülésének realizációs irányelve Szlovákiában is aktivizálta a párt-, az állami, a társadalmi, a gazdasági szervek és szervezetek egészséges erőit. Ezt az irányelvet rendkívül kezdeményezően alkalmazták és valóra váltották főleg a jobboldali opportunizmustól kevésbé megfertőzött szervek és szervezetek, amelyek többnyire idejében megértették, hogy kockán forog pártunk és szocialista társadalmunk sorsa. Harcoltak a novemberi határozat következetes valóra váltásáért, pártunk és társadalmunk viszonyainak következetes konszolidálására törekedtek. Az irányelvet nem teljesítették következetesen ott, ahol a párt szervei és szervezetei élén még a májusi KB-ülés után is bizonyos ideig jobboldali opportunisták és revizionisták álltak. A jobboldali opportunisták kétségbe vonták a realizációs irányelvet, kiváltották a bizonytalanság és az aggodalom légkörét, azzal ijesztgették az embereket, hogy a realizációs irányelv létrehozza a pártmunka elavult módszerei és formái visszaállításának feltételeit. Taktikájuk arra irányult, hogy a pártot letérítsék a realizációs irányelv valóra váltásának útjáról. Lényegében meg akarták ismételni azt, amit nagymértékben sikerült elérniük a Központi Bizottság más határozatainak, főleg a májusi, helyenként az 1968 novemberi ülés határozatainak valóra váltása esetében. Döntő feladat a párt marxista jellegéért folytatott harc A realizációs irányelv kulcsfontosságú, döntő feladatként jelölte meg a párt marxista jellegéért folytatott harcot. Kiemelte a párt jellege, helyes marxi—lenini irányvétele kimunkálásának s annak fontosságát, hogy a párt szabaduljon a régebb és újabb keletű hamis, jobboldali opportunista illúzióktól és irányzatoktól. Pártunk egész történetében küzdelem folyt az ellentéles áramlatok és Irányzatok között. A proletár internacionalizmus alapelveihez következetesen igazodó marxisták-leninisták harcoltak a szociáldemokratizmus különféle formákban és árnyalatokban megnyilvánuló áramlatai és irányzatai ellen. Ezek a szociáldemokrata tendenciák megnyilvánultak a kispolgáriasság, az idealizmus és a nacionalizmus különféle formáiban, az osztályszemlélet megtagadásában, a burzsoázia és a burzsoá ideológiai előtti hajbókolásban. Hosszú éveken át általában lebecsülték ezt a potencionális veszélyt s elhanyagolták az osztályszemléletű marxi—lenini nevelést. Ennek következtében pártunk nem volt felkészülve az igényes feladatok teljesítésére. Hosszú éveken át negatív szerepet vitt a párt vezető szerveiben és szervezeteiben gyökeret vert dogmatizmus, merevség és koncepció nélküliség. Mindez törvényszerűen kiváltotta az 1968 januári KB-ülés közismert határozatainak jóváhagyását, amelyeknek célja a hibák és a fogyatékosságok kiküszöbölése, a további szocialista építés problémái alkotó szellemű marxi—lenini megoldása feltételeinek megalapozása volt. Sajnos, ezt a lehetőséget nem aknáztuk ki és a kezdeményezést fokozatosán átvették a jobboldali opportunista elemek, amelyek a pártvezetőség néhány tagja segítségével, vállvetve a szocialistaellenes erőkkel, elindították közismert harcukat a hatalomért. A párt hosszabb idő óta elmélyülő bomlási folyamatát csak 1969 áprilisában állította le Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának erélyes fellépése. Ekkor új minőségi szinten folytatódott a harc a párt marxi—lenini jellegéért. A pártnak ebben a küzdelmében fontos szerepet visznek a CSKP idei januári központi bizottsági ülésének határozatai. A tagkönyvcserével kapcsolatos levél kitűzi a párt jelenlegi és jövőbeni feladatai teljesítésének, akcióképessége fokozásának és ennek érdekében sorai jobboldali opportunistáktól való megtisztításának útjátmódját is. A beszélgetések eddigi eredményei és tapasztalatai arra utalnak, hogy helyes a Központi Bizottság által megválasztott út. Egyben arról tanúskodnak, hogy az opportunisták pozícióikról nem mondanak le könnyen. A tagkönyvcsere első szakaszában jelszavuk ez volt: „Bocsássunk meg egymásnak". Megkísérelték alkalmazni a beásás, az áttelelés taktikáját. Azt az eljárást választották, hogy semmit sem ismernek be, semmiről sem tudnak és semmire sem emlékeznek. Taktikájukkal igyekeztek befolyásolni a beszélgetéseket levezető csoportokat is. Sajnos, egyes tagjaik, sőt egész csoportok, behódoltak ennek a nyomásnak és engedékenységet tanúsítottak. Néhány ilyen csoportban jelentős liberalizmus ütötte fel a fejét, s az a veszély fenyegetett, hogy a pártot nem tisztítjuk meg következetesen azoktól, akiktől meg kell válnia, ha meg akarja újítani forradalmi jellegét. Javulás következett be Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnöksége 1970 áprilisi határozatának elfogadása után. A párt szervei e határozat alapján átértékelték a beszélgetések tapasztalatalt és lefolyását, kijelölték intenzívebbé tételüknek és tökéletesítésüknek új módját. Megnőtt az igényesség, de ez egyidejűleg kiváltotta a jobboldaliak további akcióit. Az eszközöket meg nem válogatva törekedtek és törekednek a beszélgetéseket levezető csoportok, a pártszervek tagjainak, a pártapparátus dolgozóinak, a becsületes kommunistáknak befeketetítésére és különféle formában megfélemlítésükre. Céljuk erőnek erejével megőrizni párttagságukat, valamint előnyös beosztásukat. Láthatjuk tehát, hogy a tisztulás folyamata küzdelem. A katasztrofális helyzet előidézőinek felelőssége . Központi Bizottságunk tagjainak többségét a CSKP KB legutóbbi plénuma után rendezett kerületi és járási gyűléseken minden bizonnyal részletesebben tájékoztatták a Központi Bizottság azon döntéseiről is, amelyek több volt vezető funkcionáriusnak, a jobboldali opportunizmus hordozóinak tevékenységére vonatkoztak, azok tevékenységére, akik közvetlenül felelősek azért a katasztrofális helyzetért, amelybe az utóbbi két évben a párt és a társadalom került. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy visszatérjek Alexander Dubček pártfelelősségének mértékéhez, ugyanis ő éveken át az SZLKP funkcionáriusa volt. A pártvizsgálat eredménye bebizonyította, hogy Alexander Dubček a következőkkel sértette meg a párt alapszabályzatát: 1. Nem biztosította és nem érvé uyesftelte Csehszlovákia Kommunista Pártja XIII. kongresszusának irányvonalát és az 1968. évi januári plénum határozatát, eltért ezek alapvelő megállapításaitól, nem akadályozta meg, hogy a januári plénum értelmét és tartalmát önkényesen magyarázzák. Mint első titkár felelős azért, hogy a pártul eszmeileg és szervezetileg felforgatták, s hogy szociáldemokrata típusú opportunista párttá vált. Felelős azért, hogy a pírt irány vonalával, valamint a CSKP KB 1968. évi januári, májusi és novemberi plénuma határozataival ellentétben a pártban a jobboldali erők, a társadalomban pedig az antiszocialista erők szabadon terjesztették a revizionista és opportunista elméletet és a burzsoá propagandát, felhasználva erre a tömegtájékoztatási eszközöket, beleszámítva a pártsajtó egy részét is, eltörte Csehszlovákia Kommunista Pártjának, a párt történetének és Csehszlovákiában a szocializmus építése egész időszakának hcfeketítését és diszkreditálását. Nem mozgósította az antiszocialista és a jobboldali opportunista erők tömörülése ellen a pártot és annak eszmei frontját, hanem az eszmei megalkuvás útját választotta, s ezzel ténylegesen segítséget nyújtott a pártot és a szocialista rendszert támadó erőknek. 2. Eszmeileg fokozatosan elvált a párttól és az 1968 januárját követő bonyolult fejlődésben — tekintettel személyi fogyatékosságaira, mint például az elvtelenség, az eszmei ingatagság — áttért a jobboldali opportunizmus oldalára, és e politika egyik képviselője lett. Vezetése alatt a párt elvesztette ellenőrzését az országban kialakuló helyzet felett. A revizionista és opportunista felforgatás következményeként és a jobboldali antiszocialista erők összpontosított nyomásának hatására felbomlott és tehetetlenné vált a munkásosztály és a szocialista állam hatalmi eszköze, a szocialista társadalom egész politikai szervezetében bekövetkezett a bomlás, és súlyos károk érték a népgazdaság területét is. Alexander Dubček opportunista politikájával lehetőséget adott az antiszocialista erők előretörésére. 3. Mint Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának volt első titkára közvetlenül felelős a Szovjetunió Kommunista Pártjához és a szocialista országok lestvéri kommunista pártjaihoz fűződő internacionális és szövetségi kapcsolatok bomlasztásáért is. Az ellenforradalmi erők frontális előretörésének idején áttért a nacionalista és a soviniszta pozícióra. Nem állt ki a munkásosztály, a dolgozó nép és országunk népei érdekének védelmében, és azt, hogy letért az osztálypozícióról, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus pozíciójáról — a „nép" akaratával, valamint az antimarxista, revizionista „szocialista modell" védelmével leplezte. A tettek és a szavak közötti ellenlét és a „kétarcú" opportunista politika, amelyet mind saját pártjával, mind országunk dolgozó népével szemben, valamint a szövetséges országok testvéri pártjaival való kapcsolatunkban érvényesített, elmélyítette a párt és a társadalom belső válságait, ártott Csehszlovákia nemzetközi helyzetének és károkat okozott a nemzetközi kommunista mozgalomnak. 4. Alexander Dubček a CSKP Központi Bizottságának 1969. évi áprilisi, májusi és szeptemberi plénuma után sem mutatott készséget arra, hogy szakítson nem kommunista állásfoglalásával, amit az is bizonyít, hogy nem szállt szembe azzal a ténnyel, hogy nevével visszaélnek a külföldi antikommuuisla erők, valamint Csehszlovákiában a szocializmus és a CSKP politikája ellen fellépő ellenforradalmi erők. A pártvizsgálat során bebizonyosodott, hogy továbbra is ragaszkodik pártellenes alapállásához. Ezek azok a fő okok, amelyek miatt Alexander Dubčeket kizárták a pártból. Úgy vélem, Központi Bizottságunk tagjainak véleményét fejezem ki, amikor azt mondom, hogy egyetértünk a CSKP Központi Bizottságának határozatával, hogy Alexander DubCekot kizárták a pártból. A tisztogatás, a pórt szerveinek és apparátusának megszilárdítása tovább folyik. Bár a pártszervek politikai konszolidálódásának jelentős részét a CSKP KB és az SZLKP KB határozatának értelmében már teljesítettük, néhány eset még függőben maradt. Fokozatosan sikerül pótolni a felmentett funkcionáriusokat olyan tehetséges és áldozatkész párttagokkal, akik megfelelnek a káderkiválasztás szigorított feltételeinek. Pártunkba már 1968 januárja előtt befészkelték magukat a marxi—lenini típusú forradalmi párttól idegen jelenségek. Nemcsak — ahogyan már mondottam — az eszmei munka gyengült, és lebecsülték a párton belüli nevelést, hanem megtűrték a párttagok aránylag nagy részének passzivitását is. Természetes, hogy a pártnak meg kell válnia az ilyen tagoktól ls, mivel nem teljesítik saját alapvető kommunista kötelességeiket, passzívak, kényelmesek, közömbösek a párt politikájával szemben, s egyesek csak személyi érdekből ragaszkodnak párttagságukhoz. A karrieristák, a sikeŕhajhászók, a tétlenek nem valók a pártba. Nem lehet semmit sem tenni, a párt az ilyenektől megválik. A beszélgetéseket nem úgy értelmezzük, mint a visszaütés, vagy bosszú egyszeri aktusát, hanem mint a párt lenini jellege kialakításának elkerülhetetlen részét, nem öncélúan értelmezzük, hanem mint a párt akciőképességének feltételét. Felmerül azonban a reális veszély, hogy egyes elvtársak a CSKP KB-nak az igazolványcseréről, a párt megszilárdításáról és a lenini jellegéért vívott harcról szóló levelét leegyszerűsítve értelmezték, és figyelmüket csupán a levél néhány problémájára, gyakran csupán szervezési-fegyelmi kérdésekre összpontosítják. A valóságban a beszélgetéseken nemcsak szervezési-fegyelmi kérdésekről van szó. Ez csak eszköz arra, hogy teljes mértékben és tartós távlattal kialakítsuk a párt vezető szerepe lenini érvényesítésének l)első feltételeit. Az, hogy egyes emberek távoznak a funkciókból és a pártból, ilyen összefüggésben elkerülhetetlen szükségszerűség, hogy a párt életében és az egész társadalomban döntő fordulatot érjünk el. Azután, hogy a párt vezető szerepének érvényesítését leegyszerűsítették, majd a január utáni felfordulásban a párt ténylegesen elvesztette vezető funkcióját, ez a fordulat ebből a helyzetből olyan síkra helyezi át a pártot, amelyen a szocialista társadalom szervezőjének és programalkotójának a szerepét tölti be, aminek különösen nagy jelentősége van a tudományos-műszaki forradalom korszakában. A CSKP Központi Bizottságának a tagkönyvcseréről szóló levele megvalósításának szerves része munkamódszereinek és stílusának tökéletesítése, úgy, hogy a tettek és a szavak között ne legyen különbség, mint a realizációs irányelv jóváhagyásáig történt. Semmi esetre sem szabad megengedni, hogy a munkastílusban túlsúlyba kerüljenek a szubjektív momentumok, szempontok és módszeeek. Következetesen érvényesíteni kell a munka lenini stílusát, amelyre jellemző, hogy egyesíteni tudja a forradalmi elvszerűséget és céltudatosságot a legnagyobb tárgyilagossággal és rugalmassággal. Pártunk ötvenéves "történetében a marxi—lenini beérés egyik legnehezebb és legbonyolultabb eszmei-politikai megpróbáltatását éli át. Ebben az összefüggésben különösen tudatosítjuk a lenini elveket, amelyeket ápolnunk kell az egész pártban és minden párttagnál — az elmélet és a gyakorlat egységének alapelvét, a szavak és a tettek egységét, A párt eszmei munkájának jelentősége Elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának realizációs irányelve hangsúlyozta a párt intenzív eszmei nevelőmunkájának jelentőségét, mint a párt és a társadalom eszmei és akcióegysége döntő fontosságú feltételeinek egyikét, mint a jobboldali opportunista erők elszigetelésének és politikai vereségének feltételét. Az offenzív eszmei nevelőtevékenység megkezdése annyival is inkább fontos volt, mivel a múlt években és különösen 1968-ban, valamint 1969 tavaszán a párttagok és a nyilvánosság egy részének tudatára erős befolyást gyakoroltak az ellenséges antikommunista és jobboldali opportunista irányzatok és eszközök. Egy év alatt, amiről most mérleget készítünk, a párt szervei és szervezetei Szlovákiában az eszmei-nevelőmunka területén több pozitív eredményt értek el egyrészt a párt belső nevelésében, s ugyanúgy a széles körű közvélemény helytelen nézeteinek helyesbítésében. Megállapíthatjuk, hogy a párttagok és az egész társadalom jelentős részének tudatában a politikai állásfoglalás, különösen az utóbbi időszakban érezhetően megváltozott, és ismét felújul a társadalmunk politikai vezetősége iránti szükséges bizalom. Népeink fokozatosan visszanyerik a biztonság és a nyugalom érzetét. A marxi—lenini ideológia ismét hatni kezd, mint a társadalmunk egyes rétegeit és erőit egybefogó konszolidációs alap, mint a szocialista politikai rendszer megszilárdulásának és működésének tartós és döntő fontosságú feltétele. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban megemlítsem a Szlovák Nemzeti Felkelés 25., felszabadulásunk 25. és V. I. Lenin szülelése 100. évfordulójának alkalmából, rendezett ünnepségeket, valamint az éppen most megtartott nyári békeiinnepségeket. Ezek lefolyása, az állampolgárok, az ifjúság ezreinek lelkes részvétele, a jelen és a közelmúlt politikai problémái iránt tanúsított élénk érdeklődés bizonyltja, hogy népünk életteljesen érdekelt a szocialista rendszer megszilárdításában, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátság és szövetség elmélyítésében, és tiltakozik az olyan politika ellen, amely ezeket a kapcsolatokat felbomlasztja. „Fel kell számolni a nacionalizmus minden formáját, meg kell szilárdítani tudatos büszkeségünket, hogy a szocialista világrendszerhez és a nemzetközi forradalmi mozgalomhoz tartozunk és a Szovjetunió szövetségesei vagyunk, ez mindenkor ideológiánk elsőrendű feladata" — mondotta Husák elvtárs a CSKP KB legutóbbi plénumín. Pártunk és a párt Központi Bi zottsága hangsúlyozva a szocialista internacionalizmust és a tettekben megnyilvánuló hazaliság alapelveit, nagy jelentőségűnek tartja a csehek és a szlovákok és Csehszlovákia többi nemzetiségei testvériségének megszilárdítását. Folytatjuk a múlt esztendők po zitivumait, a hagyományos testvéri és baráti kapcsolatokat, és a cseh szlovák szocialista haza építését szolgáló szoros együttműködést. Must, a föderatív államjogi rende zés keretében nemzeteinknek és nemzetiségeinknek új feltételek és lehetőségek kínálkoznak arra, hogy kifejezzék a csehszlovák hazafiságot, tartalmassá tegyék és megszilárdítsák államiságunkat. (Folytatás a 3. oldalon) 1970. VII. 8.