Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-08 / 160. szám, szerda

N Oj utakon a csehszlovák filmművészet Huszonöt éves a Csehszlovák Film £ Ismét a párt politikájának szolgálatában £ Felújítottuk kulturális kapcsolatainkat a szocialista országokkal ^ Kevesebb krimi - több tanulságos film # A Karlovy Vary-i filmfesztiválról A Csehszlovák Film ez év augusztusában ünnepli államosításának 25. évfordulóját. Ezt megelőzően — Karlovy Varyban július 15-e és 26 a között — a XVII. Nemzetközi Filmfesztiválnak leszünk tanűi. Ezek a már magukban véve is nagy horderejű események elegendő okot szolgáltattak arra — nem beszélve filmművészetünket a közelmúlt tragikus eseményeivel összefüggésbe hozó mendemondákról, találgatásokról — hogy felkeressük a legilletékesebbet: dr. Jifí Puršot, a Csehszlovák Film új központi Igazgatóját Prágában. Legelőször is megkérdeztük tőle, milyen érzések és észrevételek közepette vette át a Csehszlovák Film központi irányítását? — Űj munkakörömet 1969 szeptembere óla töltöm be — mondotta. Az akkori bonyolult helyzetet mérlegelve, érthető, hogy sürgősen kivezető utat kerestünk a kátyúból, amelyben filmművészetünk megfeneklett. Nem volt könnyű dolgunk — ezt talán felesleges is hangsúlyoznom —, hiszen eleinte áttekintésünk sem lehetett a dolgokról. De már az első elemzések eredményeiből nyilvánvalóvá vált, hogy filmművészetünket a jobboldali opportunista irányzatok kerítették hatalmukba. Ezt tükrözte az akkori vezetők és az alkotó dolgozók munkája is. Más lehetőség hiányában megteremtettük azokat a feltételeket, amelyek biztosítékot nyújtanak arra, hogy filmművészetünk a jövőben a marxizmus—leninizmus szellemében, a párt útmutatásai szerint fog haladni. — Milyen volt a helyzet Szlovákiában? Célkitűzéseink megvalósítása természetesen elképzelhetetlen lett volna a szocialistaellenes vezető dolgozók eltávolítása nélkül. És minthogy Szlovákiában — noha kisebb mértékben — hasonló volt a helyzet — különösen a hibás kulturális politikai és a rossz gazdálkodás folytán —, a Szlovákiai Film központi igazgatója tisztségébe dr. Pavol Koyš elvtársat állították. Az ő és a film többi új dolgozója segítségével végre teljes erővel vethettük bele magunkat Barrandovon és Kolibán is a további újjászervezési munkákba. Elsősorban a dramaturgiát kellett megtisztítanunk. Azoktól a dolgozóktői is megváltunk, akiknek az elmúlt két év során tanúsított magatartásából kiderült, hogy nem értenek egyet a párt politikájával, s ezért a jövőben sem lennének képesek érvényt szerezni kulturális politikánk irányvonalának. — A szervezési és káderkérdések megoldását követően mi volt a további teendőjük? A filmalkotások, disztribúciójuk és külföldi kapcsolataink rendezése további sürgős intézkedéseket igényeltek. Kétségtelen ugyanis, hogy indokolatlanul lebecsültük a szocialista országok filmművészetét, a mienket helyezve előtérbe. Noha számos filmalkotásunk művészi színvonala elvitathatatlan, szerintem azonban ez nem ok az elbizakodásra. Hiszen ugyanakkor hibákat is elkövettünk. Magatartásunk tehát semmiképpen sem volt feddhetetlen. Ez a sajnálatos körülmény persze a Film- és a Televíziós Művészek Szövetségének is bűne volt, melyben bizonyos egyének az elmúlt évekre jellemző politikai helyzetet saját céljaikra kihasználva, magukhoz ragadták a vezető pozíciókat. Ezért tartottuk a legsürgősebbnek kapcsolataink felújítását a szocialista országokkal. Koyš elvtárssal és dr. B. Steinerrel, az első helyettesemmel ezért kerestük fel valamennyi baráti országot. Látogatásaink eredménye nem is maradt el. Hiszen máris számos együttműködési szerződést kötöttünk a Szovjetunióval, az NDK-val, Lengyelországgal és Bulgáriával. Magyarországon Újhelyi elvtárssal, a Magyar Film vezérigazgatójával tárgyaltunk. Felújítottuk éppen lejáróban volt szerződésünket, úgyhogy most már formális akadálya sincs további szoros együttműködésünknek, mely eddig is szépen virágzott. Bizonyíték erre a Dózsa György életéről szóló szlovák, magyar és román koprodukciós színes film is, mely a Karlovy Vary-i filmfesztiválon megrendezendő versenyen is részt vesz. — Mi a helyzet a dramaturgiában? Minthogy elsősorban dramaturgiánk tért le a helyes útról — a CSKP szerepét, hazánk *- * Dr. JIÜÍ PURŠ történelmi eseményeit, a szocializmus építését nem egy film tüntette fel rosszindulatúan, hamis színekben —, nem csoda, hogy az utóbbi időben annyi „fekete" alkotás került a piacra, mely nem látja meg az elmúlt 25 esztendő előnyeit és csak a fogyatékosságokat hangsúlyozza. De hát mi mást várhatunk azoktól a forgatókönyv-íróktól, rendezőktől, sőt újságíróktól is, akik a szocializmus esküdt ellenségei, és ezt nem is tagadják? A jövőben semmi körülmények közt sem fogunk szocialistaellenes filmeket forgatni. Ezért szüntettük meg a művészi tanácsokat, felszámoltuk az alkotó csoportokat és L. Toman vezetésével egységes központi dramaturgiát létesítettünk, mely biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a múlt bűnei többé nem ismétlődhetnek meg. — Milyen sorsra jutottak a kulturális politikánknak ellentmondó filmek? Az erkölcsi károkon túlmenően persze az anyagi károk is tetemesek — tekintve, hogy egy-egy film forgatása néha két évig is eltart és költségei 3—4 millióra rúgnak. A hibás alkotásokat, ennek ellenére is kivontuk a forgalomból. Igyekeztünk ugyan itt-ott megmenteni valamit, javítottunk a dolgokon, ahol lehetett, de ez a toldozás-foldozás csak amolyan szükségmegoldás és nem sokat ér. Még tetemesebbek a károk azoknak a kemény devizákért megvásárolt külföldi filmeknek az esetében, amelyek mondanivalójuknál fogva sértik az érdekeinket, s ezért nem vetíthetjük őket. Ezeket a szocialista országok filmjeivel pótoljuk és igyekszünk megtalálni a hazai és a külföldi filmek közti helyes arányt. Eszerint az évente forgalomba hozott mintegy 200 film közül a hazai gyártmányok száina kb. 45 —50-re tehető. A szocialista országok alkotásai 75—80-ra becsülhető és ugyanennyit tesznek ki a bemutatásra kerülő, ezentúl gondosabban megválogatott nyugati filmek is. Célunk az, hogy a latosságot megismertessük az egész világ filmművészetével, hogy minél szélesebb látókörre és áttekintésre tegyen szert a külföldi kultúrában is. Ezért, noha a jövőben sem zárkózunk el a vadnyugati, krimi- és kakalandorftlmektől, melyek kétségtelenül szórakoztatóak, mégsem szándékozunk elárasztani ezekkel a piacot. Már a könynyen befolyásolható ifjúság miatt is korlátoznunk kell e filmek vetítését, hogy a hasznosabb tudnivalókból és példákból okuljanak többet. Ez többet jelent minden bevételnél, melyről szívesen lemondunk a fiatalok épülése érdekében. Véleményünk szerint ez a jelenleg emelkedő irányzatú bűnözés csökkenésére is hatással lesz. — A filmek kiselejtezésével járó anyagi károk nyilván más ként is helyrehozhatók lesznek? Milyen módon? Időnként a külföldi filmtársaságok rendelkezésére bocsátjuk műtermeinket, kameráinkat és műszaki személyzetünket. Ezekért a szolgáltatásainkért — melyeket 1961-ben vezettünk be —, devizával fizetnek. Enynyiben tehát előnyös az együttműködésünk, csakhogy nem mind arany, ami fénylik. A külföldiek alkotó munkájába ugyanis nincs beleszólásunk. Mégsem vagyunk hajlandók segédkezet nyújtani a politikai érdekeinket sértő filmek forgatásához, s ezért ezeket elutasítjuk. A további szempont külkereskedelmi érdekeink figyelembe vétele, illetve partnereink körültekintő megválasztása. Ez azért is lényeges kérdés, mert olyan filmtársasággal is volt már dolgunk, amelytől .nem tudtuk behajtani a költségeket. A tetemes anyagi károk persze érzékenyen érintettek . .. Éppen folyamatban levő határozott szervezési és káderintézkedéseink célja, hogy ilyesmi többé, elő ne forduljon. Ezért újítjuk fel külkereskedelmünk kizárólagos döntési és ellenőrzési jogát ezen a téren, úgyhogy ezentúl tőle függ partnereink megválasztása és a feltételek, az elvek lefektetése. — A szocialista országokkal együttműködve hasonló nehézségekre bizonyára nem kerülhet sor... Ez természetes. Velük főleg koprodukciós filmeket készítünk, olyanakot, mint pl. a Májusi csillagok, vagy a Megszakított dal volt. Mindkettőt a Szovjetunióval együtt állítottuk elő. — Milyenek a Csehszlovák Film legközelebbi tervei? Miután legégetőbb problémáink megoldást nyertek, a szlovákiai elvtársakkal együtt a nemzeti szervek és központi szervünk kapcsolatait és jogkörét szabályozó törvényjavas laton dolgozunk. A készülő törvény a termelés és a disztribúció tekintetében mindkét nemzeti szervnek teljes önállóságot biztosít. A központi szerv feladata a nemzeti szervek tevékenységének koordinálása, valamint érdekeik védelme. A Karlovy Vary-i filmfesztivál felszabadulásunk 25. évfordulója és a Csehszlovák Film negyed évszázados fennállása jegyében fog lezajlani. Műsorának tehát ezeket a történelmi eseményeket is tükröznie kell. Ezért a versenyen résztvevő filmeken kivül a világ filmművészetének húsz leghíresebb antifasiszta filmjét is bemutatjuk majd. Egy egész délutánt pedig a Lenin születésének századik évfordulója tiszteletére forgatott filmeknek szentelünk. Azt szeretnénk, ha a Csehszlovák Film évfordulója nemcsak eddigi munkánkról számolna be hűségesen, de a Csehszlovák Film jövőjébe is betekintést nyújtana. Pártunk ugyanis 1971-ben ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját. Olyan filmeket készítünk tehát addigra, amelyek kulturális politikánk szellemében hozzájárulnak e rendkívüli esemény méltó megünnepléséhez. Összegezve az elmondottakat: célunk olyan légkört teremteni a film világában, melyben művészeink és alkotó dolgozóink kedvvel és zavartalanul alkothatnak, hogy tanulságos és szórakoztató műveikkel a legkényesebb igényeket is kielégíthessék. Ha ez sikerül, tiszta lelkiismerettel állíthat juk majd: elégedettek lehetünk, mert jó munkát végeztünk. KARDOS MARTA Egy szélsőség felszámolása Interjú N. Zlocha tervezésügyi miniszterhelyettessel a dolgozók vállalati tanácsainak feloszlatásával kapcsolatos kormányhatározatról A Csehszlovák Sajtóiroda interjút kért Nikolaj Zlocha mérnöktől, a tervezésiigyi miniszter helyettesétol a dolgozók vállalati tanácsainak feloszlatásáról hozott kormányhatározattal kapcsolatban. • Az új pártvezctóség rendsze resen biztosítja a párt vezető szerepének a népgazdaságban történő felújítását. Milyen jelentőségű ebből a szempontbúi a dolgozók vállalati taná csalnak feloszlatásáról hozott kormányhatározat? — A vállalati tanácsokról 1968 júniusában hozott határozat hatálytalanítása nézetem szerint véglegesen pontot tesz azon túlnyomórészt jobboldali szélsőséges hozzáállások után, melyek az elmúlt időszakban nyilvánultak meg az irányítási rendszer kérdésében. Az említett kormányhatározat — hasonlóan, mint az 1969 elején hozott kormányhatározatok — nem volt alátámasztva objektív gazdasági követelményekkel, nem állt összhangban a szocialista gazdaság irányának szükségleteivel. Ezek a határozatok szubjektív demagóg nyomás eredményei, az 1968. évi hatalmi harc részei voltak, és hozzátartoztak a jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők azon kísérletéhez, hogy megbontsák a szocialista gazdaság egységes, tervszerű irányítását. Akkor senki sem törődött azzal, hogy megindokolja a vállalati tanácsok szükségességét. Ugyancsak senki sem vette komolyan azt az állítást, hogy csak kísérletről van szó. Milyen kísérlet volt ez, amikor következményeképpen önkényesen leváltották a vállalati igazgatókat, újakat választottak, megszervezték a tanácsok „kongresszusát"? Közvetlen céljuk az volt, hogy befejezzék a szocialista gazdaság egységes irányítási rendszerének megbontását, és fokozatosan megbénítsák az ipar irányításának valamennyi láncszemét. A végső politikai cél az volt, hogy megfosszák a pártot a gazdaságban betöltött vezető szerepétől, felszámolják a szocialista állam befolyását az üzemek irányítására, és az ipari nagyüzemi termelésben megteremtsék a feltételeket az össznépi tulajdontól a csoporttulajdonhoz való átmenethez. A gazdaságban csak a Központi Bizottság 1969 áprilisi és májusi plénuma emelt gátat az ilyen ésszerűtlen irányzat elé. A további utat a januári plénum határozta meg. • Miniszterhelyettes elvtárs, a vállalati tanácsokkal kapcsolatban gyakran azt állították, hogy e/.ek a szervek a szocialista demokrácia megnyll-vánulásai az üzemekben, a dolgozóknak az irányításban való részvételét fejezik ki. Ml a véleménye erről? — 1968 ban és 1969-ben a gazdaság irányítása terén is sok fogalommal visszaéltek. Ma az a feladatunk, hogy újból pozitív tartalmat adjunk nekik és továbbfejlesszük őket. Ez elsősorban a dolgozóknak az irányításban való részvételére vonatkozik, ami a demokratikus centralizmus elvén alapszik. 1968 ban és 1969 elején valóban visszaéltek a dolgozók irányításban való részvételének fogalmával. Olyan illúziót teremtettek, hogy a vállalati tanácsok által megjavíthatjuk az irányító munka rossz módszereit, és a tanácsok lehetőséget biztosítanak a dolgozóknak, hogy valóban részt vegyenek az üzemek és a vállalatok irányításában. A jobboldal arra számított, hogy a dolgozók természetes érdekét, hogy befolyásoljak munkahelyüket a vállalati tanácsok segítségével, demagóg célokra használhatja fel, kiszoríthatja a kommunistákat a szakszervezetek szerveiből és szervezeteiből, valamint a nemzeti vállalatok vezetőségéből. Ez a terv azonban a dolgozók körültekintése és az új pártvezetőség határozott politikája eredményeképpen kudarcot vallott. • A vállalati tanácsokkal kapcsolatos kaland felszámolása következtében talán csökken a dolgozók érdeklődése az Irányításban való részvétel iránt? • — Nem. Ellenkezőleg. A tervszerű irányítási rendszer fejlesztése során a januári plénum határozata értelmében nagy figyelmet szentelünk e kérdésnek. A dolgozók irányításban való részvételének problémája nagyon széles körű és bonyolult. Hiba volt, hogy a január előtti időszakban nem oldották meg következetesen ezt a kérdést. Csak így történhetett meg, hogy a vállalati tanácsok jobboldali koncepcióját, amely tulajdonképpen a munkásosztály érdekei ellen irányult, a dolgozók egy része úgy fogadta, mint kiutat a népgazdaság irányításának súlyos problémáiból. A dolgozók irányításban való részvétele, az üzemek együttműködése és munkamegosztása rendszerint az irányító és tanácsadó tevékenység egységes rendszerén alapszik. A dolgozóknak az irányításban való részvétele kezdeményezésképpen nyilvánul meg, melyet aztán a munkásosztály érdekeinek megfelelően tovább kell fejlesztenünk. A legfontosabb az, hogy az egységes tervszerű irányítás felújításával párhuzamosan elmélyítsük és tökéletesítsük a vállalatokon belüli irányítást. Csak a szakszerűen feldolgozott és megvalósított kölcsönös kapcsolatok, a korszerű szocialista vállalat irányítási kapcsolatai teszik lehetővé a dolgozók aktivitását és szocialista versenyzését a termelési folyamatban. Ezzel lehetővé válik a dolgozók nem formális, hanem igazi részvétele az irányításban. Ezen a téren döntő szerepe van a vállalati vezetőségeknek, a vállalatok csoportosulásainak, valamint a szakszervezeti mozgalom szerveinek. Ma a dolgozók irányításban való hatékony részvételéhez való hozzájárulás jelenti az 1970. évi állami terv feladatainak következetes teljesítését, a dolgozók kezdeményezését, és elkötelezettségét a szocialista versenyben. Ez a dolgozók részvételének további fejlődését feltételezi az 1971. évi terv előkészítése időszakában, valamint az 1971—75-ös terv előkészítésének időszakában. Ezen a téren nem tűrhető el hallgatás és várakozás. A pártszervezeteknek, a szakszervezeti szervezeteknek az üzemek vezetőségéhez való viszonyát, valamint feladatukat a dolgozók érdekeinek biztosításában, s részvételüket az irányításban már évekkel ezelőtt meghatározták. A párt Központi Bizottsága januári plénumán ezt újból megfogalmazták, mégpedig úgy, hogy nem szükséges, ehhez bármit is hozzáfűznünk. Az adott körülmények között tárgyilagosan hozzá kell látnunk e határozatok megvalósításához. • A csehszlovák népgazdaság Irányításának keretét meghatározó alapvető jogi normák rendszeréből ma sok cikkely hiányzik, tehát nemcsak a vállalatok helyzetét meghatá rozó norma hiányzik? — Így van ez. A jogi normák nem kielégítők. 1968-ban, illetve 1969-ben egyoldalúan csak a vállalatok helyzetét megszabó normát hangsúlyozták kl egyoldalúan. A jogi normák rendszerében a gazdasági törvénykönyv második fejezete, és a . 132/1965. Tgy. számú kormányhatározat kellőképpen megszabja a vállalatok helyzetét. A vállalatokra vonatkozó törvény — ahogy ezt a jobboldali erők követelték — lényegében, amint már mondottam, ahhoz vezetett volna, hogy a szocialista állam elvesztette volna befolyását a vállalatokra, és jogilag megalapozta volna az össznépi tulajdonból a csoporttulajdonba való átmenetet. A vállalatok jogi helyzete meghatározásának módosítása — ami az anyagi eredmények iránti felelősség fokozását illeti —, amennyiben szükséges lesz, a szocialista irányítási rendszer előkészületben levó általános koncepciójából indul majd ki, amint ezt a CSKP Központi Bizottsága januári plénumának határozata is leszögezte. 197 o VII U.