Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-06 / 158. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1970. július 6. HÉTFŐ BRATISLAVA • XXIII. ÉVFOLYAM 158. szám Ára 50 fillér A szocializmusérti a barátságért és a Megteremtettük a feltételeket népünk alkotó munkájához Dévény — a barátság és az internacionalizmus szimbóluma • Magas rangú párt- és kormányküldöttség a dolgozók manífesztácíóján • Volinov űrhajós üdvözlete • Küldöttsági ek a baráti országokbó il (Tudósítónktól) A Duna és a Morva folyók találkozásánál magasodó Dévény, a szlovák és cseh nép kokos történelmének oly sokszor emlegetett tanáfa, tegnap, a Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek egységét, a szocialista tábor népeinek barátságát szimbolizáló nagyszabású békeünnepség színhelye volt. A Stúr-nemzedék alapozta dévényi hagyomány ez idén — hazánk fölszabadulásának negyedszázados s Lenin születésének századik évfordulója kapcsán — új tartalmi és küldetésben vonásokkal gazdagodva, ékesen bizonyította hazánk lakosságának sZorus, internacionalista együvétartozását a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Szlovákia fővárosában egy-egy vasárnap reggel ritkán tapasztalható olyan élénk forgalom, mint tegnap ... Már kora reggeltől a gépkocsik és az autóbuszok hosszú sorai kígyóztak az ősi várrom felé vezető országúton. Az embereket a kissé bizonytalan és hűvös időjárás sem riasztotta vissza, s így már egy órámii az ünnepségek megkezdése előtt több tízezer ember alt az ország legnagyobb, ünnepi zászlódíszbe öltözött amfiteátrumában. A színpadot a dévényi ünnepxPgek vezérgondolatát tartalmazó jelmondat díszítette-e „A szocializmusért, a barátságért és a békéért!" A Szlovák. Nemzeti Front központi bizottsága, az SZSZK kormánya és a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Szövetség rendezte ünnepség résztvevői lelkes tapssal üdvözölték a Dévénybe érkezett magas rangú párt- és kormányküldöttséget, melyet dr. Gustáv .Husák, a CSKP KB első titkára vezetett. A küldöttség tagjai: Vasi! Bilak, Peter Colotka, Evžen Erban, Josef Kempný, Josef Kordák, Jozef Lenárt, Ľubomír Štrougal, Dalibor Hanes és Ondrej Klokoč elvtársak voltak. Az egybegyűlt több tízezer főnyi tömeg lelkes tapssal üdvözölte a békeünnepség külföldi küldöttségeit, és különösen szívélyes fogadtatásban részesítette a szovjet küldöttséget, melyet Ny. V. Szvirodov, az OSZSZSZK minisztertanácsa mellett működő sajtóügyi bizottság elnöke vezetett és egyik tagja Volinov űrhajós-ezredes volt. A csehszlovák párt- és kormányküldöttséggel, illetve a külföldi vendégekkel együtt a díszpáholyban foglaltak helyet a bratislavai diplomáciai képviseletek vezetői, élükön M. M. Gyejevvel, a Szovjetunió bratislavai főkonzuljával. A csehszlovák és a szovjet himnusz után az ünnepségeket Miroslav Válek, az SZSZK művelődésügyi minisztere nyitotta meg, aki őszinte szavakkal ecsetelta az ősi vár történelmének inába szóló tanulságait. Ezt követőleg dr. 6. Husák, a CSKP KB első titkára tartotta meg ünnepi beszédét, akinek szavait a jelenlévők gyakori tapssal szakították félbe. A külföldi küldöttségek nevében Volinov űrhajós-ezredes emelkedett szólásra. Bevezetőben a második világháború közös harcáról szólt, majd a szocialista országok szoros együttműködésének s barátságának fontosságát méltatta. A nagyszámú közönség élénk érdeklődéssel hallgatta Volinov alezredes űrhajósélményeit is. (Főképpen arról esett szó, miképpen fest a Föld többszáz kilométer magasból...) A dévényi manifesztációi az Internacionálé zárra, majd a béke és barátság jegyében zajló ünnepség műsora következett, melynek keretében a bratislavai SĽUK művészegyüttes, a magyarországi Duna Együttes, a prágai Állami Dal- és Táncegyüttes, valamint a szovjet Vörös Zászló ének- és táncegyüttes tépett színpadra. Délután a legjobb hazai népi együttesek mutatkoztak be a közönségnek. A dévényi ünnepségeken részt vevő párt- és kormányküldöttség egy része tegnap az esti órákban Bratislavából visszarepült Prágába. A vendégektől a szlovák főváros repülőterén Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára, Ondrej Klokoč, az SZNT elnöke, Pe ter Colotka, az SZSZK miniszterelnöke, Ján Janik, a bratislavai városi pártbizottság első titkára, Fedor Gulla, az SZNF KB vezető titkára és Ladislav Martinák, Bratislava főpolgármestere búcsúzott el. Dr. Gustáv Husák elvtárs beszéde Tisztelt elvtársak, elvtársnök, kedves barátaim I Engedjék meg, hogy a pártás a kormányküldöttség, a pártás az állami szervek vezetősége nevében üdvözöljem mindnyájukat, Bratislava és egész csehszlovák. államunk dolgozóit. Minden nemzetnek vannak emlékezetes, mondhatnánk felszentelt helyei. Dévény nemzeteink és államunk ilyen helyeinek egyike. Történelmünkban Dévényt számos összefüggésben említhetjük. Elsősorban a Nagymorva Birodalommal kapcsolatban, a csehek és a szlovákok nagy közös államának akkori időszakával, a cseh és a szlovák nemzet elődjeinek korszakával kapcsolatban. Megamlíthetjük továbbá nemzeti kultúránk születésével, Cyril és Metód nevével párhuzamosan. Ezen a helyen emlékezünk meg a múlt évszázad első felében lezajlott nagy politikai küzdelmekről, a Ľudovít Stúr és hívei által vezetett — a nemzeti egyenjogúságért, az akkori idők dolgozó népe szociális létének megjavításáért vfvott demokratikus küzdelemről. Dévény lett a nemzeti felszabadulásért, s ugyauakkor a dolgozó nép üj helyzetéért vívott küzdelem jelképe. 1945-ben, 25 évvel ezelőtt ezen a helyen alapozták meg a dévényi ünnepségek új hagyományát, új tartalmát. Sokan talán 25 évvel ezelőtt is Itt voltak, amikor tízezres tömegek fejezték ki a nemzetünk felszabadulásából, a csehszlovák állam felújításából, annak Európában való új helyzetéből, a Szovjetunióval és a többi baráti országgal való szövetségből, barátságból fakadó örömüket. Ebből az alkalomból főleg három kérdésről szeretnék megemlékezni. Az első a cseh és a szlovák nemzet, a nemzeteink dolgozó népe közti kölcsönös kapcsolat megszilárdítása. Hangsúlyozhatom, hogy nemzeteink kölcsönös kapcsolatainak kérdése már megoldódott. A föderáció biztosítja a nemzetek teljes egyenjogúságát, teljes nemzeti érvényesülését, a nemzeti kultúra és a közgazdaság fejlesztését. Ugyanakkor nagy lehetőséget nyújt dolgozó népünknek a közös csehszlovák állam mindenirányú felvirágoztatásáért kifejtett igyekezete megsokszorozására. A jelen időszakban ezért főleg arra kell fektetni a hangsúlyt, ami erősbiti a két nemzet kölcsönös kapcsolatait. A legnagyobb súlyt a szoros együttműködésre, népgazdaságunk cKon ágazatainak javítására kell fektetni, amelyek biztosítják államunk fejlődését, s ugyanakkor megteremtik a feltételeket egész népünk jóléte számára. A második kérdés, amelyet ma az átélt tapasztalatok után hangsúlyoznunk kell, a szocialista rendszernek hazánkban való megszilárdítása, a csehszlovák szocialista államnak, a munkásosztály és a dolgozó nép államának megszilárdítása, s mindenirányú fejlesztésének a biztosítása. Dévényben, itt e helyen két világ határán állunk. A szocialista világ és a kapitalista világ határán. Idősebb nemzedékünk nagyon jól emlékszik még arra, mit jelentett a kapitalista, a burzsoá rendszer. Jól emlékszik arra, hogyan élt a munkás, a kisparaszt, hogyan éltek a cselédek, emlékszik még a munkanélküliek seregére, . a nyomorra, a politikai és a szociális elnyomatásra. Ezeket azért elevenítjük fel, mert a világ nagy részén, határainktól nyugatra, továbbra is hatalmon van ez a kizsákmányoló társadalmi rendszer, mért a világ és Európa is két részre szakadt. Ezt a tényt sem gondolatainkban, sem cselekedeteinkben sohasem szabad szem elől tévesztenünk. Nálunk is elég sok volt azok száma, akiket az utóbbi években szinte megrészegített a Nyugat csodálata. Nem mondjuk, hogy ott nem értek el technikai és kulturális haladást. Annak ellenére azonban, hogy ott néhány államban igen magas az életszínvonal, sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy kinek a kezében van az ipar, a föld és a nagybirtokok, a bankok és az egész nép gazdasága, ki uralja a sajtót, a rádiót és a televíziót, kinek a kezében van a politika, s ugyanakkor az államok feletti uralom ls. Tudjuk, hogy mindez a kizsákmányoló osztály, a kapitalisták kezében van, s ezért az ottani rendszer nem a dolgozó ember, a munkás és a kisparaszt jólétét szolgálja. A Nyugat bámulói éppen erről a válaszfalról feledkeztek meg. Azt is tudjuk, hogy vannak bizonyos fogyatékosságaink, de ezeknek leküzdése tőlünk függ. A legfőbb akadályt, amely évszázadokon keresztül sújtotta a dolgozó embert — a kizsákmányoló osztályokat —, már felszámoltuk, s csak tőlünk, tehetségünktől, munkánktól függ államunk és a szocialista rendszer felvirágoztatása. Ebben rejlik a szocialista és a kapitalista világrendszer közti lényeges különbség. A harmadik kérdés, melyet meg kell említenünk, és amely megfelel az ünnepségek jelszavának is, nemzeteink, államunk és szocialista társadalmunk biztosítása a külső támadások ellen. A múltban, elsősorban a második világháborúban szerzett tapasztalatok árán, nemzeteink és dolgozó népünk úgy döntöttek, hogy biztonságukat egybekapcsolják a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való szövetséggel. Az elmúlt 25 évben szerzett tanulságok alapján éppen ebben látjuk nemzeteink békés életének, szocialista társadalmunk békés fejlődésének zálogát. Ezeket az elgondolásokat népünk tudatában fel kell frissíteni, s vissza kell térni hozzájuk, mivel az utóbbi években az ellenséges felforgató elemek propagandája sok mindent lebecsült, számos alapvető kérdést helytelenül magyarázott és ezzel sok embert megtévesztett. A munkahelyeken és a nyilvános gyűléseken élénk vita folyik az utóbbi évek kérdéseiről. Erről már sokat beszéltünk, ezért csak néhány szóval említjük meg. Az államunk ós szocialista társadalmunk építésében elért nagy sikerek mellett 25 év alatt hibák ás fogyatékosságok is felhalmozódtak. 1968 januárjának értelme e fogyatékosságok kiküszöbölése, a szocialista társadalom fejlődési feltételeinek a javítása volt, politikai és gazdasági téren egyaránt. Januárnak ezt az elgondolását, vagyis a szocialista fejlődésünkbeh tapasztalható akadályok kiküszöbölését, állami gépezetünk megjavítását, gazdasági fejlődésünk meggyorsítását, népünk életének megjavítását — 1968 januárjának ezt az értelmezését — természetesen ma is valljuk, és azt munkánkban fokozatosan meg is valósítjuk. Sajnos, pártunk akkori gyenge vezetősége, amelyben túlsúlyban voltak a jobboldali elemek, megengedte a fogyatékosságok bírálatával való visszaélést, s annak a szocialista társadalom alapjai ellen való állítását. Megengedte az emberek jobb élet utáni vágyával való visszaélést, nacionalista, antiszocialista és szovjetellenes áramlatokra való felhasználását. Ebben az időszakban előbújtak rejtekhelyükből a már feledésbe merült reakciós erők, amelyek hazánkban 1945-ben és 1948-ban vereséget szenvedtek. A szocializmus fogyatékosságai bírálatának címén lényegében az 1948, sőt az 1945 előtti évek visszatérésére, szocialista társadalmunk felforgatására, államunknak a nagy szocialista táborból való kiszakítására törekedtek. 1968-ban itt, a dévényi várban is kísérletet tettek ifjúságunk nemzeti, vagy más nemes érzelmeinek megtévesztésére. Különféle kétes elemek hallatták itt szavukat, akikről már azt hittem, hogy rég eltűntek a láthatár rôl, s akiket még 1938 előtt vagy a háború alatt a legrosz szabb vonatkozásokban mégis mertem. Az imperialista propaganda abban az időszakban rendkívül dicsérte Csehszlovákiát, vala mennyi hamis prófétáját és megváltóját, akik visszaéltek az emberek nemes érzelmeivel, mivel azt tapasztalta, hogy sikeres a társadalmunk bom lasztására, és a szocialista tábor bomlasztására fordított kísérlete. Bizonyára tudják, miként ment ez végbe. Végül azonban pártunkban és államunkban találtunk annyi erőt, amellyel megsemmisítettük a hazai és a külföldi reakciónak a CSSZSZK felforgatására, nemzetközi kapcsolataink felszámolására irányuló tervét. Az elmúlt év folyamán felszámoltuk ezeket az erőket, felújítottuk államunkban a nyugalmat, s megteremtettük a feltételeket népünk millióinak alkotómunkája számára, leraktuk a köztársaság további fejlődésének az alapjait. (Folytatót • 2. oldalon)