Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-05 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

A PARKBAN NÖI DOLGOK A nőkkel szemben nem éppen bátor Kiss egy csinos lánnyaJ sétálgat az egyik csendes park­ban. Hosszú köhécselés után megkérdezi: — Mondja, Éviké, kiabálna segítségért, ha megcsókolnám? A leány elcsodálkozik: — Miért kiáltanék segítsé­gért? Remélem, egyedül is ké­pes megcsókolni! ANGLIÁBAN Mary, a szolgáló­lány néhány éves szol­gálat után beadta fel­mondását Az asszony megkér­di a szolgálólányt: - Mondja, Mary, miért hagy itt bennün­ket? Nem érezte jól magát nálunk? - Dehogynem — fe­leli Mary —, csak tud­ja, asszonyom, férjhez megyek és ezért mondtam fel önöknek. Az asszony tovább kíváncsiskodik: - Mondja, Mary, azt hiszi, hogy magának igy jobb lesz? - Azt nem tudom, hogy jobb lesz-e, de ľ hogy gyakoribb lesz az biztosi — Nézd, Kati, itt megy az a boszorkány, akivel Sándor Ál­landóén megcsal! — Ki ez a nő, Vera? — Hát ki lenne? Sándor fe­lesége . .. MÓDSZER A kollégáknak feltűnik, hog?y egyikük állandóan beletemetke­zik a lóversenylapba. — Hogyan tudsz állandóan kijárni a lóversenyre? — Nézd, mindig valami kis pénzzel jövök haza. — Áruld el, hogy csinálod ezt? — Nagy pénzzel megyek oda PÁRBESZÉDEK — Sajnos, nincs már egyet­len rokonom sem! — Meghaltak? — Nem, csak meggazdagod­tak. — Maga jelen volt a banket­ten; milyen volt a neves film­csillag ruhája? — Sajnos, nem todoTn meg­mondani, ugyanis nem néztem az asztal alá. —• Hogyan is történhetett meg veled, hiszen olyan óva­tosan vezetsz? — Tudod, a kanyarban egé­szen lassan mentem, nem ad­tam gázt — de sajnos, az volt a baj, hogy nem is volt kanyart — Tudod, az asszonyommal olyan házasságban élünk, amilyen csak a mesében lehetséges... ö a sárkány! (Dikobraz) HAJÓTÖRÖTTEK — Látom magam előtt a felesége­met, amint dühös arccal keres engem a kocsmákban ... (L. Kotrha karikatúrája) FÖLDI IVÄNf 1 A pontos megfogalma­lások híve vagyok. Ezért emelek óvást a követke­ző cím ellen, amely egy bírósági tudósítás fölött jelent meg: „Ötévi szabadságvesz­tésre ítéltek egy brutális pincért." Mit tudunk meg a tudó­sításból? A 18 éves fel­szolgáló munkáját hanya­gul végezte. Az is előfor dult, hogy ittasan dolgo­zott, és többször megütött egy-egy vendéget. Egy alkalommal, amikor az egyik étteremben szóra­kozott, sértegetett egy asszonyt, majd arcul ütötte. Három hét múlva, szolgálaton kívül tartóz­kodva munkahelyén, az Arany Csille étteremben egy ittas vendég belekö­tött. A magatehetetlen embert az utcán egyet­len ökölcsapással leterí­tette, majd a járókelők fi­gyelmeztetése ellenére tovább bántalmazta. A részeg ember életét csak a gyors orvosi beavatko­zás mentette meg. Amint a fentiekből ki­tűnik, nem azért került szőr megütött egy-egy vendégel", egy másik ét­teremben pedig — ahol szórakozott — inzultált egy asszonyt. Az élet és a pofonok ezután is za TÜRELEM ökölcsapást jelent bíróság elé, mert „elő­fordult, hogy többször megütött egy-egy vendé­get." Ez még nem nagy ügy, sőt, még nevelő ha­tású is lehet a vendégek­re, amúgy is annyit ug­rálnak. Akadnak, akik azt hiszik, hogy a vendéglő őértük van. Láthatjuk, emiatt nem esett semmi bafa, hiszen már „több vartalanul folydogáltak tovább, hiszen az omiózus eset, amiből mégis baj lelt, három héttel ké­sőbb történt. Ekkor azonban nem mint pincér ütötte le munkahelyén az ittas vendéget, hanem mint vendég, hiszen — olvas­hattuk — „szolgálaton kí­vül" volt. Igaz, az asz­szonyt is mint vendég ütötte arcul, de ez a kon­kurrenciánál történt. Ta­lán nem is rossz az Arany Csillének, hogy a másik helyen bárki bele­köthet a vendégbe, míg náluk rend van: csak a pincér üthet. De hogy akkor rendezzen botrányt a munkahelyén, amikor nincs is szolgálatban, amikor csupán egyszerű vendég, ez már sok. Mindezek alapján pon­tatlannak tartom a cí­met, amely szerint egy brutális pincért. ítéltek el, tekintve, hogyha nem ke­rül össze szolgálaton kí­vül azzal az ittas ember­rel, akit félholtra vert, időtlen-időkig pofozhatta volna szolgálatban a ven dégeket. Ezért sokkal he lyesebbnek tartottam vol­na ezt a címet. „ötévi szabadságvesz tésre ítélték egy brutális vendéget." — Nézze, elismerem, hogy ez erő­szak, dehát el lehet valamit érni manapság szép szóval? (V. RenCín karikatúrája) — Ébredj fel, apjuk, biztosan va­lami szörnyűségről álmodsz ... (J. Molín rajza) NÁSZÚT MEGLEPETÉS — Kérem, csomagoljam be ezt a kötelet, vagy pe­dig itt helvben felakasztja magát? |V. J1RÁNEK rajza) UDVARIAS KISZOLGÁLÁS Pomacsekék nászútról téttek haza. — Na, hogy ereztétek maga­tokat — kérdezték a fiatalasz­szonytól barátnői. — Kiválóan — felelte boldog­ságtól sugárzó arccal Poma­csekné —, idáig nem is tudtam, hogy az ember heteken keresz­tül nagyszerűen tud szórakozni, anélkül, hogy akár egyszer is elnevetné magát! nevessünk Az orvos a pácienshez: — Kérem, önnek teljes nyu­gatomra van szüksége. Semmi erőfeszítés, semmi sietség. Ta­nácsolom, hogy álljon munká­ba ... • # # A férj két porszívóval érkezik huza. — Miért vásárolsz te minden­től kettőt? — kérdi a feleség. — Válás esetére ... • • » Mi az, már magad gépelsz? hiszen nemrég még gépírónőd volt? — Igen, de azóta elvettem feleségül... • * • filozófiai előadáson hallot­tuk: — Az az ember, aki belátja, hogy nincs igaza, bölcs. Aki viszont akkor is meghátrál, amikor igaza van ... — Házas — kottyant közbe valaki a hallgatóság közül. — Asszonyom, itt f elejt ette a csomagját — szól a kalauz a buszon égy leszálláshoz készü­lődé hölgyhöz. —• Ö, szót sem érdemel — csicsereg a hölgy. — Ez csak a férjem uzsonnája, aki a talált tárgyak osztályán dolgozik. Nőtlenek egymás közt: — Vettem egy szakácsköny­vet, de kiderült, hogy használ­hatatlan. — Miért? — Minden recept így kez­dődik: „Végy egy tiszta edényt..." Szabálytalanságok A gyávasághoz is kell bizo­nyos fokú bátorság. • « • Egy asszony mondta: „A tü­relem rózsát terem, de azt ne várd a férjedtől." » # # A íjagy szavak és a kis tet­tek egyenes arányban állnak egymással. • • • Nem volt beképzelt, csak nem jutott semmi az eszébe. * » » Néha az ártatlan is kényte­len megtagadni a bűnét. • # » Sohasem nézett a feleségére úgy, mint más nőre ... Soha­sem mert más nőre úgy nézni, mint a feleségére. í • •* • Mindig tanúskodott valami­ről. Az igazságról sohasem. • » • A nyúl szemszögéből nézve egyetlen kutya sem lehet ön­kritikus. » » • Egyik huligán mondta: „Ed­dig még nem voltam büntetve. Hogy miért, azt magam sem tu­dom." TOMI VINCE K^vácsné falfehéren, kéklő szemüreggel megy reggel a munkába. — Úristen — mondják barát­női —, mi történt veled? Ki bántott? — A férjem — feleli szemle­sütve az asszony. — De hiszen ő szolgálati úto» van! — Én is azt hittem ...

Next

/
Thumbnails
Contents