Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-30 / 179. szám, csütörtök

Farnadi határjáráson SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA A GYERMEK ÉS A BARÁTJA LASSAN, méltóságteljesen emelkedik fel a vörösen izzó napkorong a keleti égbolt peremére. Még alig múlt el öt óra, de a farnadi szövetkezet udvarán már pezseg az élet. A traktorosok és a kombájnosok ilyenkor együtt ébrednek a hajnalt köszöntő kakasszóval. Nincs is ebben semmi különös, mert mindannyian szívügyüknek tartják, hogy egész évi munkájuk gyümölcse a legrövidebb időn belül fedél alá kerüljön. Tavaly is, most is a sok csapadék késleltette az aratás megkezdését. Az utóbbi napokban kedvezőbbre fordult időjárás azonban azonnali rajtot parancsolt. Alig szárad fel a reggeli harmat, feldübörögnek a kombájnok motorjai. A kombájnosok többsége fiatal, csak Varga Istvánt tisztelik meg egy-egy „bácsival". A többiek: Nagy József, Fúró Lajos, Csernák Ernő, Bánovszky László, Mahút Sándor, mind harmincon inneniek. A segédkombájnosok legfiatalabbja, Balázs Tibor még alig múlt tizenhét éves, mégis tapasztalt szakemberként kezel csaknem minden mezőgazdasági gépet. Bár a gépek kezeléséhez szükséges szakértelemben egyiküknél sincs hiány, azonban a nagyobb biztonság kedvéért Németh Nándor és Csomor István gépjavítók pótkocsira szerelt mozgómfihelyükkel állandó készenlétben állnak. — A jó gépi felszerelés mellé már csak a tartós, kedvező Időjárás szükséges — mondja kísérőm, Bogdány Endre gépesítő. — Mert szorgalomban itt nincs hiány. S hogy még jobban fokozzuk ezt, minden hektár learatott és kicsépelt gabona után öt korona különprémiumot fizetünk a kombájnosoknak. — Pedig anélkül is learatnánk — tréfálkozik az egyik poros arcú kombájnos. Még majd azt suttogják rólunk, V

ANNAK EMBEREK, akik csak másokért tudnak élni. Ritka jelenség az ilyen, a velük való találkozás így mindenképpen élmény. Rimaszombatot járva szándékosan kerestem egy ilyen találkozást. Nem volt nehéz dolgom, Bőd Viktort ajánlotta mindenki. Bőd Viktor Simonyiban lakik, ott, ahol a dal szerint bánatot őröl a malom. A malom már régen odavan, s a bánatnak sem találtam semmi nyomát Viktor bácsi udvarán — egy szép lány fogadott nevetve (később tudtam csak meg, hogy Viktor bácsi legkisebb lánya ő, Ilonka], s vezetett édesapjához, aki gondos gazdaként háztáji tennivalóit végezte éppen — tehenet fejt. A szépen berendezett szobában könyvek között beszélgettünk el életéről és tevékenységéről. — Itt születtem, ebben a faluban — mondta —, lassan már túljutok a hatvanon, nehéz összecsomózni, az emlékezet Szétfutó fonalait. Hálával emlékszem vissza gyerekkorom tanítóira, nélkülük talán sohasem jutottam volna el a könyvekig. Volt akoriban Simonyiban egy jelentős színvonalat elért énekkar, akörül csoportosult a régi Simonyi minden kultúrmegmozdulása, állítólag még Pesten is volt fellépésük. Ennek az énekkarnak az irányítását bízta rám még a háború alatt egy tanító. Nos, így kezdtem kultúrmunkába, nagyon régen, még siheder koromban. Lányát, Ilonkát hívom segítségül, mert látom, hogy nem szívesen beszél magáról. Előkerülnek a dicsérő oklevelek, az egyiket még a helyi szövetkezet megalakulásakor kifejtett munkájáért kapta Viktor bácsi. Erről kezdünk beszélni. Hát igen, én elsősorban földműves vagyok. Ma is a szövetkezetben keresem meg a mindennapi kenyérre valót. Az állattenyésztésben dolgozom, semmi okom panaszra. Három gyereket neveltem fel élettársammal, lakásomat becsületesen hogy csak ezért van a nagy igyekezet. A szövetkezetben már nér hány éve folyó szocialista munkaversenynek szép eredményei vannak. Két évvel ezelőtt Nagy József lett a győztes 720 hektáros teljesítménnyel, tavaly szintén ő és Fúró Lajos vezette a mezőnyt napi 12—13 hektárral. Most Csernák Ernő tart az élen Balázs Tibor segédjével. Eddig mintegy 1300 mázsát csépeltek ki. Tavaszi árpából az eddigi legnagyobb napi teljesítmény 530 mázsa. Nem tétlenkedhetnek a „rendre vágósok" sem. Négy darab hazai gyártmányú ZRZ— 305-ös és két bolgár gyártmányú rendre vágógépnek ugyancsak van mit csinálnia, hogy bírják az iramot a kombájnok előtt. Ebben a csoportban szintén már évek óta Kučerka Teofil a legaktívabb. Az összesen levágott 420 hektárból majdnem százat tesz ki az ő teljesítménye. De neki ez nem is okaz semmi nehézséget, mert a közép-szlovákiai dombos-völgyes vidéken sajátította el a tnktorvezetés csínját-bínját. Jó ütemben halad a szalma betakarítása is. A hat szalmapréssel dolgozó Varga Gyula és Gubik Ernő vezette brigád szinte maguk előtt hajtja a kombájnokat. NEMCSAK A HATÁR mozgalmas, hanem a szövetkezet udvara is. Szinte menetrendszerű pontossággal érkeznek a magot szállító traktorok. Alig ülepedik le az egyik után a por, azonnal jön a következő. Takács László mázsamesternek még lélegzetvételnyi ideje is alig akad. Éjjel-nappal folyik a gabona tisztítása is. Reménység Pál gépkezelő csak az elengedhetetlenül szükséges karbantartás idejére állítja meg a nagy teljesítményű tisztítógépet. Klukán József, Rózsa László és ifj. Takács László traktorosok szünet nélkül szállítják a kitisztított gabonát a faluban levő alberendeztem, az udvaron ott áll az autó. Csak éppen közben a színpad is olyan szükségletemmé vált, mint a friss kenyér. Valamikor, úgy n húsz évvel ezelőtt, esztrádműsorok betanításával kezdtem. Majd jöttek a színdarabok, most meg Mindenki r Viktor bácsija az irodalmi színpad fogásait gyakorolom. Ma már Simonyiban nincs mulatság műsor nélkül. Ennek örülök leginkább. Könyveket rak elém. Amíg a margójegyzeteket böngészgetem, tovább mesél, magyaráz. Ezekből a könyvekből állítottam össze az eddigi műsorokat. Eleinte nehéz volt, az irodalmi színpad gazdag rendezői leleményességet igényel, de éppen azzal, hogy újszerű, hoz új élményeket. Tanácsokat is kaptam, sokat segítettek a rendezői tanfolyamok, a rimaszombatiak, no meg a népművelési folyóiratok. Fejes Endre A hazudós c. elbeszélésével kezdtem, ezt itthon nagy sikerrel kalmi raktárakba, padlásokra. — Az RSD nemzeti vállalattal ebben az évben csak 80 vagon gabona raktározására kötöttünk szerződést, ezért minden erre megfelelő helyet ki kell használnunk — mondja a gépesítő. De ez talán még gazdaságosabb is, mert a felvásárló üzemek és a raktárak előtt állandóan kilométeres sorok kígyóznak. Még annak ellenére is, hogy elég traktorunk van, előnyösebbnek látjuk a magtárakba való szállítást így, mintsem hogy órákat fecséreljenek el a felvásárló vállalat előtti várakozással. — Milyenek a termésátlagok? — Az eddig betakarított 300 ha alapján elégedettek vagyunk. Búzából 40, árpából 38 mázsa mutatkozik. Ha a többi táblákon is hasonlóak lesznek az eredmények, meghaladjuk a tavalyi átlagot — mondja Bogdány elvtárs. A BETAKARÍTÁS azonban nem köti le teljesen a farnadiak erejét. A letakarított szalma után egy ZT—300-as traktor végzi a tarlóhántást. A kilenc ekevas nyomában szemlátomást fogy az ötven hektáros tábla. Utánuk már csak az itt-ott kikandikáló, elárvult szalmamaradványok sejtetik, hogy néhány nappal ezelőtt még telt szemű kalászok hajlongtak az országút felé. Az út szélén egy hetven év körüli bácsi őrizget egy falka libát. Egy ideig nézi a hangyaszorgalmú embereket, aztán megszólal: — Alig akarom elhinni, hogy már maholnap vége az aratásnak. Hiszen csak a múlt hét elején kezdték meg igazán. Az én időmben bizony ennyit lekaszálni legalább szüretig tartott volna. Az egésznapos határszemle után szinte észrevétlenül jött az esti szürkület. Az előbb még vakítóan tűző napból már csak egy rózsaszínű, egyre jobban elhalványodó folt maradt. A mezőről egymás után gördülnek a szövetkezet udvarára a poros hátú gépek. ÖREG ESTE VAN, mire fáradtan hazakerülnek az emberek. Fáradtak, de jókedvűek. A hosszúra nyúlt műszakok sem csökkentik munkakedvüket. LALO KÁROLY játszottuk, többször is előadtuk a közönség kívánságára. Aztán különféle kísérletekkel próbálkoztunk: betanítottam Brecht Keresztes hadjárat 1939 c. művét, majd csehszlovákiai magyar költő következett, Veres János Fehér szarvasát vittük színre. Bábi Tibor mélyértelmű könyvével, A Forrás énekével is sokáig birkóztunk, sajnos egyelőre kevésnek bizonyult az erőnk. Műsorainkkal ma már rendszeresen részt veszünk a járási fesztiválokon is. Legutóbb a Tompa-napokra készítettünk összeállítást Gyóni Géza verseiből. Közben előkerül egy mandolín is. Ilonka teszi az apa ölébe. Ö hosszasan szabódik. Ogy van az, tudja, hogy szegény ember vízzel főz. Eleinte nem találtam megfelelő zenei aláfestést az összeállításokhoz. Hát közbejátszottam mandolinnal. Most már, hogy Ica is itthon van, könnyebb lesz a dolgom: nagyon szereti a zenét. És magnetofonnal minden megoldható. Egy kis szünet után: Most került kezembe Raffai Sarolta színműve, az Egyszál magam. Karácsonyra tervezgetem. És itt van Pákolitz István meseszép verses anekdotája, A kolozsvári bíró. Jó lenne irodalmi színpadnak. Persze, sok a zökkenő: még nem épült fel az új kultúrház, a régi meg teljesen elavult. Aztán a fiatalokkal is nehéz szót érteni, mintha egy egészen más fajta raj lenne, csak a tánczene a mindenük. De sok türelemmel biztosan megoldható ez is. Sok türelemmel. Nézem barnába villanó arcát, a fáradtság Ieleit kereáem rajta. Gondolatolvasóként folytatja. A szellemi munka mindig felüdülés volt számomra. Csak az a baj, hogy kevés alvással jár. Igen megértő élettársam van, kölcsönös segítséggel győzzük a munkánkat. S

ÖTÉTEDIK. Bőd Viktor üzenetét hozom a buszon: győzni kell munkánkat. BÁRCZIISTVÁN A FIATALKORÚAK egyre nagyobb méreteket öltő bűnözését elég gyakran a rossz barátok rovására írják. Erre hivatkozik számos szülő, rendezett családi viszonyaikkal és a gondos neveléssel érvelve,, mondván, hogy kielégítik gyermekeik minden szükségletét és óhaját, megadnak neki minden tőlük telhetőt, s minden igyekezetük szinte füstbe megy és semmivé válik, mivel azok a semmirekellő huligánok, akikkel a gyermekük az utóbbi időben gyakran öszszejár, erősebbnek bizonyulnak. Rosszabban tanul az iskolában, néhány igazolatlan órája is volt, s ha ez így megy tovább, még bajba keveredik. Szerencse, hogy a szülők ilyen és ehhez hasonló jajveszékelése legtöbbször indokolatlan, hiszen nemcsak ilyen barátságokat ismerünk. Gyakoribb a kimondottan jó, a gyermek szempontjából kívánatos barátság, mely pozitív értelemben befolyásolja a gyermeket. A barátság kapcsán számos, nevelési szempontból rendkívül érdekes probléma vetődik fel, ezért az alábbiakban szólunk néhány általános kérdésről és tudnivalóról, mely a pszichológia és a pedagógia révén rendelkezésünkre áll. A nyári időszakban a probléma ugyanis kiváltképp időszerű. Az ember egyik legjellemzőbb sajátossága, hogy bonyolult szociális életet él, mely az emberek közti különböző fontosságú kapcsolatok kialakulásának az eredménye. Ez a rendkívül fontos szükséglet, a más emberekkel való szociális kapcsolatba kerülés igénye már korán, a kisgyermekkorban megnyilvánul, amikor a gyermek kapcsolatot keres a szüleivel és a testvéreivel, illetve idegen gyermekekkel vagy felnőttekkel. írásunkban főleg a baráti kapcsolatokkal szándékozunk foglalkozni, ezért legfőképpen csak erre a problémakörre korlátozódunk. Ideális környezet, a szociális kapcsolatok kialakulására kiváló lehetőség nyílik a különféle nevelői intézményekben, mint pl. az óvodában, majd később az iskolában. A közösségbe az egyes gyermekek éppen kölcsönös szociális kapcsolataik révén illeszkednek. Olyan kapcsolatokról van szó, melyek valamilyen szociális csoporthoz való tartozás eredményeként jönnek létre. A tagok közti kapcsolatok nem túlságosan bensőségesek és közeliek. Ez azzal magyarázható, hogy ilyen kapcsolatok leggyakrabban az iskolában bontakoznak ki, ezért ritka eset, hogy az osztálytársak együtt töltsék a szabad időt is, jobban megismerjék egymást és szorosabb kapcsolatot fűzzenek. Merőben más jellegűek a baráti kapcsolatok. A barátság »- az osztálytársak közt kialakult viszonynál — sokkal szorosabb, szilárdabb, közelibb kapcsolatokat feltételez. Egy-egy gyermek barátságát szemügyre véve megállapíthatjuk, hogy a baráti kapcsolatok esetenként miért befolyásolják kedvezően a gyermek személyiségének a formálódását, más esetben viszont a fiatalt rossz útra vezetik. A BARÁTI KAPCSOLATOK aránylag erős szociális viszony révén jönnek létre. Kialakulásukat mindig valamilyen külső vagy belső körülmények feltételezik. Ilyenek pl. az azonos érdeklődési kör, a kedvtelés, az egymást jól kiegészítő jellemek és tulajdonságok. A külső feltételek közt említhetnénk pl. a lakhely közeliségét, vagy pedig a valamilyen szociális réteghez való tartozást. Azok a gyermekek, akik az említett feltételek közt találkoznak, fokozatosan mind közelebb kerülnek egymáshoz. Elpanaszolják kölcsönösen gondjaikat, elmesélik élményéiket, új célokat tűznek ki, terveznek, az újabb és újabb élmények forrásait keresik. Az idő múlásával egyre szorosabb együvétartozást éreznek, tekintettel vannak egymásra, szolidárisak, készségesek, szívesen segítenek egymásnak, nem egyszer a legnehezebb akadályok ellenére, is. Az ilyen barátok rendkívül erős hatással vannak egymásra, a barát gyakran a szülök tekintélye fölé emelkedhet. Tulajdonképpen mi vezeti a gyermekeket ilyen baráti csoportok kialakítására? Az okok' rendszerint nagyon sajátosak és különfélék. Baráti kapcsolat jöhet létre esetenként két egyén, néha azonban lényegesen nagyobb számú gyermek közt. A leggyakoribb okok közül említsük meg legalább az egyik legfontosabbat, a serdülőkorral járó önállóságra törekvést. Hiszen az igazi baráti kapcsolatok ebben a korban, tehát többnyire a 13—14 éves fiúk és a valamivel fiatalabb lányok körében jönnek létre, vagy szilárdulnak meg. Az önállóságra törekvésen a szülők vagy az iskola befolyása alői való kiszabadulásra törekvést értjük, hogy a serdülő számára ezáltal lehetővé váljon az önálló cselekvés, tetteinek és terveinek az önálló eldöntése. Ne gondoljuk, hogy ez az önállóság egyértelműen elítélendő. Ellenkezőleg. Rendes és megfelelő körülmények közt ez a felnőttek önállóságának, a teljes önállósufásnak „az előjátéka". A GYERMEK SZÁMÁRA a barátokkal való érintkezés erős élmények hiányérzete kielégülésének a forrása — tekintet nélkül arra, hogy a felnőttek az ilyen gyermekcsoportot jónak vagy rossznak minősítik. S valahol itt keresendő a bevezetőben említett áldatlan befolyás, a rossz barátok hatásának az oka is. Bár a szülők minden esetben kezükben tartják a leghatékonyabb fegyvert, azt azonban az ilyen káros barátságok kialakulásának a kezdetén kell alkalmazni. Ám feltétlenül meg kell győződniük arról, hogy valóban alkalmatlan és rossz barátokról van-e szó. Ennek megállapítása meglehetősen körülményes, tisztázniuk kell ugyanis azokat az okokat, melyek a gyermeket az említett baráti kapcsolat kialakítására ösztökélték. Előfordulhat, hogy az okok felderítése során különféle körülmények és összefüggések válnak ismertté, melyekre addig nem is mertek volna gondolni. S hogy a környéken egyáltalán nincsenek olyan gyerekek, akiknek barátságát megfelelőnek találnák, egyáltalán nem jelentheti azt, hogy a gyermek természetes igényét, a barátság szükségletét éppen a „keze ügyében" levő gyerekekkel elégítse ki. Az okok elemzése nemegyszer arra is jó, hogy a szülők ráeszméljenek a családi nevelés esetleges fogyatékosságaira és az általuk elkövetett hibákra. Pl. a túlzott szülői gondoskodás, az örökös féltés a gyermeket arra kényszerítheti, hogy a házon kívül tombolja ki magát, mert otthon a szülei „a széltől" is óvják. Néha a gyengébb fizikai alkatú gyermek is ezt teszi, mert az erősebb és ügyesebb barátok társaságában gyengeségét nem érzi oly intenzíven, hanem ellenkezőleg, a többi gyerek tettét szinte a magáénak tulajdonítja, szellemileg átveszi ezek tulajdonságait, átszellemül és könnyebbséget érez. Ennek kapcsán érinthetnénk a rendezetlen családok problematikáját is, amelyekben a gyermek a szülői szeretet és gondoskodás hiányát a hűséges barátok társaságában igyekszik enyhíteni. Említettük, ha a szülő meg akarja ismerni gyermekeinek a barátait, ezt még a barátság kialakulásának a kezdetén kell megtennie. Mert ha a barátság megszilárdul, a kapcsolatok már nehezen befolyásolhatók, s a barátok kedvezőtlen hatása esetén komoly nevelési problémák vetődhetnek fel. Nyáron, a vakáció idején van rendszerint a legtöbb alkalom a baráti kapcsolatok kialakulására. Ilyenkor se hagyjuk azonban gyermekünket teljesen felügyelet nélkül. Észrevétlenül figyeljük, kivel jön kapcsolatba a strandon, a játszótéren vagy a kiránduláson. Csak így lesz lehetőségünk arra, hogy idejében közelépjünk, ha az alakulófélben levő, a bontakozó barátságot alkalmatlannak találnánk. DR. CZAKŰ MÁTYÁS