Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-29 / 178. szám, szerda

»Elméletek« az új osztályról „čémeg^eŔ a 3iíag.áhaz." Ha az embernek várakoznia kell, rendszerint éhes vagy szomjas lesz. Mivel a losonci járási pártbizottságon nem leltem a keresett elvtársat, szintén rám jött az emiitett „betegség". A pártbizottsággal átellenben emberek jártak kibe, oda tartottam. Egy zsúfolásig telt helyiségbe léptem be. Férfiak, nők, gyerekek elégítették ki békétlenkedő gyomrukat. Amikor megláttam -a túrós-tepertős metéltet, összefutott a nyál a számban. Rendeltem hát belőle egy mosolygós menyecskétől. — Azonnal! — hangzott az udvarias válasz. Türelmetlenül vártam, milyen gyors kiszolgálás lehet egy ilyen ígéretes szó mögött. Most az egyszer nem csalódtam. Egy röpke perc múlva megkaptam a „szemcsábítót". Helyet foglaltam egy műanyagból font széken, és kényelmesen lakmározni kezdtem a jóízű metéltet. Amikor befejeztem, uz órámra pillantottam. Pontosan nyolc perc telt el belépésem óta. Mindössze nyolc perc, nem egy fél óra, mint sok helyütt a büfékben, ahol kígyózva sorakoznak az emberek. S mindössze három korona s néhány fillért fizettem. Az előttem levőnek a komplelt ebédért 7,60 at számlázlak, nem pedig 15—20 koronát, mint a III. osztályú vendéglökben ugyanazért az ebédért. Borszerető ember lévén, két decit is akartam rendelni. — Nincs! —r Hangzott a határozott válasz. — Szeszes italt nem tartunk. Málnaszörppel, ásványvízzel, tejjel, tejföllel és jó hideg aludttejjel szolgálhatunk. Mivel az aludttej állítólag jó a mágus vérnyomás ellen, rendeltem egy pohárral. Nem is volt rossz, és utána jó ideig nem gondoltam a szőlő nemes levére. A kíváncsiság elvitt a vezetőhöz. Klaga Istvántól tudtam meg, hogy a hat asztal és a huszonnégy szék mennyit forgalmaz egy hónapban. Májusban 50 300 korona értékű ételt, italt adtak el. Nem csodálkoztam ezen a számon, mert az emberek valóban gyorsan váltották egymást, hiszen a kiszolgálás és az ebédelés senkinek sem 1 ártott tovább 12 -15 percnél. Menüben hattól 16 óráig nagy u választék, j Reggel káné, tej, kakaó, lángos, gulyásleves, később ízletes levesek, csusza, tejberizs, s ebéd alatt több ételből választhat a vendég./ Mindig telt a kifőzde, mert időpocsékolás nélkül olcsón ízletes házi kosztot lehet kapni. Gyorsan váltják egymást a vendégek, mert itt sör, bor mellett senki nem „ragad le". Nincs dohányzás, s így a gye rekekkel is szívesen idejárnak a szülők. A sofőrök is rendszerint itt étkeznek, mivel nincs szeszes ital. A vidékről bejáróknak szinte természetes, hogy „elmennek Klagtlhoz". Elgondolkoztam a látottakon. Miért ne lehetne több ilyen kifőzde a városokban, Sőt a nagyobb községekben is. Tiszta helyen, olcsón, kényelmesen étkezni, hadat üzenve a szeszes italoknak. Sokszor fejcsóválva néztem füstfelhös büféinket, ahol a pult mellett állva fogyasztják a harapnivalót. ,A sör sokszor ott folydogál, az asztalokon, s olyan koszos minden, hogy elmegy az ember étvágya. Keressük az ember kényelmét úgy, ahogy azt a népi fogyasztási szövetkezet losonci kifőzdéjében teszik. Legyen kedves a személyzet, szabja meg a székek számát, hogy ne legyen tolongás a pult előtt és bő választékban válogathasson a vendég. Legyen minél több olyan kifőzde, amely iránt az emberek bizalommal viseltetnek. így mondják: „Elmegyek Klagához egy jó levesret" —tt— így lát|a az agronóvmjs A BURZSOÁ és reformista ideológusok már több évtizede harcolnak az osztály és az osztályharc marxista—leninista elmélete ellen. A kapitalizmus eddig még sohasem rendelkezett olyan hatalmas propagandagépezettel, mint ma, sohasem alakított ki annyi ideológiai mesét, mint ma. Ilyen mese például a kapitalista társadalom deproletarizációjának elmélete. Ez az elmélet abban gyökerezik, hogy a burzsoázia fél a munkásosztály riövekedésétől. A deproletarizáció elmélete az állami monopol-kapitalizmus fejlődésétől függően a társadalomban végbement strukturális és szociális politikai változások következtében változik. Az elméletre hatással vannak a munkásosztály harca, az ifjúság lázadása, a parasztság és az értelmiség akciói, a nemzetiségi kisebbségek tiltakozásai és a faji zavargások. A tudományos-műszaki forradalom és az állam aktív beavatkozása a kapitalista társadalom gazdasági és társadalmi életébe kiélezte az ellentétet a nemzet többségének érdekei, valamint a monopóliumok és a burzsoá állam érdekei között. Az osztályellentétek elsősorban sztrájkmozgalomban nyilvánulnak meg. A sztrájkmozgalmakba és a különböző tömegakciókba azok a rétegek is bekapcsolódnak, melyek addig nem tiltakoztak aktívan a kapitalista rendszer ellen. Ennek következtében a hatvanas években sok országban szociális politikai válság keletkezett, mely rádöbbenti a dolgozók tömegeit a döntő változások fontosságára. A fejlett ipari országokban 19li0—68-ban tobb mint 300 millió ember vett részt a sztrájkokban, míg az előző 14 évben csak 150 millió. A tömegek társadalmi politikai aktivitása növekedésének oka az egyéb országokban különböző. A tömegakciók azonban mind a kapitalista társadalom mély válságát tükrözik. Ezek az akciók jelentik a fejlett ipari országokban az imperialistaellenes harc döntő szakaszát. Ebben a szakaszban, amint az utóbbi események is bizonyítják, a vezető szerep a munkásosztályé. A BURZSOÁ SZOCIOLÓGUSOK nem hagyhatják figyelmen kívül a kapitalista társadalomban végbement strukturális és szociális politikai változásokat. Ezek a változások elsősorban abban nyilvánulnak meg, hogy az emberiség túlnyomó többsége bérmunkássá, proletárrá válik. Ezt a tények bizonyítják: az Egyesült Államokban a hatvanas évek végén a bérmunkások arányszáma 91,3 százalék, Nagy-Britanniában 90,2 százalék, az NSZK-ban 80,7 százalék, Franciaországban 75,6 százalék, Olaszországban 66 százalék volt. A bérmunkások arányának emelkedése a proletariátus számának növekedését bizonyítja. Ha a bérmunkások számából leszámítjuk a kizsákmányoló vezető dolgozókat és az adminisztratív erők egy részét, még akkor is jelentősen emelkedik a proletariátus arányszáma. Az erre vonatkozó adatokat könnyen ki lehet forgatni. A deproletarizáció elmélete elrajzolva tükrözi a kapitalista társadalomban végbement váltoíásokat. Egyes szociológusok azt állítják, hogy a munkásosztály elveszti jellemvonásait és új „középosztállyá" fejlődik. Mások azt állítják, hogy a munkásosztály. tovább létezik, de egyre jobban leszűkül, mivel csökken a kétkezű munkások jelentősége. A burzsoá ideológusok többsége csak a fizikai munkásokat érti a munkásosztály alatt. A deproletarizáció elméletének több válfaját ismerjük. Az ötvenes években aránylag széles körben elterjedt az osztályok megszűnésének elmélete, melyet már egy félévszázaddal ezelőtt is élesen elítélt Lenin. Ma már háttérbe szorul a népi kapitalizmus doktrínája is. Ezzel az elmélettel rokon a munkásosztálynak az üzemek pénzügyi politikájában való részvételének teóriája. AZ OSZTÁLYOK MEGSZŰNÉSÉNEK" indokolásában fontos szerepet játszik a társadalom rétegződésének az elmélete. A második világháború után sok burzsoá ideológus foglalkozott e kérdéssel. Sokan azt állították, hogy a „rétegek" függetlenek a történelemtől, hogy ezek mindig léteztek és léteznek és csak a legfejlettebb ipari államokban, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában kezdődött meg a középosztály kialakulása. Az ilyen ideológusok több kritérium szerint osztják a társadalmat rétegekre a bevétel, az életmód, az érdeklődési kör, a vallás, a faji hovatartozás stb., szerint. így pl. Hodges a foglalkozás adta társadalmi presztízs szerint osztja fel a társadalmat. Egyik művében táblázatot közöl, mely 90 foglalkozást sorol fel a legfelsőbb bíróság tagjától egészen a cipőtisztítóig. Ugyancsak sok kritériumot határoz meg az ismert francia szociológus,. Emil Pin, aki végül beismeri, „nehéz megmagyarázni, hogy egy személy vagy család miért kerül a társadalmi létra egy bizonyos fokára." A sztratifikáció elméletének sok híve azt propagálja, hogy az iparosított társadalomban megszűnt a munkásosztály érdekközössége, mivel a munkásosztály több rétegre esett szét. Ezt elsőként Marsall amerikai szociológus fejtette ki, aki szerint a társadalmi osztály fogalom divatjamúlt. Ezeket a nézeteket számos jobboldali szocialista ideológus is átvette. A burzsoá és reformista szociológusok kiforgatják a munkásosztály jellegére és az osztályokra vonatkozó marxista—leninista tanítást. Szerintük Marx azt állította, hogy a kapitalista társadalom polarizációja csak két osztály maradékához vezet. Közismert tény azonban, hogy Marx amikor kiemelte a két alapvető anlagonista osztály jelentőségét, rámutatott, hogy e két osztálv között számos kisebb réteg létezik. A marxista—leninista tanítástól idegen az az elképzelés, hogy az osztályt egyöntetű néptömeg képezi. Az egyes osztályokban több csoport alakul ki, melyeket tevékenységük, életmódjuk és nézeteik jellege különböztet meg. Ezek a különbségek azonban háttérben állnak amögött, ami ezeket az embereket egy osztályba kapcsolja össze. AZ OSZTÁLYOK nem változatlanok, összetételükben állandó változások történnek. Ma, a társadalmi munkamegosztás és a tudományos-műszaki forradalom fejlődése következtében a munkásosztály öszszetétele egyre bonyolultabb. Sok új kategória kerül a munkásosztályba, melyeknek általános műveltsége és .szakképzettsége eltérő, de lényegesen magasabb az előző átlagtól. Politikai fejlettségük és szervezettségük szintje is különböző. A munkásosztály egy része szellemi munkával összekapcsolt fizikai munkát végez. Az alkalmazottak jelentős része, így pl. a laboráns, műszaki rajzoló, műszaki szakember stb. szervesen a munkásosztályhoz tartozik. Az új középosztály elméletének hívei elsősorban azzal érvelnek, hogy a fejlett országok proletariátusának életszínvonala jelentősen emelkedett. Azt állítják, hogy egyre kevesebb az olyan proletár, akinek nincs semmilyen személyi tulajdona, és egyre több munkás kerül életszínvonala révén a középosztályba. Az ilyen állítások hívei összetévesztik a termelőeszközök tulajdonának közgazdasági fogalmát a fogyasztási cikkek tulajdonának fogalmával. A fogyasztási cikkek tulajdona nem változtat a munkások osztály-hovatartozásán, mivel létezésük egyetlen forrása továbbra is munkaerejük eladása. A deproletarizáció elméletének hívei ennek ellenére azt állítják, hogy a munkásosztály elpolgáriasodott, új középosztállyá vált, és így a kapitalista társadalom szociális struktúrájában oivan új erő tűnt fel, mely távol áll az osztályharctól. A burzsoá teoretikusok vagy egyáltalában nem veszik figyelembe a munkásosztály és aktív harca létezését, vagy olyan osztályként tüntetik fel, mely megbékélt a kapitalizmussal. Így pl. Faunce azt állítja, hogy a munkások és hivatalnokok munkájának egyre több a közös vonása és az osztályviszonyokat a „siker" vagy a „siker utáni vágy" helyettesítette. John és Margarét Rowntree bírálja azokat a burzsoá szociológusokat, akik azt állítják, hogy az Egyesült Államokban már nem léteznek antagonisztikus osztályok. Ez a bírálatuk azonban nem jelenti, hogy ők maguk a helyes úton haladnak. Elismerik az osztályellentétek létezését, de ezeket a termelési mód „megváltozásénak" elméletével és azzal az állításukkal magyarázzák, hogy az Egyesült Államokban az ifjúság személyében új kizsákmányolt forradalmi osztály keletkezett, amely elfoglalja a „hagyományos" proletariátus szerepét. Rowntreék meg akarják magyarázni a mai kapitalizmus új jelenségeit, de helytelen következtetéseket vonnak le. Szerintük azért vált az ifjúság a legkizsákmányoltabb „osztállyá", mert a kapitalizmus jelentős változásokon ment át. A mai amerikai állami, monopolkapitalízmust „adminisztratív kapitalizmusnak" nevezik, melynek legfontosabb feladata a kapitalista termelési mód védelme, valamint az imperializmus katonai védelme. Tévednek azonban, amikor azt állítják, hogy a haditermelés növekedése és a „tudás ipara" következtében az ifjúság önálló osztállyá vált. Figyelmen kívül hagyják a marxizmus—leninizmus osztályelméletét és az osztályokat korhatárok szerint határozzák meg. A fiatal katonák alacsony fizetésével indokolják kizsákmányoltságukat. A fiatalok kizsákmányolását a meg nem szerzett bevétel elméleti számadataival magyarázzák. Így azt állítják, hogy a diákokat minden oldalról kizsákmányolják, mivel ha tanulnak, nincs semmi keresetük, ha pedig nem tanulnának, alacsony fizetést kapnának, mint nem szakképzett erők. Azt állítják, hogy ma az ifjúságé az a forradalmi szerep, amely hagyományosan a munkásosztályt illeti meg. Tagadhatatlan, hogy az ifjúság megmozdulásai élesen tükrözik a mai burzsoá társadalom válságát és a tömegeknek azt a vágyát, hogy alapvető demokratikus változásokat harcoljanak ki. Csakis úgy nyílhat az ifjúság előtt valóban forradalmi távlat, ha szorosan összekapcsolódik a munkásmozgalommal és kommunista élcsapatával. Az ilyen kapcsolat nélkül az ifjúság akciói gyakran ösztönösek és politikailag éretlenek. MINÉL ERŐSEBB az osztályharc a mai kapitalizmus bástyáiban, annál inkább fokozza küzdelmét a burzsoá propaganda, mely ideológiailag akarja lefegyverezni a dolgozókat és helytelen képet akar festeni a valóságról a munkásosztály előtt. Ezt a célt szolgálja a deproletarizáció elmélete is. Célja azonos a burzsoá ideológia immár száz éves törekvésével: az osztályokra, az osztályharcra és a proletariátus forradalmi küldetésére vonatkozó marxista tanítás kiforgatása. Az ilyen elméletek sorsa ugyanolyan lesz, mint a ma már feledésbe merülő többi burzsoá koncepcióé. (Cs. E.) Már szinte országszerte aratási a hangulat. A nagy teljesítményi!, korszerű betukaritógépek öblös torkaban és az „acélfogak" között egymás után tűnnek el az öles rendek. A néhányadik forduló után pedig már a megtelt tartó lyokból vastag sugarakban ömlik az aranyló szem. • A Králová pri Senci Magnemesí tó Állomás tábláin már néhány napja csatarendbe álltak a gépek. S ahogy ilyenkor szokás, csak az árokparton ebédelnek a kombájnosok, hogy minél jobban kihasz nálják az értékes perceket. Még arra sem igen jut idő, hogy meg pihenjenek az emberek. Nem volt tehát semmi csodálkozni való azon, hogy amíg Ján Hanuška kombájnos a tábla szélén „papírból" ebédelt, addig Štefan Byst riansky, a segédje vezette a dohogó gépkolosszust. Mindketten n zólyomi járásból jöttek ilyen messzire, hogy minél Rövid ideje volt számomra a nyényei szövetkezet fiatal agronómusának, Kajtor Tibor mérnöknek, mert ilyenkor, aratás idején .sok az intéznivaló. A napbarnította fiatalember, aki Tóth Sándor agronómussal együtt irányítja a növénytermesztést, a gabonabetakarítási feladatokról és az időszerű mezőgazdasági munkák menetéről tájékoztatott. — összesen 429 hektárról kell betakarítani a kalászosokat. Búzát 305 hektáron, árpát pedig 124 hektáron termesztünk. A gabonabetakarításhoz a szövetkezetnek két saját kombájnja van, ezenkívül 150 hektár betakarítására a Nagykürtösi GTA val kötöttünk szerződést. — Milyen termés mutatkozik? — Tavaly búzából 29,9. árpából pedig 27,7 mázsa termelt hektáronként. Az idei terv búzából 34. árpából pedig 28 mázsás átlagtermést irányoz elő. A becslések alapján árpából meglesz a terv, sőt még az is lehetséges, hogy túlteljesítjük. nél előbb zsákokba, magtárakba ke rüI jön a szem. — Nálunk sokkal kevesebb a gabona — mondja Ján Hanuška — meg aztán később is kezdődik az Segíteni jöttek aratás. Mire itt végzünk, addigra éppen kasza alá érik nálunk is u kalász. — Ml a véleménye a várható ho zamot illetően':' — Harmincöt negyven mázsa szerintem. Bar csak nálunk is liyen lenne. Akkor tatán még exportra is jutna a IJI »ibó l. És ha ráadásul 'még a feltételek is ha sonlóak lennének, szinte öröm volna dolgozni. Itt, a síkságon még n kényszerpihenők is ritkáb bak Tiszta a föld. Kaszát, tengelyt törő köveket még csak mutatónak sem látni. Búzából a tervezettnél egy-két mázsával kisebb hektárhozam mutatkozik. Az aratási munkálatokra jól felkészültünk. Az a célunk, hogy a lehető legkisebb szemvesztességgel sikerüljön a termést biztonságba helyezni. Ennek megfelelően dolgoztuk ki a prémiumrendszert is. A tarlóhántás időbeni elvégzésire négy DT-54-es lánctalpas traktor áll rendelkezésünkre. — Az aratás idején a többi Időszerű munkákról sem szabad megfeledkezni. Mi a helyzet ezen a téren? — Még az aratás előtt Igyekeztünk betakarítani a takarmánynövényeket. Örömmel mondhatom, hogy ez ideig már több mint 60 vagon szálastakarmányt takarítottunk be, míg tavaly egész évben 56 vagon szálastakarmány termésünk volt. Tehát takarmányból nem lesz hiány a télen. A jövőt illetően is bíztató a helyzet, mert a 110 hektár vöröshere és a 20 hektár lucerna szépen kifejlődölt. -kpKözben mar a tabla széléhez közeledik !t mindig „korgó gyomrú" SZK. Stefan Bystriansky segédkombájnos leszáll a gépről, a tűző nap elöl az árnyékba húzódlk. Olajos kezét poros ruhájához törli, majd bontogatni kezdi táskáját. — Én még csak úioncnak számítok a szakmában. Még csak a második nyaram u kombájnon — mondja két harapás között. — A jövő télen szeretném elvégezni a kombájnos tanfolyamot, mert képesítés nélkül csak az ebédszünetekben bízzák ránk a gépet, pedig a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok talán éppen gépet szeretnek vezetni a legjobban Az „újonc", akárcsak mestere, hanmr végez az evéssel. Még egy nagyot húz a vlzesüvegbői. aztán szalad is a kombájnhoz, amely után már a tábla közepén gomolyog a porfelhő. LALO KÁROLt