Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1970-07-26 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
Az az átkozott zavar ...avagy miért pirulsz el? I. TLAénelemóra. A tanár jelszólít egy vékony, szőke hajú harmadikost. — Készültél? — Igen... Aztán csend. — Kezdjed már... — Az osztrák monarchia... A fiú először folyamatosan beszél. Aztán akadozni kezd. A háta mögött kunoogást hall. dadog, elvörösödik. Abbahagyja. — Nem tudod? — Nem tudom. H olott tudta. Megtanulta. Mindig tanul. Csak az az átkozott zavar. Emiatt szerez rossz jegyet, emiatt nem tudja rendszeresen megcsinálja a gyűrűgyakorlatokat. Az osztálytársai Piroskának csúfolják. Tulajdonképpen meg kellene valakit pofozni. De neki nincs kedve ilyesmihez. Egyszer beszélni kellene az osztályfőnökkel. Elmond&ni mindent és tanácsot kérni, mit tegyen. Mit tegyen, hogy feleléskor ne legyen céklavörös az arca? Nem tudom az osztályfőnök mit mondana annak a gimnazista fiúnak. Az ideggyógyász azonban így válaszol a „miért pirul el az ember?" — kérdésre: — Mert gátlásai vannak. Ez o pirulás igazi oka. Van persze pontos fiziológiai magyarázat is. A vegetatív, vagyis az Jcaratunktól függetlenül működő Idegrendszer hatására a bőrtápláló erek kitágulnak, ugyanakkor szívdobogás, izzadás következik be. Az illető érzi, hogy melege lett, érzi, hogy elvörösödött. Ettől még Inkább zavarba jön. Az erek tovább tágulnak, az arc már •ötétbordó. Gátlások. Vajon mi okozza a gátlásodat? Te és a varrás? Eva tlr.en^i Varrónő szeretne lennt. Világéletében az volt a vágya, hogy szép ruhákat készítsen, ö maga is szereti hordani — Te és a varrás? — nevetnek a családban —, hiszen egy tűt sem tudsz kézbe fogni. Amikor befűzi a cérnát, odamennek, nézik, Évának remeg a keze. Szeretné azt mondani, hogy hagyják egyedül, hadd próbálkozzon, kísérletezzen, de nem meri. — Sokkal jobban teszed, ha gépírást tanulsz — tanácsolta a nővére —, vagy elmész adminisztrátornak. De ahhoz nincs kedve. 0 varrni szeretne. Lassanként azonban már akkor is zavarba Jön, ha egyáltalán varrásról szó esik. Nincs, aki biztassa, nincs, aki erőt adjon neki. Senki sem veszi észre, hogy úgy szuggerálták belé az ügyetlenség gondolatát, mint ahogy a növényt minden reggel locsolják. Aztán megint rálépett Pali tizennyolc esztendős, és nem tud táncolnL Sokáig nein volt hozzá kedve, egyszer azonban megismerkedett egy kislánnyal. A kislány ügyes táncos. Gyakran hívta Palit az üzemi összejövetelekre. Pali restelli bevallani, hogy nem táncol. Elhatározta, hogy jelentkezik egy tánctanfolyamra. ÖTEN VANNAK Négy fiú és egy lány. űt jó sportoló. Bartos Emese, Smekal Tamás, Halász István. Lucskai Imre és Magyar Péter. Néhány héttel ezelőtt még komojy tanulással töltötték szabad idejüket is, hiszen a kassai magvai középiskola természettudományi tagozatának I. osztályába jártak. Most, a vakáció alatt azonban kedvükre spt rtolhaínak. Emese, Tonn és Pista vívók. Többször vettek részt kerületi versenyeken, és nem is siker nélkül. Szorgalmas edzésük eredménye legutóbb a libereci és prágai versenyeken mutatkozott meg. Lucskai Imre és Magyar Péter vízilabda játékosok. Űk is gyakran vettek részt járási versenyeken, és szép eredményeket értek el. A csapatban tehetséges játékosoknak tartják őket. Reméljük, mindannyiukról többször is hallunk majd, bár a jövő titka, hogy sikerül-e az élre törniük, vagy sem? ... Várady Mónika A barátai megtudták. Az első órán ottvoltak, figyelték botladozásalt. Valamennyi lépését hangos nevetés kísérte. Pali rálépett a lányok lábára, bocsánatot kért, aztán megint rálépett. — Te antitalentum vagy — csapott a hátára az egyik „barát". Többet se ment táncórára. Inkább szakított a kislánnyal, aki ma sem érti, mi történt a „kicsit maflának látszó", de jóképű, rendes fíťtval. Ki győzheti meg? A gátlásokat sok minden okozhatja. Egy-egy rossz élmény a gyermekkorból, amire a tizenhat-tizenhét éves fiú vagy lány már nem ls emlékszák. Valami, ami miatt az Illető úgy érzi, neki ez a dolog soha nem sikerülhet Jól. Ez persze többnyire képzelődés. Meg kell győződnie az ellenkezőjéről. Ki győzheti meg erről? Ugyanazok, akik most a gátlásokat növelik benne. Az osztály, amely tulajdonképpen nagyrészt jóindulatú gyerekekből áll. A szülők, akik a legjobbat akarják a fiuknak, leányuknak. A nővér, aki néha még a szülőknél ls többet tud a húgáról. A társaság, ahol szeretik ezt a pirulós fiút, csak azt nem tudják, hogy mennyit ártanak noki. (folytatjuk) U o és a gitár Azt vallja magáról Gáspár Bertalan, a Komáromi Gépipari technikum elsős diákja, hogy kedvenc szórakozása elővenni a gitárt és addig-addig pengetni, míg meg nem születik egy új dallam ... Egyébként tizenegy éves korától tanul zenét. Játszik zongorán, szereti a furulyát, de legkedvesebb hangszere mégis a gitár. Legelőször, mint a csatai KAI végzős tanulója, a Hunnia zenekarban szerepelt nyilvánosan. Csatán sokat tanult Molnár Andrástól, és a gitárkör vezetőjétől: Bende Józseftől. Pásztor Lászlóval szerezte első önálló számát, a Rozmaring"ot. Azóta fiókja megtelt az általa szerzett táncdalok kottáival és saját szerzeményű számaival több versenyen is szerepelt. Legfőbb vágya az iskola sikeres elvégzése és falujában, Csatán egy jó zenekar megszervezése, mert úgy gondolja, így valóra válthatja elképzeléseit, álmait. Sánta Margit yGYER MEKVILÁG ^ m O £ u. D o A magas jegenyefán, majdnem a kéklő égbolt alatt, lakott egy madárcsalád. A papa egész nap legyek után röpdösött, a mama szorgalamasan üldögélt a tojásokon. Egy szép reggelen, amikor a harangvirág pontosan hatot ütött, kibujt, a tojásbOl az első fióka. Körülnézett és elcsodálkozott: milyen gyönyörű is ez a világ! Vidám pillangók táncoltak a rét felett, s a napsugár a szivárvány színeiben ragyogott. De legjobban egy szerény kisvirág tetszett meg a fiőkának. Azt mondta a mamája: — A kisvirág akkor nyílt ki, amikor a harangvirág hatot ütött. A madárfiőka ós a kisvirág barátok lettek. A fióka csak neki fújta legszebb dalocskált, és a kisvirág csak a fiókának mesélte el legszebb álmait. Bizony, mind a ketten boldogok voltak. Történt egyszer, hogy a fióka megbetegedett. A tudós harkály sokáig kopogtatta a hátacskáját, majd leeresztette az orrát. — Nem tudok segíteni. A madárcsalád kétségbe esett. — Mutassátok meg nekem a riókát — hallatszott alulról egy gyenge hangocska. A kisvirág szólt. És akkor a szülők szép gyengéden letették a fiókát a puha rétre. A nyári zápor az imént futott végig a mezőn. Az eső után csupa pompás illat volt. a táj. A fióka beszívta a kis virág illatát és meggyógyult. — Köszönöm — csicseregte a kisvirágnak. — Most még jobban szeretlek. A kisvirág szomorúan lehajtotta fejecskéjét: — Ne mondd ezt. Hamarosan Itt a tél és te messzire elrepülsz. Bizonyára megfeledkezünk egymásról. Jött a tél és hamarosan el is múlt. A fióka visszajött a régi fészekbe. Gyönyörű virágok bókoltak előtte, de ő csak egyetlen kisvirágot keresett. -- Szervusz — csipogott boldogan a madár. — Te vagy az, virágocskám? Hát .»em felejtettél el? — Nem — válaszolt a kisvirág. — Nem lehet azt elfelejteni, akit szeretünk. — Bizony, bizony — bólogatott a madárka. Erre az igazságra a mező minden virága rábólintott. Vége a mesének, gyerekek. Még csak azt szeretnem mondani, hogy a kisvirágot, nefelejcsnek hívták. Ez a kisvirág sohasem felejti el azt, akit szeret. Ne felejtsétek el ti sem. m m Fütyüli a sárgarigó, jaf, de jó a vakáció, a kakukk is azt kiált fa, nem kell fárni iskolábaI Szívünkben a nyár derűje, réti tücsök hegedűje, mintha szárnyas lomb susogna, pillanatról pillanatra. Velünk van a rét, az erdő, felettünk a nyári felhő, a domboldal száz virága minden kincsét felkínálja. Csupa napfény, csupa szépség, kirándulás, jó egészség, Hűvös erdő, vizek parija ifjú szívünk elringatja. DÉNES GYÖRGY SZÁMTANÓRÁN TÖRTÉNT: Tanár: — No, édes fiam! Ennél a száintandolinál láttam már jobbat isi DIAK: — Az lehet, tanár úr! De azt nem az én papám csinálta! NEM ISMERI A LOVAT — Anyucil Képzeld, a ml rajztanárunk nem tudja, hogyan is néz ki egy ló! — Hogyhogy?! — Ma délután lovat kellett rajzolununk. Amikor elkészültein vele, odaállt a hátam mögé és azt kérdezte: „Hát ez meg mi?l" 1 t 3 s e r e f u 1f a 13 mm \ » x 1S • 16 X í* X 19 x to x x tí JB3 X 2i z? x ze X M X •ZS x So 31 H r\ « Ji x fi IX 3F X K k fľ M x X 3} *» x M X *S X t* X 16 x H *9 X X fo fl X x « í f* H Si x n V * VÍZSZINTES: 1. Idézet Váci Mi hály verséből (a nyíl Irányúban folytatva] 14. Szlovák virág. 15. Harcoló. 17. Arpádházi magyar fejedelem, Taksony fia. 18. Kevert ere 20. A bornak is van 22. Nán dor, Tamás, Jenő 23. Láz kezdete és vége! 24. Óriáskígyó 26. F-el angol pénzegység 27. Fordított grádus 29. Állóvíz 30. Nagy folyó a Szovjetunióban 32. Magas hegyvidék a Szovjetunió, Afganisztán és Kína határán. 34. Dal 35. Kiabálás, 36. Szibériai folyó 37. Édesség 39. A Csehszlovákiában élő ukrán nemzetiségűeket így ls hívják 41. Mutatószó. 43. Női becenáv 44. Üdítő Hal 46. Régi súlymérték 47. Szamár hang 48. Leánynév 50 Sziget a Földközi tengerben 52. Szaglószerv 53 Sakk-kifejezés 55. Földalatti üreg 57. Világítási mód szer. FÜGGŐLEGES: 2. Vízi sportot flz. 3. Bátor igéje 4. Latin és 5. Fejetlen léc! 6. G. S. E, 7. Tavasz szlovákul 8. Indítás (ék. felesleg! 9. Vajon az? 10. Visszavéd! 11. Gárdonyi Géza 12. Japán pénzegység (ék. felesleg) 13. Hangtalanul nézett! 14. Az idézet második ré sze (a nyíl irányában folytatva) 16. Ai idézel befejező része 19. Taszít 21. Erdei gyümölcs 24. Cserje 25. Ritka női név 27. Keresztül ... 28. Szálkátlanított halszeletek 30. Gazdasági munkát végei 31. Menyasszony 32. Két darab 33. Szarvasfajta 38. Folyó spanyolul 40. Szovjet sakkmester 42. A tej és a bor is ez 44. Nyit (utolsó betűje kettőzve) 45. Hiányos atyai 47. Ceruza 49. M-el férfinév (ék-hiba). 50. Ama betűi 51. És angolul 52. Oj görögül, fordítva 54. Tégé! 55 Béka mássalhangzót 56. Fél gebe 57. Tiltószó. Beküldte: Molnár Mária Perbenyík KÉTHETE MEGJELENT FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE: Nincs senki, akinek tanulni p:; kellene, és senki, akitol tanulni nem lehetne. KIK NYERTEK: Két hete megjelent fejtörőnk helyes megfejtői közül könyvjuta lomban részesülnek: Giiőz Katalin Nagygéres Kuik István, Nagyszel menc, Névtelen Anna Déménd Neogrády Edit Jelsöc, Fábián And rás Érsekújvár. Leveleiteket, megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: Ü| SZO GYERMEKVILÁG, Bratislava. Gor kého 10.