Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-01 / 154. szám, szerda

A Szovjetunió és Egyiptom népét Négyhatalmi tárgyalások forró barátság fűzi össze Nyugat-Berlinről Moszkva — Mint már jelentettük, Nasszer egyiptomi elnök június 29-én hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezett. Nasszer elnök kegyelettel adózott Vlagyimir Iljics Lenin Mauzóleumánál, ahová koszorút helyezett el a következő felirattal: „A nagy Leninnek — Naszszer, az Egyesölt Arab Köztársaság elnöke". Az egyiptomi elnök egyperces csenddel adózott a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam megalapítója emlékének. Nasszer elnök koszorút helyezett el az Ismeretlen Katona sírjánál is. A Kremlben tegnap megkezdődtek a tárgyalások Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigin és Nasszer elnök között. A Gumhurija című kairói lap rámutat, hogy Naszszer találkozása a szovjet vezetőkkel mindennél jobban bizonyítja a szovjet és az egyiptomi nép forró barátságát. A lap hangsúlyozza, hogy a két ország közötti baráti kapcsolatok az imperializmus és a kolonializmus elleni közös harcban gyökereznek. Izraeli légitámadások Kairó—Amman — Az izraeli légierő kedden több hullámban támadta az egyiptomi katonai Santiago de Chile — Chilében tovább tart a feszültség. Eduardo Frei köztársasági elnök további tartományokra is kiterjesztette a rendkívüli állapotot. A kormány külön rendeletet adott ki, amelynek értelmében a diákok vakációja hamarabb megkezdődik. így kísérelik meg elejét venni a további diáktüntetéseknek. Azokban a tartományokban, ahol rendkívüli állapotot hirdettek ki, a chilei hadsereg egy képviselője Veszi át a katonai alakulatok és a rendőrség irányítását. A legutóbbi utcai harcok során a rendőrök két diákot lelőttek, több személy megsebesült. Mindezek az incidensek erősen tükröződnek a válaszftási kampányban. Az elnökválasztásokig ugyanis mindössze két hónap van hátra. A „nemzeti egység" tömbjében tömörülő választők, akik Salvador Allende jelölését táállásokat a Szuezi-csatorna mentén. A kairói katonai szóvivő jelentése szerint a légvédelem minden esetben megfutamodásra kényszerítette a támadókat, s így az izraeli akció nem okozott károkat. A szóvivő bejelentette azt is, hogy a támadásban 32 Phantom és Skyhawk típusú izraeli repülőgép vett részt. Az ammani katonai szóvivő szerint két izraeli sugárhajtású repülőgép támadást intézett a Jordán folyó völgyében. A repülőgépek polgári célpontokat támadtak. A támadás két emberáldozatot követelt. Tegnap a jordániai fővárosban megkezdte működését a palesztinai felszabadítási mozgalom és az arab országok koordinációs bizottsága. A bizottságot múlt héten alakították az arab államfők tripoli értekezletén abból a célból, hogy felszámolja a palesztinai kommandót és a jordániai kormány között fennálló feszültséget. A koordinációs bizottságban az EAK, Algéria, Szudán és Líbia képviselője foglal helyet. A bizottság már tárgyalt is Rifai új jordániai miniszterelnökkel s a továbbiak során a palesztinai felszabadítási szervezetek képviselőivel tanácskozik majd. mogatják, a kormányra hárítják a felelősséget a diákokkal szemben elkövetett erőszakosságokért. Nyilatkozatukban rámutatnak, hogy bizonyos reakciós csoportok a kormánynyal együttműködésben így próbálják megakadályozni a baloldali erők választási sikerét. A Chilei Kommunista Párt lapja, az El Siglo komolynak nevezi ezt a helyzetet és elítéli a kormány megtorlásait. Legfrisebb jelentések szerint a chilei diákok a rendkívüli állapot ellenére is barrikádokat építenek a főváros utcáin és kövekkel támadnak a rendőrökre. Letartőztatáisokról nem érkezett jelentés. A rendőralakulatok könnyfakasztó gázzal oszlatják fel a tüntetőket. A Reuter hírügynökség szerint Antofagast tartományban 55 diákot vettek őrizetbe, akiket hadbíróság elé állítanak. Nyugat-Berlin — Tegnap a Szövetségi Ellenőrző Tanács épületében tanácskozásra ültek össze a négy nagyhatalom képviselői, hogy megvitassák Nyugat-Berlin helyzetét. A tanácskozáson szovjet részről Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete, valamint Kenneth Rush, az Egyesült Államok, Roger Jacling, NagyBritannia és Jean Sauvangnarques, Franciaország bonni nagykövete vett részt. Ez volt a négy nagyhatalom képviselőinek ötödik ülése és mintegy két óra hosszat tartott. Luxemburg — Kedden délelőtt a Luxemburg melletti Kirschambergben,_ az európai központ modern epületében ünnepélyes külsőségek között megkezdődtek a tárgyalások a Közös Piac hat tagállama és a felvételét kérő négy ország, Nagy-Britannia, Dánia, Írország és Norvégia képviselői között. Pierre Harmel, a Közös Piac miniszteri tanácsának elnöke, belga külügyminszter tegnap felsorolta azokat a feltételeket, melyekhez a Közös Piac kibővítését kötik. A csatlakozó országoknak jóvá kell hagyniuk a római megállapodást, valamint a többi eddig elfogadott integrációs intézkedést. Harmel hangsúlyozta, hogy a tárgyalásoknak nem szabad lelassítaniuk a Közös Piac integrációs folyamatát. A valószínűleg másfél—két Párizs — A l'Humanité tegnapi számában közzétett közlemény szerint június 25—26-án Rómában találkozott a Francia Kommunsta Párt és az Olasz Kommunista Párt küldöttsége. A francia kommunisták küldöttségét Georges Marchais, az FKP főtitkárának helyettese, az olasz küldöttséget pedig Enrico Berlinguer, az OKP főtitkárának hely.ettese vezette. Á közlemény kifejezi a két párt azon elhatározását, hogy továbbra is támogatni fogják Indokína nemzeteinek harcát az amerikai agresszió ellen. Mindkét fél szolidaritását fejezi ki az arab nemzeteknek az izraeli agresszió elleni harcával, Megfigyelők rámutatnak arra, hogy az eddigi tárgyalások során sikerült bizonyos fordulatot elérni, kiváltképp a tanácskozás módszereivel összefüggésben, ugyanis erre enged következtetni az összejövetelek rendszeressége. A tárgyaló felek szigorúan betartják azt a megállapodásukat, hogy a megbeszélésekről nem adnak ki közleményt, csupán arról tájékoztatták a közvéleményt, hogy a következő találkozóra július 21-én kerül sor. évig tartó tárgyalássorozattal egyidőben a Közös Piac megoldja kapcsolatait a többi nyugat-európai országai is, elsősorban az európai szabadkereskedelmi társulás tagállamaival. Anthony Barber angol miniszter, aki a kormány megbízásából Nagy-Britannia Közös Piac-i tagságáról tárgyal Luxemburgban, kormánya nevében kijelentette, hogy Nagy-Britannia elfogadja a Közös Piac valamennyi határozatát. Felhívta a figyelmet Nagy-Britannia külföldi gazdasági kapcsolatainak sajátosságaira, melyeket össze kell hangolni a Közös Piac-i tagsággal. A többi három ország is elfogadja a Közös Piac szabályait és határozatait. Az ír, a norvég és a dán képviselő Is felhívta a figyelmet országaik specifikus érdekeire, és követelik a közel-keleti válság rendezését a Biztonsági Tanács határozata alapján. Az FKP és az OKP elítéli az amerikai imperializmus veszélyes európai jelenlétét, és követeli, hogy Franciaország és Olaszország haladék nélkül lépjen ki az Eszakatlanti Szövetségből. Ami Nyugat-Európa rendezését illeti, az FKP és az OKP elítéli a nemzetek feletti kapitalista társadalmak kialakítását, amelyek a tőkés társadalmi koncentrációk kiéleződésének szakaszát jelentik, és elősegítik az USA gazdasági fennhatóságát Nyugat-Európa felett. TOVÁBB TART A FESZÜLTSÉG CHILÉBEN Külügyminiszteri értekezlet a Közös Piac k

a | // / . / * // I i bővítéséről Az OKP és az FKP küldöttsége találkozott Rómában A bonni politikai élet öreg Szakértői manapság álmodozva emlegetik a „régi jó időket", amikor a parlamenti szünet idején minden politikus szabadságra utazott és bekövetkezett az ismert uborkaszezon. Rémlik, hogy már a múltban panaszkodtam arra, hogy az Utóbbi években Bonnban sohasem jutott ki nekem az imént emlegetett „régi jó időkből". A politikai tevékenység folytatódik, mintha nem is lenne nyár. Ez azonban már, úgy látszik, világprobléma, mert a politika olyan elidegeníthetetlennek tartott kiváltságok fölött is úrrá lesz, mint amilyen a nyári szünidő Élénk kül... A bonni államban a politikai aktivitás olyan abnormalitásban is megnyilvánul, hogy mind Brandt és Scheel szociáldemokkrata—szabad demokrata kormánykoalíciója, mind a klerikális párti ellenzék most mérlegeli nyolchavi tevékenységét. Normális ember Inkább szokásos évvégi mérleget' várna, mert évközben csak valamilyen hiány megállapítására szoktak rendkívüli leltározást végezni. Bonnban persze a rendkívüli mérlegelés is csak a politikai élet mesterséges jelélénkltésére szolgál. Mindenki azt hiszi, hogy mindenáron valamiképpen aktívnak kell lennie. Igy aztán a klerikális ellenzék V

II j utolsó akciója az a követelés, hogy a nyári szünidőtől füg3

getlenül a szövetségi gyűlésnek legalább a külügyi bizottsága üliön össze és tárgyaljon az NSZK és a Szovjetunió készülő megállapodásairól. Legutóbbi kommentáromban azt írtam, hogy különféle híresztelések keringenek e megállapodások körül. Időközben K A RE L C IS A Rí "BONNI TÁVIRATA' akarták a kormányzó pártok pozícióit bárom tartományi parlamenti választáson. A Szabad Demokrata Párt ugyan érzékeny veszteséget szenvedett, ám ez nem idézte elő a Brandt —Scheel kormánykoalíció felbomlását. ... és belpolitika A klerikális ellenzék arra számított, hogy a kormánykoaA vakáció elmarad a 1970 az egyezmény alapelvei nyilvánoságra jutottak, noha a megállapodás értelmében bizalmas jellegű tárgyalások folytak. A bonni külügyminisztériumban nyilván nincs titoktartás, különösen akkor, ha arról van szó, hogy valahogy ártsanak a kormánynak. Az NSZK és a Szovjetunió és Lengyelország közti megállapodás lényege az lenne, hogy az NSZK kötelezné magát a jelenlegi európai határok elismerésére és tiszteletben tartására. Ez kétségkívül haladást jelentene. Éppen ez az a pont, amelyre a klerikális ellenzék minden támadását összpontosítja. A húsz éven át kormányzó klerikális párt a német imperializmus távlati terjeszkedésének akadályát látja egy ilyen egyezményben. A megállapodások, pontosabban fő elveik — a végleges megfogalmazásról ugyanis még tárgyalni fognak — nyilvánosságra hozásával gyengíteni líció pártjaira nézve kedvezőtlen választási eredmények olyan feszültséget idéznek elő a kormányban, hogy ez bukását okozhatja. Ez azonban sem a június 14-1 választások után, sem a szabad demokratáknak egy héttel később tartott kongresszusán nem következett be. Ellenkezőleg, ezen a kongreszszuson a Szabad Demokrata Párt jobbszárnya meggyenqült és elszigetelődött. A párt jobbszárnya, az ún. nemzeti liberális szárny, melynek élén Mende, a párt volt elnöke és Zoglmann áll, már a vezető pártszervekben sem képviselteti magát. Egyelőre valószínűtlen, hogy a Szabad Demokrata Párt soraiban olyan politikusok tűnnének fel, akik legszívesebben kilépnének a koalícióból és a CDU/CSU párttal alakítanának kormányt. Az a reális helyzet, hogy a szabad demokrata képviselők között túl kevesen vannak az esetleges renegátok ahhoz, hogy megbuktathassák Brandt kancellárt és lecsatlakozhassanak a CDU/CSU párthoz. Az is problémát jelent, hogy számos klerikális párti politikus nem akar együttműködni renegátokkal. Az ilyesmiért nem nagyon rajonganak az NSZK-ban, s még ráadásul egy új konzervatív koalíciónak kisebb parlamenti többsége lenne, mint amilyen többséggel a jelenlegi kormány rendelkezik a parlamentben. A klerikális pártnak különben sincs még megfelelő jelöltje az elnöki tisztségre. Tény az, hogy a Brandt— Scheel-kormány az utóbbi hónapokban belpolitikai okokból hagyja, hogy az ellenzék külpolitikai vitát kénfszerítsen ki, főként a szocialista országok Irányában folytatandó politika kérdésében. A CDU/CSU világos célja a kormány nyugtalanítása és bizonytalanná tevése. Közben mellékvágányra siklanak a fontos gazdasági kérdések, az olyan áremelkedéssel kísért túlfeszülő konjunktúra, amelyet egyes szakértők már lappangó inflációnak neveznek. E kérdésben azonban a bonni kormány saját passzivitása miatt rekedt meg. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a júniusi választásokkor éppen gazdasági okok miatt érte bizonyos sikertelenség a kormányzó pártokat. Az egykor oly nyugodt nyári hónapokban tehát az NSZK-ban gazdasági téren várható politikai aktivitás. Népszerűtlen intézkedések vannak soron... Fel robban-e a puskaporos hordó? Véres hétvége köszöntött a Nagy Britannia fennhatósága alatt álló Észak-Írországra. Három ulsteri városban, Londonderryben, Belfastban és Armaghban elkeseredett utcai harcok robbantak ki arra a hírre, hogy Bernadette Pevlint, a brit alsóház 23 éves képviselőjét, a fiatal észak-írországi polgárjogi harcost Armaghba hurcolták, hogy az ottani fegyház ban megkezdje hathónapos bünte tésének letöltését. A felháborodás hulláma söpört végig egész Észak Írországon a kormány önkényes cselekedetének hírére. Már az a tény is nagy felzúdulást keltett, hogy az ulsterí legfelsőbb bíróság nem engedélyezte a Lordok Házához való fellebbezést. A véres zavargásokat kirobbantó utolsó szikra az volt, amikor a hatóságok a Londonba igyekvő képviselőnőt a város határán feltartóztatták és Armaghba szállították annak ellenére, hogy előzőleg kijelentette: hajlandó önként jelentkezni a londonderryi rendőrségen. Mint ismeretes, Bernadette Devlin ellen azért indítottak bírósági eljárást, mert a tavalyi augusztusi harcok idején a londonderryi katolikus lakosság védelmét szervezte a katolikus negyedet támadó rendőrökkel és különleges osztagokkal szemben. A bírói döntés hírére most is először Londonderry katolikus negyede, a Bogside fiataljai vonultak ki az utcákra s percek alatt barikádokat emelve utcakövekkel és benzines palackokkal támadtak a rendőrökre. Belfastban, Észak-Írország fővárosábaa U zavargások törtek ki, s a katolikusok és a protestánsok küztl öszszecsapásokba a hadsereg is beavatkozott. Az utcai harcoknak, amelyekben az angol katonák lőfegyvereket és könnyfakasztó gázbombákat használtak, több halálos és számos sebesült áldozata van. Az ulsterí puskaporos borié tehát — az utóbbi két év alatt már ki tudja hányadszor — megint robbanással fenyeget. Az ország a teljes zűrzavar szakadékinak szélére sndródott, a mivel a protestáns ultrák a közeli hetekre nagyarányú tömegtüntetéseket terveznek, a válság tovább éleződhet. Az észak-írországi fejlemények nemcsak a brit kormánynak okoznak nagy gondot, amely további csapatok kiküldésével igyekszik árrá lenni a feszült helyzeten. Ulster déli szomszédja, a független Ir Köztársaság kormánya is attól tart, hogy ha tovább éleződik a helyzet, akkor délen is zavargások törnek ki. Ebben az esetben pedig még a tavalyi augusztusinál is súlyosabb helyzet alakulna ki a „zöld szigeten". Lynch, ír miniszterelnök televíziós beszédben figyelmeztette a lakosságot, hagy egy dél-írországi beavatkozás végzetesen súlyosblthatná a válságot. A brit titkosszolgálat ügynökeinek megállapítása szerint ugyanis tovább folyik a fegyvercsempészés az Ír Köztársaság területéről Észak-Írországba. A hétvégi tüntetésekben részt vevő szélsőséges csoportok is D£!-Irországböl származó fegyvereket és robbanó anyagokat használtak. A mostani véres események oka éppúgy, mint a korábbiaké is az, hogy a brit kormány egyre halogatja a már tavaly megígért reformok megvalósítását. Az északír katolikus lakosság jogfosztottsága, az óriási lakáshiány, a fokozódó munkanélküliség és ennek következtében az egyre növekvő elégedetlenség teszi robbanásig feszültté a helyzetet. Az ulsteri puskaporos hordó állandó veszélyt jelent, amelynek lángralobbantásá3ioz egyetlen szikra is elég. PROTICS |OLÁM