Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-19 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

első huszonöt fénykép között felismerték a 7412-est, a lopásért és sikkasztásért büntetett előéletű 27 éves K. Ernőt. Néhány perc múlva a felügyelő már a tettes lakásán volt. K. Ernő édesanyja fogadta és az sem csodálható, ha az idős asszony, aki igyekezett becsületes embert nevelni fiából, még akkor is az anyai ösztönére hallgatott, amikor megtudta, hogy a minden szülői igyekezet ellenére lezüllött fiú immár nem csak tolvaj, sikkasztó, hanem — gyilkos is. Édesanyát saját gyermeke ellen vallomásra kényszeríteni nem lehet. A nyomozóknak csak annyit mondott, hogy fia most már rendesen dolgozik, ő úgy tudja a munkahelyén van, nem hiszi, hogy a fia embert ölt és azt sem tudja, hogy jelenleg hol tartózkodhat. Megkezdődött a terep felderítése, vagyis a kérdezősködés a szomszédoknál, ismerik-e a tettest, hova szokott járni, hol laknak a barátai... Az ötödik szomszéd elmondta, hogy K, Ernőnek van egy nővére, házmester egy pozsonyi házban címe ez és ez ... A rendőrautó ismét elindult és Sétaffy felügyelő néhány perc múlva már óvatosan benézett a földszinti házmesterlakás ablakán. A tettesnél fegyver van — ezt tudta — egy embert már megölt... bizonyos, hogy a revolverben nemcsak egy töltény volt és — a sarokba szorított patkány veszett kétségbeesésében mindenre képes. Egy ember az ablakhoz — lövésre kész fegyverrel! Sétaffy felügyelő pedig bekopogtatott az ajtón. Bajtársa mögötte állt és amikor ai. ajtó kinyílt, azonnal oldalra húzódtak, hogy egy esetleges lövés ne érhesse őket. A tettes nővére nyitott ajtót és először azt állította, hogy senki nem tartózkodik a szobában, de mire kimondta, a felügyelő már a szobában állt és revolverét a díványon fekvő K. Ernőre szegezte: — Fel a kezekkel! A törvény nevében letartóztatom! Mire az autó a rendőrigazgatóság épülete elé ért, K. Ernő már mindent bevallott. A nyomozás kilencven percig tartott. P. GY. APRÓHIRDETÉS ADÁSVÉTEL fl Octávia személygépkocsi eladó. Bratislava, telefon IS óráig 508 09, 17 órától 278-86. 0-1026 • Eladó MB 1000 DL, 15 000 km, az átírást fizetem. Merva, Trhová Hradská, okr. Dun. Streda. 0-1027 • Eladó jó állapotban Ievö, garázsolt Moszkvics 403, ár megegyezés szerint. Fehérpataky, Bratislava, Fučíková 6., telefon 527 90 18 óra után. 0 1031 • Jutányosán eladó jó karban levő 150 literes Maneta jégszekrény. Cím: Bratislava, Szabóová 11/b, II. em. 32. 0-1028 • Eladó tehergépkocsi V3S, motor generáljavítős után. Cím: Molnár Tibor, Sídl. II. bl. 29/41. Komárno. 0-1022 • Komáromi egyszobás lakásomat elcserélem hasonlóval Bratislavában. Jelige: Értéktöbbletben biztosan megegyezünk. 0-1019 KÖSZÖNTŐ, H Raŕy V i 1 ni u s n a t 33. születésnapja alkalmából sok szerencsét és hosszú boldog életet kívánnak szülei, testvérei, sógornői és sógorai 0-1029 ;.niininii!iiit(ni!niipiiiniinniiiiiiiiiiniiiiiiHiui Hirdessen Ö n i s a z ÚJ S 1 Ó-ban lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltllll új szokás — szép szokás A családi öröm megosztásának egy új formájával találkoztam a napokban, amikor a posta kartonlapra nyomtatott kis levélkét kézbesített számomra. Ez volt a szövege: ELSŐ LEVEL Nagyon friss az élmény— Alig, hogy születtem ... Apukám! Anyukám! írjatok helyettem! Ne sokat! Csak annyit: Eggyel több a létszám . .. Majd—ha szeretni kell — Számítsanak énrám! Örömmel tudatom a nénikkel és bácsikkal, hogy 1970. VI. 21-én megérkeztem. Súlyom 3 kg. Édesanyámmal együtt jó egészségben vagyunk. Sok puszit küld: BABCSÄN KATIKA. Harmadik gyermek a családban Katika. Érkezését hozzátartozói boldogan fogadták. Szüleitől, a Béke bútorgyár dolgozóitól kaptam a fenti szövegű értesítést s tőlük tudtam meg, hogy a losonci nyomdában készen lehet kapni, csak a dátumot, a súlyt és a nevet kell beírni a nyomtatott értesítésbe. Jó ötlet. KANIZSA ISTVÄN A FELÜGYELŐ NAPLÓJA A II. VILÁGHÁBORÚ KRÓNIKÁJÁBÓL 1945 elején egy magyar katonai alakulatot helyeztek el Morvaországon. A közelmúltban dokumentumokat hoztak a nyilvánosságra ezekről a katonákról, akiket a nácik vezényeltek Csehszlovákia területére. Egy dr. Todenhöffer főhadnagynak címzett levél közli, hogy a magyar katonákat banditák (értsd partizánok) támadták meg a kromeŕíži járásban, és elrabolták fegyvereiket. Február 23-án K. H. Frank aláírással levelet küldtek Heinrici vezérezredesnek. A levélben ez állt: „Továbbra is jelentéseket kapok a Morvaország területére vezényelt magyar katonai egységek rendbontásairól és bomlásáról. A banditák (partizánok j több ízben lefegyverezték őket. Kérem, azonnal tájékoztassanak, mit tettek ez ellen. Amennyiben a legrövidebb időn belül nem teremtenek rendet ezekben a bandákban, megteszem a szükséges lépéseket a vezérnél. K. H. Frank." Ez a levél nem éppen a legudvariasabban nyilatkozik a szövetséges katonaságról, pedig Frank a felettesének címezte. Azt bizonyítja, hogy a cseh területek akkori ura arrogánsan viszonyult a magyarokhoz, és a magyar katonák nem akarták életüket áldozni a nácikért, inkább ellenkezőleg, a partizánokkal szövetkeztek, és átadták nekik fegyvereiket. Heinrici tábornok nem is válaszolt K. H. Frank üzenetére. Bizonyára tudta, hogy nem tehet semmit. K. H. Frank további jelentéseket küldött a Wehrmacht parancsnokainak a magyar katonákról. „Nagy magyar katonai egységet vezényeltek Morvaországba — áll az egyik jelentésben. A katonák fegyelme, hangulata és viselkedése minősíthetetlen, és amennyiben nem akarjuk veszélyeztetni a nyugalmat ée a ren,det, nem szabad tűrnünk ezt az állapotot. A bolsevik banditák (partizánok) és a cseh lakosság naponta fegyvereket kap a magyar katonáktól. A legszigorúbb intézkedéseket kell foganatosítanunk ellenük. Véleményem szerint az egyedüli megoldás az lenne, ha a magyar honvédelmi minisztérium a Morvaország területén állomásozó csapataikhoz katonai statáriális bíróságokat nevezne ki, melyek a legszigorúbban megbüntetnék a szabályokat sértő magyar katonákat. A magyar katonai parancsnokság körülményes tevékenysége azonban eddig nem Járt eredménnyel. Ismereteim alapján úgy vélem, hogy a magyar honvédelmi minisztériumnak nem lesz ellenvetése kérésünkkel szemben, mivel érdeke, hogy csapatai ne bomoljanak szét. Minden perc drága, és ezért azonnal ki kell nevezni a rögtönítélő bíróságokat." A háborús események azonban nagyon gyorsan zajlottak. A magyar honvédelmi minisztériumnak már nem volt ideje a rögtönítélő bíróságok kinevezésére, és a csehszlovák partizánok továbbra is együttműködtek a magyar katonákkal. Ezt bizonyítja az 1945. március 13-i olomouci jelentés, miszerint Divoceban „megtámadták" a magyar katonai pékséget. A partizánok itt nagy mennyiségű fegyvert, puskát, pisztolyt, golyószórót és lőszert zsákmányoltak. A jelentés szerint a „banditák" magyar egyenruhában voltak, és magyarul, oroszul és csehül beszéltek. A magyarok eszerint nemcsak fegyverrel látták el partizánjaikat, hanem sok esetben csatlakoztak hozzájuk, és velük együtt harcoltak. (Az Obrana lidu nyomán). Kilencven perces nyomozás Lopástól a gyilkosságig % Izgalmas letartóztatás Sétaffy József nyugalmazott I. osztályú detektív felügyelő ismét kinyitotta naplóját és visszapergettük az idő filmszalagját, felidézve a pozsonyi bűnüldözés eseményeit. AZ INTERNÁTUS TITKA 1944 februárjában a pozsonyi Meyerberger úti leánygimnáziumban titokzatos dolgok történtek. A bennlakó tanulók ékszerei, ruhadarabjai, kisebb-nagyobb értéktárgyai eltűntek és a tanulók, valamint a tantestület tagjai hiába keresték a titokzatos tolvajt, nem tudtak nyomára bukkanni. Lopott és nyomtalanul eltűnt. Egy idő múlva — bár bizonyítékuk nem volt — csak egy személyt gyanúsíthattak — az internátus portását, aki akkor még csak rövid ideje volt szolgálatban. A gyanú azonban nem elegendő, ezért a lányok megkérték Bíró István 21 éves műegyetemi hallgatót, legyen segítségükre, figyelje a portást, talán sikerül rajtakapni, amikor éppen elkövet valamit. A gyanúsított akkor még nem sejtett semmit és február 15-én, vasárnap este 6 órakor, eltávozott munkahelyéről, ahová csak hétfőn délben tért visžsza, de akkor is csak azért, hogy elvigye a portásfülkébe zárt bőröndjét. Ekkor már Bíró István két barátja társaságában figyelte a férfit és amikor a távolból látták, hogy bőrönddel együtt lép ki az épületből, Bíró — társait maga mögött hagyva — előre sietett. Bíró az egykori Schmidler vendéglő közelében találkozott a gyanúsítottal és két barátja a távolból csak annyit látott, hogy társuk és a portás verekedni kezdtek és jó ötven méternyire lehettek a dulakodóktói; amikor revolverlövést hallottak és látták, amint Bíró István lassan a havas földre zuhan, a bőröndös férfi pedig ellenkező irányban elrohan. Emberileg érthető, hogy egyik sem vette üldözőbe a tettest, hanem rémülten siettek barátjuk segítségére, akin azonban már nem lehetett segíteni, mert a golyó a szívét érte. A TETTES NEVE ISMERETLEN A Központi Ügyeleten éppen Sétaffy felügyelő tartott szolgálatot és így néhány perc múlva már a nyomozó bizottság tagjaként a helyszínre érkezett és átvette a nyomozás irányítását. Az első pillanatban „egyszerűdnek látszott a tények tisztázása, hiszen a tettes nevét ismerték, a tett elkövetését két szemtanú igazolta. Ilyen esetekre mondja a kriminalista, hogy „kötélre érett", hiszen ilyen és ennyi bizonyíték alapján szinte az előkészítő rendőri munka mellőzésével is vádat emelhet az ügyész. De húsz perc alatt megállapították, hogy a tettes nem a saját neve alatt szerepelt, nem a saját címét diktálta be, tehát a nyomozók csak a személyleírását ismerték, más adat nem állt a rendelkezésükre. A felügyelő azonban abból indult ki, hogy a gyilkos a véres tettet megelőzően, lopott. Apró kis tolvaj volt, nem nagyszabású vagány, revolveres gengszter. Valószínű, hogy már előzőleg is volt valami „balhéja", esetleg sitten (börtönben) is volt, akkor pedig fényképe megtalálható a „sztárfotók" között, vagyis a bűnügyi nyilvántartóban. Persze az ilyen kiindulópont minden esetben csak hipotézis, de ebben az esetben bevált: az (Prochádzka István felvétele) KÁRTYÁSOK