Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-03 / 156. szám, péntek

Vitával folytatódik a Japán Kommunista Párt kongresszusa Ifjúsági találkozó Moszkvában Tokió —- A Japán Kommunis­ta Párt XI. kongresszusa szer­dán Kendzi Mijamoto főtitkár által előadott beszámoló vitájá­val folytatódott. A főtitkár beszámolója négy fő részre oszlott: változások a belpolitikai és a nemzetközi helyzetben és a JKP állásfogla­lása; a hetvenes évek politikai feladatai és a néptömegek moz­galma; a pártépítés feladatai­nak sikeres befejezése; a nem­zetközi kommunista mozgalom kérdései. A beszámoló hangsúlyozza, hogy a fejlődés teljes mérték­ben igazolta a nemzetközi hely­zet X. kongresszuson adott elemzésének helyességét. A nemzetközi kommunista mozgalommal kapcsolatos feje­zet megismétli e mozgalom egységének „három alapelvét", amelyet a X. pártkongresszus így fogalmazott meg: vala­mennyi párt függetlenségének, egyenlőségének és önállóságá­nak kölcsönös tiszteletben tar­tása, egymás belügyeibe való be nem avatkozás, fokozott két­frontos liarc az opportunizmus ellen. A JKP álláspontja szerint az eddigi vitákat és a nemzetközi problémák eltérő értékeléseit kétoldalú vitákkal vagy nem­zetközi párttanácskozásokon kell megoldani. A kongresszus szerdai vitáján elsősorban belpolitikai és párt­kérdésekről, a jelenlegi japán szociálpolitikai helyzet időszerű problémáiról volt szó. A román fegyveres erők a szocializmus és a béke őrzői Moszkva — A Román Szocia­lista Köztársaság fegyveres erői megbízhatóan védelmezik a román nép forradalmi vívmá­nyait, szabadságát és függet­lenségét; a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregeivel és valamennyi szocialista ország hadseregével együtt a szocia­lizmust, valamint a békét őrzik — hangsúlyozza Marin Nico­lescu tábornok, a román fegy­veres erők miniszterének he­lyettese a Krasznafa Zvezda című szovjet lapban. A Román Kommunista Párt A Scinteia az európai biztonsági értekezletről Bukarest — A Scinteia csü­törtöki számában az európai biztonsági értekezlettel kapcso­latos kommentárjában idézi Ni­colae Ceausescu franciaországi látogatása alkalmával elhang­zott kijelentését, miszerint az európai konferenciát fól kell előkészíteni, ez azonban nem jelenti azt, hogy várakozzunk, hanem cselekednünk kell. A Scinteia ezután hangsúlyozza a budapesti külügyminiszteri ta­nácskozás jelentőségét. „Bebi­zonyosodott, hogy e tanácsko­zás hasznos volt, mert lehetővé tette az európai időszerű prob­lémákról az élénk vélemény­cserét és egyes új gondolatok, valamint javaslatok kikristá­lyosodását, amelyek a nemzet­közi párbeszédet előrevihetik és hozzájárulhatnak az európai értekezlet előkészítésének meg­gyorsításához és összehívásá­hoz — írja a román lap. Moszkva — A szovjet fővá­rosban június 27-től július l-ig megtartották a Szovjetunió, Bulgária, Magyarország, a Né­met Demokratikus Köztársaság, Mongólia, Lengyelország, Ro­mánia, Csehszlovákia és Ju­goszlávia ifjúsági szövetségei képviselőinek konzultatív ta­lálkozóját, amelyen azzal a kér­déssel folgalkoztak, hogy a fia­talok miképpen veszik ki részü­ket a tudományos-műszaki fej­lesztés feladataiból. A találkozó résztvevői egye­bek közt megtekintették az if­júság technikai alkotásait be­mutató kiállítást. A küldötteket fogadták a tudományos-műszaki állami bizottságban és a KGST titkárságán. Rendkívül eredményes volt a Szojuz—9 útja és a román kormány — írja to­vábbá cikkében — reálisan be­csüli fel a jelenlegi nemzetközi erőviszonyokat, és szem előtt tartja, hogy amíg fennáll az imperializmus, addig -fennáll egy újabb háború veszélye is. Az imperialista reakciós körök nem mondanak le a fenyegeté­sek és a fegyveres agressziók politikájáról, ezért a párt és a kormány felelősségének teljes tudatában gondoskodik az or­szág védelmi képességének megszilárdításáról és a hadse­reg erejének a növeléséről. Moszkva — A Szojuz—9 űr­hajó 18 napos repülése sok új információt szolgáltatott a tu­domány és a technika különbö­ző ágazatai, valmaint a népgaz­daság szakemberei számára — írja a moszkvai Pravda tudósí­tója, aki találkozott a repülés­orvosi programjának egyik ve­zetőjével. A tudós kijelentette, hogy az űrhajósok sokkal könnyebben viselték a repülést, mint az várható volt. A tornagyakorla­tok, megtették jótékony, hatá­sukat. Mindkét űrhajós nyugodt és kiegyensúlyozott volt, ezzel szemben a feszült helyzetekben észrevehetők voltak a termé­szetükben megmutatkozó kü­lönbségek. Ezzel szemben a moszkvai Pravda cikke rámu­tat, hogy sem Nyikolajev sem Szevasztyjanov nem kérték a repülés előtt, hogy a legénység összetételéről más döntést hoz­zanak. Az ember bizonyos módon hozzászokik a kialakult körül­ményekhez, a szervezet védeke­ző reakciói „beirányozzák ma­gukat" a mikrobák meghatáro­zott csoportjába. Ezt követően a megszokott mindennapi kö­rülményekkel való találkozás kellemetlen lehet. Ezért van szükség a jól átgondolt elkülö­nítési intézkedésekre, s ez az oka annak, hogy a mostani re­pülés után az űrhajósok ke­vésbé hozzáférhetőek a sajtó, a televízió és környezetük szá­mára. Árulok „konferenciája' 7 A cseh és a szlovák értelmi­ség soraiból kikerült árulók, akik a nyugati hírszerző és fel­forgató szervezetek szolgálatá­ba álltak vagy szándékoznak állni, a múlt hét végén a Zü­rich melletti Hergenbeti talál­koztak a „tudományos és mű­vészeti társaság európai konfe­renciáján." Az augusztus előtti és augusztus utáni emigránsok együttműködésének lehetőségei­ről tárgyaltak. E „konferencia" egyik au­ÉPÜL A TESTVÉRISÉG GÁZVEZETÉK MÁSODIK VONALA Ungvár — A szovjet—cseh­szlovák határon megkezdték a „Testvériség" gázvezeték máso­dik csővezetékének lerakását. Az első vezetékkel párhuza­mosan fog haladni, kapacitása azonban csaknem kétszerese lesz. A Kárpátok szorosain át vezető vonalon a gáz nyomá­sát a vezetékben kompresszor állomások növelik majd. A má­sodik vezeték kiépítésének be­fejeztével a Szovjetunió nem­csak Csehszlovákiának, hanem az NDK-nak, Ausztriának, Olaszországnak és más nyugat­európai országnak is szállít majd gázt. gusztus előtti és egyik augusz­tus utáni résztvevője a Szabad Európa adásában folytatott be­szélgetésük során arra panasz­kodott, hogy „e párbeszéd nem egyszerű és szükségszerűen bi­zonyos feszültséghez vezet e csoportok között." Ezúttal hihe­tünk az egyébként hazugságo­kat és rágalmakat gyártó Sza­bad Európa állomásnak. Az 1948 után megszökött árulók és mostani kollégáik között — akik őket 1968 januárjáig rene­gátoknak, az antikommunizmus bérenceinek nevezték — való­ban nehéz lesz baráti szövetsé­get kötni. Az amerikai dollárnak és a nyugatnémet márkának azon­ban kétségtelenül sikerült vé­gül az egykori ellenségekből bajtársakat kovácsolni. A „konferencia" résztvevői ebben a szellemben állapították meg egyértelműen, hogy a tár­saság valamennyi disszidens részvételére törekszik. ttIMERi vezérőrnagy szudáni állam- és kormányfő, aki szer­dán hivatalos látogatásra az NDK-ba érkezett, megkezdte megbeszéléseit Walter Ulbricht­tal, az NDK államtanácsának elnökével. Walter Ulbricht a Népek Barátságának Nagy Csillaga elnevezésű arany ér­demrenddel tüntette ki a szu­dáni vendéget. ÓSORIO guatemalai elnök hi­vatalába lépett. Az 52 éves volt katonatiszt a szélső jobboldal képviselője a március 1-i vá­lasztások eredményeképpen ju­tott hatalomra. VARSÓBAN közös közle­ményt adtak ki Nimeri szudáni állam- és kormányfő négynapos látogatásáról. Nimeri tárgyalt Marian Spychalskíval a lengyel" államtanács elnökével, találko­zott Wladyslaw Gomulkával, a LEMP KB első titkárával és Jó­zef Cyrankiewicz miniszterel­nökkel. MANILÁBAN, a Fülöp-szige­tek fővárosában megnyílt a SEATO — délkelet-ázsiai kato­nai paktum — külügyminiszte­reinek értekezlete. A nyolc tag­állam közül csak heten képvi­seltetik magukat, tekintve arra, hogy Franciaország nem vesz részt a szövetség munkájában. BOKASSA, a Közép-afrikai Köztársaság elnöke, aki június elsejétől a Szovjetunióban tar­tózkodik, tegnap koszorút he­lyezett el a Lenin Mauzóleum­ban, majd az Ismeretlen Kato­na Sírjánál. Bakassa tárgyalt Nyikolaj Podgornijjal és- Kiril Mazurovval. Időszerű nemzetkö­zi problémákat és a két ország kapcsolatainak problémáit vi­tatták meg. AZ ENSZ székhelyén megtar­tották a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország ENSZ-képvi­selőinek 38. találkozóját a kö­zel-keleti válság békés politikai rendezéséről folyó négyhatalmi tárgyalások keretében. AZ NDK KORMÁNYA azonnali hatállyal nagykövetségi rangra emelte colomból főkonzulátu­sát. A ceyloni kormány ugyan­csak nagykövetségi szinten felvette a diplomáciai kapcsola­tokat a Német Demokratikus Köztársasággal. 1970 VII. 4. Nemrégiben érkeztek vissza Moszkvába azok a szovjet a u~ tósok, akik részt vettek az au­tómaratonon, s Moszkvics—412 kocsikon sikeresen megtették a London—Mexikó közti útvo­nalat. Mexikóban a labdarúgó­világbajnokság révén jól is­mert Azték stadionban finisei­tek a 400 órát tartó öldöklő verseny után a résztvevők. Ezt az autóraleyt, mint az ezt megelőző tavalyi, az auszt­ráliai Sydneyben végződőt is, elsősorban nem a sebességi, hanem a terepnehézségi köve­telmények jellemzik. Vagyis a verseny igen nagymértékben az egyes gépkocsitípusok próbája konstrukció, megbízhatóság, tar­tósság szempontjából, miköz­ben természetesen nagy szere­pe van a volán mellett ülők szakmai tudásának, vezetői ké­pességének is. A Moszkvicsok kitűnően áll­ták a próbát, és kategóriájuk­ban a Ford, valamint a BLMK /British Leyland Motor Corpo­ration j cégek gyártmányaival az első, második és harmadik díjon osztoztak. De talán még inkább dicséri a Moszkvics ko­csik kiváló tulajdonságait az, hogy a Londonból elindult 93 kocsi közül csak 23 érkezett meg Mexikóba a célba — köz­tük két Moszkvics. A három Londonban startoló közül csak az egyik Moszkvics kocsinak nem sikerült finiselnie. Köz­ben a Londonból elindult 12 Peugeotból 1, a 6 Citroenből 1. az 5 Mercedesből szintén 1, a 6 Triumphból 2, és az 5 Por­schéből egyetlenegy sem jutott el a célba. A Moszkvicsokkal egy kategóriájú és díjat nyert Ford-Escort típusú kocsikból 9 indult és 4 érkezett meg. A BLMK-nél 9-ből 3. A sikeres szovjet verseny­zők — Moszkvába való vissza­térésük után — az autómara­tonnak sok érdekes és izgal­mas epizódjáról számoltak be. íme néhány nyilatkozat: VALENTYIN KISZLIH: Utunk európai részének utolsó szaka­NEMES JÁNOS MOSZKVAI l E V E l E tunk az erdő bozótjába, és a lejtő alján szerencsésen magá­tól lefékeződött a kocsi. KARL SZOCSNOV (a csapat kapitánya): A fékhibát egyéb­ként egy felpattanó kő okozta, amely átszakította a fő fékhen­gert. Mikor Kiszlihék a hibát kijavították, a fékhengert ki­cserélték, kiderült, hogy nincs fékolaj a kifolyt pótlására. Csak a kísérő szerelőkocsiban helyeztünk el tartalékfékolaj­pos" kocsiktól különböztek. Felerősített motort, könnyebb karosszériát, speciális sebes­ségváltóművet nem alkalmaz­tunk, miközben más cégek olyan kocsikat vetettek be a verseny­be, amelyeknek csak a külse­je hasonlított a szériakiadások­ra. JURIJ LESZOVSZKIJ: A ver­seny legnehezebb szakasza a latin-amerikai út volt. Már elő­re rémisztgettek bennünket, mi­A maratoni autóverseny London — Mexikó Moszkvics kocsin szán nagy bajba kerültünk. Lisz­szabon felé haladtunk egy he­gyi úton. A volánnál Szergej Tyenyísev ült, én mellette a térképet és a terepet figyel­tem. A hegygerincen egy egye­dülálló ház állt, és mellette rögtön meredeken lefelé ha­ladt az út. Idejében utasítottam Szergejt: fékezz! Látom, nyom­ja a féket, de a sebesség csak nem csökken. A fék nem mű­ködik! Számunkra ez a ver­seny befejeződött — villant át az agyamon. A helyzetet bo­nyolította, hogy a hegygerin­cen levő háznál volt az ellen­őrző pont. Ott álltak a bírák és a szurkolók. Emellett az út egy részét eltorlaszolta vala­mi jármű, vagyis csak egy egész keskeny áteresztő ma­radt szabadon. Mi pedig teljes gázzal száguldottunk! Hogy Szergej miképpen ügyeskedett át ezen a valószínűtlenül kes­keny ellenőrzőponton, méghoz­zá úgy, hogy a bírák semmit sem vettek észre, azt máig sem értem. De sikerült. Behajtot­tartályt. Ez a szerelőkocsi azonban elhajtott Kiszlihék 1 mellett, nem vette észre őket a bozótban. De nemhiába ta­pasztalt és ötletes autó mind a kettő. Olaj helyett vizet ön­töttek a fékrendszerbe — s ez a megoldás is funkcionált — természetesen átmenetileg. Meg kell mondanom, „újításuk" ál­talános feltűnést keltett a re­lay „motoredzett" résztvevői körében ... KASZTISZISZ GIDRAUSZ­KASZ: Büszkék vagyunk arra, hogy ezen a versenyen olyan Moszkvics—414-esekkel vettünk részt, amelyek a szalagról fu­tottak le, vagyis nem speciáli­san a relay céljaira készültek. Az összes változtatás a ver­senyre a következő volt: pót­tankot szereltünk fel az üzem­anyag részére, a porlasztót a hegyi üzemeltetésre állítottuk be, és a karosszéria motor ré­szét egy lemezzel védtük a kö­vektől. Ez volt minden, amiben Moszkvicsnak a „mindenna­kor Rióba repültünk, ahonnan a dél-amerikai szakasz indult. A dél-amerikai versenyzők es­küdöztek, hogy az ő földjükön európai versenyzőnek nincs ke­resnivalója, nem ismerik az utakat, nem tudják, hogyan kell versenyezni a magaslati körülmények között stb. Jósla­tukban sok igazság volt. Való­ban, rögtön az elején, egymás után estek ki a nagynevű au­tósok. Legénységünk két em­berét és az egyik kocsit mi is ezen a szakaszon vesztettük el. Csak az a sportember számít­hat itt győzelemre, aki józa­nul fel tudja mérni az összes eshetőségeket, és a legváratla­nabb helyzetekre is villámgyor­san reagál. Az Andokba érve például gyakran kellett átvág­nunk vízmosásokon. Kezdetben feszült figyelemmel összponto­sítottunk a vízmosások előtt. Később azonban már igen hety­kék lettünk, s különösebb meg­fontolás nélkül, nagy sebesség­gel hajtottunk beléjük. Szökő­kút módjára fröcskölt is körü­löttünk minden, amit melles­leg a dél-amerikai szurkolók kitörő lelkesedéssel fogadtak. Egyszer azonban „ráfáztunk" a hetvenkedésre. A vízmosás na­gyobb, mélyebb és hosszabb volt, mint amire számítottunk. Gépünk behajtott, de azután a nagy vízben „lefulladt" a mo­tor. Szerencsére a szurkolók nem lwgytak bennünket cser­ben. Nagy diadalüvöltés kísé­retében kirántották a kocsit a száraz útszakaszra. KARL SZOCSNOV: Hogy mi­lyen úttalan utakon hajtottunk át, arra jellemzésként hadd idézzem a perui ún. 14-es sza­kasz hivatalos jellemzését a versenykiírás szerint: „Az utat mély szakadékok övezik. A talaj köves, egyes helyeken sulykoló fára hasonlít. A ma­gasság 4700 m-ig emelkedik, a szakasz hossza 895 km". Vagy egy másik példa. La Paz és Li­ma között 1500 kilométeren olyan úton hajtottunk, amelyen 25 méternél hosszabb egyenes szakasz nem volt. Kanyar ka­nyar hátán. Még rágondolni is rémes! Több mint 1000 kilomé­teren át l-es és 2-es sebesség­gel húzatni! Hamarosan megérkeznek Me­xikóból a versenyen részt vett Moszkvicsok. Egyet közülük ki­állítanak a moszkvai népgaz­dasági kiállításon, hogy hir­desse a Moszkvicsok jó tulaj­donságait és dicsőségét. A ves­senyzők pedig rövid pihenő után ismét tréningbe állnak, hogy újabb versenyeken sze­rezzenek dicsőséget a szovjet autósportnak és autógyártás­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents