Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-19 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

Gondolatok a Magyar Területi Színház idei tevékenységéről Nyár van, s ez az időszak színházainkban jobbára az aktív pihenés és kikapcsolódás jegyében telik el. Holtidény azonban itt sincs, hiszen a színház vezetői és más illetékesek ilyenkor értékelik tüzetesen az elmúlt évad tevékenységét és a tapasztalatokat leszűrve látnak hozzá a következő évad műsortervének valóra váltásához. Mi az alábbi írásunkban a Magyar Területi Színház idei évadjának tükörképét szeretnénk felvázolni, s igyekszünk tárgyilagos helyzetképet festeni. Mivel a színházak munkájával kapcsolatban sajnos az utóbbi években elharapóztak a személyi és egyéb kétes érdekekből fakadó tendenciózus hangok, szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy minden mondat leírásánál elsősorban a színház jövőjét tartottuk szem előtt, s az a szándék vezérel bennünket, hogy lehetőségeinkhez képest segítsünk a társulatnak a következő esztendőkben is minél eredményesebben betölteni azt a szerepet, amelyre szocialista színjátszásunk hivatott. Részlet a „Rettenetes szülök" című előadásból. 1 Régi igazság, hogy az egészséges színház körüli légkört a lankadatlan munka, a mindig megújulni akaró alkotókedv, tehát a pezsgő élet jellemzi. A területi színházban eseményekben, mozgalmas napokban nem volt hiány az elmúlt esztendőben, de sajnos, több esetben olyan jelenségek is felbukkantak, amelynek gyökerei a múltba nyúlnak vissza és ezek néhányszor a kelleténél erősebben kavarták fel a hullámokat. A közelmúlt felidézését lapunkban, az elmúlt évadban lezajlott vitával (A színházi korszerűség problémája) kezdem, amely nem hozott- — és nem is hozhatott —, eget rengető észrevételeket, de mindenesetre több, a vita megindulása előtt is már élő gondolatokat, javaslatokat foglalt öszsze. A hozzászólók megegyeztek abban, hogy a Magyar Területi Színház legfőbb küldetése, igényes eszmei és művészi színdarabokat Játszani a csehszlovákiai magyar dolgozóknak. Ennek az önmagában világosnak tűnő Igénynek a realizálása már sok problémát, nehézséget vet fel, melyek, mondhatjuk, permanens kísérői a színház tevékenységének (a sokfajta igényt kielégítő műsorpolitika kérdései, a korszerűség, és a közönségigény lehetőleg optimális „összehangolása" stb.j. Ezekre egyértelmű receptet szerintem nem lehet találni, csupán esetenként optimálisan megoldani. A vita során csaknem valamennyi hozzászóló rámutatott arra is, hogy a színház rendkívül nagy tájolási körzettel (mintegy 600 km) rendelkezik, amelyet képtelen rendszeresen befogni. Ezért újra felvetődött a kelet-szlovákiai társulat kérdése. Ezt a kérdést kezdettől fogva, tehát az ötvenes évek derekától az illetékes párt- és művelődésügyi szervek elvben megértéssel fogadták, a végső realizálást viszont anyagi és személyzeti körülményektől tették függővé. (Ide kívánkozik az analóg szlovák példa is, amikor a művelődésügyi minisztérium nem engedélyezte az anyagilag ugyan bebiztosított, de kellő művészi színvonalat el nem érő Spišská Nová Ves-t színház megalakulását, s főleg az említett ok miatt került sor a martini és žilinai, illetve a zvoleni és a besztercebáA komáromi művészegyüttes évadzáró darabként nagy sikerrel mutatta be labiche Szalmakalap című zenés vígjátékát. Felvételünkön a darab egyik vidám jelenetében Dráfi Mátyás, Szentpétery Ari és Boráros Imre látható. (Nagy t. felv.) EGY ÉVAD nyai színházak egyesítésére is.) Éppen ezért az elmúlt év végén a másik magyar társulat kérdésében olyan kompromisszumos megoldás született, hogy engedélyezték a Magyar Területi Színház kelet-szlovákiai részlegének megalakulását, Thália Színház néven. A határozat egy régi tervet váltott valóra, nem az eredeti formában, s ezért nem az indokoltsága, hanem a formája vitatható. A Thália Színház létrejöttének pozitívuma, hogy Közép- és Kelet-Szlovákia magyarlakta lakossága ls rendszeresen láthat hivatásos színtársulatot. Az új részleggel együtt megnőtt a Magyar Területi Színház előadásainak száma is. Az elmúlt évek 220—240 előadása helyett az idei évadban 340 előadásra került sor. Több lett a bemutatók száma: a megszokott évi 6—7 premier helyett az Idén 9 bemutatót és egy felújítást láthatott a közönség. Ezekkel párhuzamosan a színház gazdasági osztályának kimutatása szerint nőtt a színház látogatottságának mutatója is, tehát nagyobb lett a bevétel. Természetesen a pozitívumok mellett számos megoldásra váró probléma ls felbukkant. Elsősorban az anyagi kérdést kell megemlíteni, hiszen köztudott, hogy a színház állami dotációja nem emelkedett, tehát a két társulatot ugyanabból az öszszegből kell „eltartani". Következő rendkívül fontos kérdés, hogy a különválás nem csökkenti-e a komáromi művészegyüttes színvonalát, s vajon a Thália Színház nívója eléri-e a hivatásos szintet. Ezekre a kérdésekre a következő fejezetben igyekszünk felelni, most még az elmúlt év eseményei felsorolásának végén hadd részletezzek egy, a bekezdésben már megemlített tényt: a színház körül sajnos aránylag sok disszonáns hang hallatszott és még hallatszik is, miközben a személyes érdekeket és kl tudja milyen „számlákat" szem előtt tartó egyének nem veszik észre, hogy torzsalkodásaikkal nemcsak partnereik alatt, hanem egyúttal önmaguk és végső soron hazai magyar színházkultúránk alatt fűrészelik a fát. Bármennyire is közhelynek tűnik, ebben az esetben is érvényes az a régi Igazság, miszerint egymás iránti bizalom és nagyvonalúság hiányában semmilyen kollektíva sem érhet el tartós sikereket. Ilyen „kulisszák" között zajlott a Magyar Területi Színház idei évadja, amely, mint már említettük, 9 bemutatót hozott. A műfaji megoszlás a következő volt: 3 dráma, 4 vígjáték, ebből kettő zenés bohózat, és 2 mesejáték. Zajos sikert két vígjáték aratott (a komáromiak Szalmakalapja, s a „tháliások" Két úr szolgája), örvendetes tény, hogy a közönség ls, nemcsak a kritika, kedvezően fogadta a komáromiak Anna Karenina és a kelet-szlovákiai részleg Rettenetes szülők című „nehezebb fajsúlyú" színművét. Azt is ki kell emelni, hogy mindkét együttes gondolt a legfiatalabb nézőkre és két mesejátékkal kedveskedtek nekik, melyek közül mi főleg rendezés szempontjából Gál Sándor: A szürke ló című mesejátékot tartottuk jobbnak, habár a gyermeksereg A bölcs kádlt ls nagy érdeklődéssel szemlélte. Az idei évad tehát átlagosnak mondható, ami az előbb elmondottakat figyelembe véve nem éppen lebecsülendő eredmény. Ennek kapcsán meg kell jegyezni: kár, hogy a komáromi művészegyüttes az eredetileg kitűzött dramaturgiai tervet nem váltotta valóra, mert az elmaradt két darabbal színesebb lett volna az évad. S most jutunk el a legfontosabb kérdéshez, éspedig a két társulat színvonalához. Minden kettészakadás hosszabb-rövidebb ideig bizonyos hiányérzetet, űrt eredményez, s ez így történt a komáromi művészegyüttesben is. Színészállományban, de főleg dramaturgiai vezetés terén: hiszen jelenleg a komáromi társulatnál egy rendező maradt. Ebből a szükségállapotból véleményem szerint ameddig jobb megoldás nem kínálkozik, erényt lehet faragni olyképpen, hogy az egyes darabhoz vendégrendezőt szerződtetnek. Ez a megoldás a színészek fejlődése szempontjából ls kedvező. Egyébként a kettészakadás több olyan színésznek is lehetőséget adott Komáromban tehetségük ismételt bizonyítására, akikről aa utóbbi időben elég keveset hallottunk. A komáromi társulat színészállománya a középső és az ennél idősebb generációban erős, míg a fiatalok létszáma kicsi. Távlatilag ezen rendkívül bonyolult problémára (külön cikket érdemel) is megoldást kell keresni. A Thália Színház hat tapasztalt színésszel és ennél valamivel több fiatal kezdővel kezdte az idei évadot. Ebből a társaságból homogén együttest faragni lehetetlen egy év alatt, ez több éves erőfeszítést érdemel. A józanul mérlegelő ember beláthatja, hogy fiatal kezdő színészektől, bármennyire is tehetségesek, nem lehet rögtön érett alakítást várni, habár kivétel Itt ls akad, s ez az együttes egész tevékenységére is rányomja a bélyegét. Az idei évadban éppen ezért az igényes szerepeket a rendező a tapasztalt színészekre bízta, de ugyanakkor lehetőséget adott a fiatal színészeknek a fejlődésre, továbbképzésre is. Véleményem szerint ami a színvonalat illeti, e színház művészeti vezetőségének szakmai felkészültsége biztosíték arra nézve, hogy az együttes a közeljövőben egyre nívósabb tevékenységet fejt majd ki. Természetesen csak abban az esetben, ha a tájolás mellett állandó székhelye is lesz, s ugyanakkor sikerül a színészi státuszt növelni, mivel ilyen körülmények között és ilyen kevés színésszel hosszabb távon dolgozni fizikai lehetetlenség. örvendetes tény, hogy a Magyar Területi Színház tevékenységét a Művelődésügyi Minisztérium is szívügyeként kezeli, jól ismerik a fent említett problémákat, olyanokat is, melyeket most helyhiány miatt nem említettünk (a komáromi színházépület kérdése, a fiatal utánpótlás nevelése, baráti kapcsolatok hazai és külföldi társulatokkal). Véleményem szerint az ő jőszándékuk és őszinte segíteniakarásuk biztatóan hathat területi színházunk vezetőire, hogy az itt említett és az egyéb felgyülemlett problémákat leküzdve a következő évadban olyan előadásokat hozzanak létré, melyek az eddiginél jobban megnyerik a csehszlovákiai magyar dolgozók és a szakemberek tetszését. SZILVÁSSY JÓZSEF 8