Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1970-07-15 / 166. szám, szerda
A SZLOVÁK PARTSAJTÓ HARCOS ÚTJA I * Csehszlovákia '70" sikere A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a szlovák nyelvű sajtó fellendült f?s 1920-ban már 6 szlovák nyelvű napilap és 3 kétszer hetenként megjelenő szlovák újság volt a 9 magyar és 5 német nyelvű lap mellett. A szlovák forradalmi proletariátusnak nem volt igazi sajtószerve, tnert a lapok csaknem kivétel nélkül a burzsoáziának kedveztek. A Robotnícke noviny nem védte a proletariátus érdekeit, s gyűlölettel írt Szovjetoroszországról. A marxista baloldal első kísérlete, hogy olyan szlovák nyelvű sajtószervet alapítson, amely a szlovák forradalmi proletariátus osztályálláspontját hirdesse, 1919. október 28án jutott kifejezésre, amikor a Proletár c. hetilapot elindította. Csupán 7 száma jelent meg. Betiltása után utódaként 1919. december 21-én a Hlas ľudu jelent meg Kelet-Szlovákiában és a Tátra környékén. Ružomberokban jelent meg a Zornička pravdy c. hetilap, melynek csak négy száma jelenhetett meg. 1920 nyarán a szociáldemokraták XIII. kongresszusának előkészítése idején Prágában a jobboldali opportunisták abbeli aggodalmában, hogy a baloldal vehetné át a vezetést, elhalasztották a kongresszus összehívását és kizárták a Kommunista Internacionálé híveit. Ugyanúgy cselekedtek Szlovákiában is, ahol 1920. szeptember 19 én Martinban akarták megrendezni a kongresszust. A marxista baloldal nem tudott olyan módszereket alkalmazná, mint Prágában, ahol megszállták a Népházat, a nyomdát, s kiadták tovább a Právo Itdut, utána pedig a Rudé prüvót. Szlovákiában a Robotnícke novínyt a jobboldal tartotta a kesében. A baloldal kénytelen volt egész új szlovák sajtószervet alapítani. 1920. szeptember 15-én jelent meg (tehát 5 nappal előbb, inint a Rudé právo Prágában) a Pravda chudoby 1. száma. A lubonhiíai konferencia óta (1921. jan.) ezt a fejlécen fel is tüntették — mint a baloldal sajtószervét — és a CSKP megalakulása után a párt sajtószerve lett Szlovákiában. Göröngyös, harcos volt a Pravda chudoby útja. 1922-ben állandó üldözés közepette Vrút kyban, majd később Moravská Ostravában adták ki. A Robotnícke noviny a proletariátus körében elveszhette lalaját. Maga a lap is így sopánkodott 1921 júniusában: „A múlt évben a szlovák napilapok között majdnem az első helyen álltunk. De jölt a kommunista agitáció... és működésével 50 százalékkal is leapasztotta a szociáldemokrata sajtót. A bolsevista fészkekben: Vrútky, Nitra, Handlová, Ružomberok, Banská Bystrica, Zvolen stb. — meg kellett szüntetni a szociáldemokrata lapok előfizetését, mert olvasták a Kassai Munkást és később a Pravda chudobyt. A szlovák városokban, mint Lipt. Mikuláš, Trenb KOMMUNISTA IZ3ESE3E3 ZEt čin, Žilina, Brezno, Hlohovec. Trnava, T. Martin abbahagyják sajtónk olvasását, csak Bratislava és néhány szervezet tartott ki a Robotnícke noviny mellett. . ." Úgy hisszük, eh hez nem szükséges kommentárt fűzni! 1924-ben átköltözött a lap Ostravába, ahol mint Pravda chudoby jelent meg. 1925. ok tóber 1. óta Pravda néven már napilap lett. fgy jelent meg egészen 1929 novemberéig. Ebben az időben szerkesztésében részt vett Klement Gottwald elvtárs is. A Pravda nagy harcot vívott a párt bolsevizálása érdekében a likvidátorok ellen. 1924. november 30-án utoljára jelent meg, mint napilap, aztán csupán háromszor hetenként, 1930 januárjától újból csak hetilap. 1929—1939-ig majdnem minden számát elkobozták. A kommunista sajtó üldözése, a fehér hasábok ill. egész oldalak, az elkobzások, a proletariátus önként felajánlott fillérei a sajtóalapra inind azt bizonyítják, hogy mennyire hű segítőtársa és szócsöve volt a dolgozó népnek a Pravda. A kommunista sajtó élénksége, harciassága abból fakadt, hogy válaszolt a mindennapi élet égető kérdéseire, megmagyarázta az osztályhareot és megmuiaiia a ki vezető utat. Ha végiglapozzuk a régi év folyamokat, azokból visszatiik röződik a CSKP egész története. Híven visszaadja a párt által vezetett néhány ezer sztrájk és tüntetés lefolyását a munkanélküliség, a kizsákmányolás, a burzsoá államapparátus önkénye, a vérontások ellen. A kommunista sajtó szí vósan harcolt az opportunistákellen, a munkáért, a nagyobb darab kenyérért, a földért, az egységes népfrontért. Apolta a Szovjetunióval való barátságot, harcolt a munkások és parasztok szövetségéért, a nemzetiségi kérdés lenini szellemben történő megoldásáért, az áruló burzsoázia és fasizmus ellen. Az első burzsoá köztársaság idején neves újságírók: Peter lilemnický, Eduard Urx, Július SeJránek. L. Novomeskg, Július buriš, Major István és mások is részt vettek a szlovákiai sajtó szerkesztésében. A nagy gazdasági válság ideién a fokozott üldöztetés következtében beszüntették a Pravdát. Ezt követően 1933 júliusában megjelent a Ľudový denník napilap. (Főszerkesztő Major István.) 1936. augusztus 8 ig iétezett. Utána folytatásképpen a Slovenské zvesti — a Magyar Nap testvérlapja vette át a stafétabotot és 1938. október 10-én szűnt meg. A Pravda az elmúlt 50 év alatt különféle néven jelent meg. de sohasem szűnt meg a szlovák kommunisták és dolgozó nép szócsöve lenni. A kommunista sajtónak sohasem volt rózsás a helyzete. Csak nagy áldozatok árán biztosította a párt az újságok kiadását. A sajtókiadás anyagi eszközei a burzsoázia kezében voltak. A kommunista sajtó csak a párttagok és a funkcionáriusok önfeláldozására számíthatott. Az illegalitás idején a Hlas ľudu és más sajtótermékek vették ät a kommunista sajtó küldetését. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésekor újból megjelent a Pravda, amelynek csupán 40 száma láthatott napvilágot. Utána a hegyekben ad Iák ki a legnehezebb körülmények között. A szovjet hadsereg előnyomulásakor a Pravda a felszabadított területen, Michalovcén, majd Kassán és végül Bratislavában jelent meg. A többi lap mellett azóta is fontos segítőtársa a pártnak. GREK IMRE Páratlan sikerű moszkvai kiállításunkról többször ls beszámoltunk olvasóinknak. Ha most mégis visszatérünk bemutatónkra. mely felszabadulásunk 25. évfordulóját volt hivatott méltó keretek között reprezentálni. ezt az eredmények értékelése miatt tesszük. A Prágában megtartott sajtóértekezleten a részletekről Josef Kilián festőművész, kiállításunk főbiztosa tájékoztatott. Elmondotta, hogy a bemutatott több mint 25 000 tárgyat — gazdaságunk legjobb termékeit — a hat hét tolvamán kb. 1 millió látogató csodálta meg. Ilyen sikerre még nem volt példa Moszkvában, mondotta. Természetesen valamennyiünknek jóleseti a moszkvaiak rendkívüli érdeklődése — folytatta a főbiztos —, mert meggyőződhettünk róla, hogy fáradozásunk nem volt hiábavaló. Ánt- az érdem elsősorban kiállításunk tervezőié, akiknek maradéktalanul sikerült kifejezésre juttatniuk bemutatóink küldetését, azt, hogy nem annyira ipari, mint inkább politikai jellegű expozícióra törekedtünk. Ennek ellenére az anyagi siker sem lebecsülendő, ha tekintetbe vesszük, hogy csupán a kiállításon kötött szerződések értelmében kb. 110 millió rubel értékű árut adtunk el. A legnagyobb érdeklődésit elektrotechnikai termékeink, üveg- és bútoriparunk gyártmányai váltották ki, de ugvanilven feltűnést keltettek textilgépeink, kőolajmotorjaink, valamint teherautóink, villamosaink, sőt mozdonyaink is. És ha lehet, talán még ennél is élénkebb figyelmet szenteltek a moszkvaiak a csehszlovák divatnak és művészetünknek, őszintén tapsoltak Karel Gottnak, Eva Pilarovának és a többi énekesnek, akiknek műsorát tánc- és énekegyütteseink egészítették ki. Szívükbe zárták a Laterna Magika előadásait, filmjeinket, melyek veti'ésén — noha reggeltől estig folytak az előadások — egyetlen hely sem maradt üresen. A hálás közönség elragadtatásának a kiállítás emlékkönyveiben is hangot adott. -km Új üdito ital a piacon Az utóbbi hetekben új üditö itallal gazdagodott a piuc: a trencséni Slovlik iizem forgalmazásában élelmiszerüzleteinkben. a vendéglőkben és büfékben megjelent a SLOVKOLA. Egy olyan új, jellegzetes ízű alkoholmentes italról van szó, melynek nemcsak üdítő, hanem serkentő hatása ís van. Bővebb tájékoztatást a SLOV KOLÁ ról a trencséni Slovlik kereskedelmi osztályán kértünk. • Mi a SLOVKOLA? — Néhány hete forgalomba hozolt új iidítö italunk a „COLA családba" tartozik. Ezek az italok az utóbbi évtizedekben világszerte nagyon népszerűek lettek, s ma már nálunk is nagyon keresetlek. Érdekességként megjegyezhető, hogy az ismert Coca-Colát ma már 139 különböző országban gyártját. Az eredeti recept szerzője: John S. Pemberton, atalantai gyógyszerész, bizonyára nem remélte, hogy hosszas kísérlete zésének ilyen óriási sikere lesz... Az általunk gyártott SLOVKOLA is ebbe a családba tartozik ugyan, de ezzel egy pillanatra sem akarjuk szolgailag utánozni az eredeti CocaColát. A SLOVKOLA nak ezért sajátos íze, és illata van. • Mi adta az ötletet egy ú/fajta üditö ital kikísérletezésére? — Szó esett már arról, hogy a colatípusú alkoholmentes italok m;r már Csehszlovákiában ts, rendkívül keresettek, s ezért fokozatosan forgalomba került a kofola, az arakola és a vinicola. Sajnos, a gyártó üzemek nem tudják kellő mértékben fedezni a növekvő keresletet, s ezért egy új iidítö ital alapanyagának kikísérletezésébe kezdtünk. A sör- és szeszfőzdékkel, valamint a szénsavtermelő üzemekkel együttműködve született ez év tavaszán a SLOVKOLA. E barnás színű folyadékot a serkentő hatású koffeinbetét festi, míg jellegzetes ízét és szagát különböző növényi kivonatokból kapjuk. • Ezeken a forró nyári napokon elegendő SLOVKOLA van a piacon? — Erre a kérdésre, sajnos, nem lehet pozitív választ adni, de mentségünkre szolgáljon, hogy a SLOVKOLA gyártása lé nyegében még csak „befutóban" van. Pillanatnyilag sok gondot okoz e hűsítő ital csomagolása, mert nincs elég háromdecis üveg, és késik a félkilogrammos pléhgöngyöleg is. Ennek ellenére azonban reméljük, hogy még az idén mintegy 100 -130 ezer hektoliter SLOVKOLÁt tudunk piacra adni. Imik — ) Magyarországi tapasztalatok —— Az új gazdasági mechanizmus CSAK LEHETŐSÉG (de máris okosan hasznosított tehetőség) A REFORM ÉS A TERV (2) Mielőtt részletesebben foglalkoznánk Magyarország új gazdaságirányítási rendszerével, már csak hasznos tapasztalatként is, feltétlenül említést kell tennünk arról a nagy pozitívumról. hogy a reformot a Magyar Szocialista Munkáspárt mindenkor a kezében tartotta. A párt Központi Bizottsága kezdeményezte, és előkészítését, bevezetését, valamint érvényesülésének ellenőrzését is legsajátabb feladatának tartotta és tartja. A magyar reform tehát nem fűződik egyének nevéhez, sem közgazdázok kiválasztott csoportjához, vagyis elvet nem válhattak nagy egyéniségek presztízsének kérdésévé, hanem csakis kollektív munka eredményeivé. És ez azt is jelenti, hogy az országirányítás vigyázótekintete egyetlen pillanatig sem kalandozott el róla, s megvolt a szándék: baj esetén akár adminisztratív módon azonnal közbelépnek. A központi irányításnak a szerepe, felelőssége így nemhogy csökkent volna, ellenkezőleg, növekedett, egy kockázatvállalással növekedett, s ami változott, az csupán a szerepkör érvényesítésének módja, az ira nyitás, a befolyásolás formája. A központi tervezésre Magyarországon a reform bevezetése után is úgy tekintenek, mint a népgazdoságirányítás nélkülözhetetlen, óriási fontosságú eszközére. Az elért sikereket a céltudatos tervgazdálkodás eredményeként könyvelik el, vagyis annak eredményeként, hogy a termelési eszközök szocialista tulajdona alapján lehetséges volt központilag megtervezni a fő gazdaságfejlesztési célokat és a gazdasági erőforrások felhasználását. Beigazolódottnak tartják, hogy a társadalmi érdekeket központi terv alapján lehet hatékonyan érvényesíteni a szocialista tulajdonban levő vállalatoknál is, mert azok csak így működhetnek a közérdeknek megfelelően. A korábbi elképzeléseket az élet annyiban korrigálta, hogy tarthatatlan lett az a felfogás, amely szerint a vállalati gazdasági folyamatok a központi tervben teljes mértékben megtervezhetők és előírhatók. A központi terv képtelennek bizonyult arra. hogy n fejlelt ipari társadalom tevékenységének rendkívül sokrétű cseréjét teljesen átfogja és szabályozza, és hogy tükrözze a gazdasági élet szüntelen változásait, a technika fejlődését, a fogyasztói igények módosulását, a természeli körülmények ingadozását, ,i külföldi piacok alakulását. A központi terv tehát ilyen körülmények között nem adhat teljes cselekvési receptet minden termelőegységnek. Cgy vélik tehát, hogy a szocialista népgazdaságban is meg kell különböztetni egymástól a gazdasági cselekvés makroökonómiai szintjét, amely a népgazdasági összfolyamatok szabályozásának a területe, valamint a mikroökonómiai szintet, amely a vállalati gazdálkodás szférája. A központi tervnek a magyar elvtársak szerint meg kell határoznia: — a fogyasztás és a felhalmozás részarányát, — a beruházás fő arányait, — a népgazdasági agak mú szaki fejlődését, — a termelési és a fogyasztási struktúra fő arányait, — a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel fejlődését, — a termelőerők területi elhelyezkedésének változásait, — a szociális és kulturális Intézmények országos fejleszté sét. Ezeknek a döntéseknek az alapján határozzák meg a Közgazdasági szabályozókat, vagyis u gazdasági befolyásolásnak azt a rendszerét, amellyel az állam bizonyos össztársadalmi érdekű célok elérésére serkenti a termelök munkáját. Ne tévesszük szem elől: a magyar reformnak két alappillére van, egyfelől a központi népgazdaságfejlesztési terv. másfelől a közgazdasági szabályozók rendszere, amely arra hivatott, hogy elősegítse e terv célkitűzéseinek az elérését. Lássunk rá mindjárt egy példát (bár a bonyolult kérdéskör : nek ez csak a leegyszerűsített szemléltetését adja): A magyar népgazdaság előnyösebb struktúrájának kialakítása érdekében egyre nagyobb mértékben támogatják a kóolajés a gázipart, mert ez olcsóbb és jövedelmezőbb, viszont stagnálásra ítélték, sőt korlátozzák a szénfejtést, mert drága és nem ad jó tüzelőanyagot. Hogyan teszik ezt? A központi tervben — iimely tételesen is meghatározza az állami beruházásokat — kőolaj- és gáztermelési invesztíciókat in'wiyoznak elő, szénbányászati beruházást nem, vagy csak igen keveset. Továbbá az egyik előnyösen és jó feltételek mellett kap beruházási hitelt, a másik nehezen és drágán. Az egyik termékeinek az árát az állam előnyösen állapítja meg, a másikét kevésbé, az egyik számára az állam támogatja a szakemberképzést, a másik számára nem. És az állam természetesen az ágazaton belül is differenciál, főképp a jövede" lehielosztás szabályozásával. A dolgozók jövedelme általában két tényezőből áll: az alapbérből, amelynek rendszere országosan egységes, és a nyereségrészesedésből, amelynek alapját progresszíven adóztatják. (A nyereségből a vállalat 60 százalékot fizet be az államnak, 25 százalékot fordít saját fejlesztési alapjára és 15 százalékot — ezt adóztatják progreszszívanl — a részesedési alapra.) Ha a vállalat nem ér el nyereséget, a munkások megkapják az alapbér teljes összegét, viszont a vezetők csak a 75 százalékát. S most következik a megkülönböztetés lényege. A nyereséggel dolgozó vállalat munkásai — ez esetben a bányászok — nyereségrészesedésképp alapbérük 15—20 százalékát kaphatják. (Ha egy bányász évi jövedelme, mondjuk, 40 000 forint, az év végén részesedés fejéhen kaphat még 8000 forintot.) A nyereséges vállalat vezetői részesedésképpen megkaphatják évi jövedelmük 60—80 százalékát is, viszont ha nincs nyereség, nemcsak részesedést nem kapnak, hanem, mint már említettem, alapfizetésüknek is csak 75 százalékát vehetik fel. Két bányavállalat (ha az egyiknek van nyeresége, a másiknak nincs) ugyanolyan alapfizetésű vezetőjének (mondjuk 50 000 ft az alapfizetés) tehát lehet az évi jövedelme 37 500 és lehet 90 000 forint is. S ez kétségtelenül mind a kettőt elgondolkoztatja. M e8jegyzendő még, hogy a reform bevezetése előtt Magyar országon nagyszabású árrenue zést hajtottak végre, s általában úgy állapították meg a termelői árakat, hogy azok átlagosan 6—7 százalék nyereséget tartalmazzanak. Következik: A terv és az önállóság 19711 VII. J5. 4