Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-02 / 155. szám, csütörtök

1970 VII. 2. A saját zsebünkről van szó Az utóbbi időben szerkesztő­ségi postánkban sajnálatosan megszaporodtak a névtelen le­velek. Sajnálatos jelenség ez két oknál fogva is. Az egyik ok az — amivel e hasábokon nem is egyszer toglalkoztunk —, hogy a névtelmi levelekkel nemigen tudunk mit kezdeni, mivel nincs meg az a kiindu­ló pont, unielvenek alapján az éppen szóvá tett ügyben elin­dulhatnánk. Többször is falhív­tuk olvasóink figyelmét egy­részt arra, hogy szuverén jo­guk annak eldöntése, hogy ne­vüket akár a lap hasábjain, akár az illetékes szervekhez in­tézett leveleinkben felhasznál­hatjuk-e vagy sem. Másrészt ugyancsak több ízben biztosí­tottuk olvasóinkat arról, hogy szerkesztőségünket törvénves előírások kötelezik a levélti­tok megtartására, és hogy ol­vasóink bizalmával még soha nem éltünk vissza. A most szóban forgó névte­len levelekről szólva azonban nemcsak erről van szó. Igen figyelemre méltó ezeknek a leveleknek a tematikája, tehát az, amiről olvasóink írnak. S e levelek állandó ismétlődő té­mája: a visszaélések, az árdrá­gítás, a csalás, a pult alól va­ló árusítás I persze, k?llő el­lenszolgáltatás ellenében j és más ehhez hasonlók. Szóval azok a jelenségek, amelyeket röviden kifejezve csalásként emlegetünk s amelyek ellen a kormányzat oly határozottan, rendkívüli intézkedések életbe léptetésével küzd. Ám bármi­lyen szigorúak is legyenek a kormány múlt év végén hožott intézkedései, köztudott, hogy minden rendelet, határozat, törvény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. És hogy mennyit valósítanak meg belő­lük, illelve, hogyan élnek ve­lük, ez nem csupán az illeté­kes állami szerveken múlik. Igen sok múlik azon is, hogy a lakosság — melynek érde­kében és védelmében ezeket az intézkedéseket hozták — ho­gyan és mennyiben járul hozzá a csalások leleplezéséhez. És itt, ezen a ponton érkeztünk el ismét ahhoz, hogy a névtelen levél Is lényegében nem több. mint: nesze semmi, fogd meg jól. Mert pl. mit kezdhetünk annak az ismeretlen olvasónk­nak a levelével, aki többek kö­zött azt írja, hogy egves cso­magolt csokoládékon és bon­bonos dobozokon nincs feltün­tetve az ár, tehát az üzletben annyiért árusítják, amennyiért éppen akarják? Milyen más lehetne ez esetben is a hely­zet, ha megírja, hogy hol, me­lyik üzletről van szó és ha el­küldi nekünk a csokoládé cso­magolópapírját és az üres bon­honos dobozt, melynek alap­ján aztán eljárhatnánk az ügy­ben! És miért nem írja meg nevét és címét, hogy meg len­ne az az oly sokat emlegetett kiinduló pontunk? Egy másik névtelen levél­írónk arra panaszkodik, hogy egyes félreeső falvak kocsmái­ban nincs kifüggesztve az ár­jegyzék és az ilyesmi szinte kínálja a visszaélés lehetősé­gét. No, de melyik falvakról és' kocsmákról van szó? Ismét más olvasónk arra panaszkodik, hogy vidéken egyes önkiszol­gáló boltokban a pénztári blokkot nem adják oda a vá­sárlónak s így annak nem áll módjában ellenőrizni, hogy he­lyesen számoltak-e vagy sem? Hosszasan sorolhatnánk még az ilyen és ehhez hasonoló dolgokat, melyek azt bizonyít­ják, hogy a csalásnak, a visz­szaélésnek, az árdrágításnak még nem sikerüli gátat vetni, s hogy ellenük a harcot még az eddigieknél Is sokkal kö­vetkezetesebben — lm úgy tet­szik: könyörtelenebbiil — kell folytatni. A névtelen levelek ugyanakkor olyan bsnyomást is keltenek az emberben, hogy az emberek tartanak a lelep­lezett csalók és esetleges „védnökeik" bosszújától, vagy­is, hogy egyszerűen félnek át­lói, hogv az ilyen ügyből kifo­lyólag őket is kellemetlenség érheti. Nem folytatunk strucc­politikát és nem tagadjuk, hogy ilyesmi is előfordulhat, bár az Oj Szó több mint kétévtizedes gyakorlatából nincs tudomá­sunk ilyesmiről, amit nyilván­valóvá tesz az is, hogy a sér­tett fél akkor jelentkezett és a segítségünket kérte volna. De ennek ellenére feltételezhet­jük, hogy a bosszúállás lehető­sége fennáll, s ezzel kapcsolat­ban nagyon is nyomatékosan szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni a fentebb említett rendkívüli kormányintézkedé­sekre, melyek nemcsak a csa­lást büntetik szigorúan, hanem ugyanakkor kellő védelmet si biztosítanak a csalók heleplezői­nek is. Félni tehát senkinek nincs oka, viszont jó lenne egyre inkább tudatosítanunk, hogy minden visszaélés, csalás, ár­drágítás a mi zsebünkre megy. Márpedig minden koronáért meg kell dolgoznunk, s éppen ezért a leghatározottabban és minden eszközzel küzdenünk kell az ellen, hogy a munkával megkeresett pénzünkön bárki is élősködjék. Csalásnak vagy minek nevezzük? A napokban nagyon figye­lemre méltó levelel hozott a posta Gábor Miklós hetényi (komáromi járás) olvasónktól, aki megírja, hogy ez év június 17-én a jednota komáromi épí­tőanyag-telepén 20 métermázsa őrlött meszet vásárolt. Köztu­dott, hogy az építőanyag, s köz­tük az őrlött mész is, hiány­cikk, nincs belőle raktáron, s így a vásárolni akarónak „ki kell szagolni", hogy mikor kap­nak és akkor aztán rögtön ott­teremni. így történt Gábor Mik­lóssal is az őrlött mész eseté­ben. Az őrlött meszet, amely papírzsákokban érkezett, h ve­vők rögtön a vagonból rakták ki és vásárolták meg. (A va­gon száma: 5725548 1/. Az ő­rölt meszet tartalmazó zsáko­kon feltűnően nagv betűkkel a következő felirat volt: „XII. 69. Zadecká cementáren n. p. zá­vod vápenka Žiranij. Vápno vzdušné a čisté, jemné mleté. ČSN 722233 a ČSN 722209. 45 kg. Pozor! Škodí zdraviu!" Fontosnak tartom megjegyez­ni, hogy a „45 kg" a többi fel­irattól is eltérő, egészen nagy betűkkel volt feltüntetve. Gábor Miklós látva ezt a fel­iratot, tehát azt, hogy egy zsákban 45 kg őrölt mész van, és mert 20 métermázsányit akart belőle venni, éppen ezért 44 zsák őrölt meszet rakott fel a kocsira s ennek az árát, 780 koronát a 105395 sz. szállító­levél bizonysága szerint ki is fizette. Igen ám, csakhogy ezek után kitört a botrány. Mert — így az építőanyag-telep embere '— ha 20 métermázsa őrölt mész árát fizette ki, ak­kor milyen jogon mer 44 zsák­kal felrakni a kocsira, tekint­ve, hogy a zsákokban 50 kg őrölt mész van. Olvasónk hiá­ba tiltakozott, és hivatkozott tudositoink ?ífir5ji;a|k| SZENCEN a tervezettnél egy héttel későbben tartotta meg be mutatóját a Napfényes tavon az Ifjú Szívek dal- és táncegyüttes. A száztagú együttes új műsorát a szép számú közönség gyakran jutalmazta tapssal. Mózes Imre UDVARDON a Posta és Hírlap szolgálat líjságkioszkot állított (el, melyben sajtótermékekből minden igényt kielégítő választék áll a la­kosok rendelkezésére. Hamarosan átadják rendeltetésének a község peremén épült biitét is, melyben a frissítőkön kívül tejet és kenyeret is árusítanak majd. Ennek külö­nösen örülnek a lakosok, mert bár a helyiség elég kicsiny, mégis nagyban csökkenti az üzletek reg geli zsúfoltságát. Gal la Mária GARAMKEI.ECSÉNYBEN a sport­pályán mérték össze tudásukat a arra, hogy a zsákokon 45 kg van feltüntetve, a telep embere nem engedett az 50 kg-ból s így Gábor Miklós mert az őrölt mészre szüksége van — mi mást tehetett, mint kifizette a négy zsák, az építőanyag telep em­bere szerint két métermázsa őrölt mész árát, a 105400 sz. szállítólevél szerint 78 koro­nát. Gábor Miklós hazaszállította a meszet, de egyáltalán nem nyugodott bele abba, hogy a 45 kg mióta és miért 50 kg? Ép­pen ezért otthon lemért 10 zsák őrölt meszet és a legnagyobb megdöbbenésére a 10 zsák sú­lva a következő volt: 42, 43, 43, 4g,5, 41, 42, 43, 42, 41, 43 kg. Vagyis csupán ennél a 10 zsáknál a hivatalosan feltün­tetett mennyiségből is 22,50 kg (pontosan fél zsáknak a many­nyisége) hiányzott, hát még ha ehhez hozzászámít juk az épí­tőanyag-telep által állított zsá­konkénti 5 kg-ot. Ezek a tapasztalatok késztet­ték. Gábor Miklóst arra, hogy most már mind a 44 zsákot ta­núk jelenlétében lemérje. Ez június 19-én meg is történt és ott voltak: Csintalan László, a Jednota hetényi ellenőrző bi­zottságának elnöke, Szabó La­jos, az ellenőrző bizottság tag­ja és Tóth János, a komáromi építőanyag-telep raktárosa. A bizottság megállapította, hogy a zsákok átlagsúlya 43 kg (sem­mit sem számítottak lé a zsá­kokra, pedig egy j>apírzsák legalább 70—80 dkg-ot nyom). Gábor ennek alapján újból és erélyesen követelte vissza a különbözetet a Jednota komá­romi építőanyag-telepétől, ahonnan is június 25-én postai utalványon kapotl 120,90 koro­nát a következő megjegyzés­sel: „Visszatérítés a mész kü­lönbözetéért." Ügy tűnhet, hogy elintéződött és lezárult az egész ügy. Pedig dehogy! A leglényegesebb dol­gok, az ügy legkirívóbb meg­nyilvánulásai ez után derülnek ki. Kezdjük azzal, hogy a Jed­nota komáromi építőanyag-te­lepe (Stavebniny, 42—293, Ko­márno) visszafizet Gábor Mik­lósnak 120,90 koronát. Most az­tán tessék számolni: egy mé­termázsa mészpornak az ára 39.— korona, tehát 1 kg 0,39 korona. No már most, Gábor Miklós' 44 zsák mészport vásá­rolt, melyet 50 kg-jával szá­moltak el. Ha pedig utánaszá­molunk a visszaküldött 120,90 koronának, akkor kiderül, hogy nemcsak a zsákonkéntí 5 kg mészpor árát térítették vissza, hanem elfogadva a már emlí­tett bizottság megállapítását, tehát azt, hogy a zsákok átlag­súlya 43 kg, zsákonkét 7 kg mészpor árát fizették vissza (sőt többet, s ez azt igazolja, hogy a zsákokra is leszámítot­tak bizonyos súlyt). Az előbbiekből ered a követ­kező dolog, éspedig az, hogy ha a Jednota komáromi építő­anyag-telepe a tényleges súly­különbséget térítette vissza, ak­kor ország-világ előtt elismer­te, hogy a iiranyi üzem súly­ban és az árban nem a zsá­kokra feltüntetett 45 kg-hoz igazodik és azt számlázza, ha­nem a tényleges súlyt s az an­nak megfelelő árat. Következik a harmadik kér­dés: egy vagon őrölt mészről volt szó (ami több mint 100 métermázsa), s ez azt jelenti, hogy abból sok ember vásádolt, s éppen ezért a kérdés: vajon a Jednota komáromi építő­anyag-telepe minden vásárlójá­nak visszatérítette e a különbö­zetet. vagy csupán Gábor Mik­lósnak, akinek volt mersze nemcsak szóvá lenni az iigyet, hanem ennek érdekében a leg­határozottabban fellépni? Joggal tételezhetjük fel, hogy a Jednota komáromi építő­anyag-telepén az őrölt mészpor dolgában nem ez volt az első „tévedés". Éppen ezért megkér­jük a Komáromi /árási Nemze­ti Bizottság ellenőrzési osztá­lyát, valamint a Jednota komá­romi járási igazgatóságát, hogy az ügyben, illetne az építő­anyag-telep egész tevékenysé­gét illetően indítsanak vizsga latot, és annak eredményéről szerkesztőségünket, illetve a nyilvánosságot a törvény meg­szabta határidőn belül tájékoz­tatni szíveskedjenek. A iiranyi üzem igazgatójától pedig arra kérünk magyaráza­tot, hogy az őrölt meszet tar­talmazó zsákokon miért tünte­tik jel, hogy 45 kg-os, amikor nincs annyi, illetve, hogy a Jednota építőanyag-telepeinek (és más vásárlóknak) az őrölt meszet 45 kg ként számlázzák ki, vagy pedig a tényleges súlyt? Arra is felvilágosítást kérünk, mi az oka annak, hogy nem tudják biztosítani azt, hogy a zsákok valól>aii a fel­tüntetett 45 kg-os súlyúak le­gyenek? Végiil pedig tudomá­sunk van arról, hogy a Jedno­ta több építőanyag-telepén a zsákokon f eltüntetett 45 kg-nak megfelelően árusítják az őrölt meszet, holott, mint az eddig felsorakoztatott tényekből is kitűnik, a zsákokban kevesebb van 45 kg nál, tehát a vásárlót minden egyes zsáknál megká­rosítják. Ügy néz ki a helyzet, hogy ezzel a iiranyi üzem szin­te arany tálcán kínálja a visz­szaélés lehetőségét És ennek megakadályozására — ha már nem tudják biztosítani a zsá­konkénti 45 kg betartását — az volna a javaslatunk, hogy a zsákokra feltűnő betűkkel ír­ják rá: „Vigyázat! Átvétel előtt le kell mérni és csak a tény­leges súly árát kifizetni!" Mindezen kérdések tisztázá­sa és a valóságos helyzet, to­vábbá a .felelősség megállapí­tása céljából megkérjük a Nyitraí Járási Nemzeti Bizott­ság ellenőrzési osztályát, hogy az ügyet vizsgálja ki s annak eredményéről szerkesztőségün­ket tájékoztatni szíveskedjék. Fontosnak tartjuk az egész ügy sokoldalú kivizsgálását an­nál is inkább, mivel ez ilyen vagy olyan vonatkozásban sok ezer embert, illetve vásárlót érint, illetve károsít meg. Rájuk a törvény nem vonatkozik? Nem olyan különös dolog, amiről most szó lesz, s hogy ennek ellenére mégis „ügy" lesz belőle, ennek az az oka, hogy akadnak még egyes álla­mi szervek — ez esetben a Ga­lánlai Járási Nemzeti Bizottság egészségügyi szakosztálya —, melyek úgy vélik, hogy a törvé­nyes előírások alól kibújhatnak. Miről is van szó? Kucsera Ot­tóné vásár út i j Trhové Mý­to/ olvasónk még április vé­gén szerkesztőségünknek kül­dött levelében megírta, hogy Nádszegről J galántai járás) Va­sa r út r a Idunaszerdahelyi já­rás) költöztek át. Két kislá­nyuk van, az egyik kétéves múlt, a másik 10 hónapos. Ter­mészetes, hogy miután átköl­töztek, kérte a nádszegi egész­ségügyi nővértől a gyerekek nyilvántartási lapját — melye­ken a többi között fel van tün­tetve, hogy mikor és mi ellen kaptak oltást —, de a nővér azt mondta, hogy ezeket postán elküldi Vásárútra. Olvasónk több mint egy hónapot várt, de a nyilvántartási lapok nem ér­keztek meg. Ekkor elment Nád­szegre, hogy személyesen utá­na nézzen a gyerekek nyilván­tartási lapjának, de az egész­ségügyi nővérrel nem tudott be­szólni, s ezért megkérte sógor­nőjét, hogy érdeklődjék az ügy­ben, akinek pedig azt mond­ták. hogy a gyerekek nyilván­tartási lapját tévedésből nem Vásárútra, hanem Dunaszerda­helyre küldték. Ezek után ol­vasónk elment a dunaszerda­helyi gyermektanácsadóba, de a nyilvántartási lapokat ott sem találták meg. Időközben a vá­sárúti gyermektanácsadón a nővér kijelentette, hogy a gye­rekekkel addig nem tudnak foglalkozni (pedig időközben a kislányoknak valamilyen oltást kellett volna kapniuk) míg a nyilvántartási kartotékokat meg nem kapják. Szinte már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az anya hányszor járt Ponciustól Pilátusig a kar­totékok ügyében, de eredmény­telenül. Kucsera Ottóné levele alap­ján azonnal, még április 24-én írtunk a Galántai Járási Nem­zeti Bizottság egészségügyi osztályának, hogy nézzenek utána a szóban forgó nyilván­tartási lapoknak, azonban vá­laszt nem kaptunk. Erre föl május 29-én sürgető levelet ír­tunk, de válasz a mai napig erre sem érkezett. Éppen ezért most már a Galántai Járási Nem­zeti Bizottság elnökéhez fordu­lunk azzal,hogy ha már az egész­ségügyi szakosztályon nem is­merik, Vagy nem akarják is­merni a törvényeket, nevezete­sen azt, hogy a 81/1966. számú törvény értelmében a sajtó bí­rálatára, illetve írásbeli meg­keresésére 30 napon belül kö­telesek válaszolni, akkor ő is­meri és megteszi a szükséges intézkedéseket. Reméljük, hogy az egész ügy — beleértve a leveleink meg nem válaszolásáért való fele­lősséget is — nem kerül a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányelnökségéhez, mint a jnb felettes szervéhez. BÁTKY LÁSZLÓ lévai járás ifjú tűzoltói, akik részt vettek a „25" című versenyben. Gyakorlati tűzoltás is szerepelt az érdekes küzdelem során. A helye zések így alakultak: Cseke, Kozá­rovce, Ipolyszakállas. A győztes rajok négy négy tagja kéthetes tn­gyenes üdülésre megy Martinba. Az első két ""helyezett együttes ezenkívül értékes tárgyi jutalmak ban részesült. Belányi János )ÚKÁN a Csemadok helyi szer­vezete a „Falunk múltja és jele ne"" c. vetélkedő sikeres megren­dezése után nagyszerű „Csemadok­nap" műsorral örvendeztette ineg a lakosságot. A község kulturális élete egyre gazdagabb események­ben. Biztató jelek mutatják, hogy egyre gyakrabban számithat a la kosság liasonló és más jellegű kul­turális rendezvényekre. Bohony Rudolf FARNADON a kultúrházban ér^ dekes képkiállítást rendeztek a KAI tanulóinak rajzaiból, festmé nyeiből a „Gyermek és világa" jelszó jegyében. A nagyterem meg­telt szebbnél szebb gyermeki al­kotásokkal, a gyermeki világot gazdagon kifejező munkákkal. A látogatóknak a sok sikeres rajz, festmény közül különösen Antal Kva „Zsuzsi" c. pasztellja tetszett. Gunyics János GARAMKÓVESDF.N tíz község tü/oltószervezetének csapatai ve­télkedtek egymással a 9. körzeti lűzoltóversenyen. Az első helye zést a szalkaiak második csapata nyerte. Nem is csoda, hisz ők há rom csapattal képviseltetlék ma­gukat. Sajnálatos, hogy ezen a versenyen több kiizség tűzoltói részt sem vetlek és ellenfél nél kiil versenyzett a szalkaiak ifjú­sági csapata. Kovács Józsel ZSELIZEN 35 ifjú horgász gyűlt össze, hogy a télen elsajátított el­méleti Ismereteket gyakorlati ki­képzéssel bővítsék. Éder Iliire pionírvezető és Salaga Józsi bácsi, tapasztalt horgász a Garam part­ján gyakorlati bemutatót tartot­tak. A különféle horgászati mód­szereket az Ifjú horgászok nagy igyekezettel ki Is próbálták. Nyustyin Ferenc FÜLEKEN és Csíz rürdöhen kon­certet adtak a magyarországi Nagybátony község zeneiskolájá­nak növendékei. Természetesen ennek viszonzásaként adtak kon­certet a tüleki népművészeti isko­la növendékei a magyarországi Nagybálonyban és Pásztón. A köl­csönös tapasztalatcsere és vendég­szereplés mindkét iskola számára hasznos volt. Schiller Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents