Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-12 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

PÁRBESZÉD Cicvarek találkozik Brahováczcal — Ejnye, Brahovacz, miért vágsz ilyen elkámpicsorodott képet? -- Te sem tennél másképp — Celeli Brahovacz —, ha így fájjia a fogad. Cicvaréknek földerül az arca: — Sose bánkódj, komám, kiváló receptet tudok a fogfájásra, Ha nekem megfájdul a fogam, ' leöntök egy-két kupica barackot, majd belefekszein feleségem meleg agyába és reggelre kutya bajom. — Ez nagyszerű —• lelkendezik Brahovácz —, rögtön kipróbálom. Mondd csak, otthon van a feleséged? ÖREGEK Három kilencvenéves bácsika arról beszélget, ki hogyan képzeli el a halálát: — Én vadnyugaton szeretnék meghalni, ha már úgyis meg kell — mondja az első. — Én a repülőben, amely ezer kilométeres sebességgel zuhanna le — szólal meg a második. A harmadik apó egyet kacsintva így szól: — Én azt szeretném, ha egy féltékeny férj lőne le a felesége ágyában! — Úristen, mi lesz akkor, ha a főnököm megtndjia. hogy itt volt a pap utolsó kenetet feladni! I], Molin rajza) HAJÓTÖRÖTTEK * A tengeren léket kapott egy hajó. A tengerben kapálózó utasokat a kapitány a hajuknál fogva emeli be a mentőcsónakba. Egyszer csak feltűnik a tenger felszínén egy teljesen kopasz fej. A kapitány amint meglátja, magánkívül kiáltja: — A fejét dugja fel! Nincs kedvem most az ízetlen viccekre. SÄTOROZÄS Kovács és Szabó az erdőben sátoroznak. Egyszer csak Szabó megszólal: — Én kimegyek, elintézem a szükségemet. Kovács szó nélkül tudomásul veszi, s csak akkor néz kérdően Szabóra, mikor az vizes cipővel tér vissza: -r- Mi az, kint eleredt az eső? Szabó legyint egyet: — Nem esik, csak nagyon erős szél fúj ... — Ejnye, Kovács úr, a maga féltékenysége tényleg nem ismer határt! I Schweitzer lllustrierte) RÉGISÉGBOLTBAN A régiségboltba betoppan egy vevő. Rövid szemlélődés után f megkérdi az elárusítót: • — Mondja, mennyibe kerül i ott az az öreg ronda Buddha; szobor? Az elárusító elszörnyülködik: — Kérem, az nem szobor, hai nem a főnököm! SZEGÉNY PAPA Pistike édesapja magánkívül nyögi: — Pistike, én már teljesen megbolondulok a hülye kérdéseidtől! Erre a kisfiú ártatlan arccal megkérdi: — És mondd, apu, meglátogathatlak majd a bolondok házában? |EAN Az úr megkerdi Jeant: — Mondja, Jean, esik az eső? — Igen, uram. — Akkor legyen szíves, vigye ki a halakat sétálni. PÁRBESZÉD — Tudja, a box jól jövedelmező sportág. — Honnan tudja ilyen biztosan? Maga boxoló? — Nem kérem, fogorvos vágok. MÓRICKA Mórickáékhoz becsenget a szomszéd. Móricka nyit ajtót. — Mondd csak Móricka, az apukád otthon van? — Nincs, szomszéd bácsi. — És hova ment? Móricka egy pillanatra habozik, aztán behajol a lakásba és megkérdi: — Apu, erre mit feleljek? Si.iii fi r J i — Ne fussunk olyan gyorsan, Vera. Az erőszakoskodók már kimerültek és nem tudnak utolérni... | Dikobraz

) •w) Mnxé ^íyt # . "Y. , v í JCL-' — Kartársak, azt tehát már elhatároztuk, hogy kiket jutalmazunk meg. Most már csak azt kell eldöntetnünk, hogy miért! I Krokogyil) w A barát: Olyan ember, aki nagyon ismer • és ennek ellenére szeret téged. • • Nagykövet: Előkelő személyiség, akit azért küldenek külföldre, hogy mások helyett hazudjon. • A düh: A földön csak egyetlen rossz nő él Minden férfi meg van róla győződve, hogy a felesége az. * Bók: Hazugság estélyi ruhában. • A nő: Sohasem a férfiaknak öltözködik, hanem a többi nő ellen. • Borravaló: Önkéntes kötelező adomány. • Temetés: Olyan összejövetel, amely az érintettet hidegen JERGENU ZVSKIND: Reggel megérkeztem a munkahelyemre. Valamilyen rossz manó szállt belém, mert így szóltam Koljának: — Holnapután Szocsiba utazom. Elintéztem a beutalót a szanatóriumba, tegnap már jegyet is váltottam, nem marad más hátra, csak a becsomagolás ... — Hát igen, egyeseknek aztán tényleg jól megy — sóhajtott fel Kolja. — Szocsi, déligyümölcsök, azúrkék égbolt, napsugár ... Nagyot sóhajtott: — Öregem, tudod, ki él Szocsiban? A feleségem. Már hosszabb ideje ott gyógykezelteti magát. — Majd átadom az üdvözletedet — mondtam Koljának. — Ezt megtehetem én is, telefonon keresztül. Inkább vigyél el neki egy csomagot. Két kiló. — Hát ha csak annyi, akkor... — Lehet, hogy három, de ötnél nem több. — Bs mit küldesz a feleségednek? — Kozmetikai csecsebecséket és lemezeket. Tudod, imádja a muzsikát. Tényleg, majd elfelejtem, lemezjátszót is küldök neki. Azt írja, az öreg már tönkrement. Ne ijedj meg, egy kis táskában elfér. — Nem bánom, elviszem — mondtam habár egy kicsit kellemetlen lesz ennyi pakkal átszállni. Ugyanis Ogyesszán keresztül megyek, itt szállok hajóra. Koljának földerült az arca: — Ogyesszán keresztül? Hisz ez remek. Tudod, ki lakik ott? A nagynéném, Olga Ivanovna. Megmondom, miről van szó. A múltkor az egyik újság pályázatán nyertem egy kis jégszekrényt. Nekünk már van egy, ezt elküldeném Olga Ivanovnának. Jobb, ha te viszed, jobban vigyázol rá, mint a postások. ALKALOM Valószínű, hogy a jégszekrény hallatára hideg futott végig a hátamon. Negyedóra múlva Kolja és köztem között a kapcsolat olyan jéghideg lett, amilyet még ez az átkozott jégszekrény sem tudna termeint. Kolja dühösen kirohant. És akkor elkezdődött ... A főnök kérését nem ildomos viszszautasítani: ugyanis Kolja után ő jött be és egy apró szívességre kért meg. Vigyem el a bátyjának Ogyeszszába a tizenkét személyes étkészletet. A főnököm annyira rendes volt, hogy elárulta, a bátyja a hatodik emeleten lakik, felvonó nem működik, és a fivére rendszerint csak késő este jár haza. A főnök után az igazgató titkárnője jött be. Ö is csekélységet kért: három könyvet, néhány doboz cigarettát és néhány külföldi konzervet küld barátnőjének Szocsiba. A főkönyvei' megértő embernek mutatkozott. A hosszú listát, amelyre felírta, mi mindent küld sógorának Ogyesszába, egy bőrkabátra és egy halászfelszerelésre csökkentette. A sort a gazdasági osztály vezetője, Komikov zárta be: • — Tudod ki lakik Ogyesszában? — A nagynénéd — mondtam elgyötörten. — Téved, a nagybácsim. Allatszelídítő. Nem tudott szerezni kis oroszlánt. Nekem most sikerült. Ezt elviszi neki, jó? Ne ijedjen meg, olyan kicsi és szelíd, mint egy házimacska. Különben is a ketrec erős, onnét nem szabadulhat ki. Az emberség nevében kérem: naponta egyszer etesse, s utána tisztítsa ki a ketrecet. Várjon, adok pénzt húsra, s azonkívül kétnapi diétát írok ki magának ... ... hogy mi történt tovább, azt nem tudom. Kollégáim mondták el. Már egészen jól érzem magam. Az orvosok talán már kiírnak. Nem, nem a szanatóriumba, hanem megfordítva, az idegszanatóriumból haza. A jövő héten végre elutazhatom ... Hogy hová, azt semmi pénzért sem árulom el senkinek ... Az legyen katonai titok. Fordította: Szilvássy József