Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-12 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

Coj Anatolt) Nyikolajevics 1958-ban fejezte be tanulmányait a moszkvai orvosi egyetemen, de akkor még sem Anatolijnak, sem Nyikolajevicsnak nem hívták. Az apátlan, anyátlan fia­talembernek volt egy keresztneve, amelyet azonban sem iskolatársai, sem ismerősei, de még csak szíve vá­lasztottja sem tudott kimondani. Szép, zengzetes név volt ez, csakhogy ko­reaiul zengett szépen, oroszul annál kevésbé. Az orosz pedig, ha tiszte­lettel akar megszólítani valakit, azt kereszt- és atyai nevén szólítja meg. De ha az a keresztnév olyan kimond­hatatlan, az atyai meg hiányzik, ho­gyan szólítsák ezt a koreai nemzeti-_ ségű fiatal orvost? Pedig egyre több ember szerette volna tisztelettel ki ejteni a nevét. — Coj sebész lett, majd az uroló­giára specializálta magát, hogy a legfájdalmasabb megbetegedésekben szenvedőkön segítsen. Végül kórházi orvos lett az Első Moszkvai Orvostani Intézet klinikáján, a dús lombú ár­nyékos fákkal övezett Bolsaja Piro­govszkaja utcai egészségügyi intézet­ben. Egyre többen emlegették „arany kezét", de nevével csak nem tudtak megbirkózni. Coj doktor megkönnyí­tette barátai igyekezetét: elment a hivatalba, adjanak neki kimondható, bonyodalmakat nem okozó nevet. így lett belőle Anatolij Nyikolajevics. Ezt az immár jól kiejthető nevet sűrűn emlegetik nemcsak a gyógyult betegek, hanem a szovjetunióbeli és külföldi szakemberek is. Anatolij Nyikolajevics Coj volt ugyanis az első orvos, aki az emberi szervezetben, sebészi beavatkozás nélkül villany­sz'krás hidrodinamikus eljárással por­rá törte és eltávolította a kínzó kö­veket. A húgyhólyagban kelelkezelt, vagy oda a veséből bekerült, de kijutni nem tudó kő ingerlő, majd kínzó fáj­dalmakat okoz. Ilyen kövek az uro­lógiai osztályokon kimutatott összes betegek 15 százalékát kínozzák, tehát igen elterjedt és gyakori betegségről van szó. E kövek eltávolításának egy közismert módját már 1914 óta alkal­mazzák az orvosok: acélcsövet vezet­nek a hólyagba, e csőbe beépített tükrös periszkóp segítségével megta­lálják a követ, ezt az odabenn kinyí­ló franciakulcshoz hasonló szerkezet fogazatába szorítják és kívülről me­chanikus csavarrendszerrel egyre ösz­szébb szorítják, míg csak a kő meg nem reped, s eltörik. Az eredmény kétféle lehet: a kisebb-nagyobb da­rabokra törött kő maradéktalanul ki­jön — ha elég apróra sikerült ösz­szetörni, — vagy egyszerűen nem is sikerül összetörni. Van e köveknek ugyanis egy fajtája (Oxalátus-kö), amely semmilyen mechanikus módon össze nem törhető, szilárdsága túl nagy ahhoz, hogy a hólyagba beve­zethető apró szerszámmal szét le­hessen zúzni. Ilyenkor csak a sebész­kés segít. Napjainkban a sebészi be­avatkozás a kövek eltávolításának legelterjedtebb módja. Ez azonban legalább tíznapos kórházi ápolást, s utána vagy egyhavi utókezelést kö­vete) meg. ÜRAT—1 ^ I A dolgok ilyen állásánál kijevi tu­dósok és konstruktőrök az elektro­mos szikrák egyik fajtájának külö­nös tulajdonságaira lettek figyelme­sek. Rájöttek, hogy bizonyos frekven­ciájú, különös eljárással kezelt áram­forrás szikrája a vízben hidrodinami-­kus erőt fejt ki, és a vízbe helyezett szilárd anyagokat a nagy rezgés por­rá zúzza. Készítettek egy apró, női kézitáska nagyságú szerkezetet, amely ilyen fajta szikrákat képes koaxiális kábel végén létre hozni. A tudósok azonnal az urológusokra gondoltak és felajánlották a klinikáknak, próbál­ják ki, alkalmas-e a berendezés kór­házi használatra is. A szerkezetet el­nevezték URAT-1-nek. A tudományos kísérletek bebizonyították, hogy a be­rendezés nem roncsolja a test szöve­tét, ellenben a köveket másodpercek alatt egyenletes lisztszerű porrá zúz­za. Klinikai alkalmazása veszélytelen. Az orvosok óvatos emberek, s ez dicséretükre legyen mondva. Bár bi­zonyított tények igazolták, hogy a szikrák nem ártanak a test szöveté­nek, mégsem vállalkoztak rá. hogy testben szikráztassák a berendezést. S így az orvosműszerészek dolgavé­gezetlenül kínálgatták találmányukat. Míg el nem jutottak az Első Moszk­vai Orvostani Intézet urológiai klini­kájára. A tanszék vezetője, lurii Anto­novics Pityelj tanár vállalta a koc­kázatot. Ott-tartotta a gépet klinikáján Orosz nevű koreai orvos • Felesleges­•••••BBiHHHHRBHBBHHaHMI^^ sé válik a műtét Q AzUrat-T csodára képes • A technika az orvostudo­•aMHWBBMinHBtiaBBMas^^ mány szolgálatában A KOTOR O ORVOS Anatolij Nyikolajevics Coj doktor, aki az URAT—1 berendezését elsőnek alkal­mazta ós 10—15 másodperc alatt porrá zúzzi a ciszlolitkiózist okozó köveket. es Coj doktorral tanulmányozta a szerkezetet. Coj doktor elsőször óva­tosan, majd mind bátrabban — mint ő mondja — .„játszadozott" a géppel. Szikráztatta, saját tenyerére lövette vele a szikrákat, vízbe mártotta, ki­operált köveken próbálgatta. Ezt a „játékot" ott jártamkor is bemutatta: csattogó szikrákat lövelt a kezemre, de még csak csiklaudozást sem érez­tem. Majd egy tálba vizet öntött, ud varról felhozott öklömnyi szikladara­bot tett a tálba és nekiirányította n szikrákat. A víz szemmel megfigyel­hetetlen gyors rezgésbe ment át. s a szikrák szinte ellőtték a követ. Ami­kor .i követ rögzítette, a vízrezgés pil­lanatok alatt porrá törte a sziklada­rabol. Micsoda szikra ez, amely a lestet nem bántja, a követ meg ri­pittyára töri? Coj doktor megmagya­rázza, hogy a vízrezgés az elasztikus, ruganyos testszövetet nem bomlaszt­ja, csak a szilárd anyagokra hat, s ez a különbség teszi lehetővé nemcsak ti jájdalommenies, hanem a teljesen . veszélytelen kotoró eljárást. Részlete­sebben prtekezésében foglalkozik ez­zel a kérdéssel Ezt a munkát 1965-ben kezdte írni. de azóta egyre újabb is­meretekre tesz szert a gyakorlatban, egyre több a munkája, úgyhogy a disszertáció csak egyre nagyobb kör teg lesz, de befejezése egyre távolab­binak tűnik . , Sebészkés helyett elektromos szikra é* rezpés Az elektrohidraulikus kolöro eljá­rást hét évvel ezelőtt kezdte gyakor­latilag alkalmazni Anatolij Nyikolaje­vics Coj. Hosszú és sokoldalú klsérle-' tezés, próbálkozás után egy napon síró asszony jött a klinika rendelőjé­be. Nagyméretű kő bántotta, de retten­tően félt az operációtól. Az orvos fel­fektette az asszonyt a vizsgáló asztal­ra, hogy a kórházi ápoláshoz szüksé­ges vizsgálatot elvégezze. Periszkópon meglátta a követ, a diagnózis nyilván­való volt. De az asszony — Truha­csovának hívták, ma is emlékszik rá — csak sírt és ellenkezett, hogy ő bizony kórházban nem marad és ope­ráltatni nem hagyja magát. És ekkor Coj doktor a periszkóp csövén ke­resztül bevezette a kő közvetlen kö­zelébe a steril koaxiális kábelt es megnyomta az URAT-1 kapcsolóját. A páciens nem érzett semmit, azt hit­te. folytatódik a vizsgálat. Nyolc má­sodperc alatt a kőnek nyoma sem volt. Az asszony leszállt a székről és megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy nem tartják benn, hazaengedik. De még megkérték, hogy bármi fáj­dalom. vagy különleges jelenség ese­tén azonnal telefonáljon. Két nap múlva telefonált Truhacsova: a kőpor elhagyta szervezetét, semmilyen fáj­dalma, sem ingerlése nincsen. Azóta meg-megvizsgáiják, de semmi utóha­tást nem tapasztalnák. Az idők folyamán Coj doktor egyre tökéletesítette eljárását, különféle fo­gásokra jött. rá, s nem bizta többé a szervezetre a kőpor eltávolítását, hanem azonnal a beavatkozás után Öblítéssel elvonja a homokot. Rájött, hogy 50 köbcentiméter folyadékban működik legjobban a berendezés, mi a legelőnyösebb módja a kő megtá­masztásának . .. Négyszázadik kőtöré­ve után beszámolt az országos orvos­kongresszuson eddigi munkája ered­ményeiről. Ezután Szovjetuniószerte növekedett a kereslet a kijevi orvosi műszerészek találmánya iránt, s a berendezést több száz klinikán alkal­mazzák. Az URAT-1 az eddig semmi­lyen módszerrel nem zúzható különös köveket is maximálisan 15 másodperc alatt finom porrá változtatja. Az öb­lítéssel együtt az eljárás 10—15 per­cig tart. Coj doktor munkahelyén am­buláns módon végeznek a kövekkel, kórházi kezelés nélkül. A beteg be­jön a rendelőbe, felfekszik a vizsgáló asztalra, periszkóp segítségével ráve­zetik kínokat okozó kövére az elektródát, feltöltik folyadékkal a hólyogot, bekapcsolják az URAT-l-et, elvégzik az öblítést és a beteg egész­ségesen hazamehet. Az egész nem tart tovább háromnegyed óránál. Kö­zel kéthónapos ápolást, operációt, lábadozást itt alig egyórás eljárás he­lyettesít. Csak Coj doktor mindmáig. több mint ezer beteget szabadított meg tíz URAT-1 segítségével kínzó kö­vektől. k vesekövesek mé? várnak — Vesekövet nem törnek ezzel e berendezéssel? — kockáztatom meg a kérdést. — A vesébe még nem merünk be­nyúlni ezzel a berendezéssel, viszont a veséből kijeié tartó, s útközben bennrekedt kövek porlasztására inost dolgozzuk ki az eljárást. A veseve­zeték szűk és a környezet nehezen telíthető folyadékkal. Ha ezt megold­juk, a kőelhajtást a vesevezetékből is elektro hidraulikus mó'lnn fogiuk vé­gezni. ­E szavaknál önkéntelenül is megta­pogatom az oldalamon ékeskedő seb­helyet és arra gondolok, megvárhatta volna ez a kő, míg Coj doktor ki­próbálja új eljárását. Sztyepanida ]a­kovlevna Barkova nővér, aki 40 éve dolgozik e munkahelyen és már sok szenvedést látott, megérti önkéntelen mozdulatomat és megvigasztal: — Ne féljen, legközelebbi kövét már összetörjük, nem kell operálni . .. Ennek reményében búcsúzom a 37 éves orosz nevű koreai orvostól, s kí­vánom neki, hogy a már elkészült, tökéletesített URAT 2 berendezéssel további betegek ezreit szabadítsa meg szenvedésüktől.

Next

/
Thumbnails
Contents