Új Szó, 1970. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1970-07-12 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó

Napóleon-film szovjet—olasz koprodukcióban A Waterlooi csata 155. évfordulóján, június 18-án — Moszkvában, Rómában és Londonban egyidőben — mutatták be SZERGEJ BONDARCSUK szovjet olasz koprodukcióban készült monumentális történelmi filmjét, o Waterloo-t. ORSON WELLES XI////. LAJOS SfiSREPÉBEN • EWA AUL1N, a svéd lilmszépség 1966-ban azzal tűnt fel, hogy megnyerte a tizenévesek nemzetközi szépségversenyét. Legutóbb Rómában, férje John Shadow filmíró és rendező társaságában egy fogadáson találkozott Barnard professzorral, aki egy „hippié film" létrehozását javasolta és ehhez anyagi segítséget ígért. (Aulin eddig a hippik kedvence volt, különösen „Candy" című díjnyertes filmje óta.) Az ifjú színésznő azonban kijelentette, hogy hátat fordít múltjának és ezentúl csak szociális problémákkal foglalkozó filmekben lép fel. 13 WATERLOO A filmben Beethoven Eroicájának záróakkordjai utáH a Mária Lujzával tartott menyegző és a véres ütközetek különböző jelenetei váltják egymást, majd monumentális hatásű felvételeket láthat a közönség, Napóleon hadseregének oroszországi meneküléséről, a Berezinán való átkelésről, Napóleon visszavonulásáról. Ez a háttere a Waterloo című nagyszabású filmnek, amelyet a szovjet MOSZFILM a Dino de Laurentiis Cinematigrafica olasz filmtársasággal együttműködve készített. I. Napóleon francia császár a belgiumi Waterloonál vívta s vesztette el utolsó nagy csatáját s ezt már csak bukása és száműzetése követte. A film rendezője Szergej Bondarcsuk, aki Tolsztoj Háború és béke című regénye filmváltozatának a forgatókönyvét írta. A „Háború és béke" és a „Waterloo" cselekménye az 1815-ig terjedő évtizedben zajlik. A történelmi anyag tüzetes tanulmányozása és a történészekkel folytatott szakmai levelezés majdnem ugyanannyi idejébe került Bondarcsuknak. A film felvételei Kárpát-Ukrajnában, éspedig Munkács és Ungvár között készültek, de néhány hetet Lyonban és Nápolyban is forgattak. A rendezőt az az elgondolás vezette, hogy az új film Napóleont ne csak mint hadvezért, hanem — elsősorban — mint hatalmát vesztett embert is bemutassa. Bondarcsuk a Háború és béké-nél"teljesen a Tolsztojregény szövegéhez tartotta magát, a Waterloo-nál azonban munkájának alapja Harry Craiq és Jean Anouilh forgatókönyve volt. Igaz, hogy ezt menet közben alaposan megváltoztatta. A most bemutatott film szerepeit amerikai, angol, olasz, jugoszláv és természetesen szovjet művészek alakítják. Napóleon szerepét Roú Steiger ismert amerikai színész játssza. Ugyancsak amerikai a XVIII. Lajost alakító Orsón Welles. Welington szerepében a kanadai ChrisLopher Plummer jelenik meg a filmvásznon. A monumentális alkotásban szerepet kapott az angol Virginia McKenna, az olasz Andrea Cecchi és Ivo Gallani. A szovjet színészek közül Vlagyimir Druzsnyikov, Jevgenyij Számol Jod (aki különben Tatjana Számol jova édesapja), Irina Szkobceva (Szergej Bundarcsuk telesége) vállalt szerepet, aki az egyik francia markotányosnőt jeleníti meg. A grúz Szergo Zakariadzét Blücher marsallként láthatjuk. A filmben öszszesen 80 színész és 3200 statiszta szerepel. A különböző országokból összesereglett film? művészek munkája a legjobb eredménnyel járt, hiszen Szergej Bondarcsuk irányításával magas színvonalú háborús film jött létre. Az 57 éves Burt Lancaster egyik legutóbbi filmjében, a „Légikikötő"-ben egy repülőtér igazgatójának szerepét alakította. Mostanában nem megy jól a hollywoodi sztároknak, a csillagászati gázsikat senki sem akarja többé kifizetni és a nagy cégek, a Parumount, a Fox, az M—G—M és a többiek szép lassan elárverezik stúdióikat és a sokezres munkatársi gárda helyett 20—25 emberrel dolgoznak, továbbra is évi 15—30 filmet produkálva, de immár gazdaságosabban. Épp ezért a sztárok, illetve a volt sztárok kénytelenek önállósítani -magukat. Ez történt a „Spartacus"-ban látott és továbbra is igen kedvelt volt artistából lett filmsztárral, Burt Lancasterrel is. Az 57 éves művész 42. filmjét — életében először teljes egészében saját produkciójában forgatja. A film — ez a biztos üzletek legbiztosabbikának látszott eddig — a „Valdez" címet kapta. Western, amelynek rendezést munkáit is Lancaster végzi. A bizonytalansági tényező még így is igen nagy. A westerneket illetően az amerikaiakkal szemben ma már az olaszok az urak és gyakran sikeresebbek ls, mint az óceán túlsó partján készülő „ősapáik": Mégis „a téma kurrens, egy western mindig eladható — véli Lancaster —, így hát belevágok . ." A szereplőválasztásnál — melyen minden állhat vagy bukhat — érdekes módon — politikai meggondolások is vezérlik. Mint megrögzött Kennedy-barát demokrata, nem akar republikánus színészekkel dolgozni és ez roppant nehézzé teszi számára a szereplők kijelölését. Európai neveket sem akar, így a feladat egyre nehezebb. Hogy a negyvenkettedik film forgatására mikor kerül sor, ezek után az cseppet sem nyilvánvaló. Mindenesetre addig ls családi vállalkozásként folynak az előkészületek: az öt Lancastet-gyermekből három lát el különböző gazdasági, Illetve, művészi feladatokat a stábban. Lancaster hajdani artista társa, Nick Cravat, ma maga is ismert színész és gazdag ember, felajánlotta segítségét. De Lancaster nem fogadta el. „Már nem vaigyunk 20 évesek. Nick — írta állítólag válaszlevelében —, amikor mindent meg tudtunk csinálni. Akkor mindig fenntartottalak a magasban, a hajló bambuszrúdon tehettél, amit akartál. Ma, a filmszakmai vállalkozás bambuszán, nem tudom többé garantálni, hogy megtartalak, így inkább fel sem veszlek... Az unterman nem teljesen megbízható többé." A legújabb jelentések szerint a „Valdez" felvételeit júniusban kezdték Mexicóban. De a szerejjosztásról még mindig nem esett szó . —en— Kloss kapitány a Shakespeare-hös Stanislaw Mikulski Stanislaw Mikulski, az a rettenthetetlen Kioss kapitány a VIII. nemzetközi tévé-fesztivál vendégeként a közelmúltban hazánk fővárosában járt. Az atléta alakú, rokonszenves lengyel színész az újságíróknak elmondta, hogy a színházat előnyben részesíti a televízióval szemben. Stanislaw Mikulskit a Kloss sorozat előtt is láthatta közönségünk, több lengyel filmen. Népszerű mégis ezzel a szereppel lett. így volt ez hazájában is: a jó színészek között tartották számon Mikulskit Varsóban, rajongó milliói azonban csak Kloss kapitány után támadtak. Nemcsak a könyveknek, a színészeknek is megvan a maga sorsa: előfordult a múltban, és azután is lesz rá példa, hogy egy-egy szerep teljesen azonosul a színésszel. Olykor mármár annyira, hogy más szerepeiben is amannak vonásalt keresi a közönség. Stanislaw Mikulski mostanában két Shakespeare-szerepet játszik a varsói színházakban: A makrancos hölgy Petruchióját a Teatr Ludowy, a Cymbellhe Posthumusát pedig a Teatr Polski színpadán. Sokan nyilván azért mennek el akár erre, akár arra az előadásra, hogy — Klosst láthassák. Közben — Shakespeare-t látnak! A rettenthetetlen hírszerző, a modern kalandhős így vezet el az angol drámaköltőhöz olyan közönségrétegeket is, amelyek eddig talán csak Klossig iutottak el...