Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-11 / 137. szám, csütörtök

A filmszemle előtt Kulturális é.e ü i ; számotte­vő eseményének ta.iintjük az évről évre hagyományosan meg­rendezett filmszemlét. A mozi­látogatók körében oly kedvelt és népszerű szemle ez évben már huszonegyedszer kínál jó szórakozási lehetőséget. A ko­rábbi évekhez hasonlóan ez a szemle két részben — nyáron és ősszel — zajlik, le. Szlová­kia tiz városában (Bratislava, Banská Bystrica, Košice, Mar­tin, Nitra, Prešov, Trenčín, Ma­gas-Tátra, Žilina, Žiar nad Hro­nom) június 11—30 napjaiban. A közönség tizenegy ország 15 játékfilmje közül választhat. A filmszemle Bratislavában júni­us 11-én kezdődik s a filmeket a Tatra, a Hviezda, a Slovan, a Praha filmszínházban és a Hviezda kertmoziban vetítik. Tekintettel arra, hogy az ál­talános koncepcióban nem esz­k zöltek módosítást, a nyári sr^kaszban jobbára látványos, szórakoztató, könnyű műfajú filmeket tűznek műsorra. A filmszemle valóban nagy vá­lasztékot kínál, ily módon a közönség számára lehetővé vá­lik, hogy különféle nevettető, izgalmas és tanulságos filme­ket tekintsen meg. Ezek közül elsőként említjük meg a Nagy Honvédő Háború eseményeit felidéző, ötrészes színes pano­ramatikus szovjet filmet, mely­nek első két része Felszabadí­tás címmel kerül műsorra. A nagyszabású filmet — mely Európa-szerte nagy visszhangot váltott ki —, Jurij Ozerov ren­dezte. Ugyancsak szovjet pro­dukció A sivatag fehér napja című kalandfilm is. A látvá­nyos filmek közül figyelemre méltó Henryk Sienkiewicz Pan Wolodyjowski regénye alapján készült kétrészes színes film, melynek címe A kis lovag. Az érdeklődők a magyar filmter­mésből Régi nyár címmel ze­nés filmvígjátékot láthatnak Ruttkay Évával, Venczel Verá­val, Kiss Manyival és Latinovits Zoltánnal. Fehér farkasok a cí­me a keletnémet indiánsoro­zat legújabb részének. Ugyan­csak NDK-film a Flórián, a hajt­man című könnyed filmvígjá­ték is a szerelemről, a bátor férfiakról és szép nőkről. A 19. századba kalauzolja a né­zőt a bolgár—orosz koproduk­cióban készült A betyár kedve­se című dráma. Különösen iz­galmasnak ígérkezik a Névte­len kémnő című jugoszláv film, mely az első világháború le­gendás hírű kémnőjének tra­gikus történetét tárja elénk. Ötletes, játékosan humorú A hongkongi grófnő című angol romantikus komédia, Sophia Lorennel és Marion Brandoval a főszerepben. Angol filmvígjá­ték a Felesleges óvatosság is, mely arról szól, milyen bonyo­dalmakat okozott az aszpirin. A szórakoztató filmek közül említést érdemel még a A majmok bolygója című ameri­kai film, melynek szereplője­ként viszontláthatjuk Charlton Hestont, a közelmúltban ját­szott Cid főszereplőjét. A szörnyfilmek nagymestere, Alf­réd Hitchcock a Madarak cí­mű amerikai horror rendezője­ként mutatkozik be. A Psycho című alkotáshoz hasonlóan a Madarak is egyike a legsikere­sebb filmjeinek, melyben az emberiséget a váratlan veszély­től óvja. A Lövések a Brood­way-n című nyugatnémet film a rettenthetetlen Jerry Cotton — akivel a Dinamit zöldben és a Halál a vörös jaguárban cí­mű filmben találkozhattunk — újabb veszélyes kalandja. Hazánk filmgyártását a Zde­nék Podskalský rendezte Ördö­gi mézeshetek című cseh film képviseli, melyben Vlastimil Brodský, Jana Brejchová, Iva Janžurová, Jifina Jirásková, Jan Libíček és mások kellemes és vidám perceket szereznek a nézőknek. A Réztorony című szlovák film a Magas-Tátrában játszódik, s balladikus hang­vételben három jóbarát törté­netét tárja elénk. Reméljük, hogy a XXI. film­szemle nyári szakaszában mű­sorra tűzött filmek kielégítik a szórakozni vágyók igényeit, hiszen a műsor változatos, fi­gyelmet érdemlő. —ym— ÚRILAKBÚL ÜDÜLŐ Hogy mi volt a keresztneve Virt község egykori földesurá­nak, arra nem emlékeztek azok az építőmunkások, akik az egy­kor mintegy 1500 hektárt bir­tokló „kiskirály" tornyos kas­télyának tatarozásával és át­alakításával foglalkoznak. De a földesurak keresztnevének is­merete lényegében sohasem volt fontos, mert az egyszerű emberek úgysem merték volna Pistinek, fancsinak vagy Feri­nek szólítani. Nagyságos vagy kegyelmes urak voltak. A vir­ti földesúrról azonban annyit tudtak, hogy Piebernek hívták. Az építésvezető arra is emlé­kezett, hogy nemesi előneve is volt, mely így hangzott: Gyer­kényi Pieber. A háború után elmenekült. Volt, nincs, jene bánja! Itt maradt azonban utá­na egy remek épület, mellyel évekig senki sem törődött. Egy­időben a műemlékvédelmi hiva­tal kitette rá a tábláját, azután azt is levették. A vlrtiek arra gondoltak, kár a szép és főleg nagyon szép fekvésű épületet odavetni az idő vasfogának. Tervezetet dolgoz­tak ki Gyerkényí Pieber egy­kori hajlékának a hasznosítá­sára. Az épület enyhe emelkedőn helyezkedik el és várszerűen tekint le a falura. A közelében gyógyvizet találtak, és egy 50 méteres medencét építettek. A házat nyaralóvá alakítják át, ahol a természetet, a csendet, a vizet és a vidék romantiká­ját kedvelő emberek alkalma­san tölthetik el szabadságukat. Az épületen ügyes mesterek dolgoznak. Ebédlőt csinálnak, s az egykori nagyobb termeket két-három személyes vendég­szobákká alakítják át. A ház környékét parkosítják. A Pieber-kastély szomszédsá­gában tálálható a virti csárda. Aki szórakozni akar, jó halász­lé és bor mellett erre bőven nyílik lehetősége. A kezdeményező és szorgal­mas virtiek révén a komáromi járás turisztikai térképét to­vábbi értékes megjelölés gaz­dagítja: Virt község, ahol gyógy­víz és zavartalan pihenés vár az üdülőre. (k. 1.) A nagyüzemi állattenyésztés biológiai alapjai Az állattenyésztés növelésével egyidejűen az állatok takarmá­nyozása is fokozottan megválto­zott. Az állattenyésztők az évszá­zadok óta szokásos zöldtakar­mányról áttértek a nagyobb táp­értékű, nagy fehérjetartalmú és keményítőértékű tömény takar­mányfélcségek etetésére. Megfe­lelő ismeretek hiányában azonban nem is gondoltak a tápanyagok biológiai értékére és így a tö­mény tápanyagokkal való etetés a biológiai hatóanyagok hiánya miatt nem hozta meg a kívánt eredményt. A nagyüzemi állattenyésztéssel kapcsolatban a biológusokat el­sősorban az érdekelte, hogy az (•gyes állatfajoknak milyen táp­anyagokra van szükségük, és a Mllönféle, azonos tápértékű táp­anyagok közül melyiket haszno­sítják a legjobban. Ennek kiderí­tésére igen bonyolult anyagcse­revizsgálatokat kellett végezniük, amelyek során sikerrel alkalmaz­ták a radioaktív izotópokat. Amint tudjuk, a fehérjék építő­kövei az aminosavak. A kísérle­tek során az állatokkal olyan fe­hérjetápanyagokat etettek, ame­lyek a radioaktív izotópokat tar­talmazó aminosavakból voltak felépítve. így aztán a fehérjék útját és a felhasználódásukat pontosan figyelemmel tudták kí­sérni. Az izotópvizsgálatok alap­ján megállapították, hogy az ál­lati szervezb.ben felhalmozódott zs'itartalék nem állandó jellegű, hanem folyamatosan megújul: a regebben felhalmozódott zsír fel­bomlll*, vagyis a szervezet fel­használja, és helyette a frissen felvett táplálékból új zsír épül fel. Ugyancsak így derítették ki azt ls, hogy az állati máj fehér­Jci,nyagának fele kb. 6—7 nap alatt, az izomzat feliér;eanyagá­nak fele pedig 180 nap alatt tel­jesen megújul, vagyis új fehér­jékkel cserélődik kl. Ezzel a mód­szerre. állapították meg az egyes tápanyagok emészthetőségi fokát, vugyis azt, hogy a táplálékkal felvett anyagok milyen sebesség­gel emésztődnek meg és hatol­nak be a szervezet különféle szö­veteibe. — A biológiai hatóanya gok vizsgálata során az is ki­tűnt, hogy milyen óriási szerepük van a vitaminoknak a termelés mennyiségi f-z m'r.őségi növelésé­ben. Az A-vitamin elsősorban a fia­tal állatok fejlődését szabályoz­za. Teljes hiányuk esetén nem­csak a fejlődésükben maradnak vissza, hanem a súlyuk is csök­ken. Az A-vitamin hiánya a fel­nőtt állatokon is súlyos elválto­zásokat okozhat. Teljes hiánya­kor a bör szárazzá válik, a hám­sejtek elszarusodnak, a szem sza­ruhártyája kiszárad és megrepe­dezik, a mirigyek működése csök­ken, a gyomoré és a bélmirigye­ké is, és emiatt rossz a takar­mány kihasználása, a gyomorban és a bélben rothadási folyamat indul meg, amitiek rendszerint súlyos hasmenés a következmé­nye. A-hipovitaminózls a tenyész­állatoknál is súlyos zavarokat okoz; az állat vagy elvetél, vagy pedig korcs utódokat hoz a vi­lágra. Háziállataink legfontosabb A-provitamin, vagyis karotín for-« rásai a pillangósvirágú zöldta­karmányok, a sárgarépa, a siló­kukorica és a legelőfű. A B-vitamin csoportba számos vitamin tartozik. A Bi-vitamin vagy aneurln (más néven thia­mlnj a szervezet szénhidrát-for­galmában tölt be fontos szere­pet. Hiánya esetén a szervezet nem tudja elégetni a táplálékkal felvett cukort. Bi-avitaminózis esetén a galamb és a baromfi megbetegedik és súlyos görcsök között elpusztul; a sertés lefogy, étvágya, érverése, hőmérséklete csökken, végül szívműködési za­varok miatt elpusztul; a lovakon pedig bénulás! tünetek jelentkez­nek. A borjú azonban csak kb. 2 hónapos koráig érzékeny a Bi­vitaminhiányra, mert azután már a bendőjében és a belében szim­biózisban élő baktériumok állít­ják elő a szükséges B-vitamin­mennyiséget. Legfontosabb Bi-vi­taminforrások: a friss vagy szá­rított sör- és pékélesztő, a sze­mestermények csírája és maghé­ja. Lisztőrléskor a Bi-vitamint tar­talmazó részek a korpába kerül­nek, tehát igen értékes takar­mány. A B2-vitainin vagy riboflavin hi­ánya a baromfiállományban okoz súlyos megbetegedést. A csirkék lábujjai görcsösen összehúzódnak, növekedésük megáll. Izmaik sor­vadnak, az idegrendszerükben tá­mad ilyenkor elváltozás. A ribo­flavinhiányra a sertés is érzé­keny, a szarvasmarha és a lő azonban nem, mivel a táplálócsa­tornájukban baktériumok állítják elő a számukra szükséges meny­nyiséget. A B-vitamin csoportba tartozó nikotinsavamid, piridoxin, pantotensav, biotin, folsav és a Bu-vitamin vagy kobalamin szin­tén nélkülözhetetlen vitaminfélék az állattenyésztésben. A C-vitamin hiányára háziálla­taink közül csak a sertés érzé­keny, főképp akkor, ha hosszú időn át csak főtt táplálékot kap. A D-avitaminózis következtében az állatok szervezetében súlyos mész- és foszforanyagforgalmi za­varok lépnek fel, amelynek a kö­vetkezménye a rachitis (angol­kór). Ilyenkor a csontjuk puhá­vá, hajlékonnyá válik, elgörbül, az izületek megduzzadnak és az állaton időnként súlyos görcsök mutatkoznak, és ennek következ­tében az állat meg is fulladhat. A takarmányféleségekben vala­mennyi vitamin közül a D-vita­minból van a legkevesebb. Csu­pán a napon szárított szénában van némi D-provitamin, ergoste­rin. Az állatok D-vitaminszükség­letüket másképp fedezik: a bőrük faggyúmirigyei által kiválasztott koleszterin a napsugarak hatásá­ra D-vitaminná alakul át, amely a bőrből felszívódik és így fejti kl hatását. A kísérletek során a biológu­sok még egy érdekes megfigye­lést tettek. Néha elegendő vita­minjuttatás esetén is olyan tüne­tek mutatkoznak a kísérleti álla­tokon, mint az avitaminózis vagy hipovitaminózis esetén. Nagyobb adag vítaminadagolásra a tüne­tek .megszűntek, amint azonban a vitaminmennyiséget a normális­ra csökkentették, újból megje­lentek a tünetek. Végre sikerült megfejteni a rejtélyt. Némely táp­anyagok olyaq, az egyes vitami­nokhoz hasonló vegyületű, de azokkal éppen ellentétes bioló­giai hatású anyagokat tartalmaz­nak, amelyek a vitaminok hatását közömbösítik. Ezeket antivitamí­noknak nevezték el. Például az egyes harasztok és páfrányok anti-B, vitamint tartalmaznak. Ha tehát ilyen kerül be az állatok táplálékába, rövidesen a vitamin­hiány tünetei jelentkeznek rajtuk és megbetegednek. P. P. SZÜL ŐK,; NEV E L Ő K FiR U M A AZ ÖNELLENORZES A GYERMEKKORT rendszerint aranykornak emlegetik, amikor a gyermeknek „mindent megen­gednek". A gyermekek játékos rakoncátlanságuk során eseten­ként azonban kisebb kihágást is elkövetnek. Ezek büntetése többé-kevésbé a szülök, illetve a felnőttek megértésétől függ. A csínytevésekért, illetve kihá­gásokért a legtöbb szülő a gyermeket megbünteti, vannak, akik szidalmazzák, de akadnak olyan családok is, amelyekben a gyermeket még a legnagyobb rakoncátlanság esetén sem fe­nyegeti semmilyen „veszély", a szülők vak szeretetük folytán elnéznek a gyermeknek min­dent. Pedig a gyermek egyszer felnő, s az életben szüksége lesz egy fontos tulajdonságra, az önellenőrzésre. Az önellenőrzés nem más, mint az ember azon képessége, hogy tudatosan ellenőrizze vi­selkedését és magatartását, hogy az megfeleljen a társadal­mi normáknak és szükségletek­nek. Köztudott, hogy a maga­tartásunkat befolyásoló erők különfélék, hasznos, illetve ke­vésbé hasznos célokhoz vezet­hetnek. Ám az élet nemcsak kellemes dolgokból áll, a kitű­zött célhoz vezető út néha gö­röngyös, nem mentes az akadá­lyoktól sem. Az akadályok áthi­dalása, illetve legyőzése nagy mértékben függ az önellenőr­zéstől, illetve önuralkodásunk­tól is, hogy esetenként szinte a fogunkat összeszorítva le­mondunk a legkellemesebbről is a kevésbé kellemes dolgo­kért. Hányszor kísért a gondolat, hogy abbahagyjuk tanulmá­nyainkat, vagy a takarékosko­dást, esetleg a nehéž és kitar­tó munkát, hogy átadjuk ma­gunkat a kikapcsolódásnak, a szórakozásnak, a semmittevés­nek. Egyesek az ilyen kísértés­nek nem igen tudnak ellenáll­ni, mások viszont igen, és ez nem kis mértékben függ az em­berek önuralmától. Az erős akarat, az önellenőrzés, az ön­uralom nem más, mint egy és ugyanazon érme két oldala — az ember személyisége és jel­leme. A kevésbé erős akaratú, gyenge jellemű ember nem tud ellenállni a kísértésnek és gyakran a kellemesebb, igény­telenebb, kevésbé célszerű utat választja, holott egy kitartó és szilárd jellemű egyén a hasz­nosabb, bár néha távolabbi cé­lok eléréséért fáradozna. Ha igaz az az általános meg­határozás, hogy a gyermek min­dent ifjúkorában sajátít el, ak­kor ennek az önellenőrzés ese­tében is Igaznak kell lennie. Kétségtelen, hogy az ember az önellenőrzést nem sajátítja el egyik napról a másikra. Ez ma­gától értetődik. Viszont általá­ban kevesebb gondot fordítunk a gyermekek ilyen irányú meg­fontolt nevelésére, holott ez a szülők számára épp olyan lé­nyegbevágó nevelési feladat, mint a többi, sőt mondhatnánk, ez egyike a legfontosabbaknak. A SZULÖK gyermekeiket a tanulás révén szoktathatják ön­ellenőrzésre, illetve szófogadás­ra. A gyermekek, főleg a kis­korúak csak korlátozott mér­tékben képesek ellenőrizni ön­magukat, erre szoktatni kell őket. Természetüket és érdek­lődési körüket a játékosság, a gondtalanság jellemzi. A rájuk bízott feladatoknak, illetve kö­telességeknek nem tulajdoníta­nak döntő jelentőséget, gyak­ran nem tudják megkülönböz­tetni a lényegeset és a fontosat a kevésbé komoly vagy lényeg­telen dolgoktól. A játék, a szó­rakozás, a barátok és a sport olyannyira vonzzák, hogy reg­geltől estig minden idejüket legszívesebben ennek szentel­nék, megfeledkezve az iskolai kötelességekről, a házimunkák­ról stb. A szó szoros értelmé­ben szinte vívódnak önmaguk­kal, s naponta konfliktusokat kell leküzdeniük magukban (pl. a futball és a házi feladatok megírásának konfliktusa). A szülők segítsége nélkül az ilyen konfliktust legtöbbször oly mó­don oldanák meg, mely az ok­tatő-nevelőmunka szempontjá­ból nemigen lenne kívánatos, azaz a játékot előtérbe helyez­nék a kötelességgel szemben. Ezért szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy az érdeklő­dés közt feszülő konfliktust az önellenőrzés megfelelő képes­sége nélkül nem lehet megolda­ni. Szülői tekintéllyel a gyer­meket ugyan rákényszeríthet­jük arra, hogy asztalhoz üljön és tanuljon, azonban a gyermek tudatos akarása nélkül az ilyen tanulás kevésbé lenne hasznos. A gyermek nemigen lenne ké­pes összpontosítani a tananyag­ra, kényszeredetten látna mun­kához, éppen ezért az anyag­nak csak bizonyos hányadát sa­játítaná el. Az ilyen helyzetben felettébb szükséges, hogy a gyermek ellenőrizni tudja vi­selkedését, érdeklődését, óha­jait, és képes legyen lemonda­ni a legcsábítóbb tevékenység­ről is, hogy eleget tegyen a ke­vésbé vonzó, ám fontosabb cé­loknak. Amit tehát általában szófogadásnak nevezünk, tágabb értelmezésben annak a gyerme­ki magatartásnak a megjelölé­se, melyet önellenőrzésnek, ön­uralomnak hívunk. Ennek kap­csán felvetődik bennünk a gyermek önkéntes és tudatos szőfogadásának a kérdése, illet­ve a felszínes, a megjátszott szófogadás problémája, mely a szülői tekintély, illetve a féle­lem következtében alakul ki. Az önuralomra nevelés igé­nyes feladatot ró a szülőkre és nevelőkre. Ezt a tevékenységet attól a perctől kell elkezdeni, amikor a gyermek tudatosítja az én fogalmát (gyakorlatilag a hároméves korban), és csak a felnőttkorban fejezhető be. Lépésről lépésre, nap mint nap arra kell tanítanunk a gyerme­ket, hogy a dolgokat fontossá­guk, értékük, szükségességük szerint értékeljék. Arra szok­tatjuk őket, hogy magatartá­sukat az óhajtott szempontok­nak megfelelően szabályozzák. Ellentmondásos esetekben fel­hívjuk figyelmüket arra, hogy a konfliktust az említett szem­pontok alapján oldják meg, s mindig a fontosság elve alap­ján mérlegeljék ezeket ős a ke­vésbé fontos, ám vonzó célt ne helyezzék előtérbe a haszno­sabb célok mellőzésével. Hosz­szantartó és következetes mun­kát, sok türelmet igényel, hogy a gyermekkel megértessük eze­ket az elveket, s főleg, hogy ezeknek alárendelje akaratát. Komoly nehézségek merülhet­nek fel a nevelés során, külö­nösen a serdülőkorban, amikor a gyermek számos fizikai és szellemi változáson megy át. Erre a korra jellemző a szülői tekintéllyel és a szülői pa­ranccsal szemben megnyilvánu­ló dacosság. A gyermek elkezdi önálló értékrendszerének a ki­építését, mely gyakran ellent­mond a szülőkének. Ebben az életkorban, amikor a gyermek fokozatosan önállósul, különö­sen fontos, bár nehéz, hogy folytassuk a gyermek önellen­őrzésre nevelését. A serdülő if­júság intenzíven keresi a helyét az életben és természetesen nem mentes a tévedésektől. A hibák helyrehozását csak kellő nevelői tapintattal érhetjük el. Dr. CZAKÖ MÁTYÁS Kulturális hírek • Tíz év alatt harminchat­ezer művel gazdagodott a moszkvai Puskin Múzeum. Pi­casso, Légér, Guttuso és Fouge­ron művei szerepelnek a mú­zeum új szerzeményei között. • Jevgenyij Svarc játékot írt Andersen A király meztelen cí­mű meséjéből. A darab francia változatát Georges Sovia készí­tette el s ezt a francia szöveget mutatja be a Christien Dante­társulat az avignoni fesztivá­lon. • Végre megjelenik Heming­way Szigetek viharban című posztumusz regénye. A könyv cselekménye a két világháború között s a második világháború alatt játszódik le a Karib-ten­ger térségében; hőse Thomas Hudson, egy kalandos életű amerikai festő. Q A közelgő Bartók-évfordu­ló alkalmából (1945 szeptembe­rében halt meg) Ankarában ti­zenegy tagú emlékbizottság ala­kult a törökországi ünnepségek előkészítésére. A bizottság el­nöke Andnan Saygun zenetudós. 1970. VI. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents