Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-09 / 135. szám, kedd

MIKOR LESZ MAR ELÉG BENZINKÚT? A Benzinol nemzeti vállalat, a benzinkutak egyedüli tulajdonosa a legutóbbi két-három évben nagy munkát végzett. Az ellátási helyzetben javulás mutatkozik. Mondjuk meg nyíltan, hogy 1945 óta csupán Bratislavában hány benzinkutat szüntettek meg. És valljuk ba őszintén, hogy 1966-ig hányat építettek fel! A városokban szerencsére ezen a téren jobb a helyzet, bár nem lehetünk nagyon megelégedve a benzinkutak számával, főleg az elhelyezésével, sem az áruválasztékkal, sem a szolgálatok minőségével. Reméljük, hogy néhány év múlva már elég korszerű benzinkút lesz. Hogy az mikorra várható, ezt a kérdést tettem fel Ján Janiárnak, a bratislavai Benzinol üzemvezetőjének, aki a következőket válaszolta: — Nyugat-Szlovákiában üzemünk már több, valóban korszerű benzinkutat épített az utóbbi években. Ezeket valamennyi szükséges berendezéssel elláttuk. A szervízzel kapcsolatban már nincs olyan szerencsénk. Az egyes szervek furcsa magatartása miatt is nehézségeink vannak a benzinkutak és szervizek építésével. Itt konkrétan Malackyra gondolok, ahol a közelmúltban üzembe helyeztünk egy korszerű benzinkutat és a helyi nemzeti bizottság máris követeli tőlünk a régi benzinkút felszámolását. — Az előbb a szervizszolgálatot említette. Mit tesznek ezek javítása, illetve bővítése érdekében? — A bratislavai és a žilinai szervizek világszínvonalon álló automatikus gépkocsimosógépeket kaptak. Ilyet kap a kassai szerviz is. Részünkről ilyen gépkocsimosó-automatákat akarunk felszerelni másutt is, mivel ezeket már meg is vettük. Az egyiket Érsekújváron, a másikat Nové Mesto nad Váltómban építjük fel... önkiszolgáló-automatát építünk a nagyobb benzinkutak közelében, egyet valószínűleg Bratislavában. — A jövőben van-e remény további benzinkút építésére? — Az idén a következő városokban és községekben helyezünk üzembe benzinkutakat: Zlaté Moravce, Érsekújvár, Komárom, Chtelnica, Kúty, Brezová pod Bradlom, Bős, Ögyalla, TrenCianske Teplice és Tolmács. Bratislava is kap két ilyen benzinkutat. 1973-ig a nyugat-szlovákiai kerületben további 51 benzinkutat, ebből hármat Bratislavában akarunk létesíteni. Itt különösen sok nehézségünk van a benzinkutak építésével, 36 helyen engedélyezik a benzinkút építését, ám céljainknak csak tíz felel meg. A további benzinkutak építésébe tizennyolc szerv avatkozik be. Amikor az építéssel egyetértenek a tűzoltók, rendszerint nem ért egyet a telektulajdonos vagy a szomszédok. Ha pedig már mindenki beleegyezett, akkor esetleg a városi higiénikus nem ad engedélyt stb., — Az idén vállalatuk mivel lepi meg a gépkocsivezetőket? — A szervizszolgálatról már említést tettem. Az idén is brigádmunkások segítségével javítjuk a gépkocsivezetőknek nyújtott szolgálatokat. Minden benzinkutat jól ellátunk szükséges berendezésekkel, széleskörűen fejlesztjük az autókozmetikai szolgáltatásokat. Még e hónapban bevezetjük a külföldi olajok árusítását. Ilyen lesz pl. a BT olaj (Britisch Petro), amelyet egyliteres konzervekben koronáért árusítjuk majd. Később a Schell olaj árusítását is bevezetjük. JOZEF SLUKA tudosítóink í r j a ks Vajanyban már körvonalazódik az épülő II. számú hőerőmű óriási mérete. Ez a hőerőmű óránként 350 tonna szenet változtat majd át energiává. Naponta négy-öt vonatszerelvény szállítja majd ide Ungváron keresztül széles nyomtávú vasútvonalon az antracitot. Ezért automatikus kirakodó állomást építettek először. A munkások csak kinyitják a szovjet vagonok alsó ajtóit, a vagonok alatti térségbe hull az őrölt szén, s futószalagokon vándorol onnan az erőmű tüzelűterébe. Problé maként mutatkozik a vízigény kielégítése, mert a kazánoknak másodpercenként 15 köbméter vízre van szükségük s a Laborc medrében a nyári és őszi szárazságok idején ennek megfelelő menynylségü víz nem folyik. A Vihorlát alji víztároló és a 100 méter magas hűtőberendezések azonban megoldják majd a vízkérdés problémáját. Illés B e r t a 1 a n Királyhelmecen színvonalas zenei élet alakult ki a magyar KAI-ban. Megalakult a 26 tagú leány vonószenekar, egy 4 tagú gitárzenekar és egy fúvószenekar Bohony Ernő tanító vezetésével. Legutóbb a májusi ünnepségeken szórakoztatták a közönséget. Hornyák Irén A PEDAGÓGUSOK FIGYELMÉBE Nyári akadémia Iskoláink tartalmi munkájának továbbfejlesztése minden pedagógus elsőrendű feladata. A fejlesztés egyik módja a továbbképzés. Továbbképző tanfolyamok segítik hozzá pedagógusainkat a szakmai ismeretek megszilárdításához és elmélyítéséhez. Oj gyakorlati tapasztalatok és kutatási eredmények alapján itt kapnak pedagógusaink segítséget a szocialista nevelés tudatosabbá, tervszerűbbé, hatékonyabbá tételéhez. Magyar szakos tanáraink az anyanyelv- és az irodalomtanítás személyiségformáló hatásának növelése érdekében évről évre nvári tanfolyamokon foglalkoznak az anyanyelv tanításának problémáival. Ezek a tanfolyamok már többéves tradícióval rendelkeznek. Bratislavától Košicéig, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Léva, Ipolyság, s az egész Csallóköz magyar iskoláiban már ismert dr. Czine Mihály irodalomtörténész, Nagy János irodalmár, BEMUTATÓ ELŐTT Kevés olyan bemutató előadása volt nemzetiségünk eddig egyetlen „népi" kultúrát terjesztő félhivatásos együttesének: az Ifjú Szíveknek, mely után a sajtó hasábjain és a közönség körében elégedetlen hangok ne hiányolták volna a néprajzi tisztaságot a műsorból. Különösen a legutolsó bemutató előadás után erősödött meg ez a követelmény, hiszen haladó hagyományaink gyökereinek élesztőséről, a tiszta népi alkotó művészet létjogosultságáról van szó. Dél- és Kelet-Szlovákia kisvárosaiban és falvaiban a nyári idényben a kultúrigények kielégítésére a vendégszereplő magyarországi művészek és esztrádcsoportok jelentettek csak megoldást. A magyarországi vendégművészek és csoportok szereplésének hátránya az aránytalanul magas ár mellett még az is, hogy műsoraik sem feleltek meg mindig a közönség igényeinek. Ezen okok alapján született meg az az ötlet, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága „A tűznek nem szabad kialudni" címmel népművészeti műsor-csoportot szervezett. A húsztagú csoport a „Szőttes" tánckarból, Vontszemű János népi zenekarából és szólóénekesekből áll. A szólóénekesekből ketten, Derzsi György és Kopál Irén a régi „Népes" szólistái. Kopál Irén csallóközi népdalokkal színesíti a műsort, mint az „Erdő, erdő" és az „Árkot keres a folyóvíz". Mits Klára a tavalyi népdalverseny győztese és a ,.Tavaszi szél vizel áraszt" népdalverseny második helyezettje repertoárjában a „Haragszom az olyan szóra" kezdetű népdal mellett a „Szól a kakas már" című virágéneket is megtalálhatjuk. A csoport negyedik szólistája Varga Kati, a „Tavaszi szél vizet áraszt" közönségdíjának nyertese. „Innen-onnan Nyárasd felől" című dalával szintén szűkebb pátriáját képviseli. Zala Károly, bratislavai hangszerszólista, 19. századi magyar gitárművekkel színesíti a műsort. A zenékar önálló számai közül említésre méltó Bihari H moll verbunkja." A ,,Szőttes" tánckara „Alkony" címen egy zoborvidéki leánytáricot, szatmári „cigánybotolót", „Lakodalmi hangulatok" címen csallóközi táncokat és „Erdélyi táncokat" tűzött műsorára. Az együttes első bemutatkozására június 6-án Galántán került sor. Az új együttes szereplése minden bizonnyal jelentős visszhangot kelt a népművészet kedvelőinek népes táborában, hiszen hamisítatlan népművészetet láthatnak a színpadon. A kezdeményezés jelentős vonása továbbá még az is, hogy azok a fiatal tehetségek, akik eddig csak a különböző versenyeken, mint a tavalyi országos népdalverseny és az idei „Tavaszi szél vizet áraszt" versenyen szerepelhettek a közönség előtt, most pódiumhoz jutnak, s tudásukat nemcsak a meddő versengés, hanem a közönség szolgálatába állíthatják. Nehéz egy induló kezdeményezés, egy alig megszületett csecsemőről véleményt mondani. Mindenesetre annyit megállapíthatunk, hogy a cél nemes, a kezdeményezés fiatalok energiája és optimizmusa biztató. A kezdeményezés sikere további perspektívákkal gazdagíthatja kulturális életünket, hiszen, mint a műsor címe is mondja: ,,A tűznek nem szabad kialudni!" GÁGYOR PÉTER dr. Szemere Gyula, dr. Rónai Béla és dr. Deme László neve, akik évről évre egyre több magyar szakost hódítanak meg a nyelvészet vagy az irodalom számára. Nyári tanfolyamunk kezdetben két héttel indult, ez idén ezt már egy hétre csökkentettük. A tanfolyamot rögtön a vakáció első hetére, első napjaira tervezzük. Pedagógusainknak tíz hónapos fáradságos munka után ekkor már joguk van a megérdemelt pihenésre. És mégis, a múlt nyáron, de az előző években is, nagy volt az érdeklődés. Magyar szakosaink már ez idén is zömmel jelentkeztek. Vannak, akik egy nyarat sem akarnak kihagyni. Hogy miért? Erről így vallanak: „A tanfolyam ad útmutatást jövő évi munkámhoz. Itt ismerkedem meg a korszerű tanítási módszerekkel, az irodalomtörténeti kutatások legújabb eredményével, a nyelvművelés elméleti és gyakorlati kérdéseivel, a szerkesztéstan, stílustan problémáival, mindazzal, amire pedagógiai munkám során szükségem van." Utolsó tanfolyamunkon dr. Bölcs István a filmesztétika, a filmnézők nevelésének problémáival foglalkozott. Nehéz lenne beszámolni mindenről, többéves tanfolyamunk munkájáról. A programot mindig a hallgatóság érdeklődése alapján állítjuk össze. Az előadásokhoz gyakran szemináriumok kapcsolódnak. Nem csoda tehát, ha tanfolyamunk iránt nagy az érdeklődés, és már most is javában folynak a jelentkezések. Nehézséget okozott minden évben a szállás és az ellátás biztosítása. Előfordult az is, hogy többek jelentkezését a létszám betelte miatt már el sem fogadhattuk. Ez évben ezért tanfolyamunkat jobban szeretnénk megszervezni. A Kerületi Pedagógiai Intézet a magyar nyelvi tanfolyammal párhuzamosan Nyitrán a matematikusok és a szlovák nyelvet tanító pedagógusok számára is szervez tanfolyamot. A meghívókat az iskolák idejében megkapják. A Pedagógiai Fakultáson sikerült biztosítani azt is, hogy minden érdeklődő (tekintet nélkül arra, hogy milyen iskolán vagy milyen szakot tanít) a saját költségén (amely naponta kb. 35 koronát tesz ki) jelentkezhet a nyitrai Pedagógiai Fakultáson. VALKÚ JÓZSEFNÉ SZABÓ BÉLA: A KOSŰTI PER Akik a munkásokba lövetnek, azok mindenre képesek, hogy megtartsák a hatalmukat, mégis belülről a hideg rázta... A gyilkosok így koronázták meg a kosúti sortüzet, nyíltan, gengszterek módján ..., mert hiszen egyetlenegy értelmes ember sem akad, aki valóban hinne Major bűnösségében. Vajon ott volt-e Major Brnóban az ítélet kihirdetésénél? — ötlött fel benne a gondolat. — Nem tudta... de hát végeredményben ez teljesen mellékes, jelenléte mit sem számított, az osztálybíróság úgy hozta meg az ítéletet, ahogy Szlávikéktól ukázba, parancsba kapta. Mégis, mire gondolhatott, amikor megtudta, hogy a bíróság aljasnak és becstelennek bélyegezte, éppen őt, aki soha kezet nem emelt senkire, aki valóban a nép tanítója volt és csak azért harcolt, mert leghőbb vágya volt, hogy minden ember a neki kijáró méltóságához: munkához és kenyérhez jusson. Nagyon szeretett volna mellette lenni és megnyugtatni... Megmondaná neki, mit számít az, minek tartják, hisz nem egy gyűlésen, nem egy parlamenti beszédében vágta a szemükbe, mit tart felőlük... Csoda-e, hogy megbosszulták magukat?... Ki tudja, lehet, hogy legközelebb rá kerül a sor..., hisz lesik a pillanatot, hogy rácsapjanak! Közel egy esztendőt kell hát ülnie... négy fal között egy cellában, de nincs kizárva, hogy még többet. Vannak még régebbi vétségei és a jelek azt mutatják, hogy mindent felsorakoztatnak ellene, csakhogy minél hosszabb ideig fogva tartsák. Legszívesebben so16. ha ki nem engednék, élve eltemetnék. Harag tombolt benne. Hozzá sem nyúlt az ebédhez, amit a titkárságra hoztak neki. Képtelen volt egy falatot is lenyelni, gyomra háborgott. Gyorsan elrakta iratait az asztalról, és kirohant az utcára, a friss levegőre, hogy egy kicsit rendbe szedje gondolatait. Ez a csütörtök ama utolsó szép őszi napok közé tartozott, amikor az ősz utolsó erőfeszítéssel végzi gyorsan a söprés és a nagyt- munkálatait. Az erőtlen napsut iltet szél járta át, nekiment a fáknalt, roknak, hogy az utolsó sárga és rozsdaszínű leveleket is letépje róluk. A kertben és a ligetben ilyenkor fáradt zörejek kísérik az erőtlen levelek hullását, de Pozsonyban akkor másként búcsúzott a várostól az ősz, fáradt zörejek helyett erőteljes kiáltásoktól visszhangzottak az utcák. A délutáni órákban nagy tüntetés zajlott le a kerületi fogház előtt. A Kapucinus utca előtt elterülő Vármegyeház téren hatalmas munkástömeg gyűlt össze, s kórusban követelte Major szabadon bocsátását. A tüntetés mindössze tíz percig tarthatott, de ennyi ls elég volt, hogy Major nevétől visszhangozzék az egész város. Ami ezután történt, az is szervesen hozzátartozott a tüntetéshez, a zajhoz,amely a Major pert újra felkavarta. Hatalmas teherautókon csendőrök, rendőrök érkeztek a helyszínre. De mire az autókról lekászolódtak, a tüntetőknek egyszerűen nyoma veszett, már csak csendes, ártatlan járókelőkkel találták magukat szemben. Igaz, hogy a Kapucinus utca és a tér feltűnően népes volt, de hát nem léphettek fel az emberek ellen sem fegyverrel, sem gumibottal azért, mert megbámulták őket. Igaz, hogy bámuló tekintetükön és egész arckifejezésükön gúnyos mosolyt lehetett észlelni, amely bizonyos fajta kárörömhöz és elégtételhez hasonlított, és amely mosoly nem volt előttük teljesen ismeretlen, de az ilyesmi ellen — bármily kínos is —, nem lehet fegyverrel harcolni. Nem lehet — állapította meg elégedetten Steiner Gábor, mert nemcsak " a csendőrök, rendőrök előtt volt ismerős a népnek, a járókelőknek ez a magatartása, hanem előtte is. Pályája során nemegyszer fedezte fel az öröm kifejezését a nép arcán, ha a gumibotosoknak egy akciója kudarcba fulladt. Megállapítása most csak megerősítést nyert. Járókelő volt ő is, a tüntetéshez ezúttal nem volt köze, nem ő szervezte, és nem tudott róla, hogy valami készült, de a tüntetők soraiban ott látta Rabait és társait, akik ilyen tüntetések megszervezésében már kiváló tanítványoknak bizonyultak és örömmel láthatta, hogy már önállóan is tudnak dolgozni. Ezen a gyászos őszi napon mindőszsze ez volt a vigasza. Nem kellett serkentenie, nem kellett beavatkoznia, a pozsonyi munkásság maga tudta, mi a kötelessége. Ez a kötelességtudat azonban a fogház urait zavarta. Erről néhány hét múlva, februárban szerzett tudomást. Éppen a villamos felé tarlóit, amikor valaki váratlanul a karjánál ragadta Részlet a szerző Hűség című regényének 2. kötetéből meg. Hátrapillantott és nagy meglepetésére Szecskárt látta maga előtt. Türelmetlenül rárivallt, hogy nincs ideje, de Szecskár nem hagyta magát lerázni, karját továbbra is fogva tartotta és zavartalanul mosolygott, majd lassan minden szót tagolva, azt mondta, hogy fontos közölnivalója van. — Maga velem semmi fontosat nem közölhet — szólt rá Steiner ingerülten — menjen az utamból. — Pedig mondhatok, a barátjáról van szó. Ekkor már Steiner nem sietett... és Szecskár közölte vele, hogy Major Istvánt a lipótvári börtönbe szállították. A hírt úgy közölte, mint aki szívből sajnálja a történteket. Utána mély kalapemeléssel, udvariasan elköszönt. Mire Steiner Gábor a meglepetéstől magához tért, már eltűnt... Pedig a pozsonyi munkások Major szabadlábra helyezéséért újra nagyarányú tüntetésre készültek ... Úgy látszik, megszimatolták, ezért találták oly fontosnak és sürgősnek a Lipótvárra való költöztetését Abban egy pillanatig sem kételkedett, hogy Szecskár igazat mondott. Szecskár ebben a tekintetben megbízható volt, mégis felhívta Clementis irodáját. Egy félóra múlva visszahívták, a hírt megerősítették. És mintha erre a hírre dac támadt •volna a munkások és parasztok szívében; az olvadás, a tavaszodás idején Major olyan népszerűségre tett szert, hogy a városokban és falvakban a fényképét árusították. Főleg az asszonyuk nagy aktivitást fejtettek ki Major arc képének terjesztésében. Két-három ko rónáért árusították, aszerint, hogy ki mennyit adhatott. Az összegyűjtött pénzzel a munkanélküli családokat se gélyeaték. (Folytatjuk) VI. 9.