Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-05 / 132. szám, péntek

A Palesztinai Nemzeti Tanács befejezte tanácskozását A perui földrengés mindeddig 1000 áld&zatot követelt. A bor­zalmas természeti katasztrófa következtében mintegy 5000 em­ber megsebesült. F elvételünkön egy romba dőlt iskola. (CSTK) Földrengés Peru fővárosában Lima — Peru fővárosát csü­törtökön reggel, közép-európai időszámítás szerint 5.11 órakor erős földrengés sújtotta. A ter­mészeti katasztrófával kapcso­latban mindeddig nem érkeztek részletesebb jelentések. A perui földrengés méreteire jellemző, hogy mindeddig nem sikerült pontosan megállapítani az áldozatok számát. Egyesek szerint csupán a vasárnapi földlökések több mint 40 ezer áldozatot követeltek. A különböző nemzetközi szervezetek egyre-másra ajánl­ják fel segélynyújtásukat Pe­runak. A Német Demokratikus Köztársaság például 100 ezer márka értékű gyógyszert, élei­néhány sorban miszert és egyéb anyagot aján­lott fel a katasztrófa sújtotta területeknek. Kairó — A Palesztinai Nem­zeti Tanács csütörtökön az Egyesült Arab Köztársaság fő­városában befejezte tanácskozá­sát, amelynek eredményeképpen Központi Bizottság alakult a palesztinai ellenállási mozga­lom harci tevékenységének ko­ordinálására. A Központi Bizott­ság továbbra is legfőbb célkitű­zésének tartja a nemzeti egység erősítését a palesztinai nép kö­zött. A Központi Bizottság, az elfo­gadott alapokmány szerint a felszabadító mozgalom legma­gasabb szervévé vált, mind ka­tonai, mind politikai szempont­ból. Ezen felül a katonai tevé­kenység irányítása céljából egységes parancsnokságot ala­kítanak. Mint közöltük a Központi Bi­zottság magába foglalja a Pa­lesztinai Felszabadítási Szerve­zet végrehajtó bizottságának tagjait, valamint a fegyveres csoportok képviselőit, és álta­Acél: az afrikai egység szilárdítása Mnffr.lenn —- A nippriai nnlcrár- Iriiliicrvmini^ztpr m£rriii«si 1970. ri. 5. ALEKSZEJ KOSZIGIN csütör­tökön a Kremlben fogadta a szovjet—finn gazdasági együtt­működési bizottság elnökét, és Ahti Karjalainent, a finn bank vezetőségének tagját. A baráti légkörben lefolytatott tárgyalá­sok a két ország gazdasági kap­csolataival voltak összefüggés­ben. FOCK JENŐ magyar minisz­terelnök, aki hivatalos látoga­táson Jugoszláviában tartózko­dik, szerdán folytatta megbe­széléseit Mitja Ribicsiccsel. A megbeszélések nyílt baráti lég­körben zajlottak le. SHARP kanadai külügymi­niszter szerdán este elutazott Bukarestből. A megbeszélései­ről kiadott közös közlemény hangsúlyozza, hogy a két fél továbbra is a kölcsönös kapcso­latok bővítésére törekszik. PÉTER JÁNOS magyar kül­ügyminiszter szerdán megbeszé­léseket folytatott norvég kollé­gájával az európai biztonságot érintő kérdésekről. Mint isme­retes, Péter János hivatalos lá­togatáson tartózkodik Norvégiá­ban. VARSÓBAN jugoszláv—len­gyel megbeszélések folytak a két országot érintő kapcsola­tokról. A megbeszélések befe­jeztével a jugoszláv küldöttség tagjai megtekintették a lengyel főváros nevezetességeit is. A SZOVJET szakszervezetek küldöttsége, amely a Német Szövetségi Köztársaságban tar­tózkodott, visszatért Moszkvá­ba. A szovjet küldöttség elláto­gatott Düsseldorfba, Bonnba, Stuttgartba és Hamburgba, ahol megbeszéléseket folytatott a tartományi szakszervezeti veze­tőkkel. AZ EURÓPAI biztonsági érte­kezlet összehívásával kapcso­latosan foglalnak el közös ál­láspontot a Nyugat-Európa! Unió tagállamai. A tagországok ezt a határozatot szerdai pá­rizsi ülésükön fogadták el. OLAF PALME svéd miniszter­elnök csütörtökön éjjel az Egyesült Államokba érkezett. Hírügynökségi jelentések sze­rint William Rogers amerikai külügyminiszterrel és U Thant ENSZ-főtitkárral folytat majd tárgyalásokat. HAILfi SZELASSZIÉ etiópiai császár Gsütörtökön rövid láto­gatásra Párizsba érkezett. Moszkva — A nigériai polgár­háború befejezését követően az országban széleskörű vita ala­kult ki arra vonatkozóan, hogy felül kell vizsgálni a kormány külpolitikáját, figyelembe véve a legutóbbi tapasztalatokat — hangsúlyozza a moszkvai Prav­da tudósítója M. Zenovics. Ugyanakkor az országban első­rendű fontosságúnak tartják az afrikai egység további szilárdí­tását, amely feltétlenül szüksé­ges a neokolonlalizmus elleni harc szempontjából, bármennyi­re is burkolt formában jelent­kezik az. A Poeple című heti­lap szerint az afrikai egység megszilárdítása mindenekelőtt azért fontos, hogy a kontinens felszabaduljon és végre meg­kezdődhessen a társadalmi-gaz­dasági rendszer kiépítése, amely a tömegek nagy támoga­tására számíthat, hiszen az élet­színvonal jelentős emeléséről van szó. Zenovics ugyanakkor figyel­meztet arra is, hogy bizonyos imperialista körök megkísérlik kihasználni az ország gazdasá­gi elmaradottságát s erre tá­maszkodva igyekeznek befolyá­solni társadalmi-politikai viszo­nyuk alakulását. Ezzel hozza összefüggésbe Rogers amerikai Kommentárunk A Bandaranaike asszony ve­zetése alatt álló Ceyloni Sza­badságpárt és baloldali szövet, ségesei nagy fölénnyel győz­tek a múlt héten megtartott parlamenti választásokon, tehát ők alakíthatták meg az új kor­mányt. A második világháború utáni években nem először for­dul elő, hogy a ceyloni balol­dal győzelmet arat. A mostani eredmények azonban túlszár­nyalják az előzőket: a Ceylo­ni Szabadságpárt 90, a szocia­lista párt 19, a kommunista párt pedig 6 mandátumot szer­zett és a kormánykoalíció 115 képviselőjével jelentős többsé­get alkot a 151 tagú parla­mentben. A választási hadjáratban döntő szerepe volt az ország gazdasági helyzetének, a mun­kanélküliség, a létfenntartási költségek emelkedésének. Se­nanayake nyugati beállítottságú, az Egyesült Nemzeti Párton alapuló kormánya, amely kizá­rólag a nagyburzsoázia és az ültetvényesek érdekeit tartotta szem előtt, nem volt képes or­vosolni az egyre súlyosbodó gazdasági bajokat. Bandaranaike asszony pártja és a többi ellen­zékbe szorult baloldali párt már a választásokat megelőző idő­szakban számos hívet szerzett, megerősítette sorait ezekben az években, jelentős eredménye­ket ért el a szakszervezeti egy­ség megvalósításában is. A mintegy 65 ezer négyzetki­lométernyi nagyságú és közel 12 millió lakosú szigetország évszázados gyarmati sors után 1948 ban úgy vált függetlenné, hogy a Brit Nemzetközösség tagja maradt. Már a harmincas években nagyarányú antiimpe­külügyminiszter márciusi nigé­riai látogatását, s ezt bizonyít­ják az angol üzletemberek egy­re sűrűbbé váló nigériai utazá­sai is. A moszkvai Pravda tudó­sítója rámutat, hogy Gowon tá­bornok politikája a sokoldalú kapcsolatok fejlesztésére irá­nyul. Iában az ellenállási szervezetek jelöltjeit. Ezenkívül három füg­getlen tagja is lesz. A Központi Bizottság elnöke mindenkor a Palesztinai Felszabadítási Szer­vezet végrehajtó bizottságának elnöke lesz. Bejrút — A libanoni kormány tanácsot létesített a dél-libano­ni problémák megoldása céljá­ból, amelynek többek között feladata lesz a dél-libanoni me­nekültek problémáinak megol­dása is, akik mint ismeretes, az izraeli támadásoktól való fé­lelmükben hagyják el ezt az or­szágrészt. A tanács elnökévé Maurice Gemayel tervezésügyi minisztert nevezték ki. A mi­niszter ezzel összefüggésben ki­jelentette, hogy Dél-Libanon problémáit a palesztinai ellen­állási csoportokkal közösen kell megoldani, amelyek mint mondotta, lényegében kiváltják az izraeli akciókat. Washington — Szerdán este New Yorkba érkezett dr. Ahmad Laraki, aki Hasszán marokkói király személyes üzenetét adja át Nixon elnöknek. Hírügynök­ségi jelentések szerint a Fehér Ház ura tegnap fogadta a ma­rokkói miniszterelnököt. BELGRÁDBAN szerdán meg­kezdődött a szovjet—jugoszláv kormányközi gazdasági vegyes bizottság tanácskozása. A bi­zottság a kereskedelmi felada­tok és kötelezettségek teljesí­tése körüli problémákat vitatja meg. Feszültség az ír Köztársaságban London — A politikai helyzet az Ír Köztársaságban, amelyet a közelmúltban lezajlott esemé­nyek váltottak ki, egyre élese­dik a londoni politikai megfi­gyelők szerint. A parlamenti frakció szerdai ülésén nem si­került megegyeznie a párt két szárnyának és Jack Lynch nem járt sikerrel, amikor a képvise­lőket arra szólította fel, hogy szavazzanak neki bizalmat. A parlamenti frakció ülése tegnap a késő esti órákban folytató­dott. Megfigyelők előfeltétele­zik, hogy nem kerül sor egyez­ségre és az egyedüli kiút az általános választások kiírása lesz. A Fianna Fail uralkodó párt ellenzéke ugyanis nagyon erős, sőt erősebb mint az várható volt és aktivitása tovább fokozó­dott, mikor a miniszterelnök két képviselőt bíróság elé állít­tatott. Mindkét képviselő mi­niszteri tisztséget töltött be, s mint ismeretes, fegyvercsempé­szés vádja érte őket. Az Ir Köztársaságban a poli­tikai válságot egyrészt a belső viszonyok, másrészt az észak­írországi politikai helyzet vál­totta ki. Lynch miniszterelnök pártja erős befolyás alatt áll, s ezt töb­bek között annak is köszönheti, hogy mit sem tett a katolikus kisebbség érdekeiért Észak­Írországban. A párt kifogásolja, hogy az észak-írországi nyugta­lanságok idején egyetlen hatá­rozott lépést sem tett. rialista mozgalom bontakozott ki az országban. Az első füg­getlenségi, szocialista program­mal fellépő párt a Ceyloni Szo­ciális Egyenlőség Pártja volt, amelynek leghaladóbb szárnyá­ból alakult meg később az Egyesült Szocialista Párt, majd A haladó erők győzelme Ceylonban a Ceyloni Kommunista Párt. Ugyancsak antiímperialista platformmal jött létre a világ­háború idején a Ceyloni Sza­badságpárt. Ezt a pártot Ban­daranaike asszony vezette a választási harcban, s 1960 jú­liusában a világ első női mi­niszterelnöke lett. Miniszterel­nöksége idején államosították a külföldi cégek egy részét, a co­lombói kikötőket, és számos nagyvállalatot. Ezekben az években éppen a független gazdaság kiépítése érdekében, jó kapcsolatok alakultak ki a szocialista országokkal. A szigetország iparilag ke­véssé fejlett, erősen magán vi­seli a monokultúrás mezőgaz­daság jellemző vonásait. Fő terményei a tea, a gumi, a kó­kusz és a fahéj. E termékek ki­vitele biztosítja a nemzeti jöve­delem jelentős részét. A nép fő tápláléka a rizs, de ebből az ország saját nagy termelése ellenére behozatalra szorul. A rizstermelés kérdése politikai szempontból is döntő fontossá­gú, a most vereséget szenve­dett Senanayake-kormánnyal szemben is a rizsadagok le­szállítása miatt tört ki elégedet­lenség. Bandaranaike asszony balol­dali koalíciója választási győ­zelmét nem utolsósorban an­nak köszönheti, hogy világos akcióprogrammal lépett fel a választási hadjáratban. E prog­ram fő pontjai: az államosítás folytatása, főként az angol és amerikai kőolaj monopóliumok befolyásának csökkentése, a munkanélküliség felszámolása, gyors iparosítással még szoro­sabb együttműködés a Szovjet­unióval és más szocialista or­szágokkal, s közigazgatási re­form. E napokban már hivatalába lépett az új ceyloni kormány, amelynek az ország történel­mében első ízben kommunista minisztere is van. Az új kor­mányfő Pieter Keunemant, a Ceyloni Kommunista Párt egyik alapítója bízta meg a lakásfej­lesztési minisztérium vezetésé­vel. Ami az új kormány prog­ramját illeti, mint Bandara­naike miniszterelnök már ko­rábban is jelezte, . radikális változásokat tűz ki bel és kül­politikai téren egyaránt. Bel­politikai téren sor kerül a ban­kok és a nagykereskedelem államosítására, a bel- és kül­földi tőke hatékony ellenőrzé­sére s a munkások jogainak alkotmányos rögzítésére. Kül­politikai téren az ország visz­szatér az el nem kötelezettség elvéhez, és támogat minden, a békét és a leszerelést előmozdí tó lépést, valamint a nemzeti felszabadító, imperialistaelle­nes mozgalmat. PROTÍCS JOLÁN Bangkok kötélnek állt Mint kiderült mégsem bizo­nyultak alaptalanoknak azok a feltételezések, hogy az Egye­sült Államok „leghűségesebb" indokínai szövetségesét, Thai­földet is bevonja a kambodzsai fegyveres beavatkozásba. Bang­kok természetesen kötélnek állt, s ez egyértelmű azzal, hogy a háború kiterjedt Indo­kína egész területére. Praphasz Csaruszathien thai­földi miniszterelnök, mint is­meretes, a múlt hét végén kezd­te meg hivatalos tárgyalásait a Phnom Penh-i kormánnyal. E megbeszélések eredményét ösz­szegező nyilatkozatok az idő tájt még csupán homályos for­mulációkba burkolták mindazt, amiről napjaink eseményei meggyőznek bennünket. A thai­földi miniszterelnök ugyanis mindössze a két ország között kilenc esztendeje megszakadt diplomáciai kapcsolatok felújí­tásáról beszélt, valamint arról, hogy kormánya szigorú intéz­kedéseket tesz a két ország ha­tárának biztosítására az esetle­ges beszivárgásokkal szemben. Katonai segélynyújtásról te­hát szó sem volt, Praphasz Csaruszathien csupán pénzügyi és egyéb, hangsúlyozottan nem katonai segítséget ajánlott fel. Viszont ennek ellenére sem lep meg bennünket az a legújabb bejeléntés, hogy Thaiföld a hivatalos megállapodáson túl­menően, ötvenezer jól kiképzett és természetesen amerikai fegy­verekkel felszerelt katonát bo­csát a Lon Nol-i rezsim rendel­kezésére. A politikai szemfényvesztés­nek ez a kimondottan dilettáns módszere felettébb felháborító. Ugyanis Nixon elnök „vietna­mizációja" — engedtessék meg, hogy mi is alkothassunk újabb fogalmakat — indokínaizáció­hoz vezetett. Bár újabb csapat­kivonásokat helyezett kilátás­ba, sőt precíz harmonogrammal akarta kiszúrni a közvélemény szemét, a délkelet-ázsiai hábo­rú eszkalációja olyan mérete­ket öltött, amelynek következ­ményei ma még szinte belátha­tatlanok. Tény, hogy a Penta­gonnak szinte totális polgárhá­borút sikerült „előállítania." S ha ez így van, az amerikai hadvezetés logikája szerint az Egyesült Államok katonai jelen­léte Indokínában feltétlenül szükséges, sőt „humánus" cé­lokat szolgál, hiszen újfent „emberi életek megmentéséért, a béke helyreállításáért kell áldozatokat hozni." A kambodzsai, vietnami és laoszi harcterekről érkező ha­dijelentések a szabadságharco­sok váltakozó sikereiről szá­molnak be. Köztudomású, hogy túlerővel, a korszerű haditech­nika összes vívmányával áll­nak szemben. Ennek ellenére súlyos veszteségeket okoznak a jogtipró bábrezsimek zsoldosai­nak, s azok elsőszámú szövet­ségesének, az Egyesült Álla­moknak. A katonai fölény, a szuperszonikus bombázók tehát nerti bizonyulnak elegendőnek a népi felszabadító mozgalom eltiprásához, mert a felszabadí­tó erők egyre tömörebbre zár­ják soraikat s egységesen ve­szik fel a küzdelmet a betola­kodókkal szemben. Összegezésképpen tán el­mondhatjuk: Thaiföld konkrét belépése a kambodzsai inter­vencióba tovább bonyolítja és súlyosbítja a délkelet-ázsiai konfliktust. Persze naivitás len­ne az Egyesült Államoknak tel­jesen elkötelezett és tegyük hozzá eladósodott rezsim részé­ről más magatartást várni. Tény viszont, hogy e legújabb fejlemények fényében nem le­het többé ügyeskedő diplomá­ciai manőverezéssel port hinte­ni a világ haladó közvélemé­nyének a szemébe. BALOGH P. IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents