Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-27 / 151. szám, szombat

Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB első titkárának beszéde (Folytatás a 2. oldalról.) marxizmus—leninizmus alap­problémáinak, elsősorban a pro­letár internacionalizmus elvei­nek, a munkásosztálynak, és a CSKP-nak a szocialista állam építésében, a népgazdaság és a társadalom fejlesztésében be­töltött szerepe és megmagyará­zása; — az ideológiai terület káde­reinek nevelése; — az agitációs munkának, mint a pártnak a lakosság kö­rében kifejtett politikai munká­ja, alapvető módszere, felújítása feltételeinek a kialakítása; — az ideológiai munka terve­zésének összehangolása a gaz­dasági feladatokkal és a társa­dalom szociális struktúrájával. A nevelőmunkának abból a tényből kell kiindulnia, hogy Csehszlovákia az elmúlt évek­ben a kommunistaellenes erők érdeklődésének a központjába került, melyek ellenforradalmat akartak kirobbantani orszá­gunkban. Megkísérelték a szo­cialista tábor országai egységé­nek megbontását, és Csehszlo­vákiának a Szovjetuniótól való elszakítását. Ideológiánk első­rendű feladata továbbra is a na­cionalizmus minden formájának a kiküszöbölése, a szocialista rendszerhez és a nemzetközi munkásmozgalomhoz való tarto­zásunk feletti büszkeség tuda­tának a megszilárdítása. Az előttünk álló ideológiai feladatok nem egyszerűek. Az ideológiai munka hatékonysá­ga azonnali növelésére kifejtett törekvés ellenére azzal kell szá­molnunk, hogy a társadalmi tu­dat konszolidálása bonyolult, hosszú feladat lesz, melynek si­kere nem csupán a párt ideoló­giai munkájától, hanem egyút­tal káder-, gazdasági és szociá­lis politikájának az ideológiai eszközökkel való jó összehan­golásától is függ. Nemcsak az ideológiai tevékenység vezető láncszemei irányításának szín­vonalától és aktivitásától függ, hanem egyúttal attól is, milyen gyorsan sikerül felújítanunk az ideológiai tevékenységet az alapszervezetekben, melyek közvetlenül hatnak nemcsak tagjaikra, hanem egész környe­zetükre is. A párt társadalmi vezető szerepének felújítása 1970 VI. 27. Elvtársak! A májusi plénum irányelvei­ből eredő további fontos felada­tunk a párt társadalmi vezető szerepének a felújítása volt, elsősorban a társadalmi szerve­zetekben, a Nemzeti Front szer­vezeteiben, az állami szervek­ben, valamint gazdasági és kul­turális téren is. A Nemzeti Front rendszeré­ben, szervezeteiben, így a poli­tikai pártokban is az 1968— 1969-es év súlyos ideológiai és szervezeti örökséget hagyott. A Központi Bizottság egy évvel ezelőtt az irányelvekben egyér­telműen megállapította: „politi­kai téren életünk alapvető po­litikai formája marad a Nem­zeti Front, melynek alapja a munkások, a parasztok és az értelmiség szövetsége. A Nem­zeti Frontot úgy értelmezzük, mint a kommunisták, más pár­tok tagjainak és a pártonkívü­lieknek szövetségét". Ma is ezt a nézetet valljuk. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontja Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével fontos szere­pet játszik a szocializmushoz hű állampolgárok megnyerésében és egyesítésében, lehetővé teszi számukra a részvételt az állam­politika alakításában, megva­lósításában, és azt, hogy hozzá­járuljanak a néptömegek és a szocialista állam szervei szövet­ségének megszilárdításához. A Nemzeti Front szerveiben és szervezeteiben dolgozó kommu­nisták kötelessége, hogy bizto­sítsák a differenciálódási és a tisztulási folyamat sikeres befe­jezését valamennyi szervben és minden szinten. ^ Rendkívül nagy gondot kell fordítanunk a Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalomra. A jobb­oldal nagyon jól ismerte a szak­szervezetek jelentőségét. Nem véletlen, hogy 1968-ban és 1969 elején sok kulcsfontosságú po­zíciót szerzett meg ebben a tö­megszervezetben s ezeket saját céljaira használta fel. Politikai­lag, ideológiailag és szerveze­tileg sikerült felbomlasztania a szakszervezeti mozgalmat. Egyes szakszervezeti szervek és szervezetek a pártellenes és el­lenforradalmár erők szószékévé váltak. A demokráciának és a dolgozók önigazgatásának leple alatt, gyalázatos szociális de­magógia és licitáció segítségé­vel megerősítették a népgazda­ságban a bomlási tendenciákat, fokozták a felelőtlenséget és a fegyelmezetlenséget. A szak­szervezetekben felgyülemlett problémák ellenére tény marad, hogy a .szocialistaellenes erők­nek nem sikerült a munkásosz­tályt mint egészet a szocializ­mus és Csehszlovákia Kommu­nista Pártja politikája ellen irányuló pozíciókra sodornia. A szakszervezeti mozgalom a pártszervek és a kommunisták segítségével fokozatosan kikü­szöböli az elmúlt időszak ál­datlan következményeit. Lépés­ről lépésre fel kell újítanunk az üzemekben, a járásokban, a köztársaságokban és az orszá­gos központi szervekben a szakszervezetek egységét, meg kell szilárdítanunk a szakszer­vezetek integrációjának irány­zatát, hogy kiküszöbölhessük a jobboldali opportunisták által előidézett szétforgácsoltságu­kat. Csak így újíthatjuk fel a szakszervezeti mozgalom erejét és tekintélyét. Bebizonyosodott, hogy a szak­szervezetekben a „nép szószó­lói" kezdeményezték a szocia­listaellenes politikát, azok, akik a pártvezetőség jobboldali kö­reinek támogatására támasz­kodtak. A Forradalmi Szakszerevezeti Mozgalom szerveiben folytató­dik a tisztogatási eljárás és azt az üzemi szakszervezeti szer­vezetekben is be kell fejezni. Ez ma a párt és a szakszerve­zeti szervek egyik legjelentő­sebb feladata. A szakszervezetek fokozato­san, egyre aktívabban kapcso­lódnak be a mai gazdasági problémák megoldásába, a mun­kakezdeményezés és a munka­aktivitás fejlesztésére töreked­nek. Üzemeinkben és műhelyeink­ben fokozódik a munkaaktivi­tás, bizonyos fokig megjavult a fegyelem és a munkaerkölcs, ami a' gazdasági eredmények­ben is visszatükröződik. Ez azt bizonyítja, hogy dolgozóink fokozott mértékben megértik és támogatják a párt politiká­ját. A szakszervezeteknek teljesí­teniük kell küldetésüket és meg kell teremteniük a felté­teleket ahhoz, hogy a dolgozók közvetlenül részt vegyenek a termelés problémáinak a meg­oldásában, a munkatermelé­kenység fokozásában, az új mű­szaki vívmányok kihasználásá­ban és a termelés jó minősége biztosításában. Amíg a munka­helyeken rendetlenség lesz és az embereket az fogja idegesí­teni, hogy nincs elegendő nyersanyaguk, energiájuk, hogy rendkívüli műszakokban jövesz­tik a szenet, de azt senki sem szállítja el, addig tevékenysé­günk nem lesz hatékony. Tár­sadalmunknak elsősorban olyan emberekre van szüksége, akiket a határozottság, a becsületes­ség, az áldozatkészség, a fe­gyelem és az a képesség jelle­mez, hogy felismerik a szocia­lizmus céljait, a szocialista tár­sadalmi érdekeket, s aktívan részt vesznek ezek valóra vál­tásában. Elsősorban a szakszer­vezeteknek kell ehhez jelentő­sen hozzájárulniuk. Minden egyes kijelentés az ún. gazda­sági demokráciáról, mely nincs alátámasztva a termelés fej­lesztésének konkrét irányzatá­val, csak frázis marad, mely támogatja a csoportérdekeket és demoralizálja a dolgozókat. Ezért fokozni kell a szakszer­vezetek felelősségét a termelési feladatok teljesítése biztosításá­ban, s a dolgozók széles töme­gei politikai nevelésében, és teljes mértékben fel kell újíta­ni a szakszervezetek szocializ­mus építésében betöltött szere­pének lenini értelmezését. A volt pártvezetőség jobbol­dali részének egyik legnagyobb bűne az volt, hogy az ifjúságot a revizionista és a szocialista­ellenes hatásoknak tette ki. Ra­vaszul manipuláltak a fiatalok érdekeivel és érzelmeivel. Az ifjúság jelentős részét félreve­zették, és sok esetben saját ob­jektív érdekeik számára hasz­nálták ki. Ezzel kapcsolatban különösen szigorúan kell meg­ítélni a tömegtájékoztatási esz­közök, a kulturális-művészeti front és a pedagógusok egy ré­szének felelősségét. Gyakran teszik fel a kérdést, hol kereshetjük az ifjúság poli­tikai félrevezetettségének okait. Olyan hangok hallatszanak, hogy vajon pártunk pozitív progra­mot tűzött-e ki a fiatalok szá­mára. Kinek lehet vonzóbb programja az ifjúság számára, mint a kommunistáknak, me­lyik program lehet vonzóbb a szocialista és a kommunista társadalom építésének prog­ramjátóll Természetesen kérdé­ses, hogyan tudják a múltban az ifjú nemzedékekkel megis­mertetni a szocialista társada­lom céljait, hogyan tudtuk őket fellelkesíteni e célok teljesíté­sére, és hogyan tudtuk őket eb­ben érdekeltté tenni. A fiata­lokkal részletesen meg kell is­mertetnünk programunkat, programunkat egybe kell han­golnunk a fiatalok elképzelései­vel és terveivel, s az ifjúság­legszélesebb rétegeit be kell vonnunk programunk valóra váltásába. Ebben közösen és egységesen részt kell vennie valamennyi intézménynek, amely hatással van a fiatalok­ra, a családtól kezdve egészen az iskoláig, a munkahelyekig, az ifjúsági szervezetekig, a kul­turális és művészeti intézmé­nyekig, a tömegtájékoztatási eszközökig, a hadseregig és a legfelsőbb párt- és állami szer­vekig. Az ifjúságot nem nevel­hetjük hízelkedéssel és hajbó­kolással. Arra kell vezetnünk az ifjúságot, hogy felelősséget érezzen a társadalmi fejlődé­sért. Elvárjuk az ifjúságtól, hogy bíráló állásfoglalása és gyakori romantikus elképzelése mellett képességeit, energiáját és az élet negatívumaival szemben tanúsított elégedetlenségét he­lyes célokra használja fel. Ez annyit jelent, hogy kriti­kája élét a naplopás ellen for­dítja, segítséget nyújt az üze­mekben az egységes földmű­vesszövetkezetekben és más munkahelyeken a munkaközös­ségek kialakításában, s meg­érti, hogy a kommunista párt múltban és ma vívott ádáz har­cának egyedüli célja, hogy az emberek becsületesen, igazsá­gosan és jól élhessenek. A KB elnöksége sokszor fog­lalkozott az ifjúsági szervezet problémáival és konkrét intéz­kedéseket fogadott el, az ifjú­ság szükségleteinek megfelelő, egységes ifjúsági szervezet épí­tésére. Múlhatatlanul fontos, hogy a párt-, az állami és a társadalmi szervezetekben megítéljék, milyen segítséget nyújtanak a fiataloknak. A párt politikája érdekeivel összhang­ban áll, hogy a különböző sza­kaszokon dolgozó kommunisták figyelmet szenteljenek a fiatal nemzedék kérdéseinek és létre­hozzák a Szocialista Ifjúsági Szövetség tartalmas tevékenysé­gének feltételeit. Gondoskodá­sunk az ifjúságról egyben gon­doskodást jelent pártunk és egész társadalmunk jövőjéről is. A szakszervezetek és az ifjú­sági szervezet, mint a legna­gyobb tömegszervezetek, azért is figyelmünk előtterében áll­nak, mivel Itt a legnagyobb ká­rokat okozta a jobboldali op­portunisták bomlasztó hatása^ Természetesen ugyanilyen fi­gyelmet fordítunk a Nemzeti Front többi szervezetére, meg­tisztulásuk és pozitív munkájuk folyamatára ls. A szocialista állam szerepének megszilárdítása Elvtársak! Az említett feladatokkal ösz­szefügg egy további — a szo­cialista állam szerepének meg­szilárdítása minden állami lánc­szemben, mivel az állam a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmi szerve. Ez elsősor­ban megkívánta a pártirányítás politikai és osztályjellegének megújítását és a munkásosztály hatalmának bevetését azzal szemben, ami veszélyeztette és veszélyezteti a szocialista rend­szert. Ezt a rendszert ugyanis minden fogyatékosság ellenére helyesen demokratikusabbnak és humánusabbnak tekintjük, mint bármilyen más burzsoá demokráciát. A szocialista demokrácia elő­nyeinek fejlesztése elsősorban megkívánta a szocialista állam marxi—lenini értelmezésű sze­repének megújítását, az állam­apparátus megtisztítását a jobboldali opportunizmustól és a szocialistaellenes erőktől. A párt egyesztendős igyekezete létrehozta és létrehozza az ál­lami szervek akcióképessége fo­kozásának alapvető feltételeit. Az állam osztályellenfeleivel szembeni elvszerü politikai és eszmei magatartását, valamint az államhatalom viszonylatában a CSKP KB erélyes törekvése irányvonala érvényesítésére, ki­fejezően megnyilvánult már három hónap múltán, amikor 1969 augusztusában konfliktus­ba sodródtunk az ellenforradal­mi elemekkel. A hatalmi szervek következe­tes magatartása tudtára adta az ellenségnek, hogy a szocia­lista államhatalom súlyos csa­pást mér azokra, akik megkí­sérlik az alapjai elleni táma­dást. A CSKP KB elnöksége figyel­met szentelt főleg a választott államhatalmi szervek megtisz­tításának és káderekkel való megerősítésének. Ezeket a szer­veket is feltöltötték becsületes kommunistákkal és pártonkívü­liekkel. A képviseleti szervek, főleg a községekben a nemzeti bizott­ságok közvetítésével, a kommu­nista párt naponta széles körű kapcsolatban áll a dolgozókkal, a lakosság minden rétegével. E tekintetben semmi sem pótol­hatja a nemzeti bizottságokat. Ezért helyezünk olyan nagy hangsúlyt a nemzeti bizottsá­gok képviselőinek munkájára és megkívánjuk tőlük, hogy követ­kezetesen védelmezzék és te­kintetbe véve a választópolgá­rok jogos követelményeit, kez­deményezően érvényesítsék a párt politikáját. Az emberek elégedettek és aktívan részt vesznek politikánk valóra vál­tásában, ha tekintetbe vesszük mindennapi szükségleteiket. A demokratikus részvétel —, s a döntési jogban való részesedést azonban pozitív és alkotó me­derbe terelve, összhangba kell hoznunk a szocialista társada­lom érdekeivel. Az emberek elégedettsége attól is függ, hogy mennyire tudatosítják le­hetőségeink határait. Helyzetü­ket csak munkájuk alapján ja­víthatják. Az embereknek ma­guknak, a helyszínen kell tö­rekedniük jogrendünk érvény­re juttatására, a szocialista együttélés szabályainak tiszte­letben tartására. Ebből a törek­vésből jelentős részt vállalnak az államhatalom képviseleti szervei. Fontos soron levő fel­adatunk emelni ennek a mun­kának a színvonalát, harcolni a lélektelen formalizmus és gyak­ran a bürokratikus közöny ellen, amely lehetővé teszi a tudatos aknamunka elkendőzését is. Érthető, hogy a CSKP KB el­nöksége az elmúlt időszakban nagy figyelemmel foglalkozott az állam hatalmi szerveivel, a hadsereggel, a biztonsági szer­vekkel, az igazságüggyel és az ügyészséggel is. Ezen a szaka­szon is nagy munkát végez­tünk el. Fokozatosan megszi­lárdul a párt vezető szerepe és helyes irányban bontakozódik kí a politikai konszolidáció fo­lyamata. A pozitívumok ellené­re sok mindennel még nem va­gyunk elégedettek. Többek kö­zött ide tartozik a bűnözés el­leni harc jelenlegi helyzete, a dolgozók részvétele a rend és a törvényesség betartása ellen­őrzésében és a visszaeső bűnö­sök feletti felügyelet. Az ál­lam- és a közbiztonsági szervek munkájában nagyobb fokú in­tenzitást és hatásfokot kell megkövetelnünk a bűnözők, s az olyan szocialistaellenes, va­lamint jobboldali- opportunista erők elleni harcban, amelyek szövetségre lépnek a szocializ­mus kimondott ellenségeivel és kifejezetten államellenes tevé­kenységet fejtenek ki. Az igazságügyi szervek mun­kásságában azonban továbbra is megnyilvánul a különböző bűncselekményekkel szembeni liberalizmus és engedékenység. Nem lehetünk elégedettek a társadalomellenes cselekmé­nyek nem következetes üldözé­sével. Ez megbénítja a törvé­nyek és a más jogi előírások következetes betartását, nem nyújt megfelelő védelmet a legfontosabb belső és külső ál­lami érdekeknek. Főleg ki nem elégítően folyik a harc a szocia­lista tulajdon védelméért. A társadalomellenes cselek­mények igazságos, törvényes, de szigorú üldözésének köve­telménye nyomán az osztályel­lenség táborában zenebona tá­madt a politikai perekről. A nyugati propagandának ez a zenebonája nem téveszt meg és nem félemlít meg bennün­ket. A múlthoz hasonlóan ma is hangsúlyozzuk, hogy nem követjük az ún. politikai perek mesterséges konstruálásának útját, de ugyanakkor minden esetben következetesen védeni fogjuk népünk szocialista forra­dalmi vívmányait és erre fel­használunk minden törvényes eszközt. Ebben az országban, teljes összhangban érvényes törvényeinkkel, már nem lesz „szabadság" a szocialistaelle­nes propaganda és az ellen­forradalmi erők szervezkedése számára. A szocialista állam elsőren­dű kötelessége, amint azt Lenin hangsúlyozta, a szocialista vív­mányok védelme a belső és a külső ellenséggel szemben. Hangsúlyozta, hogy aki köny­nyelmű az olyan ország védel­me ügyében, amelyben már győzött a proletariátus, az megbontja a kapcsolatot a nemzetközi szocializmussal. Ez a gondolat tartalmazza múl­tunk bírálatát és egyben örök­ség jövőnk számára. Szemtől szembe a jelenkori imperializ­mus fokozódó agresszivitásával és katonai-politikai provokációi­val, pártunk és társadalmunk elsőrendű feladatának tekint­jük hazánk védelmi képességé­nek és a Varsói Szerződés fegy­veres erői együttműködésének megszilárdítását. Nem szükséges hangsúlyoz­nunk, hogy a hadseregnek ki­domborodó sajátos vonásai van­nak, ezért nagyobb figyelmet kell neki szentelnünk. Gondos­kodnunk kell minden szinten a parancsnoki kar káderekkel való feltöltéséről és politikai megszilárdításáról, pártos ala­pokon a parancsnoki oszthatat­lan jogkör megerősítéséről és a hadseregben a hatásos politi­kai-eszmei nevelés osztály­szemlélethez igazodó rendszere kiépítéséről. A csehszlovák néphadsereg harckészségének fokozása a hadsereg minden tagjától meg­kívánja a kiképzés és a kato­nai nevelés egységes alapelvei­nek és módszereinek elsajátí­tását, amelyek megalapozzák a Varsói Szerződés hadseregeinek felkészülését, hogy következe­tesen tanuljanak a dicső szov­jet hadseregtől és elsajátítsák a harckészség sokoldalú foko­zásának módját. Az egész párt segítse a had­sereget és a biztonsági szerve­ket káderszükségleteik ellátá­sában és a gyakorlati szükség­letek kielégítésében. A fegyve­res alakulatok parancsnoki ka­rának megerősítése elősegíti — főleg a hadseregben — fiatal nemzedékünk következetesen osztályszemléletű nevelését is. Szocialista államhatalmunk általános megszilárdítása meg­követeli az éles fellépést az ál­lamigazgatásban megnyilvánuló könnyelműség, léhaság és bü­rokratizmus ellen. Az egyértel­mű politikai elkötelezettség jusson kifejezésre minden dol­gozója igényes ós fokozott szakmai képzésében, a személyi felelősségtudatban és a keztte­ményezésben. (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents