Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-25 / 149. szám, csütörtök

Szigorúan és igazságosan A kommunista sajtó ünnepe elé A tagkönyvcsere tapasztalatai a komáromi járásban Ha a konszolidálódás terén napról napra jobb eredményeket elérő komáromi járás mai helyzetképét akarjuk megrajzolni, elengedhetetlenül szükséges visszapillantanunk az 1968-as évre, amikor a jobboldali opportunista elemek által szított és táplált nacionalizmus, a korábbi évek folyamán bevált munkamódszerek bűnös megszüntetése, a párt vezető szere-pének a mellőzésére irányuló törekvések, olyan veszélyes területekre sodorták a járás lakosainak életritmusát, hogy egy évvel később — a hamis illúziók szétfoszlása ntán — ugyancsak volt, és ma is van mit tenniük a becsületes emberek ezreinek, hogy a kalandorok és karrieristák kártevő cselekedeteiből származó politikai és gazdasági károkat helyrehozzák, más szóval konszolidálják a járás életét. Az antiszocialista erők ismerve a járás sajátos helyzetét, a nacionalizmussal kezdték. Megyercsen, a falu előtt mésszel kiírták az országútra: Magyaroknak tilos belépniük a faluba, a komáromi hajógyár felé vezető betonútra pedig a szlovák nemzetet gyalázó feliratokat festettek. Szlovák és magyar nemzetiségű emberek éveken át békésen dolgoztak egymás mellett és néhány kollektíva esetében előfordult, hogy egyik napról a másikra esküdt ellenségei lettek egymásnak. Mindez persze a munkateljesítmény rovására ment. Aztán jött a „politizálás" korszaka. A járás legnagyobb ipari létesítményében, a hajógyárban időrabló „mítingeket" szerveztek, foglalkoztak az égvilágon mindennel, de — tisztelet a kivételnek — a munkával törődtek legkevesebbet. Augusztus után lábra kapott a szovjetellenes hisztéria. A járásban kisformátumú újságot adtak ki, a hajógyárban Lodiarik címen sokszorosított szennylap jelent meg és a szeptember közepe táján újra nyomdai megmunkálással kiadásra került üzemi lapban a vállalati igazgató elismerését fejezte ki a dolgozóknak az üzemben szervezett sztrájkért. Szlovák és magyar nyelven röplapok jelentek meg és a „babiloni" káosz zavarosában ügyesen halászgató emberek kerültek vezetői állásokba. Ennek a dióhéjban jellemzett korszaknak az áldatlan következményeit kell ma rendbehozniuk pártunk vezetésével a járás dolgozóinak. Nem kis munka nehezedik a vállukra. A járás politikai és gazdasági életének a konszolidálását á komáromiak is a párt megtisztításával kezdték. Június elejéig a legtöbb pártszervezetben megkezdték a beszélgetéseket. E téren azok a pártszervezetek képeznek kivételt, amelyekben a tagok 1968-ban és később tömeghisztéria előidézését célzó, a párt egységét megbontó antiszocialista tevékenységet fejtettek ki. Ezeknek a szervezeteknek az esetében mélyebb analízist kell készíteniük a felülvizsgáló szerveknek. Az említett időpontig 84 személy párttagságát függesztették fel, 23 esetben javasoltak kizárást és 48 személy párttagságát törölték. A beszélgetések lefolytatásáról, a párttagok ezzeL kapcsolatos véleményéről az 1968-as eseményekről és a konszolidációt célzó feladatok biztosításáról Kiss Gyula mérnök, a Komáromi Járási Pártbizottság titkára a következőket mondotta. — A párttagok nagyrésze megérti a beszélgetések fontosságát és igen örvendetes, hogy nemcsak a tagkönyvcserét közvetlenül érintő kérdésekről esik szó, hanem az elvtársak felmondják véleményüket az 1968-as időszakról, az úgynevezett „legális" rádióadásokról, a Sajtóban megjelent marxistaellenes írásokról. Sokan tesznek ltonkrét javaslatokat a járás gazdasági konszolidálódását nagy mértékben befolyásoló munkaerkölcs megjavítására, bírálják a mellékipari termelésben dolgozók jogtalanul magas jövedelmét, indítványozták, hogy a pártszervek vegyék szigorúbb ellenőrzés alá a nemzeti bizottságok tevékenységét. Többen bírálták az ipari és a mezőgazdasági termékek fogyasztói áraiban mutatkozó aránytalanságokat. Drágák a gépek, a mezőgazdasági gépi berendezések. Ha egy szövetkezet, vagy állami gazdaság a korszerű termelés követelményeinek megfelelő berendezést akar vásárolni, az indokolatlanul magas árak túlhaladják a rendelkezésére álló anyagi eszközök határait. Egyszóval ezen a téren olyan helyzet alakult ki, melyet a közmondás illusztrál legtalálóbban: drágább a leves, mint a hús! A párttagok túlnyomó többsége elítéli az 1968-as ellenforradalmi megnyilvánulásokat és kéri, hogy tegyék közzé azoknak az embereknek a neveit, akik aktívan vettek részt a társadalmat bomlasztó tevékenységben. • A titkár elvtárs véleménye szerint a komáromi járásban miért került sor szélsőséges megnyilvánulásokra 1968-ban? — A CSEMADOK és a Matica a hatás- és jogkörüket meghaladó tevékenységet fejtettek ki. A nemzetiségi kultúra ápolása helyett beleavatkoztak olyan munkákba, melyek a párt és állami szervek hatáskörébe tartoznak. Véleményem szerint mind a két szerv felelős a termelőmunkára is károsan kiható nemzetiségi viszályok elburjánzásáért. A rossz példa ragadós, ezzel magyarázható, hogy később egyre több és több ember úszott az árral, amely végül antiszovjetizmusba csapott át. • A mezőgazdaság terén. nti volt a helyzet 1968-ban és a későbbi időszakban? — A pártszervek, amennyire csak lehetett, még 1968 előtt nemcsak szakmailag fejlett, hanem politikailag is érett dolgozókat állítottak a földművesszövetkezetek és állatni gazdaságok élére. De szavak helyett beszéljenek inkább a tények: 1968 egyike volt a mezőgazdasági termelés terén elért legjobb éveknek. A legkritikusabb Időszakban is szállítottak a mezőgazdasági . dolgozóink Bratislava és más városok lakosai részére árut. A Komáromi Állami Gazdaság műhelyében megjavították a szövetséges hadseregek meghibásodott tankjait, Lakszakálloson, Csallóközaranyoson megvendégelték a katonákat, Madaron a helyi efsz felvette a csehszlovák—szovjet barátság termelőszövetkezet nevet. A mezőgazdasági dolgozók helytálltak. Mindössze négy helyen kellett leváltani a vezetőket. • Ezek az eredmények kézzelfoghatóak, mégis hogy lehetséges az, hogy a párttagság felfüggesztésére, illetve kizárásokra az ipari üzemekhez és kulturális létesítményekhez viszonyítva -— a mezőgazdaságban dolgozók körében nagyobb számban került sor? — Ez következetesség kérdése. Mivel a mezőgazdasági üzemek a kritikus időszakban is jói dolgoztak, ma is vigyáznak jó hírnevükre. Egykönnyen nem felejtenek. És relatíve kisebb dolgokat sem „bocsátanak meg". Aki 1968-ban a jobboldali propaganda uszályába került, annak nincs helye egy egészséges szellemben működő, a párt vezető szerepét mindenkor elismerő szervezetben. Szigorúan, de mindig a tiszta igazság szellemében járnak el az átigazolást végző bizottságok. Nézetem szerint ez helyes és így kellene tenni a népgazdaság valamennyi ágazatában. KOMLOSI LAJOS Közeledik a csehszlovákiai kommunista sajtó megszületésének ötvenedik évfordulója. A Csehszlovák Köztársaság ugyancsak fél évszázados fennállásának folyamán a kommunista sajtó rendkívül fontos szerepet és hivatást töltött be a munkásmozgalom és dolgozó népünk történetében. A kommunista sajtó élén Csehszlovákia Kommunista Pártja hivatalos lapja, a Rudé právo állt. A Rudé právo első száma 1920. szeptember 20-án jelent meg, s ebből az alkalomból ünnepeljük meg minden évben a kommunista sajtó napját. Már a burzsoá Csehszlovák Köztársaságban a Rudé právo mellett pártunknak számos napilapja és folyóirata volt, munkásságukra ma is szeretettel és büszkén gondolunk. A kommunista lapok közül a Rudé právo mellett az első arcvonalban küzdött a szlovák dolgozók bátor harcosa a Pravda chudoby, később a Pravda, majd a Ľudový denník és 1936 —1938-ig a Slovenské zvesti. A szlovákiai magyar dolgozók közkedvelt lapja, a Kassai Munkás első száma 1907. március 16-án jelent meg, később Munkás, majd 1935—1938-ban a Magyar Nap. Nem kevésbé harcos feladatot teljesített az Ot című kultúrpolitikai folyóirat, amelyet a nemrég elhunyt Fábry Zoltán szerkesztett. A Rothe Fahne a Csehszlovákiában élő német dolgozók lapja volt, Liberecben jelent meg. A hírszolgálatot nagyrészt a CSKP hírlap részlege által kiadott tájékoztatóból merítették, amely naponta jelent meg cseh és német nyelven, ČKK címen [Československé komunistické korespodence). Egyes szerkesztőségek az alkalmas anyagot, híreket az említett központi tájékoztatóba küldték. A szerkesztőségek közötti kapcsolat kölcsönös, elvtársi volfc Az említett lapok bölcsőjénél a munkásosztály és a párt legöntudatosabb tagjai álltak. A nehezen megkeresett, sok esetben megkoplalt munkásfillérekből rakták le a proletár sajtó pilléreit. A kommunista sajtó a burzsoá Csehszlovák Köztársaság 20 éves fennállása alatt (1918 —1938) a burzsoá demokrácia legképtelenebb üldözésének volt kitéve. Az anyagot naponta cenzúrázták, a számokat gyakran elkobozták. Nem volt ritka eset, hogy lapjainkat több hónapra betiltották. Az idősebb elvtársak még élénken emlé„Nem engedjük felforgatni a köztársaságot" I ČSTK) — Július 5-én nyílik meg Výškovou a jobboldali és antiszocialista erők Í9b8-I9B9. évi tevékenységét ismertető és bizu nyitó sajtótermékekből, fényké pékből és okmányokból rendezett kiállítás. A „Nem engedjük felforgatni a köztársaságot" elnevezésű kiállítás látogatói megismerhetik a jobboldali opportunizmus és revizionizmus hordozói által publikált, a CSKP KB 19GB januári plénuma után megjelent cikkeket. Ezek bemutatják a reakciós ele mek taktikáját, elsősorban azt, hogy a nacionalista és szovjetellenes légkör kialakításával súlyosan veszélyeztették a szocialista Cseh Szlovákia fejlődését. igen gazdag fényképanyag mu tatja be a reakciós elemek múlt év augusztusi vandál akcióit. keznek a kommunista sajtó oldalain gyakran ékeskedő fehér foltokra, a következő szöveggel: „A cenzúra törölte." Pártunk választások előtti felhívásait, vagy egyes állásfoglalását csakis parlamenti képviselőink nyomán, mint immunizált anyagot közölhették. A szerkesztőségekben gyakoriak voltak a házkutatások, a sajtóperek, a szerkesztők bebörtönzése, s az üldözés más számtalan formája. Hogy miért volt a kommunista sajtó ily határtalan üldözés célpontja? A válasz egyszerű: a forradalmi munkássajtó az egyre éleződő osztályharc szolgálatában állt, a kizsákmányolt osztály, a proletariátus érdekét szolgálta. Kérlelhetetlenül ostorozta a kapitalista rendszert, hasábjain hűen népszerűsítette a világ első szocialista államát a Szovjetuniót és vívmányait, marxista—leninista szellemben nevelte olvasóit. A kommunista sajtó következetesen támogatta a dolgozókat, küzdött a munkából való elbocsátások ellen, különös'figyelmet fordított a munkanélküliek munkáért, kenyérért jelszó alatt folytatott harcára. A kommunista sajtó hosszú éven át vezette a harcot Preiss, Henlein, Kramár, Hlinka, Tuka, Eszterházi és más reakciós politikai vezetők és pártjaik ellen. A kommunista sajtó megalkuvás nélkül rámutatott a burzsoázia mesterkedéseire, amely felbuzdulva Hitler győzelmén Németországban, előkészítette az utat Csehszlovákia leigázására. A kommunista sajtó bátran harcolt az egység és népfront megteremtéséért, a háború és a fasizmus ellen, a köztársaság védelméért. A fasizmus nehéz éveiben a kommunista sajtó a legnagyobb áldozatok árán illegálisan továbbra is megjelent. Buzdította az ország leigázott népét a megszállók és hazai cinkosai elleni harcra és kitartásra. Igy teljesítette minden időben forradalmi feladatát, mint nélkü. lözhetetlen fegyvere pártunknak a felszabadulásért folytatott kemény küzdelmében. Nem kevésbé fontos szerepe van a boldogabb jövőnk építésénél felszabadult hazánkban. A kommunista sajtó fél évszázados ünnepének előestéjén szeretettel gondolunk azokra, akik vállalták a kommunista újságírás nehéz feladatát a múltban, és vállalják ma. Kegyelettel emlékezünk azokra a kommunistákra, elsősorban a Rudé právo volt szerkesztőire, akik a fasizmus elleni harcban a legnagyobb áldozatot hozták, életüket adták felszabadulásunkért, mint Fučík, Sverma, Urx és mások. E dicső harcos tradíciók arra kötelezik a kommunista sajtó mai dolgozóit, hogy következetesen teljesítsék azokat a feladatokat, amelyeket pártunk és kormányunk számukra — a mielőbbi politikai és gazdasági konszolidáció érdekében — kitűzött, minket, levelezőket és olvasókai pedig, hogy őket e tevékenységükben támogassuk. RÓJAK DEZSŐ Befejezés előtt áll a bratislavai sürgyár átépítése. Felvételünkön a 250 hektoliter űrtartalmú új acéitartálvuk. Felvétel: J. Lofaj — CSTK MÉLTÓ MEGEMLÉKEZÉSRE KÉSZÜLÜNK Néhány lielc a Kassai Munkás napilappá alakulásának 50. évfordulóját többek között azzal köszöntöttük, hogy a kezdetben alig 2—3 ezer példányszámban megjeleni) Kassai Munkástól hosszú út vezetett a jelenleg 80 ezer példányban megjelenő Üj Szó ig. Másképpen és más feltételek melleit dolgozunk, mint dolgoztak elődeink, célunk és szándékunk azonban ugyanaz, mint volt a Kassai Munkásé és szerkesztőié. A Kassai Munkás napilappá alakulásának 50 évfordulóját azzal a meggyőződéssel ünnepeltük, hogy tuvább épitjük azt a müvet, amelyet ez és a többi kommunista lap megkezdett, és amelyért annak idején olyan lelkesen küzdött. Erre gondolunk most is, amikor már szeptember 20-ra, a Rudé právo megszületése 50. évfordulója megünneplésére készülünk. Szeptember 20. az idei sajtónap, a csehszlovákiai kommunista újságírók nagy ünnepének ígérkezik. Számul adunk sajtónk 50 éves történeiének fényes fejezeteiről, felmérjük, hugy honnan indultunk és hová érkeztünk. A kommunista sajtó ünnepe elé című mai számunkban közölt cikkei indítjuk meg azt az akciót, amellyel lapunk megemlékezik a kommunista sajtó 50 évéről, és amellyel lerójuk tisztelelünket és megbecsülésünket elődeink és példaképünk elült. Az elküvetkező időszakban hétről hétre cikkeket és beszámulókat közlünk a csehszlovákiai baloldali sajtó éleiéről és történetéről. Szeretnénk megszólaltatni az egykori szerkesztőket és munkatársakat, hogy mondják el véleményüket, és a szerkesztésnél szerzett tapasztalatukat. A csehszlovákiai kommunista sajtó írásaiból címmel rendszeresen közlünk majd szemelvényeket is. Az a célunk, hogy a mai olvasónak képet adjunk az egykori viszonyokról és felelevenítsük a kommunista sajtó bátor hangját és harcos szellemét. Sokat várunk levelezőinktől, olvasóinktól, sajtónk barátaitól és terjesztőitől. Szeretnénk, ha minél többen felkeresnének leveleikkel és elmundanák a haladó szellemű újságokhoz fűződő emlékeiket. Bizonyára sokan élnek még olyanok, akik ott voltak a kommunista sajtó bölcsőjénél és vagy úgy, mint levelezők, vagy úgy, mint terjesztők segédkeztek, hogy e sajló az uralkodó osztályok elnyomása ellenére is megjelenhessen, népszerűvé váljék és állandóan fejlődjék. Olvasóink és barátaink ezeknek az élményeknek a leírásával és beküldésével igen jó szolgálatot tennének, mind sajtónk ügyének, mind a mai olvasók tájékoztatásának. Szívesen vennénk az olyan leveleket, és beszámolókat, is, amelyekben az olvasók azt mondanák el, hogy a múltban mit jelentett számukra a baloldali sajtó, hogyan szolgálta tájékoztatásukat és művelődésüket, milyen segítséget kaptak tőle az elnyomatás ellen folytatott harcokhoz. Jó szolgálatot tennének azok a levelek is, amelyek a felszabadulás utáni kommunista sajtónak, vagy a mostaninak a munkájáról mondanának véleményt. Mi a különbség, vagy a hasonlóság az egykori és a mostani újságírás kii zött, hogyan álltunk helyt a múltban, hogyan állunk helyt ma, kielégítette-e az olvasó igényét sajtónk, mit vár tdle ma stb. stb. Úgy véljük, hogy mind a régi, mind a mostani sajtóval kapcsolatban rengeteg a modanivaló. Mindegyik levelet, mindegyik tudósítást érdeklődéssel várjuk. A közérdekű írásokat folyamatosan leközöljük. Sajtónk nagy szerepet játszott 1968-ban és 1969-ben is. Utunk a válságos napokban nem volt mindig nyílegyenes. A hibát szeretnénk jóvá tenni, szerelnénk, lia a kommunista sajtó és újságírás visszanyerné régi rangját, becsületét és erejét. Ehhez kérjük olvasóink, levelezőink és barátaink segítségét.