Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-03 / 130. szám, szerda

EGYÜTT A TÖMEGEKKEL A PÁRTMUNKA SIKERE A LOSONCI JÁRÁSBAN A losonci járási pártbizottság elemezte a GSKP Központi Bizottsága szeptemberi határozatának teljesítését. Megállapította, hogy a járás dolgozói helyesen értelmezik pártunk politikáját és célkitűzéseit. Meggyőzően bizonyítja ezt járásunk dolgozóinak jó munkaerkölcse, amit a termelési feladatok teljesítése is tükröz. A járás ipari üzemei az elmúlt évben a tervezett feladatokat 100 százalékra teljesítették. Hasonló jó eredményeket értek el a mezőgazdasági üzemek is. Húseladási tervüket 103,7 százalékra, a tejbeadást pedig 100,6 százalékra teljesítették. Igen örvendetes az a tény, hogy az üzemek exporttervük 100 százalékon felüli teljesítését határidőn belül érték el. E pozitív eredmények elérése annak tulajdonítható, hogy a járási pártszervezet szoros kapcsolatot tart fenn az emberekkel, másrészt, hogy a Nemzeti Front tömegszervezeteinek, valamint a társadalmi szervezeteknek a tevékenységét a tömegpolitikai munka hatékonyságának növelésére irányítja, figyelembe véve az egyes üzemek, szövetkezetek és egyéb munkahelyek lehetőségeit. A járási pártbizottság abból a tényből indult ki, hogy a mostani feladatok, melyeket a párt a népgazdaság továbbfejlesztése érdekében old meg, a pártvezetőség valamennyi fokán működő kommunistáktól azt követelik meg. hogy fő figyelmüket a gazdasági feladatok teljesítésére és a tömegpolitikai munkára fordítsák. Következetesen arra ösztönzik a párt alapszervezeteit, hogy fokozzák a tömegpolitikai munkát és mélyítsék el a párt és a nép közötti kapcsolatokat annak érdekében, hogy valamennyien és egységesen síkra szállhassunk a ma igényes feladatainak megoldásáért. Ugyanakkor tudomásul veszi a jelen időszak feltételeit, elsősorban azt a valóságot, hogy új követelmények raecülnek fel társadalmunk építésében, amelyek minőségileg magasabb szintű tömegpolitikai munkát igényelnek. A járási pártbizottság munkáját a bizottságok irányítására összpontosítja. Rendszeresen tájékoztatja az alapszervezeteket a felsőbb pártszervek intézkedéséről, ismerteti az elnökség és a plénum által elfogadott határozatokat. Gondot fordít arra, hogy a pártaktíva tagjai tájékozottak legyenek, behatóan ismerjék a feladatokat és ezek megvalósításának módját. Rendszeresítette a pártaktívával végzendő munkát és az aktíva tagjait konkrét feladatokkal bízta meg. így járt el a tagkönyvcsere előkészítésénél is. Törekvése helyesnek ígérkezik, amit az is bizonyít, hogy a pártaktíva tagjai nagyobb segítséget nyújtanak az alapszervezeteknek a taggyűlések előkészítésénél. El akarjuk érni azt, hogy a funkcionáriusok maguk törekedjenek az emberekkel való kapcsolat megszilárdítására, az aktívabb munkára lakóhelyükön vagy munkahelyükön. TANKINA ISTVÁN, a losonci járási pártbizottság titkára A NYITRAI JÁRÁSBAN EREDMÉNYES MUNKÁT VÉGEZ A JSZT Egy aktivizáló egyezmény Képmutatás lenne letagadni, hogy 1968 januárját a forradalmi szakszervezeti mozgalomban nem azzal a szándékkal fogadták, hogy mielőbb kiküszöböljék a mozgalom belső szervezeti-gyakorlati fogyatékosságait. E pozitív törekvéseket azonban a szakszervezetekben is saját, opportunista céljaikra használták föl az egyre erősödő jobboldali erők, ami -<- sajnos — a szakszervezetek egységének meggyöngítéséhez, a demokratikus centralizmus elvének tagadásához vezetett. E nemkívánatos jelenségek gyakorlati vetületét JOZEF MI.ÝNEK, a Nyitrai Járási Szakszervezeti Tanács dolgozója így jellemzi: — A mi szerepünk fokról fokra gyöngült, a járási szakszervezeti tanácsok Szlovákia-szerte szinte teljesen jog- és hatáskör nélkül maradtak. Ilyen körülmények között nem tudtunk kellő eszmei, erkölcsi és anyagi támogatást nyújtani az alapszei'vezeteknek; járási szinten koordinálni az egyes akciókat, sőt a központ és az alapszervezetek közötti állandó, kétirányú információszálak ls megszakadtak. Eniiek következtében pedig a vidéki szakszervezeti mozgalomban jelentősen csökkent a kommunista párt vezető szerepe is ... — Az elmúlt két esztendőben a mi járásunk sem volt ez alól kivétel, hiszen gyakorta egyáltalában nem volt módunk konkrét feladatokat adni az alapszervezeteknek, mert még az évzáró taggyűlésekre sem hívtak meg senkit a járási tanács dolgozói közül. Ma már, akárcsak egész Szlovákiában, a nyitrai járásban is gyors ütemben folyik a szakszervezeti élet konszolidációja. Az egyes alapszervezetek munkáját Ismét a járási tanács irányítja és ellenőrzi. E munka iránytűje a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsának ez evi februári határozata, melyben világosan s egyértelműen meghatározza a járási tanácsok szerepkörét és küldetését. A köznapi gyakorlatban ez annyit jelent, hogy ebben a járásban is sikerrel koordinálják a szakszervezetek egységes célkitűzéseit szem előtt tartó alapszervezetek, vagy a szakszervezeti szövetségek munkáját; hatékony segítséget nyújtanak a szervezési és a politikai-nevelő tevékenységben; a dolgozókkal szembeni gondoskodás általános irányelveit pedig e járás sajátos feltételeihez szabják. — A CSKP tavalyi szeptemberi plénuma felhívásának értelmében két különösen fontos járási aktívát szerveztünk az utóbbi időben. Az egyiken az üzemi szakszervezeti bizottságok elnökeivel tárgyaltuk meg az Időszerű teendőket, míg a másodikon járásunk üzemeinek igazgatóival a termelési és a dolgozók egészségvédelmi kérdéseiről beszéltünk — mondja J. Mlýnek. Részben e két aktívaülésen elhangzott észrevételek alapján, részben pedig a járási nemzeti bizottság és a szakszervezeti tanács kölcsönös kezdeményezéséből született az a hivatalos egyezmény, melyet ez év első negyedében a jnb és a jszt kötött. A dolgozók érdekvédelmének egy újszerű formája ez, melyben — a szakszervezetek, valódi küldetésével összhangban — a legkülönbözőbb problémák felvetése és megoldási javaslata szerepel. Az egészséges életkörnyezet és a népjóléti gondoskodás feltételeit tárgyaló pontban például a többi között szó esik a nyitrai belvárosi buszközlekedés javításáról, a vidéki autóbuszjáratok hálózatának bővítéséről, a várótermek egészségügyi és kulturális feltételeiről. A lakáskérdés időszerű problémáit érintve az egyezmény a magánépítkezőknek nyújtott állami támogaJuniális Fölöttünk ponyva az ég, ívlámpa a hold, pléhből kivágott folyondár a természet. Maupassant rikoltó vadludal Itt sütve kaphatók. Virágos mezőm a szőkére festett női frizurákon ékeskedő kalapok. Hiába, újra divat a kalap. Az aszszonyokban még romlatlan a természet. A férfiakból is kitör az őserő. Ropog, csikorog a kavics, mozog a sok láb. Mintha egy emberé volna valamennyi, s azt az egy embert most éppen galvanizálnák. Ha a dobos megtenné nekem azt a szívességet, hogy fél taktussal később csapna lel . . . Meg kellene nézni a lábak ijedtségét, bosszankodását, tanácstalanságát. Talán van lábpszichológia ls. Darwinnak feltétlenül igaza van: a láb alkalmazkodna az új ütemhez. A láb képviseli az emberben a még fék nélküli, akaratos, önálló őserőt: pamírfelföldi emlék. Csak a kultúrában már elvénhedt kínainál és Indusnál veszett ki az energiája: ezek csoszogó lábú népek. Tánc közben a mi lábunk még vígan lubickol a levegőben. A dobot már nem hallani. A lábra nézve ez nem muzsika. Egyszerre bomlás, rendetlenség támad. Még egy kicsit izeg-mozog a kavicson valami. A gitáros csak motoz a húrokon. Azután előre nyúlik, pihenőre terpeszkedik minden láb. Halvány fogalmuk sincs az embereknek arról, milyen munkát végez a lábuk. Némelyik még azt hiszi: négy van belőle, mert íme, az a bekonyakozott bácsi négykézláb próbál kijutni a szabad levegőre. HAJDO ANDRÁS lás fokozását javasolja; fiatal házasok esetében különböző kamat nélküli kölcsönök felvételének előnyös lehetőségét szorgalmazza s külön kiemeli az üzemi lakások igazságos elosztásának szükségességét. Az egyezménvben továbbá szó esik a dolgozó nők problémáiról is. E téren a jnb és a jszt együttműködésének eredményeképpen a közeljövőben lényegesen javítani szeretnék a lakosságnak nyújtott szolgáltatások minőségét, felülvizsgálni az üzletek pillanatnyi nyitvatartási idejét, bővíteni az óvodák és a bölcsődék hálózatát, hogy így a dolgozó asszonyoknak még több lehetőségük nyíljon a pihenésre, illetve a továbbtanulásra. Az egyezmény külön-külön fogai mázott pontokban említi továb bá az üzemi étkezdék, a munkaerkölcs, a szociális juttatások, az üdülés és a művelődés lehetőségeinek aktuális kérdéseit, majd befejezésül a jnb és a jszt kölcsönös együttműködésének formáit szögezi le. A CSFSZM Központi Tanácsának februári határozata egyebek közt leszögezi: „A járási szakszervezeti tanácsok egységes szakszervezeti politika érdekében irányítják az egyes alapszervezetek munkáját. Az ő feladatuk, hogy biztosítsák a tagság egyéni és csoportos érdekeit, melyeknek természetesen összhangban kell állniuk az össztársadalmi érdekekkel és célkitűzésekkel. A jszt-k jog- és hatáskörük értelmében felelősek a járási szakszervezeti mozgalom alapszervezeteiben végzett politikai-nevelői és szervezési munka zökkenőmentes menetéért." A Nyitrai Járási Nemzeti Bizottság és a járási szakszervezeti tanács közös egyezménye — gondolom — a legjobb bizonyíték arra, hogy Nyitrán termékeny talajra talált a CSFSZM Központi Tanácsának felhívása. /miklósi) Bratislavai Zenei Hetek A BRATISLAVAI ZENEI HETEK elnevezést viselő hangverseny-sorozat immár másodízben a renovált várban került sorra. Az események eszmei tartalmának erővonala két gyújtópont — éspedig, hazánk felszabadulásának negyedszázados jubileuma, valamint a Beethovenbicentenárium köré sűrűsödnek és ezzel egyértelműen meghatározták az egyes hangversenyek műsorának összeállítását, A megnyitó két részből állt. Az első rész, a hajdani toronyzenék mintájára, a várudvaron zajlott le, ahol a Konzervató

: rium növendékeiből alakult és Beneš professzor által vezényelt „Fanfar együttes" régi helybeli szerzők zenéjéből adott nagyon hatásos ízelítőt. A második részben a „Szlovák vonósnégyes" mutatkozott be, melynek egyes számai pontosan az említett célkitűzésnek feleltek meg, sőt az első kettő egyenesen erre az alkalomra született. Ladislav Burlas, modern hangvételű alkotása a „Zene vonósnégyesre" emocionális hatásában és formanyelvében nem éri el az 1968 őszén bemutatótt „Planctus" címet viselő kamarazenekari művét, annak ellenére, hogy kompozícióstechnika szempontjából egyenes folytatása annak. Alexander Moyzes „II. vonósnégyese" ortodox hangzású, kellemes muzsika, melyet az előadók stílusosan tolmácsoltak s minden bizonnnyal hálás műsorszámuk marad a jövőben is. Ennek a két ősbemutatónak generációs érdekessége, hogy közvetlen bepillantási lehetőséget nyújtott a hajdani tanár—növendék viszonyban álló szerzők alkotóműhelyének mai stílusába. Végezetül. az op. 74-es számot viselő Beethoven-mű, az úgynevezett Hárfakvartett került előadásra, bebizonyítva, hogy neves vonósnégyes együttesünk a klasszikus művek világában is otthonosan mozog. A következő három kamarazenei rendezvények színtere a Prímáspalota közkedvelt tükörterme, mely intim hangulatával mindenkor ideális keretet biztosít hasonló koncertek számára. Ez a három hangverseny alkotó szemponjtából monotematikus volt, mert csupán egy szerző, az ünnepelt bonni mester, Ludwig van Beethoven kamarazenéjének volt szentelve. Az első estén egykoron híres szonátapárunk, a Gašparek —Karin duo lépett hosszú hallgatás után pódiumra. A fiatalkori tíz hegedű—zongora szonátából háromra esett választásuk, melyeket a partnerek Gašparek betegsége előtt is előszeretettel és stílusosan játszottak. Ezen az ünnepi atmoszférát árasztó és lelkes tapssal megköszönt estén is akadt sok szép, az előadók színvonalához méltó hangzás és zenei részletmegoldás, a technikai bravúrok azonban nem tudták mindenben feledtetni a kényszerpihenő hatását. A beethoveni életműben külön helyet és egyéni fejezetet jelentenek a vonósnégyesek, melyek a Mester minden alkotóperiódusában képviselve vannak. A fiatalság és érés folyamatát viseli magán az op. 18-ba tartozó, különböző hangulatú hat mű. Majd később a férfikor delén ott találjuk a három Razumovszkij gróf nevét vueiő négyest. Egy-egy átmeneti láncszem a Hárfakvartett és az op. 95, majd egy nagy, többéves generálpauza után, mikor máilezárult a szimfonikus müvek és a késői zongoramuzsika világa, életének utolsó éveiben megszületik az az őt vonósnégyes, mely szinte ráhelyezi a koronát a 135. opuszszámmal ellátott Beethoven-mű láncolatára. A Smetana vonósnégyest — május 12-én, névadójuk halála évfordulójának estéjén, és azon a napon, mikor a Prágai Tavasz is átlépte a startvonalat — örömmel üdvözölte fővárosunk közönsége, mert hiszen olyan világhírű együttesről van szó, mely éppen külföldi kötelezettsége folytán csak ritkán részesít élvezetben. Műsorukon három vonósnégyes szerepelt, éspedig az op. 18-ból a négyesszámú c-moll, az utolsó periódust megnyitó op. 127 és talán mindennek csúcsa az op. 132. Nagy műsor ez és az előadók nívójához méltó feladat egy estén tolmácsolni a három alkotást. A Smetana vonósnégyes, mely éppen idén tölti be 25. életévét, korábbi fellépéseiből úgy él emlékezetünkben, mint aki minden technikai problémán felülemelkedve, egy anatómus logikus és részletes pontosságával preparálja ki az előadandó művet. Mostani hangversenyük azonban véleménymódosításra készteti a kristálytiszta előadásukhoz szokott hallgatót. Játékuk érzelmi síkon mélyebbre engedte gyökereit, emberibb lett, viszont kiegyensúlyozottság terén szólamvezetésük eltolódott a két középső hangszer rovására. Hogy az utóbbi jelenség a stílusváltozási periódus függvénye, avagy pillanatnyi fáradtság ieie, egy est benyomásából neiiéz eldönteni. Természetesen ez az észrevétel — hiszen a legmagasabb színvonalról van szó — nem befolyásolja vendégeink így is élményszámba menő Beethoven interpretációját. A NEMVÁRT FELFEDEZÉS élményével hatott azonban a vasárnap délelőtti matiné Rudolf Buchbinder személyében. Ez a 24 éves bécsi zongorista, akiről eddig csupán annyit tudtunk, hogy pár nemzetközi zeneverseny díjával rendelkezik — ami ma már nem ritkaság, egy olyan beethoveni világot tárt fel előttünk, amelyet csak javakorban levő nagyságoktól várunk. Műsorát az ifjú Pathétikus szonátával kezdte, majd átugorva húsz évet, eljátszotta az opus 109-es E-dúrt, hogy szünet után visszakanyarodjon a 30-as opus kettes és hármas szonátájához. Már az első szonáta súlyos bevezető szakasza sejteni engedte, hogy egyéniség ül a zongoránál, mégpedig olyan egyéniség és tehetség, aki az E-dúr műben bámulatba ejtett korával szinte ellentmondásban levő érett elmélvültségével. Technikai probléma, stílusbeli bizonytalanság avagy önkényes egyénieskedés ismeretlen fogalom Buchbinder tolmácsolásában, belőle az a természetesség árad, mely csak az „isteni szikra" birtokosainak jutott osztályrészül. VARGA JÓZSEF Értékes kezdeményezés A Duna menti Múzeumban fórumot kapott a képzőművészet A jubileumi Lehár-kíállítással egyszerre nyitották meg a Duna menti Múzeum földszinti helyiségében a nyitrai képtár „Zenei motívumok a szlovák festészetben" című témás kamara kiállítását. A nyítraiak sikere, amely szerves részét képezte és impozáns keretet adott a centenáris Lehár-kiállításnak, főleg abban rejlett, hogy ügyes elrendezéssel, jól olvasható feliratokkal, tartalmasan megszerkesztett összefoglaló magyarázó szöveggel, ízlésesen tudta bemutatni a szlovák festőművészek és szobrászok egy-egy alkotását. Ebben a földszinti teremben {míg a másik helyiségben, az egész jubileumi esztendőben a Lehár-kiállítást tekinthetik meg az érdeklődők} minden hónapban egy-egy új kiállítást nyitnak, hogy értékes fórumot adjanak főleg fiatal képzőművészeinknek: vitákat szervezzenek, ismertessék a különböző stílusirányzatokat, bemutassák az új formai megoldásokat, a korszerű mondanivaló új tartalmi koncepcióját. Ilyen összefüggésben nyitja meg soron következő 3. kiállítását is a Duna menti Múzeum. Kopócs Tibor grafikusművész rajzait állítja kí s ezzel képzőművészeti kultúránk újabü jelentős eseményének lehetünk tanúi. Kopócs grafikái nemcsak eszmei állásfoglalásukkal kapcsolódnak korunk haladó Irányzataihoz, hanem művészeti szemléletükkel is igazolják időszerűségüket, ízléssel megoldott, gondosan részlegelt kompozícióiban. Formai könnyedségét a tartalom súlya billenti a témafelvetés javára, s így a lapok hatása, ha nem is közvetlen, de annál alaposabb élményt biztosítanak. Képeinek kompozíciós megfogalmazása nem dekoratív, jóllehet a rajzlapok változatos megmunkálása céltudatos egységet keres. Ceruzatechnikával készített rajzainak színskálája a feketétől a fehérig a szürkék számtalan árnyalatát tették lehetővé s Kopócs Tibor érzékkel aknázza ki e technikában rejlő lehetőségeket. Június 5-től június 28-ig lesz nyitva ez a grafikai kiállítás, amit majd Platzner Tibor tárlata követ. Iszem)