Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-23 / 147. szám, kedd

Egy tehetséges népművész kiállítása Rimaszombatban a III. Tompa Mihály-napok alkalmával került megrendezésre Igo Aladár népművész szobrainak, ceruza- és tusrajzainak, valamint festményeinek kiállítása. Eredeti látásmódról, tehetségről árulkodnak főként a ceruzarajzok. Drámai feszültség, hangulatteremtő erő jellemzi mindegyiket. Különösen akkor válnak érdekessé ezek a tanulmányjellegű rajzok a látogató számára, ha tudatosítja, hogy lg<t Aladár katona korában kezdett el ismerkedni az emberi test anatómiájával, arányaival, jellegzetességeivel. A katonai rendelőben véletlenül figyelt fel egy német nyelvű anatómiai könyvre, s bár a szöveget nem értette, sokat „böngészte" a képeket... Hasonló körülmények között, lopva, véletlenül — tanul ma is. Szoborportréinak nagy a szuggesztivitása. Figyelemre méltó alkotás az Arany Jánosés egyéni látásmódot tükröz a Tompa Mihály-portré. Érdekes a Basa kútja című csoportkompozíció: az alkotó egyéníteni tudta a jellemeket, bár beállításuk kissé teátrális. Szelídségénél fogva is a nép erejének jelképe lett a Nagyapám mint öreg honvéd című alkotása. Igo kísérletező kedvéről tanúskodik a folyami kavicsból mintázott Gagarin-portré. Kevésbé sikerültek, de érdemes megemlíteni apróbb „fejmásait" is. Egy-egy kedves arcot mintázott meg bennük fénykép nyomán. (Roger Moor, angol színész; Veres János költő stb.). Portréi akkor sikerültek, ha nemcsak megjelenít (ábrázolj, hanem saját mondanivalóját fejezi ki egyegy személy „ürügyén". Festményéinek értéke nem egyöntetű. Azok az alkotások dicsérhetők fenntartás nélkül, melyekben szikraként pattog a drámai feszültség. Jellemző ez főként a téli tájképekre és a figurális kompozíciókra (Dűlőút, A görbe ja; Munka közben, Édesapám, A hubói aggok háta előtt stb.). Legkevésbé sikerültek tavaszi és nyfiri tájképei, valamint alkalmi jellegű festményei. Ezekben az alkotásokban líra váltja fel a drámát — a mű hátrányára: a mondanivaló pongyolává válik, néha puszta reprodukció marad. Érdekes módon a természettel gyermekkora óta rokon Igo nem harmonikus, hanem nyers színekben jeleníti meg a tavaszi vagy a nyári tájat — jelképezve ezzel ember és természet ősidők óta tartó harcát. Igo Aladár Hanván született 1931-ben, ma is ott él. Tizenhét éve dolgozik a helyi szövetkezetben. Első — gyermekkori — alkotásai játszótársairól HOSSZÚLÉPÉS KÉT POHÁRBAN készített „sárszobrok" voltak. Rajzolni ő is az iskolában tanult, mint pajtásai. Teheneket, lovakat rajzolt otthon nagy mohósággal, vagy éppen képzeletében élő alakokat, témákat vetett papírra. A háború előtt készült alkotásai egytől egyig a pusztítás áldozatai lettek. 1949ben ismerkedett meg az olajfestészet technikájával. Alkotásra az utóbbi időben egyre kevesebb ideje marad. Kora reggel, késő este vagy vasárnaponként — szinte lopva — folytatja egy-egy megkezdett munkáját. Szük kamrában vagy a sötét istállóban dolgozik. Támogatásra lenne szüksége! 1969-ben az írószövetség magyar szekciója megrendelt nála egy Tompa Mihály-szobrot. A mii elkészült, alkotója levélben értesítette erről a szekciót. A választ azóta is várja ... A komáromi Duna menti Múzeum az utóbbi időben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy tervbe vette a csehszlovákiai magyar képzőművészek bemutatását. Ugyancsak jó példával jár elöl a pozsonyi József Attila Klub, amely időnként kamarakiállítást rendez. Figyelmükbe ajánljuk Igo Aladár népművész munkáit. . . KMECZKÓ MIHÁLY Gyümölcsöző együttműködés A csehszlovák—magyar kulturális csereegyezmény keretében hasznos és gyümölcsöző együttműködést folytat a komáromi Magyar Területi Színház és a győri Kisfaludy Színház. Dráfi Mátyás, a színház színészigazgatója, mint vendég lép fel a győriek most bemutatásra kerülő Szofoklesz-drámájában, az „Oedipusz király"ban, Kreon szerepében. A darabot a Kisfaludy Színház antik környezetben, a Rákosfertői kőfejtőben mutatja be. A kőfejtő római kori maradvány és festői teret nyújt majd a híres görög tragédiának, melyben a tragikus sorsú Oedipusz királyt Koltai János játssza vendégként. Koltait hamarosan megismeri a csehszlovákiai magyar néző az „ítélet" című filmből, melyben Dózsa alvezérét Mészáros papot játssza. A tragédiát a győri Kisfaludy Színház az ősszel is műsorán tartja. A rákosfertői bemutató 1970. június 27-én, szombaton lesz. Dráfi Mátyás ezzel is viszonozni kívánja azt a segítséget, melyet a Kisfaludy Színház nyújtott színházunknak. Ebben az évadban a színház tagja, Csonka István két darabunkhoz (A bölcs kádi. Szalmakalap) tervezett jelmezeket. (Sjj Hlilllffl A holnap műanyagai Nem tudom, ki hogy van vele, én a hosszúlépést minden üdítőitalnál többre tartom. Áll pedig egy deci borból és két deci szódavízből. Akkor a jobb, ha a bor van behűtve, a szódavíz pedig szobameleg. Egyaránt nagyszerű keveréket lehet készíteni vörös és fehér borból is. De nem a receptet és az elkészítést akarom részletezni. A hosszúlépésről van szó. Ha csak tehetem és a pénztárcám is megengedi, ebédhez rendszerint ezt kérek. S rendszerint a felszolgálótól azt is megkérdem, tudja-e, miről van szó? Mert megesett, hogy hosszúlépést kértem és helyette nagyfröccsöt vagy kisfröccsöt kaptam. S még azt is mindig megkérdezem, van-e szódavíz, mert ha nincs szódavíz, és ásványvízzel keverik, akkor a létrejött folyadék ihatatlan, élvezhetetlen. Nemrégiben az egyik gömöri kisvárosban ért a dél, bementem a vendéglőbe, kértem ebédet, és hozzá egy hosszúlépést. — Hosszúlépést? — nézett rám tétovázva a klszolgálónő. — Igen — feleltem —, egy deci bor és két deci szódavíz. — Aha'. — nyugtázta ismertetésemet —, szóval egy hoszszúlépést. Azonnal hozom. S valóban hozta is. Külön pohárban a deci bort és külön pohárban a két áeci szódavizet. Azt hittem, az egész, amit müvei, nem egyéb tréfánál. Gondoltam, belemegyek. — Miért nem keverte össze? — kérdeztem ártatlan mosolylyal. — Így tetszett parancsolni — felelte. — Egy deci bor és két deci szódavíz. — De ebből csak akkor lesz hosszúlépés, ha összekeverik... — Azt nem tetszett megmondani .. . Most már láttam, hogy halálosan komolyan gondolja, amit mond. — Megkérhetném, hogy keverje össze? — Sajnálom, uram — mondta —, nem tehetem. — Es miért? 9 — Nincsenek háromdecis poharaink. Belém fagyott a szó. Minden további nélkül megittam a deci bort, s rá a két deci szódavizet. Végül is.... Csak később töprengtem el afölött, hogy ha már háromdecis poharat nem tartanak az étteremben, nem lehetett volna félliteresben adni a hosszúlépést?! Mert bele belefért volna.., GAL SÁNDOR Korunk műszaki-technikai forradalmának egyik lényeges vonása a műanyagipar hatalmas méretű mennyiségi és minőségi fejlődése. Ennek ütemével legfeljebb az elektronika s az atomipar versenyezhet. A műanyagipar gyors fejlődésére, a műanyagok növekvő gazdasági szerepére különösen jellemző, hogy egyrészt évről évre jelentősen nö az előállított műanyagok mennyisége, másrészt pedig a gyártott műanyagféleségek száma. A második világháború előtt például a gépkocsiipar egyáltalán nem használt fel műanyagokat, ma pedig már számos fontos alkatrész (sőt egyes típusoknál az egész karosszériája is j műanyagból készül A fejlődés minőségi oldalát mutatja, hogy az utóbbi években forgalomba kerültek teljesen újszerű kémiai szerkezetű és tulajdonságú műanyagok, pl. a polipropilén, a polikarbonát, a poliformaldehid gyanták, nem is említve a régebbi műanyagtípusok állandó továbbfejlesztését. Az alapanyaghiányon kívül ez a minőségi fejlődés a mennyiségi fejlődés motorja, amenynyiben az új, kedvező tulajdonságokkal rendelkező műanyagok egyre több alkalmazásra találnak az élet különféle területén. Vajon mit várhatunk a műanyagipartól az elkövetkező néhány évtizedben, milyen új tulajdonságokkal rendelkező anyagok kerülnek majd forgalomba, s ezek az áj anyagok milyen új felhasználási területeket fognak meghódítani? HŐÁLLÓ MŰANYAGOK A jelenleg elterjedt műanyagok között már nem is egy olyan akad (például az üvegszállal erősített poliészterek vagy epoxigyanták, a poliamidok, a polikarbonátok és a poliformaldehid gyanták), amelyek a különféle m'echanikai tulajdonságaikat tekintve megközelítik, sőt el is érik a fémeket. A leglényegesebb különbség, amely miatt a műanyagok ma még nagyon sok területen nem versenyképesek a fémekkel: a hővel szemben tanúsított viselkedésük. Míg a fémek általában öt-hatszáz C fokig (a hőálló ötvözetek 1100—1200 C fokig) használhatók, addig a műanyagok zöme csak 80—150 C fokig alkalmazható és csupán néhány típus (szilikonok, fluorozott szénhidrogének) hőálló 300 C fokig. Ha már a műanyagok korlátozott hőállóságáról beszélünk, érdemes közelebbről is megvizsgálni, mit értünk hőállóságon. A hőállóság ugyanis nem egységes, jól meghatározott műszaki fogalom. Valamely műanyag hőállóságán általában azt a hőmérsékletet értik, amelyen az an\«ng a felhasználása szempontjából lényeges műszaki tulajdonságait — elsősorban mechanikai szilárdságát és elektromos tulajdonságait — túlnyomórészt megtartja. A műanyagoknál azonban — a fémektől eltérően — az időnek is fokozott szerepe van, ami nagymértékben bonyolítja a kérdést. Arról van ugyanis szó, hogy egy műanyag esetleg bizonyos hőmérsékleten néhány óráig jól használható, azonban a tartós igénybevételt — a több száz vagy a több ezer órát — már nein bírja ki: a tartós hő hatására a műanyag szerkezete megváltozik, tulajdonságai nagymértékben romlanak. Újabban olcsóságuk és megbízhatóságuk miatt előtérbe kerültek a szilárd hajtóanyaggal működő rakéták, és itt a fúvókák anyagával kapcsolatban komoly nehézségek léptek fel. A folyékony hajtóanyaggal működő rakéták fúvókáit hőálló fémötvözetekből készítették és belülről magával a hajtóanyaggal hűtötték, amelyet így egyúttal elő is melegítettek. A szilárd hajtóanyaggal működő rakéták esetében erre nincs lehetőség, azért más megoldást kellett keresni. Sokféle anyaggal próbálkoztak és azt a meglepő felfedezést tették, hogy bizonyos olcsó és egyszerű műanyagok — például a kvarcliszttel töltött vagy üvegszövettel rétegelt fenolplasztok és epoxigyanták — rövid ideig jól bírják a rendkívül megterhelő fizikai körülményeket (pl. az égési gázok hőmérséklete eléri a 2500—3000 C fokot). Ez azzal magyarázható, hogy a társított műanyagban a szerves rész, a műgyanta a magas hőmérséklet hatására pirolízist szenved: egyrészt gáz alakú bomlástermékek keletkeznek, másrészt a felület elszenesedik, és vékony porózus kokszréteg alakul ki, amely már erősen hőálló. A gáz alakú bomlástermékek belepréselődnek ebbe a kokszrétegbe és fokozzák szigetelőképességét, ily módon a műanyag pusztulása elég lassú ahhoz, hogy gyakorlatilag használható legyen az amúgy is csak viszonylag rövid ideig működő fúvókák készítésére. SZERVETLEN POLIMEREK A tisztán szerves polimerek hőállósága a szénszén kötések korlátozott stabilitása miatt csak bizonyos határig fokozható. A polimerek hőállóságának növelésére sokkal tágabb lehetőségek nyílnak, ha a láncmolekulákat nem szén-szén kötésekkel építjük fel, hanem más, nagyobb energiatartalmú kötéstípusokat hasznosítunk. Igaz, ezzel ki is lépünk a szorosabb értelemben vett szerves polimerek területéről, ami számos nehézséggel jár, elsősorban azzal, hogy a szerves kémiában meglevő, már jól kidolgozott szintézistípusok helyett egészen új utakat kell keresni. Az első lépés — a szilikonok előállításával — már több mint húsz éve megtörtént. A szilikonok átmenetnek tekinthetők a szerves és a szervetlen polimerek között. További javításukat célozzák azok a kísérletek, amelyekben a hidrogén-, atomokat fluoratomokkal cserélik ki, illetve a szilikonláncokat alkilén- vagy ariléncsoportokkal kombinálják. Számos más szerkezeti elven felépülő — a polimérláncban arzént, ónt, antimont, valamint nem fémes elemeket, pl. fosz^ fort, nitrogént, bórt, ként tartalmazó — szervetlen polimerrel is foglalkoztak már. A kémikusok véleménye szerint az újszerű — akáir 1000 C fokig hőálló — polimereket valahol ezen a területen kell keresni, és megjelenésük már nem nagyon sokáig várat magára. TÁRSÍTOTT MŰANYAGOK A műanyagok felhasználása nem öncél. Elterjesztésük során nem az a cél, hogy mindenáron, minden lehető helyen kiszorítsuk velük az egyéb anyagokat, hanem hogy ezeknek az újszerű tuíajauusagoKkai rendelkező anyagoknak a segítségével tartósabb, könnyebb, olcsóbb, tetszetősebb termékeket készítsünk. Éppen ezért a különféle fogyasztási cikkekben, gépekben és berendezésekben a műanyagok jól megférnének az úgynevezett hagyományos anyagokkal: a fémek,kel, az üveggel, a gumival stb. Sőt a műanyagok és a hagyományos anyagok kombinálhatók is, hogy ezzel ún. társított műanyagot nyerjünk. A társított műanyagok legismertebb fajtái a különböző rétegelt műanyagok vagy a vékony műanyagrétegek, amelyek nagyobb szilárdságot, esetleg jobb hőállóságot biztosítanak a vázanyagrétegnek. Ide tartoznak például az üvegszál-erősítésű műanyagok is, amelyek nagy szilárdságúak, korrózióállók, és nem kell festeni őket. Ezeket az előnyöket elsősorban a kíilönléle járművek gyártásában lehet jól hasznosítani. A másik növekvő jelentőségű felhasználási terület az építőipar. Itt az üvegszállal erősített műanyagok felválthatják a horganylemezt és a horganyzott vasbádogot az ereszcsatornák, a lefolyók és az ablakkönyöklők készítésénél és így színesfém-megtakarítás érhető el. Az üvegszállal erősített poliészter alkalmas ajtók, ablakkeretek, ajtó- és ablaktokok készítésére is. MŰANYAGHABOK Rendkívül értékes tulajdonságai miatt nagy jövője van a műanyagok és a levegő kombinációinak, azaz a különféle müanyaghaboknak. Bár a műanyaghabok aránylag új anyagok, egyes fajtáikból a fejlettebb műanyagiparral rendelkező országokban már jelenleg is több tízezer tonnát készítenek évente. A műanyaghabokat elsősorban a habosított műanyag fajtái szerint szokták csoportosítani, vannak tehát polisztirolhabok, poliuretánhabok stb., továbbá a habanyag mechanikai jellemzői szerint szilárd és rugalmas habok. A habosított műanyagok közül jelenleg a polisztirol és a poliuretán a legfontosabb, ezeket állítják elő a legnagyobb mennyiségben és használják fel a legtöbb területen. Előnyük, hogy könnyűek (a szilárd anyag a térfogatnak alig 2—6 százalék a), hő- és hangszigetelők, vízzel szenben ellenállók (a vizet még több hónapos áztatás után sera kötik meg). A polisztirol- és az uretánhabok közös nagy hibája a gyúlékonyság. Ez nagymértékben akadályozza elterjedésüket, elsősorban az építőiparban. Ezért a kutatások célja most a nem gyúlékony, illetve az önoltó műanyaghabok előállítása. Néhány éve már forgalomba kerültek a szilárd fenoplaszt alapú habok, amelyek egyáltalán nem gyúlékonyak, a helyszínen habosíthatók és áruk elég kicsi ahhoz, hogy a szilárd uretánhabok versenytársaivá legyenek. Könnyen lehet, hogy a színházi dekorációként való felhasználásuk elterjedésére vonatkozó jóslatok is be fognak válni. A műanyaghabok és az üvegszál-erősítésű műanyagok kombinációira nemcsak a vízben való. felhasználásuk terén vár nagy jövő, hanem mindazokon a területeken, ahol a könnyűséggel jjárosult szilárdság, a jó hő-, hang- és elektromos szigetelőképesség a lényeges. FÉMEK BEVONÁSA MŰANYAGOKKAL Az emberiség munkájának egyik legnagyobb elrablója a korrózió. Miközben évente óriási munka- és energiabefektetéssel millió tonnaszámra készítjük a fémeket, a fémből készült tárgyak tíz- és százezer tonnaszám pusztulnak el a korrózió következtében. A műanyagok a korrózió elleni védekezésben is sokat segítettek, nemcsak azáltal, hogy számos, régebben fémből készített tárgy ma már műanyagból készíthető, hanem azáltal is, hogy a műanyagok jelentős része önmagában vagy a természetes filmképzőanyagokkal kombinálva olcsóbb és tartósabb festékek és lakkok gyártását tette lehetővé. Az újabb felületbevonási eljárások közé az előregyártott hártyák és lemezek felragasztása, a lángszórás és a ráolvasztás tartozik. Érdekes, hogy újabban már egyes hőre keményedő műanyagtípusokat is sikeresen használnak bevonatok készítésére. A fentiekben a műanyagipar egynéhány főbb fejlődési irányait próbáltuk — a teljesség igénye nélkül — ismertetni. A valóság minden bizonnyal gazdagabb lesz, mint a vegyészek fantáziája. Ez annál valószínűbb, mert a fejlett ipari országok mellett hazánkban is a leggyorsabban fejlődő ipar ágak közé tartozik a műanyaggyártás, (dj)