Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-19 / 144. szám, péntek

EGYET TAPSOL. — Zene! Kezdhetjük! Megszólal a villanyorgona, a színen három fiú táncol. Az egyik Szombathy Gyula, a szolnoki Szigligeti Színház művésze, leányszerepet, álruhás Carment, a másik kettő. Csendes László és Érsek György, hódító legényeket játszik. — Egyet, kettőt, hármat, négyet ... szeirelmesebben, kettőt, hármat, négyet... A produkció tetszett, a következő motívumot mutatja a színészeknek. — Carmen... bomba nő ... felkapod elöl a szoknyádat és illegeted magad tánc közben. A kopasz, körszakállas, szikár, magas ember, riszálva lejt tánclépéseket a színpadon. — Valahogy így1930-ban született Pécsett, vasutas családban. Ott végezte el a gimnáziumot is. — Parasztnév? — Parasztnév. 1950-ben, mikor megalakul az Állami Népiegyüttes, felcsap táncosnak, s közben a koreográfiai tanszéken folytatja tanulmányait. Tagja az 1954-ben megalakult néprajzgyűjtő csoportnak. Munkatársai közül még ma ls szívesen emlékezik vissza az olyan kollégákra, mint dr. Pesovár Ernő, dr. Martin György és még pár ismert néprajzgyűjtő és zeneszerző nevét sorolja fel. — A népművészetnek mi, az együttindulók voltunk az avantgardistái. Ezért maradunk öregen is fiatalok. Ilyen avantgard csoport gyűlt össze a „BIHARI" együttesben is. Vujicsics, Daróczi Bárdos, Gulyás, Sárosi, Vavrinecz, mindannyian ott kezdtek. Megpróbáltuk a magyar táncmozgás elemeivel és eszközeivel, balladákban, novellákban saját mondanivalónkat kifejezni. Első avantgard koreográfiám a „Siralomházban" c. volt. A magyar férfitánc mozgáselemeivel próbáltam kifejezni az ember lemondását az életről. Nyolc éve a Vasas népművészeti együttesnél dolgozik. — Három műsor készült el a nyolc év alatt. Az „Anyanyelv" műsorral a hagyományt reprezentáltuk, modern műsoranyagunkban Bartók, Sosztakovics, Sztravinszkij, de alapjában Bartók volt a műsor gerince, már a hagyományoktól eltérő, de azon alapuló műsort szerkesztettünk. A mai ember érzésvilágát akartuk tükrözni. Bartókkal kapcsolatban szóba kerül a könyv: Bartók-breviáriuma. — Nem tudom, ki hogy van a könyvekkel, én nem a könyv fehér lapjait tisztelem, hanem a beleírt sorokat. Ami egy könyvben, úgy érzem, fontos számomra, azt aláhúzom. A breviáriumban csak az oldaSzigeti Károly lak számait nem húztam alá, különben mindent. A néprajzi kultúra útja? Fogalmazgatom a kérdést, három műsorban lemérhető változások hatása alatt. — Minden művészet, minden irányzat, csak a ma emberéhez szólhat. Csak ilyenkor mondható el a művészetről, hogy haladó, humanista. Második műsorunkban a folklór már nem cél, hanem eszköz "volt. A mai ember szemléletmódjának megfelelő műsort állítottunk össze. Harmadik műsorunk már teljesen színpadi. Ez sem idegen a folklórtól. Hiszen már egy gyermekjátékban benne van a teljes színpadi lehetőség. Nem véletlenül folklorista a Nagy Lorca. Két darabját hoztuk, a Don Christobált és a Vérnász című művét. Ennyi az eddigi élete művészi szempontból. Rengeteg díjat kapott, köztük a világban legértékesebbnek tartott, Dijonban megrendezett folklórfesztivál nagydíját. Ideje már, hogy a színházi koreográfia is szóba kerüljön. Hiszen a Thália Színház próbáján vagyunk, ahol a „Szerelmem Donna Rita" című zenés komédiát koreografálja. Első sikeres színházi koreográfiája a „Mara" volt, Peter Weistől. Utána a Nemzeti Színházban működött mint koreográfus. Szívesen segített a fiatal rendezőgeneráció főiskolai vizsgarendezéseiben. Innen az ismeretsége Beke Sándorral. — Vizsgadarabját, 0 Neill „Jones császárját" koreografáltam, majd a Liliomfit, s a diplomamunka-darabot, a Rómeó és Júliát. Nagyon, nagyon szeretem a színházat, bár munkám rengeteg, időm alig-alig akad, ha csak tehetem, elvállalom a színházi munkát. — A színház és koreográfia? Nem ütközik ez a két külön álló művészet egymással? — Tévedés volna ennek még csak a lehetőségében is hinni. Nagyon rokon, s bizonyos fokon már elválaszthatatlan művészetek. Látom, nagyon fáradt, búcsúzásul jó pihenést kívánok. — Nálam a fáradtság természetes állapot. Ha nem érzem magam fáradtnak, már azt kutatom, hol van a hiba, mi maradt ki a napomból. A kassai Thália Színházban való vendégmunkájáról annyit mond, hogy nagyon örül annak, hogy itt van és itt dolgozik, s nemcsak azért, mert a színházat szereti. GÁGYOR PÉTER EGYRE TÖBBEN UTAZNAK A SZOVJETUNIÓBA (ČSTK) — František Barbírek, az SZSZK kereskedelmi minisztere a csehszlovák—szovjet idegenforgalmi kapcsolatokról nyilatkozott a scajtóiroda tudósítójának. Közölte, hogy a múlt évben megkötött egyezmény értelmében az idén több mint 34 000 szovjet állampolgár látogat Csehszlovákiába és több mint 32 000 honfitársunk utazik a Szovjetunióba. A következő években az idegenforgalom a két állam anyagiműszaki, alapjának fejlődésétől függően intenzívebben fejlődik. Ezt a feltételezést indokolja mindenekelőtt a közelmúltban aláírt csehszlovák—szovjet szerződésben rögzített szoros gazdasági és politikai együttműködés, a két ország csúcsszervei idegenforgalmi egyezménye, a két ország népének az a természetes vágya, miszerint ismerni óhajtja a baráti országok természeti szépségeit, kultúráját és életét. A csehszlevák állampolgárok részéről fokozódik az érdeklődés a tengerpartok iránt, s ezen a téren a Szovjetunió bő választékot ígér. Orvosi tanácsadó Mit kell tudni a torok- és mandulagyulladás szövődményeiről A torokmandulák és környékük megbetegedését a streptococcus bacilus egyik eléggé rosszindulatú fajtája okozza. Néha egyéb, más fajtájú baktériumok a kórokozói, de a streptococcus mint fertőző, ilyen esetekben is kimutatható. Ha a torokgyulladást helyesen kezelik, akkor a gyógyulás is biztos. Előfordul azonban olyan eset is, amikor a betegség nem mutatkozik súlyosnak, a beteg nem megy orvoshoz, és kezelést sem kap. Egy másik lehetőség: a beteget kezelik ugyan, de csak úgy félig-meddig, amíg lemegy a láza, és azután abbahagyják a gyógyszeres kezelést. Komplikáció rendszerint csak a nem kezelt vagy csak a nem tökéletesen kezelt torokés mandulaggyulladás után keletkezik!!! A szövődményeknek általában két csoportját különböztetjük meg: a) azokat, amelyek a torokés a mandula környezetében fejlődnek ki és b) azokat, amelyeket a vérvagy nyirokáram elhurcolt, és a megbetegedés helyétől távol fejlődnek ki. a) A torokmandulák környezetében leggyakrabban előforduló szövődmény a mandulák mögötti tályog. Ez úgy keletkezik, hogy a mandulák gennyes gyulladásával egyidőben gennygyülem képződik a mandula mögötti laza szövetben. Nagyon kellemetlen megbetegedés, mert a beteg sem enni, sem inni nem tud rendesen. Kezelésében biztos eredmény érhető el penicillinnel vagy ennél erősebb hatású antibiotikumokkal. bj A szövődmények másik csoportja a távoli komplikációk egész sora. A baktérium a megbetegedés helyén annyira elszaporodik, hogy a szervezet helyi erőivel szemben túlsúlyba kerül. A nagyon elszaporodott baktériumok erős hatású mérget is termelnek. (A baktériumméreg neve „toxin"). A legyengült szövet nem tudja sem a baktériumot, sem annak mérgét izolálni, és így ezek bekerülnek a véráramba, majd a vér vagy nyirok útján eljutnak minden sejtünkbei A véráramba jutás után a baktériumok a kitörés helye közelében, valamelyik vivőeres vagy vénás gyűjtőhelyen megtapadnak, elszaporodnak és órákon belül érgyulladást okoznak. A vér nagyon jó táptalaj a baktériumok szaporodására. Ezen a kitörés utáni első helyükön nem sokáig időznek, hanem elárasztják az egész szervezetünket. Miután a nyak gyűjtőerei a vért a jobb szívfélbe juttatják, majd onnan a tüdőbe kerül, érthető, hogy a tüdőben hamarosan egy, az eredetihez hasonló gennyes folyamat keletkezik: a tüdőtáIyog, és ez már nagyon súlyos szövődmény. A beteg tüdőből a vér szükségképpen a bal szívfélbe jut, majd onnan a nagy vérkörbe. Más szóval szervezetünk minden részébe eljut és az agyunktól a bokánkig bárhol okozhat megbetegedést. így pl. az agyszinuszok gennyes gyulladását (ágytályoghoz vezet), amely régen biztos halált jelentett; a szívbillentyűk és a szív belhártyájának a gyulladását. (E szövődmény következményeit életünk végéig viseljük); az Izületek akut reumás gyulladását, amely mindenkor hajlamos a felújulásra, és minden felújuláskor az ízületek újabb és újabb részeit pusztítja el; a vesék akut gennyes gyulladását. Ez szintén hajlamos a kiújulásra. A szívreuma áldozatait elsősorban a fiatalkorúak soraiból szedi. A harmincötödik életév után már nagyon ritkán fordul elő, mint elsődleges megbetegedés. Ismerünk még néhány szövődményt, amelyek ritkábban fordulnak elő: ilyenek a májtályog, a középfül gennyes gyulladása,- csontvelőgyulladás stb. — Minden lázas betegség, de különösen a mandulagyulladás esetén azonnal hívjunk orvost. A rendelt orvosságot végig el kell fogyasztani, vagyis nemcsak 1—3 napig, amíg a láz lemegy. Tényként kell elfogadnunk a következő szabályt: ha a mandulagyulladást időben kezdi az orvos kezelni, és ha a kezelést az előírásoknak megfelelően befejezi, akkor nem fordulhat eiő súlyos komplikáció. Dr. TÓTH LÁSZLÓ * jjár régen észrevettem, W hogy a felnőttek bu' * ' t a kérdéseket tesznek fel a gyerekeknek. Mintha valamennyien összebeszéltek volrra. Ogy tűnik, ugyanazokat a kérdéseket magolták be, és a beléjük botló valamennyi gyereknek felteszik. Már úgy megszoktam, hogy előre tudom, mi fog történni, ha valamilyen új felnőttel ismerkedem meg. Az ismerkedés így zajlik le: megszólal a csengő, anyuka kinyitja az ajtót, valaki sokáig érthetetlenül dünnyög kint. Azután bejön a szobába az új felnőtt. Előbb megdörzsöli a kezét, aztán a fülét és legvégül a szemüvegét. Amikor felteszi a szemüvegét, észrevesz engem, noha már réges-rég tudja, hogy a világon vagyok, és azt is, hogyan hívnak, mégis elkapja a vállamat, fájdalmasan megszorítja, magához húz és így szól: — Hát hogy is hívnak téged, Denisz? Ha nem lennék tisztességtudó, ezt válaszolnám: — Hiszen nagyon jól tudja, hogyan hívnak, miért kérdez hát ilyen értelmetlenséget. Engem azonban jól neveltek. Ezért úgy teszek, mintha nem hallottam volna, hogy a nevemen szólított, erőltetetten mosolygok, lesütöm a szemem, és azt mondom: — Denisz. Azonnal felteszi a további kérdést — Hány éves vagy? Mintha nem tudná, hogy még nem vagyok harminc, sőt még húsz sem. Látja, milyen vagyok, tudnia kellene, hogy 7— 8 éves lehetek, — hát akkor miért kérdezi? De a felnőtteknek megvannak a felnőtt nézeteik és szokásaik. Ezért aztán tovább molesztál: — No, mondd már meg, hogy hány éves vagy? — Hét és fél — válaszolom. Kimereszti a szemét, megfogja a fejét, mintha éppen most tudta volna meg, hogy VIKTOR DRAGUNSZKIJ: semkor ötvenegy centis voltam. Sőt, anyukának hivatalos írása ís van róla. De erre az új felnőttre sem haragszom. Valamennyien egyformák. Ilyenkor az illik, hogy elgondolkozzék. És ezt is teszi. Lehajtja a fejét, mintha elbóbiskolt volna. Megkísérlem kicsúszni a tegnap ünnepeltem 161. születésnapomat. Elfehéredik, mintha egyszerre három foga fájna. — Júúú! Hét és fél! fúúú! De hogy el ne sírjam magam szánalmamban, hogy megértsem, mindez csak vicc, abbahagyja az óbégatást. Két ujjával kíméletlenül a gyomromba szúr és biztatóan mondja: — Nemsokára katonának mégy. Ezután visszatér a játék kezdetéhez, és fejét csóválva így szól anyukához és apuhoz: — Hogyan repül az idő! Már hét és fél éves! Hét és fél! Ezután hozzám fordul, és azt mondja: — En már akkor ismertelek, amikor ilyen pici voltál. A levegőben körülbelül húsz centimétert mutat, noha én pontosan tudom, hogy születékeze közül, de nem sikerül. A felnőtt egyszerűen azon töri a fejét, mit kérdezhetne még, és vidáman folytatja: — Aztán mi lesz belőled? Milyen foglalkozást választasz? — Őszintén szólva, szpeleológiával szeretnék foglalkozni, de azt is tudom, hogy az ilyesmi untatná új felnőtt ismerősömet. Számára érthetetlen, szokatlan lenne válaszom, ezért, hogy ne hozzam zavarba. ezt kivágtam: — Fagyialtos akarok lenni, mert az mindig annyi fagylaltot ehet, amennyit csak akar. Oj ismerősöm arca felvidul. Minden úgy történik, ahogy elképzeltem, jottányira sem tér el a szokásos válaszoktól. Ezután vállon vereget jeléggé fájdalmasan!, majd beleegyezően megszólal: — Nagyon helyes! Csak így tovább! Rendes gyerek vagy! Ekkor naivan azt hiszem, hogy véget ért a ceremónia, és bátrabban próbálok megszabadulni új ismerősömtől, hiszen még a leckém sincs meg, és ezer más gondom van. Ö azonban észreveszi próbálkozásomat és nyomban letöri; térde közé szorít, karjával átkarol, egyszóval fizikai erőszakot alkalmaz. Amikor elfáradok, és abbahagyom a menekülési próbálkozásokat, felteszi nekem a fő kérdést: — Hát barátocskám, mondd csak, kit szeretsz jobban, anyukát, vagy aput? — Hangjából mérges kígyóként kúszik elő az embertelenség. Nagyon tapintatlan kérdés. Annál is inkább, mivel mindkét szülő jelenlétében hangzik el. Megpróbálok kibújni a válasz elöl és azt mondom: — Mihail T alt. Felkacag. Ki tudja, miért szórakoztatja e kretén válasz. Vagy százszor el fogja ismételgetni: — Mihail Taltl Hahahahaha.. Hát ehhez meg mit szóltok? Mi a véleményetek, boldog szülők? Vagy egy fél órát fog még úgy hahotázni, és anyu, apu szintén nevel. És én szégyellni fogom magam értük. Megesküszöm, ha véget ér ez a szörnyűség, megcsókolom anyukát úgy, hogy apu ne lássa, aztán aput, úgy, hogy anyu ne vegye észre. Azért, mert mindkettőjüket egyformán szeretem. Esküszöm. És ez egészen természetes. De a felnőtteket nem tudom miért, ez nem elégíti ki. Néhányszor megpróbáltam tisztességesen és pontosan válaszolni erre a kérdésre, de mindig észrevettem, hogy a felnőttek valahogy csalódottak voltak. Az ő szemükből mindig ugyanazt a gondolatot lehet kiolvasni: — Hát ez egy banális válaszl Egyformán szereti az anyját és apját is! Hát ez egy unalmas kölyök! Ezért lódítani fogok nekik Mihail Tálról, hadd kacagjanak, és én közben megpróbálkozom kiszabadulni új ismerősöm acélos szorításából. Minden hiábavaló. Az talán még jurij Vlaszovnál is erősebb. És ekkor még egy apró kérdést tesz fel nekem, de a hanglejtéséből már sejtem, hogy a komédia végéhez közeledik. Ez lesz a legmurisabb kérdés. Ekkor az arcán rettenetes böszültség jelent meg. — Hogy létezik, hogy ma nem mosakodtál? Természetesen mosakodtam, de tudom mire céloz. Hogy szórakoztatni tudja ez az elcsépelt tréfa. Hogy ne húzzam tovább — megtapogatom az arcomat. — Hol? — kérdezem —, hol? Telibe találtam. A felnőtt azonnal elsüti öreg viccét. — Hát a szemed? — mondja gügyögve —, miért olyan fekete a szemed, jól meg kell mosni! Fuss gyorsan a fürdőszobába. Végre elenged. Megszabadulok és hozzáláthatok a munkámhoz. Hát igen. Ezek az új ismeretségek nem fenékig tejfel. De hát mitévő legyek. Minden gyereknek át kell rajta esni. Nem vagyok sem az első. sem az utolsó. Változtatni raita nem lehet. SZŰCS BÉLA FORDÍTÁSA 1970.