Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-19 / 144. szám, péntek

EGYET TAPSOL. — Zene! Kezdhetjük! Megszólal a villanyorgona, a színen három fiú táncol. Az egyik Szombathy Gyula, a szol­noki Szigligeti Színház művé­sze, leányszerepet, álruhás Car­ment, a másik kettő. Csendes László és Érsek György, hódí­tó legényeket játszik. — Egyet, kettőt, hármat, né­gyet ... szeirelmesebben, kettőt, hármat, négyet... A produkció tetszett, a kö­vetkező motívumot mutatja a színészeknek. — Carmen... bomba nő ... felkapod elöl a szoknyádat és illegeted magad tánc közben. A kopasz, kör­szakállas, szi­kár, magas em­ber, riszálva lejt tánclépése­ket a színpa­don. — Valahogy így­1930-ban született Pécsett, vasutas családban. Ott végezte el a gimnáziumot is. — Parasztnév? — Parasztnév. 1950-ben, mikor megalakul az Állami Népiegyüttes, felcsap táncosnak, s közben a koreográ­fiai tanszéken folytatja tanul­mányait. Tagja az 1954-ben megala­kult néprajzgyűjtő csoportnak. Munkatársai közül még ma ls szívesen emlékezik vissza az olyan kollégákra, mint dr. Pe­sovár Ernő, dr. Martin György és még pár ismert néprajz­gyűjtő és zeneszerző nevét so­rolja fel. — A népművészetnek mi, az együttindulók voltunk az avant­gardistái. Ezért maradunk öre­gen is fiatalok. Ilyen avantgard csoport gyűlt össze a „BIHARI" együttesben is. Vujicsics, Daróczi Bárdos, Gulyás, Sárosi, Vavrinecz, mindannyian ott kezdtek. Meg­próbáltuk a magyar táncmoz­gás elemeivel és eszközeivel, balladákban, novellákban saját mondanivalónkat kifejezni. Első avantgard koreográfiám a „Siralomházban" c. volt. A magyar férfitánc mozgásele­meivel próbáltam kifejezni az ember lemondását az életről. Nyolc éve a Vasas népművé­szeti együttesnél dolgozik. — Három műsor készült el a nyolc év alatt. Az „Anyanyelv" műsorral a hagyományt repre­zentáltuk, modern műsoranya­gunkban Bartók, Sosztakovics, Sztravinszkij, de alapjában Bartók volt a műsor gerince, már a hagyományoktól eltérő, de azon alapuló műsort szer­kesztettünk. A mai ember ér­zésvilágát akartuk tükrözni. Bartókkal kapcsolatban szó­ba kerül a könyv: Bartók-bre­viáriuma. — Nem tudom, ki hogy van a könyvekkel, én nem a könyv fehér lapjait tisztelem, hanem a beleírt sorokat. Ami egy könyvben, úgy érzem, fontos számomra, azt aláhúzom. A breviáriumban csak az olda­Szigeti Károly lak számait nem húztam alá, különben mindent. A néprajzi kultúra útja? Fo­galmazgatom a kérdést, három műsorban lemérhető változá­sok hatása alatt. — Minden művészet, minden irányzat, csak a ma emberé­hez szólhat. Csak ilyenkor mondható el a művészetről, hogy haladó, humanista. Má­sodik műsorunkban a folklór már nem cél, hanem eszköz "volt. A mai ember szemlélet­módjának megfelelő műsort ál­lítottunk össze. Harmadik mű­sorunk már teljesen színpadi. Ez sem idegen a folklórtól. Hi­szen már egy gyermekjátékban benne van a teljes színpadi lehetőség. Nem véletlenül folk­lorista a Nagy Lorca. Két da­rabját hoztuk, a Don Christo­bált és a Vérnász című művét. Ennyi az eddigi élete művé­szi szempontból. Rengeteg dí­jat kapott, köztük a világban legértékesebbnek tartott, Di­jonban megrendezett folklór­fesztivál nagydíját. Ideje már, hogy a színházi koreográfia is szóba kerüljön. Hiszen a Thália Színház pró­báján vagyunk, ahol a „Sze­relmem Donna Rita" című ze­nés komédiát koreografálja. Első sikeres színházi kore­ográfiája a „Mara" volt, Pe­ter Weistől. Utána a Nemzeti Színházban működött mint ko­reográfus. Szívesen segített a fiatal rendezőgeneráció főiskolai vizs­garendezéseiben. Innen az is­meretsége Beke Sándorral. — Vizsgadarabját, 0 Neill „Jones császárját" koreografál­tam, majd a Liliomfit, s a dip­lomamunka-darabot, a Rómeó és Júliát. Nagyon, nagyon szeretem a színházat, bár munkám renge­teg, időm alig-alig akad, ha csak tehetem, elvállalom a szín­házi munkát. — A színház és koreográ­fia? Nem ütközik ez a két kü­lön álló művészet egymással? — Tévedés volna ennek még csak a lehetőségében is hinni. Nagyon rokon, s bizonyos fo­kon már elválaszthatatlan mű­vészetek. Látom, nagyon fáradt, bú­csúzásul jó pihenést kívánok. — Nálam a fáradtság termé­szetes állapot. Ha nem érzem magam fáradtnak, már azt ku­tatom, hol van a hiba, mi ma­radt ki a napomból. A kassai Thália Színházban való vendégmunkájáról annyit mond, hogy nagyon örül an­nak, hogy itt van és itt dolgo­zik, s nemcsak azért, mert a színházat szereti. GÁGYOR PÉTER EGYRE TÖBBEN UTAZNAK A SZOVJETUNIÓBA (ČSTK) — František Barbírek, az SZSZK kereskedelmi mi­nisztere a csehszlovák—szovjet idegenforgalmi kapcsolatokról nyilatkozott a scajtóiroda tudósítójának. Közölte, hogy a múlt évben megkötött egyezmény értelmé­ben az idén több mint 34 000 szovjet állampolgár látogat Csehszlovákiába és több mint 32 000 honfitársunk utazik a Szovjetunióba. A következő években az idegenforgalom a két állam anyagi­műszaki, alapjának fejlődésétől függően intenzívebben fejlő­dik. Ezt a feltételezést indokolja mindenekelőtt a közelmúltban aláírt csehszlovák—szovjet szerződésben rögzített szoros gaz­dasági és politikai együttműködés, a két ország csúcsszervei idegenforgalmi egyezménye, a két ország népének az a ter­mészetes vágya, miszerint ismerni óhajtja a baráti országok természeti szépségeit, kultúráját és életét. A csehszlevák ál­lampolgárok részéről fokozódik az érdeklődés a tengerpar­tok iránt, s ezen a téren a Szovjetunió bő választékot ígér. Orvosi tanácsadó Mit kell tudni a torok- és mandulagyulladás szövődményeiről A torokmandulák és környé­kük megbetegedését a strepto­coccus bacilus egyik eléggé rosszindulatú fajtája okozza. Néha egyéb, más fajtájú bakté­riumok a kórokozói, de a strep­tococcus mint fertőző, ilyen esetekben is kimutatható. Ha a torokgyulladást helyesen ke­zelik, akkor a gyógyulás is biztos. Előfordul azonban olyan eset is, amikor a betegség nem mutatkozik súlyosnak, a beteg nem megy orvoshoz, és keze­lést sem kap. Egy másik lehetőség: a bete­get kezelik ugyan, de csak úgy félig-meddig, amíg lemegy a láza, és azután abbahagyják a gyógyszeres kezelést. Komplikáció rendszerint csak a nem kezelt vagy csak a nem tökéletesen kezelt torok­és mandulaggyulladás után ke­letkezik!!! A szövődményeknek általában két csoportját különböztetjük meg: a) azokat, amelyek a torok­és a mandula környezetében fejlődnek ki és b) azokat, amelyeket a vér­vagy nyirokáram elhurcolt, és a megbetegedés helyétől távol fejlődnek ki. a) A torokmandulák környe­zetében leggyakrabban előfor­duló szövődmény a mandulák mögötti tályog. Ez úgy keletke­zik, hogy a mandulák gennyes gyulladásával egyidőben genny­gyülem képződik a mandula mögötti laza szövetben. Na­gyon kellemetlen megbetegedés, mert a beteg sem enni, sem in­ni nem tud rendesen. Kezelé­sében biztos eredmény érhető el penicillinnel vagy ennél erősebb hatású antibiotikumok­kal. bj A szövődmények másik csoportja a távoli komplikációk egész sora. A baktérium a megbetegedés helyén annyira elszaporodik, hogy a szervezet helyi erőivel szemben túlsúlyba kerül. A na­gyon elszaporodott baktériu­mok erős hatású mérget is ter­melnek. (A baktériumméreg ne­ve „toxin"). A legyengült szövet nem tudja sem a baktériumot, sem annak mérgét izolálni, és így ezek bekerülnek a véráram­ba, majd a vér vagy nyirok út­ján eljutnak minden sejtünk­bei A véráramba jutás után a baktériumok a kitörés helye közelében, valamelyik vivőeres vagy vénás gyűjtőhelyen meg­tapadnak, elszaporodnak és órákon belül érgyulladást okoznak. A vér nagyon jó táp­talaj a baktériumok szaporodá­sára. Ezen a kitörés utáni első helyükön nem sokáig időznek, hanem elárasztják az egész szervezetünket. Miután a nyak gyűjtőerei a vért a jobb szív­félbe juttatják, majd onnan a tüdőbe kerül, érthető, hogy a tüdőben hamarosan egy, az eredetihez hasonló gennyes fo­lyamat keletkezik: a tüdőtá­Iyog, és ez már nagyon súlyos szövődmény. A beteg tüdőből a vér szükségképpen a bal szív­félbe jut, majd onnan a nagy vérkörbe. Más szóval szerveze­tünk minden részébe eljut és az agyunktól a bokánkig bárhol okozhat megbetegedést. így pl. az agyszinuszok gennyes gyulladását (ágytályoghoz ve­zet), amely régen biztos ha­lált jelentett; a szívbillentyűk és a szív belhártyájának a gyulladását. (E szövődmény következmé­nyeit életünk végéig viseljük); az Izületek akut reumás gyul­ladását, amely mindenkor haj­lamos a felújulásra, és minden felújuláskor az ízületek újabb és újabb részeit pusztítja el; a vesék akut gennyes gyul­ladását. Ez szintén hajlamos a kiújulásra. A szívreuma áldo­zatait elsősorban a fiatalkorúak soraiból szedi. A harmincötödik életév után már nagyon ritkán fordul elő, mint elsődleges meg­betegedés. Ismerünk még néhány szö­vődményt, amelyek ritkábban fordulnak elő: ilyenek a májtá­lyog, a középfül gennyes gyul­ladása,- csontvelőgyulladás stb. — Minden lázas betegség, de különösen a mandulagyulladás esetén azonnal hívjunk orvost. A rendelt orvosságot végig el kell fogyasztani, vagyis nemcsak 1—3 napig, amíg a láz lemegy. Tényként kell elfogadnunk a következő szabályt: ha a man­dulagyulladást időben kezdi az orvos kezelni, és ha a kezelést az előírásoknak megfelelően befejezi, akkor nem fordulhat eiő súlyos komplikáció. Dr. TÓTH LÁSZLÓ * jjár régen észrevettem, W hogy a felnőttek bu­' * ' t a kérdéseket tesznek fel a gyerekeknek. Mintha va­lamennyien összebeszéltek vol­rra. Ogy tűnik, ugyanazokat a kérdéseket magolták be, és a beléjük botló valamennyi gye­reknek felteszik. Már úgy meg­szoktam, hogy előre tudom, mi fog történni, ha valamilyen új felnőttel ismerkedem meg. Az ismerkedés így zajlik le: megszólal a csengő, anyuka ki­nyitja az ajtót, valaki sokáig érthetetlenül dünnyög kint. Az­után bejön a szobába az új fel­nőtt. Előbb megdörzsöli a ke­zét, aztán a fülét és legvégül a szemüvegét. Amikor felteszi a szemüvegét, észrevesz en­gem, noha már réges-rég tudja, hogy a világon vagyok, és azt is, hogyan hívnak, mégis el­kapja a vállamat, fájdalmasan megszorítja, magához húz és így szól: — Hát hogy is hívnak téged, Denisz? Ha nem lennék tisztességtu­dó, ezt válaszolnám: — Hiszen nagyon jól tudja, hogyan hív­nak, miért kérdez hát ilyen ér­telmetlenséget. Engem azonban jól neveltek. Ezért úgy teszek, mintha nem hallottam volna, hogy a neve­men szólított, erőltetetten mo­solygok, lesütöm a szemem, és azt mondom: — Denisz. Azonnal felteszi a további kérdést — Hány éves vagy? Mintha nem tudná, hogy még nem vagyok harminc, sőt még húsz sem. Látja, milyen va­gyok, tudnia kellene, hogy 7— 8 éves lehetek, — hát akkor miért kérdezi? De a felnőttek­nek megvannak a felnőtt né­zeteik és szokásaik. Ezért az­tán tovább molesztál: — No, mondd már meg, hogy hány éves vagy? — Hét és fél — válaszolom. Kimereszti a szemét, meg­fogja a fejét, mintha éppen most tudta volna meg, hogy VIKTOR DRAGUNSZKIJ: semkor ötvenegy centis vol­tam. Sőt, anyukának hivatalos írása ís van róla. De erre az új felnőttre sem haragszom. Valamennyien egyformák. Ilyen­kor az illik, hogy elgondolkoz­zék. És ezt is teszi. Lehajtja a fejét, mintha elbóbiskolt vol­na. Megkísérlem kicsúszni a tegnap ünnepeltem 161. szüle­tésnapomat. Elfehéredik, mint­ha egyszerre három foga fájna. — Júúú! Hét és fél! fúúú! De hogy el ne sírjam ma­gam szánalmamban, hogy meg­értsem, mindez csak vicc, ab­bahagyja az óbégatást. Két uj­jával kíméletlenül a gyomrom­ba szúr és biztatóan mondja: — Nemsokára katonának mégy. Ezután visszatér a játék kez­detéhez, és fejét csóválva így szól anyukához és apuhoz: — Hogyan repül az idő! Már hét és fél éves! Hét és fél! Ezután hozzám fordul, és azt mondja: — En már akkor ismertelek, amikor ilyen pici voltál. A levegőben körülbelül húsz centimétert mutat, noha én pontosan tudom, hogy születé­keze közül, de nem sikerül. A felnőtt egyszerűen azon töri a fejét, mit kérdezhetne még, és vidáman folytatja: — Aztán mi lesz belőled? Milyen foglalkozást választasz? — Őszintén szólva, szpeleo­lógiával szeretnék foglalkozni, de azt is tudom, hogy az ilyes­mi untatná új felnőtt ismerő­sömet. Számára érthetetlen, szokatlan lenne válaszom, ezért, hogy ne hozzam zavar­ba. ezt kivágtam: — Fagyialtos akarok lenni, mert az mindig annyi fagylal­tot ehet, amennyit csak akar. Oj ismerősöm arca felvidul. Minden úgy történik, ahogy el­képzeltem, jottányira sem tér el a szokásos válaszoktól. Ez­után vállon vereget jeléggé fájdalmasan!, majd beleegye­zően megszólal: — Nagyon helyes! Csak így tovább! Rendes gyerek vagy! Ekkor naivan azt hiszem, hogy véget ért a ceremónia, és bátrabban próbálok megsza­badulni új ismerősömtől, hiszen még a leckém sincs meg, és ezer más gondom van. Ö azon­ban észreveszi próbálkozáso­mat és nyomban letöri; térde közé szorít, karjával átkarol, egyszóval fizikai erőszakot al­kalmaz. Amikor elfáradok, és abbahagyom a menekülési pró­bálkozásokat, felteszi nekem a fő kérdést: — Hát barátocskám, mondd csak, kit szeretsz jobban, anyu­kát, vagy aput? — Hangjából mérges kígyóként kúszik elő az embertelenség. Nagyon tapintatlan kérdés. Annál is inkább, mivel mind­két szülő jelenlétében hangzik el. Megpróbálok kibújni a vá­lasz elöl és azt mondom: — Mihail T alt. Felkacag. Ki tudja, miért szórakoztatja e kretén válasz. Vagy százszor el fogja ismé­telgetni: — Mihail Taltl Hahahaha­ha.. Hát ehhez meg mit szól­tok? Mi a véleményetek, bol­dog szülők? Vagy egy fél órát fog még úgy hahotázni, és anyu, apu szintén nevel. És én szégyell­ni fogom magam értük. Meg­esküszöm, ha véget ér ez a szörnyűség, megcsókolom anyu­kát úgy, hogy apu ne lássa, aztán aput, úgy, hogy anyu ne vegye észre. Azért, mert mind­kettőjüket egyformán szeretem. Esküszöm. És ez egészen ter­mészetes. De a felnőtteket nem tudom miért, ez nem elégíti ki. Néhányszor megpróbáltam tisztességesen és pontosan vá­laszolni erre a kérdésre, de mindig észrevettem, hogy a fel­nőttek valahogy csalódottak voltak. Az ő szemükből min­dig ugyanazt a gondolatot le­het kiolvasni: — Hát ez egy banális válaszl Egyformán szereti az anyját és apját is! Hát ez egy unalmas kölyök! Ezért lódítani fogok nekik Mihail Tálról, hadd kacagja­nak, és én közben megpróbál­kozom kiszabadulni új ismerő­söm acélos szorításából. Min­den hiábavaló. Az talán még jurij Vlaszovnál is erősebb. És ekkor még egy apró kérdést tesz fel nekem, de a hanglej­téséből már sejtem, hogy a ko­média végéhez közeledik. Ez lesz a legmurisabb kérdés. Ek­kor az arcán rettenetes bö­szültség jelent meg. — Hogy létezik, hogy ma nem mosakodtál? Természetesen mosakodtam, de tudom mire céloz. Hogy szórakoztatni tudja ez az el­csépelt tréfa. Hogy ne húzzam tovább — megtapogatom az arcomat. — Hol? — kérdezem —, hol? Telibe találtam. A felnőtt azonnal elsüti öreg viccét. — Hát a szemed? — mond­ja gügyögve —, miért olyan fekete a szemed, jól meg kell mosni! Fuss gyorsan a fürdő­szobába. Végre elenged. Megszabadu­lok és hozzáláthatok a mun­kámhoz. Hát igen. Ezek az új ismeretségek nem fenékig tej­fel. De hát mitévő legyek. Min­den gyereknek át kell rajta es­ni. Nem vagyok sem az első. sem az utolsó. Változtatni rai­ta nem lehet. SZŰCS BÉLA FORDÍTÁSA 1970.

Next

/
Thumbnails
Contents