Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-19 / 144. szám, péntek

Világos és sötét Aranyfácán a N KM VAGYOK sörivó ember, így egyéni tapasztalat alapján kialakult véleményem nincs az ógyallai sörgyár Aranyfácán nevű világos és barna söréről. Egyesek azt mondják, vetekszik a legjobb sörökkel, mások kissé elmarasztalják. A sörrel viszont az a helyzet, ahogy a közmondás mondja: kinek a pap, kinek a papné, más szóval: kinek milyen a szájíze. Egy biztos: a sörivók többsége dicséri az Aranyfácánt. A gyárat — amely megközelítőleg 5Ü0 embert foglalkoztat — 1964 novemberében kezdték építeni. Először a malátarészleg készült el. Az ógyallai maláta világhírű. Megközelítőleg 22 000 Ionnál szállítanak belőle a szocialista és a kapitalista államokba. de vannak esetek, hogy a-sörgyártás fellegvárába, Plzeftbfi is. Ez pedig nagy szó, mert a plzeňi sörgyár a világ legjobb söréhez kétségkívül kitűnő minőségű alapanyagot vásárol. Az ógyallai sörgyár fennmaradt malátáját a Szovjetunió, Kuba, Románia, Japán, Venezuela, Izland, Brazília és még több más — összesen 17 — ország veszi meg. Reklamációt még sohasem kapott az [izem: fán Riman mérnök, az ógyallai sörgyár igazgatója elmondotta, hogy a sörfőzés fő gyártási részlegeit 1967-ben helyezték üzembe. A teljes értékű termeié: a múlt év júliusában kezdődött. A tervek szerint évente 600 000 hektoliter sört kell készítenie az üzemnek, az első évben azonban az itt-ott még kisebb-nagyobb igazításokra, módosításokra szoruló berendezések miatt „csak" 580 000 hektolitert kell piacid adniuk. Riman mérnök azonban kijelentelte, hogy már az első évben elérik a ÜÜ0 0U0-et. Az ógyallai üzem a komáromi, az érsekújvári, a lévai, a dunaszerdahelyi és részben a galántai járást látja el sörrel. Ebben az évben 16 0Ü0 hektolitert Magyarországra is szállítanak. Az Aranyfácánt Budapesten, Miskolcon, Balassagyarmaton, Nyírbátorban, Hajdúszoboszlón, Hajdúböszörményben, Mátészalkán, Kisvárdán és Berettyóújfalun vásárolhatják meg déli szomszédaink. Érdekes dolgot újságolt az üzem igazgatója. íme: — Eddig egyedül Prágában, az U Fleku nevű világhírű sörözőben árusítottak — és ma is árusítanak — 13 fokos sört. Ennek az italnak barna változatát már mi is előállítjuk és Fekete fácán néven hozunk forgalomba. Ila az illetékes szervek msgállapítják a 13 fokös sör fogyasztási árát, azonnal piacra adjuk. A prágai sörtől a mienk annyiban tér el, hogy ott csapolják. mi pedig palackozott formában hozzuk forgalomba. A már közhírré lett sörkoniervröl csak annyit mondok, hogy főleg a turisták számára készítjük majd, akiknek nem kell vigyázniuk a szállításnál arra, hogy a sörösüveg na kapjon ütődést, ugyanakkor fogyasztás után a pléhdobozt elhajíthatják. Az ára viszont egy kicsit „borsos" lesz. Egy 0,35 literes sörkonzerv — 12 fokos sör lesz majd benne — valószínűleg 4,30 koronába kerül. Az ógyallai sörgyárat a leg korszerűbb követelmények szerint építették fel. Közvetlen szomszédságában van a vasút és az üzemnek is 45 járműve van, így a szállítás nem okoz külö nösebb gondot. Nem feledkeztek el a dolgozókról sem. Eddig két, 24 lakásegységet magába foglaló emeletes házat építettek és most dolgoznak egy további, 24 lakásegységből álló házon. Az üzemnek étkezdéje is van, ahol egyszerre 200 dolgozó étkezhat. Az Aranyfácán nagyobbrészt hazai gyártmányú gépek segítségével készül. Néhány „szólógépet". külföldről hoztak be, a pasztörizáló-berendozést az NSZK-ban, a hűtőgépeket az NDK-ban vásárolták, a hordok kezelésénél pedig angol és belga berendezéseket használnak. Az üzem igazgatója még elmondotta, hogy az Aranyfácán nevet azért választották, mert Őgyallának és környékének a jellegét szándékozták kifejezni a névadássál. Szerencsés volt a választás, mert a sör neve érdekes, vonzó, és ki is fejezi a környék jellegét, ahol — mint ismeretes — fácánban nincs hiány. KOMLOSI LAJOS H m BUCSI PILLANATKÉP (Tóthpál felvétele) A/indenkinek akad öröme az éleiben. A boldogságtól az ember nemcsak hogy önfeledten nevet, néha könny is szökik a szemébe. így volt ez velünk is akkor, amikor megkaptuk a végzést kétszobás lakásunkra. Csak hát u buldogsúg olyan szeszélyes, mint a büszke lány. Lassan, teveháton érkezik, aztán lóháton elvágtat. Ám csak türelmesen várni kell, újra viszszajön. Mi is vártunk, vártunk, hogy visszajöjjön, teljes két hónapon át. Es visszajött — kollaudáió bizottság alakjában. Csak hát.. . hogy is volt az? Azok a bizottságbeli fiúk olyanok voltak, mint a detektívek. Azonnal észrevették a legkisebb hibákat is. Magam is szorgoskodtam körülöttük. — Itt görbén áll a mosdótál... ez a láb egy kissé rövidebb ... a kampó nem turt a falban ... — Családjuk van? — kérdezte az elnök. Nemet inieltem, de Zsuzsa abban a pillanatban mellettem termett: — Lesz, lesz — hajtogatta és lesütötte a szemét. Amíg a többiek jóízűen nevettek, én felhívtam a bizottság figyelmét a konnektorra. Egyszóval felfedeztünk minden olyan hibát, amelyek az utóbbi két hónon folyamán árnyékot vetettek örömünkre. A bizottság tagjai mindent békésen meghallgattuk, mindent feljegyeztek és mindenre intettek. „így kell ennek lennie" —• gondoltam magamban —, „ezt nevezem az emberről való gondoskodásnak". Észrevétlenül a felesegemre kacsintottam. Megérteti. Pillanatok alatt az asztalra került fél rúd téli szalámi, és egy üveg jófajta szilvapálinka. Úgy leöblítettük a torkunkat, mint a jól kereső fuvarosok. A bizoltságbeliek sűrűn köszönték a megvendégelést, sok szerencsét kívántak és indultak tovább. — Már csak nem hagynak maradékot — csicsergett feléjük a feleségem. — Hajtsák jel még ezt a kupicál! — Felhajtották. — No, még az utolsót... — véMARTIN KRIŠŠ: Kollaudáció giil mégiscsuk elfogyott a bosácai, akkor aztán felkerekedtek és elmentek. — Elvtársak, mégis- mikor várhatjuk a szerelőket? — bátorkodtam megkérdezni? — Miiít? — fordult felém egy mai herkules. — Hát, ugyebár, a hibák ... — Ugyan, kérem! — intett s erre valamennyien nevetni kezdtek, mintha csak begyakorolták volna. — Örüljön, hogy csak kis hibák vannak a lakásában. A „fusizóknak" is élniük kell. Ügy álltam az ajtóban, mintha lecövekellek volna. A szilvapálinka elpárolgott, a téliszaláminak nyoma veszett, mindennek csak az illata maradt meg, és persze, a szerelési hibák, amelyek cinikusan vigyorognak most felém. — Csak vigyorogjatok, ti férgek — így személyesítettem meg őket, egérnek, patkánynak, képzelve. Hirtelen felcsendült a csen gönk. Az ajtóban tömött táskával állt egy megnyerő külsejű fiatalember. — Volt már önöknél a kollaudáoiós bizottság? — kérdezte, de hangjából éreztem, tudja, hogy volt. — Igen, volt, tessék beljevb — s közben azt gondolom/micsoda nagyszerű munkaszervezés! Azonnal küldték a szere löt. A fiatalember rögtön munkához látott. Belépett a fürdőszobába, megmozgatta a mosdótá lat. —- Ezt egy kicsit megigazítjuk ... a konnektorok rendben vannak? — Nem mindegyik. A hálóban ... — Jó, jó, majd arra ts rákerül a sor. Isten sem teremtette egyszerre a világot. — Igazán rendes ember — mondom a feleségemnek. — Látod, és előbb még sajnáltad tőlük a szilvapálinkát — korholt az asszony. Igaza volt, az emberek néha kifürkész/letet lenek. Vendégünknek a munka igazán jól ment. Nem egész liár.om óra múlva összecsomagolta a szerszámait: — Hát készek lennénk — mondta és összedörzsölte a kezét. Rendben van. gondoltam magamban, aztán tisztességből csak megkérdeztem, fizetünk-e a mesternek. — Mint maguknak, 120 korona... ~uzsiual értetlenül össze^ néztünk, de ... fizetni kellett. A mester füttyszóval ment lefelé a lépcsőkön. [Pelrik J. ford.) Hogyan is volt hajdanában? A Murány völgyének lakossága már a középkorban bányászattal kereste meg kenyerét. Évszázadokon át a vasérc fejté se és feldolgozása volt ezen a tájon az egyetlen iparág. Csupán a XIX. század végén derült ki, hogy az érchegységnek ez a része magnezitben is gazdag. Különösen Jolsva és Lubány környéke bővelkedik e természeti kincsekben, amelynek felmérhetetlen értékére csakhamar felfigyeltek a szakemberek. Minden kezdet nehéz, így a magnezitipar megindulása sem volt problémamentes. Hiszen a Jolsván bányászolt új ásványt 1800 körül még lovasszekereken szállították a Budapest közelében fekvő Kőbányára, ahol téglaalakba kiégetve az abban az időben feltalált új acélgyártási módszernek megfelelően Siemens-martinkemencék kibélelésére használták. Ez a nehézkes megoldás azonban nem elégíthette ki a . vállalkozókat, ezért 1894-ben Jolsván felépítették az első inagnezitégető kemencét. Minthogy az acélgyártásnak ez az új, gazdaságosabb módszere egyre több magnezitet igényelt, az első kemencét rövidesen továbbiak követték. Abban az időben Szlovákián kívül csak Ausztriában voltak magnezitlelőhelyek. és ezért nem csoda, hogy az újabb bányák feltárása után számos magnszitfeldolgozó üzemet létesítettek Gömörben. A tőkésvilág megszimatolva az előnyösnek ígérkező üzletet, felfigyelt a magnezitre. Először az amerikaiak láttak munkához. Első dolguk az volt, hogy miután Lubény község úrbéreseitől bérbevették a magnezit kitermelési jogát, Általános Magnezit R. T. néven (Allgemeine Magnesit A. G„ amelynek ismert rövidítése a világpiacon: AMAG) céget létesítettek. Az amerikai részvénytársaságnak abban a korban megfelelő, modern üzeme Hízsnyővízen 1913-ig működött. Emlékét a róla elnevezett AMAG Bánya viseli. Ez a STUDENÁ Bányával együtt ma is a legnagyobb és legkorszerűbben berendezett magnezitüzemet látja el azzal a nyersanyaggal, amely feldolgozva Rotafrit és Lovinlt néven nemcsak idehaza, liánéin világszerte keresett és megbecsült árucikkünk. És hogy mit jelent a magnezitipar népgazdaságunk, részére, arra a legjobban az óriási külföldi keresletből következtethetünk, amelynek alapján évi magnezittermelésíinknek mintegy 50 százalékát (kb. félmilliárd korona értékben) a világ 40 országába szállítjuk. A szakemberek szerint azonban még ennél is többet exportálhatnánk, ha lehetőségeink nem lennének erőseit korlátozottak. Az utóbi évtizedekben eszközölt beruházások a magnezn iparban nagyon kifizetődtek. Ezért túlzás nélkül állíthatjuk, hogy kevés olyan — a magnezithez hasonló — termékkel rendelkezünk, amely megállni a helyét az óriási konkurenciában a világpiacon. Kossuth Lajos keresztfia Az érdekesség kedvéért térjünk vissza az 1923-ban meg.szűnt ÁUalános Magnezit R. T.hoz, amelynek Kossuth Lajoshoz is volt némi köze. A részvénytársaság vezérigazgatója ugyanis Gunszt Bertalan, hosszú éveken keresztül a nagy forradalmár személyi titkára és bizalmas barátja volt. A forradalom leverését követően Kossuth Lajos híveivel együtt külföldre menekült. Ma már ugyan lehetetlen megállapítani, melyik évben történt, annyi azonban bizonyos, hogy amikor Gunsztnak Milánóban fia születelt, Kos suth vállalta a keresztapaságot, és Lajos névre keresztelték a kisfiút. A magnezitipar dolgozói köziH az idősebbek még ma is emlékeznek Kossuth Lajos keresztfiára. Az első köztársaság idején a DobroviC utcában ^ Schutnacher és Gunszt cég néven is.-, iiiert gépgyári képviselet társtulajdonosa volt ez a szerény meg jelenésű ember. Kilétét akkoriban nem tartotta fontosnak felfedni. A nevét is egyszerűen így írta alá: „Gunszt K. Lajos", amiből csak kevesen következtethetlek arra, milyen szálak fűzték a nagy forradalmárhoz... És Gunszt Bertalan? Ö Amerikába is elkísérte barátját, majtl az amerikai kapitalistákkal teremtett kapcsolatait hazatérve bőségesen kamatoztatta. A hizsnyóvízi bánya és a maguezitfeldolgozó üzem igazgatójaként amerikai kenyéradói szolgálatában nem volt oka panaszra. A részvényesek nem voltak kicsinyesek, és így fáradozását a bőséges anyagiakon kívül azzal is megjutalmazták, hogy a bánya szállító táróját róla nevezték el. A kapitalisták napja szerencsére leáldozott már hazánkban. Gunszt Bertalan régen örök álmát alussza valamelyik temetőben gyermekével, Kossuth Lajos keresztfiával együtt. Mi pedig a szocializmust építjük, azt a rendszert, amelyben nincsenek részvénytársaságok, nincsenek külföldi részvényesek, és népeink kizsákmányolása is örökre megszűnt. A termelőeszközök: a bányák és üzemek tulajdonosai a dolgozók. Sorsukat ők maguk irányítják. Kizárólag tőlük és a munkájuktól függ, hogy jólétben éljenek. A magnezitüzemek dolgozói tisztában vannak ezzel és ehhez is tartják maglikat. KARDOS MARTA ésik a takarmánybetakarítás (ČSTK | A takarmany beta karítasa Szlovákia egész területén a megkésett vegetáció és az esős időszak következtében sukkal las sabban lialud, mint kellene. A növényzet dúsabb és az ez évi takarmanytermés is nagyobb, mint a múlt évben. A bevetett 130 000 hektárból eddig csak 72 000-ről takarították be a termést. A beta karítási munkák üteme csak a nyugat-szlovákiai kerületben kielégítő. Veszteségeket okoz a ked vezótlen időjárás, különösen i kassai es a tőketerebesi járások ban, ahol a lucernát csak a bevetett terület egyharmadáról kaszálták le. A szlovákiai szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak elegendő kapacitások van ahhoz, hogy az évelő takarmányokat takarmánylisztté dolgozzák fel, a helyzet azitnban úgy alakult, hogy termékellielyezési gondjaik vannak. MODRICÉN FOGJÁK GYÁRTANI A COCA-COLÁT (ČSTK) — Starý Sinokovecen az alkoholmentes italok gyártásával, csomagolásával és népszerűsítésével foglalkozó országos konferencia kezdődött. [ozef Markvart, a N'ealko — alkoholmentes italok kísérleti és fejlesztési központja — osztályvezetője közölte, hogy hazánkban jelenleg 5 millió hektoliter alkoholmentes italt gyártanak. Annak ellenére, hogy ezzel a KGST-országok között vezető helyen állunk, a gyártás műszaki alapja még mindig nem megfelelő. Súlyos probléma többek között a szénsav és az iiveghiány, ami különösen a nyári csúcsidényben okoz nehézségeket. A közeljövőben piacra kerül egy kinintartalmú üdítőital és az alkoholmentes sör. Kísérletezését már befejezték. Az év végén ke* dik meg a modricei Fruta-iizeni ben a régen várt Coca-cola gyártá sát. Egy nďgyedliteres üveg ára valószínűleg 2,50 korona lesz. A legközelebbi években hazánk területén, mindenekelőtt a legnagyobb városokban, új, alkoholmentes italokat gyártó üzemeket építenek. Az előzetes tervek szerint a kapacitás 1975-ig évi másfél millió hektoliterrel nő.