Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-18 / 143. szám, csütörtök

Bajban ismered meg a barátod „Tegnap a délelőtti órákban a magyar árvízvédelmi kormánybiztos telefonon fölhívta a SZSZK Erdő- és Vízgazdálko­dási Minisztériumát: kétmillió homok­zsákra lenne szükségük. Dr. fán Krajčí miniszterhelyettes azonnal intézkedett, és útnak indult a lehető leggyorsabb ba­ráti segítség: 50 tehergépkocsi 250 ezer homokzsákkal." /Újsághír, 1970. V. 28.) KROCSÁNY DEZSŐ, az SZSZK kormányá­nak munkaügyi és népjóléti minisztere 1965-ben, az emlékezetes csallóközi árvíz idején, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nem­zeti Bizottság beruházási osztályának veze­tője volt. Fél órával a június tizenhetediket, első gátszakadás után teljhatalmú kerületi meg­bízottként indult az árvízsújtotta területre. Most, a miniszter dolgozószobájában idéz­zük az öt esztendővel ezelőtt történteket, különös tekintettel a baráti, szocialista or­szágoktól akkor kapott készséges, hatékony segítségre. — Talán én voltam az egyetlen ember Csalló­közben, aki nem a víz elől, hanem a víz u t á n futottam — mondja tréfálkozva. Majd komolyra fordítja a szót: — Gyors tettekre, ha­tározott döntésekre volt szükség, hiszen a med­réből kilépett, fékevesztett víztömeg néhány perc alatt elönthet egy egész falut és a környező határt... Számos esetben rövid helyszíni terep­szemle alapján kellett döntenem arról, kiürít­jiik-e a veszélyeztetett falut, vagy képesek lesz­nek a gátvédők megmenteni?! ... A június ti­zenkilencedike!, második szakadás után különö­sen nehéz helyzetbe kerültünk, mert az ár egy­szerre két irányból is támadott,. .. — Ilyenkor minden épkézláb férfira szíikség van! — Dolgozott is mindenki derekasan... Ez a nagy igyekezet azonban könnyűszerrel kárba veszhetett volna, ha nem segítenek mindjárt a gátszakadás utáni első napokban a magyar és szovjet katonai egységek. Negyven-negyven két­éitűvel jöttek a segítségünkre. A szovjet kato­nák Nagymegyer környékén, Izsap, Bogya, Ko­lozsnéma, a Kulcsod környéki majorok kiüríté­sében segítettek bámulatos szívósággal és ügyes­séggel; míg nagyrészt a magýar katonai két­éltűek legénységének érdeme, hogy az ár köze­ledtével idejében biztonságba került Gúta lakos­sága. E segítő tehermentesítésnek köszönhető, hogy a városszéli tejüzemtől eltekintve teljes egészében megmentettük Nagymegyert a több millió korona értékű élelmiszert tároló raktá­rakkal együtt. fKrocsány Dezső miniszter nem véletle­nül lett hát Nagymegyer díszpolgára, de szívesen emlékeznek magas, nyurga alak­jára, higgadt határozottságára Csallóköz egész árvíz sújtotta területén. A legnagyobb veszély esetén is mindig őszinte és közvet­len volt a házaikat elhagyni kényszerülők­kel, s az emberek érezték: a „teljhatalmú kerületi megbízott" velük érez!... Az első napokban még arra is futotta erejéből, hogy naplót vezessen, melyet számos érdekes adattal együtt mindmáig őriz. S részben a naplóban, részben az egyéb adatok közölt gyakran esik szó a negyven-negyven „kül­földi" katonai kétéltúröl és a segítség egyéb formájáról.) — A magyar hatóságok szinte kérés nélkül megengedték például, hogy a mi elárasztott út­jaink járhatatlansága miatt magyar területen szállítsuk Bratislavába az ár elől menekülőket. A csicsói gátszakadás eltöméséhez előregyártott betonelemeket kaptunk tőlük, Komárom védel­mét is tizenkét magyarországi buldózer erősí­tette, árvízvédelmi szakembereket és egyszerű gátvédőket küldtek ... Köztudomású, hogy az újjáépítésben sem hagytak magunkra, hiszen csak a Szovjetunió­tól ... — ... kereken 450 faházat kaptunk, amelyek­ben az első télen két-két család lakhatott. Fő­képpen arra a vidékre szállítottuk ezeket a há­zakat, ahol a mezőgazdasági munkák mielőbbi újrakezdésére volt szükség. A Szovjetunió és Magyarország közösen szállított deszkát, cemen­tet és más szükséges faanyagot. Ugyancsak Ma­gyarországról 30 millió téglát és 600 ezer gyü­mölcsfát kapott Csallóköz. Románia 15 millió tetőcseréppel járult hozzá az újjáépítéshez, és kisebb mennyiségű építőanyaggal Bulgária is se­gített. /A miniszter a följegyzéseibe pillant, mintha összegezné az elmondottakat, egy pillanatra elgondolkozik s aztán valóban rövid summázásba kezd.) — Ma látni csak, hogy az elmúlt öt eszten­dőben mennyit fejlődött a Csallóköz... A régi vályogházak helyett a falvakat mintásán beva­kolt téglaházak díszítik, csaknem mindenütt új, pormentes betonutak vannak, s az emberek szombat-vasárnaponként elégedetten tesznek­vesznek az új házukat övező kertben! ... Termé­szetesen, ez az ugrásszerű fejlődés elsősorban a csehországi járások önfeláldozó segítségének, de éppen úgy a baráti szocialista államok — különösen a Szovjetunió és Magyarország — ha­tékony támogatásának köszönhető. MIKLÓSI PÉTER » MUZEÁLIS ÉRTÉKEK« MEGYERCSEN Persze könnyű ma már ilyen hangnemben beszélni a dol­gokról, de akkor, 1965 júniu­sában . . . Koltay Gyulára, a hnb elnö­kére vártunk, volt időnk a né­zelődésre. És volt is mit szem­ügyre venni Megyercsen. Tíz-ti­zenkét családi házon, a templo­mon, no meg a hnb épületén kívül itt minden új. Vagyis eb­ben a faluban nem az új válik ki a régi közül, hanem fordít­va. Csak azon a kis magasla­ton maradtak meg akkor az épületek, amely a falu közepe táján van. Addig-addig nézegettük a mutatós külsejű vendéglőt, amíg végül betértünk egy ká­véra. Csak ketten ültek á ki­sebbik teremben. A velük szom­szédos asztalnál foglaltunk helyet. Mivel az épület három oldalról szinte földig üveg, to­vább folytathattuk a szemlélő­dést. — Ha itt minden romba dőlt, legalább kétméteres árvíznek kellett tenni — szóltam társam­hoz. A szomszéd asztalnál ülők, a jóízűen falatozók közül az idő­sebbik odaszólt. — Volt itt két és fél is. De arra, ahol az új sor van, még háromnál is több. S ezzel már meg is kezdő­dött a társalgás az árvízről, a borzalmas napokról, az újjáépí­tésről. Magyarázták: Megyercs nemcsak azért kapott annyi vi­zet, mert alacsony fekvésű, ha­nem azért is, mert amikor má­sutt már régen apadt, náluk még mindig áradt a víz. Ugyan­is a .közelben van a Vág-Dunn gátja, és az ár errefelé húzott. Talán ott is volt a leghosszabb ideig és ez bizony erősen meg­nehezítette az újjáépítést. — De amint látják, legalább 180 új lakás van a falunkban. Ha még kívülről nincs is mind­egvik kicifrázva, belül megnéz­hetik. Később Koltay elvtárs felso­rolta, milyen segítséget kapott a falu, mennyit adott a biztosí­tó, mennyi voit az állami se­gély meg a többi, szóval mil­liók és milliók. Aztán egészen más dologra csap át. — Gondolhatja, mennyire kellettek ezek a milliók. Én mégis azt mondom, hogy abban a helyzetben mégsem a pénz volt a legnagyobb segítség. Sok volt az elkeseredett ember. De amikor jött az építőanyag, jöttek segíteni a csehek, a szlo­vákok, a magyarok, és lendü­lettel dolgoztak látástól vaku­lásig, az emberek szívébe is visszajött a remény — nem va­gyunk már elveszett emberek. Én csak azt mondom, hogy ak­kor, a bajban volt egységes az ország népe, nem hatvannyolc­ban. Hogy a nekilendült, szenve­délyes szavakat némiképp mér­sékeljem, megkérdeztem: a megmaradt épületek lakói nem irigykednek-e egy kicsit a sok szép új lakásra. — Közülük is többen korsze­rűsítették már a lakást, kü­lönösen a belső berendezést. De mit mondjak? Inkább építtet­nénk nekik újat, és a legré­gibbeket meghagynánk „mu­zeális értéknek". HARASZTI GYULA . » f . ^ » ^emm mmtmm 1970 1 .18. Az árvíz óta sokai fejlődött a Csallóköz középületekben is. Gútán például fa képen) korsze­rű üzletház is épült. Hasonló létesítményt a komáromi járás 12 községe kapott. (Füle íelv. — CSTK) M OSZKVA SZÍVÉBE N AHOL MÉG EGYETLEN RIPORTER SEM JÁRT .. Moszkva szí­vében, a Szovje­tek terének egyik házában van az az acél­falú helyiség, ahová még egyetlen ripor­ternek sem si­került bejutnia. A helyiség minden elemi csa­pás elől biztositva van — nem árthat falainak sem tűz, sem víz, zárját pedig nem nyitja egyetlen tolvajkulcs sem... A szobához tartozó különleges kapcsolótábla előtt éjjel-nappal egy-egy mérnök őrködik, mert odabenn a hőmérsékletnek min­dig plusz 18 C foknak kell len­nie, a levegő páratartalma nem lehet sem több, sem kevesebb, mint 55 százalék ... Mivel ebbe a szobába ide­gen nem teheti be a lábát, tá­jékoztatást csupán az egyetlen „bejáratos" személy, Alekszand­ra Szokolová adhat róla. — Hogy mit őrzünk olyan gondosan? Nos, olyasmit, amit még sok-sok nemzedék számá­ra akarunk teljes épségben megtartani. Ebben az acélbur­kolatú helyiségben gyűjtöttük össze a Lenin-levéltárat. Itt van­nak Vlagyimir Iljics Lenin cik­keinek, monográfiáinak, okira­tainak, leveleinek, táviratainak, feljegyzéseinek és mindannak, amit 1923-tól sikerült összegyűj­tenünk, az eredeti példányai. Az SZKP KB Marxizmus—Le­ninizmus Intézetének állami le­véltárában ez idő szerint mint­egy 31 000 dokumentumot gyűj­töttek össze Vlagyimir lljicsről. A helyiségben, amelyben a gyűjteményt elhelyezték, külön­leges páncélszekrények sora­koznak, és a polcokon ugyan­csak speciális módszerrel tartó­sítva fekszenek időrendi sor­rendben a kéziratok. Mindegyik külön-külön. A levelek között vékony, cigarettapapír vastag­ságú papírlapok vannak. A kéz­iratokat kettős borítólap burkol­ja, majd meg egy hármas borí­tólapú mappába, s végül egy kartondobozba kerülnek, amit aztán páncélszekrényben he­lyeznek el. Valamennyi okiratról fény­képmásolat készült, a tudósok csakis ezekkel dolgozhatnak. És Alekszandra Szokolová is csak akkor lép be a levéltárba, ha új dokumentumot kell elhe­lyeznie a páncélszekrénybe, vagy ha esetleg valamit feltét­lenül össze kell hasonlítania az eredeti okirattal. ILJICS HANGJA... Nemrég múlt 50 éve annak a jelentős eseménynek, hogy Vla­gyimir Iljics hangját, illetve egyik beszédét gramofonlemez­re vették föl. — A felvételt 1919-ben készí­tették a Kreml volt Mitrofany­jevszkij termében, amelyet most „ovális" teremnek neveznek — mondja Andrej Petrov, az inté­zet dolgozója, „Lenin hangjá­nak őre". Közismert tény, hogy Vlagyi­mir Iljics erre a felvételre igen gondosan készült. A beszéd idő­tartama pontosan három perc­ben volt megszabva, és Lenin kronométerrel a kezében mon­dotta el. Nagyon elégedett volt, hogy sikerült a megszabott idő­be „beleférnie". 1919-től 1921-ig 16 Lenin-be­szédet sikerült felvételre ven­• A PRÁGAI MAGYAR KUL­TÚRÁBAN megnyílt Artex be­mutató. iránt nagy az érdeklő­dés. A hétfőn megnyílt kiállí­táson külkereskedelmi szakcm bereink, de a nyilvánosság is megtekintheti az Artex-ajánla­tot: fém- és fonott bútort, bőr>­díszműárut, háztartási cikke­ket, iparművészeti kerámiát, műanyagárut stb. Az árubemu­tató megkönnyíti az 1971. évi kereskedelmi szerződések elő­készítését. fstn) ni, a hangfelvételekből azonban csupán 13 maradt az utókorra. A három elveszett hangfelvételt mindeddig nem sikerült felku­tatni. A hangfelvétel technikája ak­koriban még gyermekcipőben járt és így érthető, hogy Lenin hangja kissé eltorzult, már csak azért is, mert alaposan meg kellett erőltetnie a hangszálait. Azok szerint, akik Lenint sok­szor hallották beszélni, hangja sokkal mélyebb tónusú volt, mint ahogyan ezeken a kezdet­leges hanglemezeken hallható. Az állami pártlevéltárban őr­zik e lemezek réz „negatívjait", amelyekről már annyi másolat készült, hogy ma már teljesen használhatatlanok, annyi rajtuk a repedés, törés, hogy már egyetlen másolat sem készülhet róluk. Most már csak mint re­likviákat őrzik őket. — Lenin hangja még sokáig megőrizhető? — Gyakorlatilag bármeddig. Valamennyi beszédét magnósza­lagra vettük, és az eredetieket különleges eljárással tartósítot­tuk. MÉG SOK ÉVIG ÉPSÉGBEN MARADNAK. .. Minden egyes Lenin-okmány­ról néhány másolat készült. A másolás előtt azonban minden eredetit restaurálni kellett. Ezt a munkát különleges laborató­riumban végzik. — A Marxizmus—Leninizmus Intézet laboratóriumát 23 évvel ezelőtt rendezték be — mondja Nagyezsda Aniszimova, a labo­ratórium vezetője, aki a Lenin­dokumentumok restaurálásával és tartósításával foglalkozik. —­Minden, az intézetbe kerülfr ok­irat a ml kezünkön megy át. Némelyik teljes restaurálásra szorul, némelyiken csak egyes részletmunkálatokat kell elvé­gezni. Bizony, nem könnyű felfedni a papiros titkát, amelyre a soro­kat Lenin rótta. Nagyon fele­lősségteljes feladat, mert a pa­pírlapnak mindenfajta vizsgá­lat, elemzés stb. után is minden­képpen teljesen épnek kell ma­radnia. A restaurátornak tapasz­talt vegyésznek is kell lennie egy személyben, pontosan meg kell állapítania a kézirat papi­rosának technológiai összetéte­lét, a tinta vegyi összetételét, és csak ezek után foghat hozzá až okmány fizikai felújításához. — Laboratóriumunk fennállá­sa óta a lenini dokumentumok zömét sikerült rendbe tennünk — mondja Nagyezsda Aniszimo­va. — Nemegyszer megtörténik, hogy a hozzánk kerülő okmá­nyok igen sérült állapotban vannak. Sok rajtuk például a ragasztás, amelyeket különféle ismeretlen ragasztószerrel vé­geztek. Ezeknek eltávolítása na­gyon nehéz munka, mert a leg­kisebb hanyagság miatt az egész kézirat kárbaveszhet. Nemrég került a kezembe Le­nin egyik levelének eredetije. Saját tintájával írta, amely még mindig egészen jól olvasható. A leveleket vastag, durva kar­tonra ragasztották, üveg borítot­ta és ragasztó papírszalaggal volt berámázva. A levelet ki kellett vennünk a rámából, és le kellett választanunk a kar­tonról. Az alatt a hosszú idő alatt, amíg a.levél az üveg alatt volt, a papír erősen színt vál­toztatott, megsárgult és nagyon törékeny lett. A karton pedig szinte kemény kérget képezett alatta. Nagyon bonyolult eset volt. A kartont víz nélkül csak­nem lehetetlennek látszott el­távolítani, viszont a víz lemossa a tintát. Ügyszólván milliméter­ről-milliméterre haladva kellett a kartont eltávolítanunk, aztán a szöveget különleges összetéte­lű folyadékkal fixáltuk, vissza­adva így a levél eredsti alakját. Ezután restauráltuk az okmányt, megerősítettük a ragasztás he­lyén a papírt, felerősítettük, megmostuk és sajtolással ki­egyenesítettük. Most már ez a levél is kitűnő állapotban van, és elmondhatjuk, hogy még sok évig épségben marad! (APN)

Next

/
Thumbnails
Contents