Új Szó, 1970. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1970-06-16 / 141. szám, kedd

Befejezetlen vita A Jókai-napok ünnepségsorozatnak, természetes velejárója, programja a vita. Vita mindenről, ami kulturális életünk problémája, fájó pontja, ami az igényes, meg nem becsült fárasztó és önfeláldozó műkedvelői tevékenységeket körülrajzolja; hátráltatja és előmozdítja. Még Jókai-napok sem voltak, amikor a műkedvelés problémái, hol kisebb, hol nagyobb mértékben már jelentkeztek. A kulturális tevékenység gyökere a inü kedvelés s nálunk, nemzetiségünk kulturális életében, még ma is jelentős szerepe van a műkedvelői mozgalomnak, s a kultúrélet egyes rétegeiben még az alfától az ómegáig csak műkedvelésről beszélhetünk. Jelentős a szerepe a színjátszó mozgalom területén is, bár az „omega" szerepét már két társulat, a MATESZ és a Thália Színház képviseli. A műkedvelő-rendezők bevonásával a bíráló bizottság és a fesztivál szervezői vitát rendeztek az ünnepségsorozat és a műkedvelés problémáiról. A vita folyamán, szinte minden rendező kifejtette véleményét a műkedvelő színjátszásról és annak egyetlen országos fesztiváljáról, a Jókainapokról. Mi is tulajdonképpen a Jókainapok jelentősége? • Semmi esetre sem csupán az, hogy kulturális életünk élcsoportjai az irodalmi színpadok és színjátszó együttesek népes családjából egyszer egy évben, Komáromban, szerencséjéhez mérten bemutatja produkcióját. A műkedvelés egyike a legérzékenyebb társadalmi jelenségeknek. Sorsa, távlatai a közönség, kénye-kedve szerint változnak. Jőnevű együttesek, inint a „Csallóközi Színház", szinte máról holnapra megszűnnek, olyan okok folytán, melyek feltárása szociológiai felmérést igényelne. Közönségünk, a hivatásos együttesek műsorát sem látogatja olyan mértékben, mint ezt elvárnánk. Nagyfokú passzivitásának az oka nem lehet csupán a televíziós műsorok konkurrenciája. A színpadi művészetektől való elidegenedést minden bizonnyal más tényezők is befolyásolják. Az elidegenedés, mint fogalom sem kell, hogy szükségképpen magyarázatot adjon a színház és közönség kapcsolatára. Hiszen a „Röpülj páva" és nálunk a „Tavaszi szél vizet áraszt" népdalversenyek éppen arról győzhettek meg, hogy a népi kultúrától elidegenedettnek hitt közönség még ma is igényli a nápdal kultúráját, sőt talán ma jobban, mint régen. Hiszen beat és sweet s ki tudná megnevezni azt a rengeteg irányzatot, fénykorában legalább akkora jelentőségű sláger a „Látod édesanyám ...", vagy a „Mikor mentem Gyitró felé ...", mint a legdivatosabb világsláger, pedig a népdalokat nem terjesztik úgy, mint a tánczenét. A műkedvelő színjátszás átmeneti válságban van. Ilyen már volt — temették már a műkedvelést — mint idejét múlt anakronizmust. Temették és feltámadt, mielőtt elhantolhatták volna. A hivatásos színjátszás gyökere a műkedvelés. Gyökere, indítója volt a múltban, de a színjátszás szempontjából szükség van rá ma is. Nemcsak abból a szempontból, hogy a hivatásos társulatok számára az utánpótlást felnevelje, hanem mint a közönség nevelését szolgáló, igényeit formáló apró apostoli intézményekre. A műkedvelő színját szásra illik odafigyelni akkor is, amikor fénykorát éli, akkor is, amikor hullámvölgyben van. A komáromi színjátszó feszti válra is ez a tény volt hatás sal, s a város hangulata a jól megszervezett és tervezett de korációk ellenére sem volt fesztiválhangulatú. Nem volt érezhető, a fesztiválra jellemző familiáris hangulat, mely az ünnepségsorozatot a múltban olyan értékessé tette. A város sem érdeklődött olyan mértékben (sem a hivatalos fórumok, sem a közönség szempontja ból), mint azt elvárnánk. (Érdekes, hogy a falukon sosem unták a búcsút.) De nem tanúsítottak a fesztiválnak kijáró érdeklődést a kulturális élet intézményei és jelentős képviselői sem. Hiányoztak a fesztiválról a csehszlovákiai magyar irodalom és kulturált; életünk más képviselői. Újságíróból is csak egy-kettő lézengett a vá rosban. Gyakran emlegetett tény, hogy a csehszlovákiai magyar kultúrélet képviselői, írók, művészek, újságírók és színészek páratlanul közeli kapcsolatban vannak a néppel, a munkásosztállyal és a parasztsággal. E szép legenda igazsága azonban nem érvényesült a Jókai-napokon. Talán az írószövetség és az Űjságírószervezet* néhány rendezvénnyel, beszélgetésekkel és vitákkal színesíthette volna kultúránk egyetlen országos jellegű fesztiváljának hangulatát. Kik, ha ők sem! Hasonló értelemben, de még nagyobb mértékben érvényes ez a megállapítás az ifjúsági mozgalolnra is. A familiáris hangulat jelző egy magyarországi kulturális dolgozó megfogalmazásában hangzott el. Nem hiszem, hogy szebb analizált értelemben értékesebb jelzővel lehetne e fesztivált illetni. Familiáris, tiszta, mindenkit érdeklő, őszinte emberi kapcsolatok fesztiválja .. . Miért marad hát szét a nagy família, a nagy család sok tagja érdeklődés nélkül ... A műkedvelő mozgalomra érdemes odafigyelni, s nemcsak azért, mert mint a munkásosztály népművészete, alapja kulturális életünknek, nemcsak azért, mert emberek minden energiájukat és szabad idejüket feláldozva a szép szó művészetének, a nemes, haladó emberi hagyományoknak áldoznak, kisvárosok és falvak álmos zsibbadását frissítve, hanem azért is, mert a ma hullámvölgyén dolgozó műkedvelői mozgalom minden bizonynyal felfrissül és szép eredményekkel lepheti még meg és töltheti ki kulturális életünket. A műkedvelés nemes hagyománya nem múzeumi tárgy, hanem élő valóság, mely az oly gyakran újra indulni kénysze rtilő kulturális életünk .alapját képezte a legkritikusabb idők ben is. GÁGYOR PÉTER Milyenek legyenek a házszámtáblák? Községeinket járva az ember szinte napról napra megfigyelheti, hogyan tíinnek el a régi kis házak, s hogyan épülnek újak, korszerűek, szebbek. Ma már szinte alig látni rozoga házikót. Lassan mér a néhány évvel ezelőtt még korszerűnek számító épületek lesznek azok, melyek „szerény" házikóknak fognak tűnni. Természetesen mindez rendjén van, hiszen növekvő szinvonalunkról s egyre nagyobb igényeinkről tanúskodik. Ugyanakkor a házak a lakosság ízléséről, szépérzékéről ls hű képet nyújta aak. Az új házakkal és lakólnak szépérzékével függ össze az is, amiről szólni szeretnénk. Látszólag kicsiség, de — úgy gondoljuk — I

mégis érdemes felfigyelni rá. A házakról sosem hiányozható ház számokról van szó. Talán nem „... túlzás azt állítani, hogy még a legszebb ház szépségéből is sokai „elvehet" egy ízléstelenül meg festett házszámtábla. Az olyan számtáblákra gondolunk, melye 5

ken minden számjegy különböző nagyságú vagy típusú, illetve egyszerűen szabálytalan, semmilyen típusba) nem tartozó számjegyek bői áll. Sokat ronthat a külsőn az ls, ha a táblákat nem megfe lelő helyre szegellk ki* — például nagyon alacsonyra vagy nagyon magasra. Az sem szép, ha egy házon két különböző számtábla áll. A legáltalánosabban elöt'or duló hiba azonban az, ha túlsá gosan nagyméretű szánttáblát ké szltenék. Ez olykor egész közse gekre vonatkozik. Egy-egy község ben akkorák a számtáblák, hogy negyed részük Is elég lenne. Ezt akkor vehetjük észre igazán, ha összehasonlítjuk több község számtábláit. l'alan sohasem lenne olyan idő szerű mindezt elmondani, mint éppen most, hiszen a nemzeti bi zottságok már készülődnek a népszámlálásra, s azon belül a házszámok rendezésére, vagyis sok községben a házak teljesen új számokat kapnak, tehát újtáblákat kell majd festeni. Az új számtáblák készítésénél és ki szegelésénél nem árt, ha figyelembe vesszük az említett szem pontokat. (* M A oágsellyei Duslo vegyipari kombinát dolgozói hazánk felszabadítása 25. évfordulójának liszteletére értékes vállalásokat tettek. A termelést az elmúlt évhez viszonyítva 274 millió korona értékben növelik, 8000 tonna szenet takarítanak meg, s az ideí év 3. negyedében üzembe helyezik a klórprén-kciucsukot gyártó részleget. (Felvétel: ČSTK J A szlovák plakát 25 éve A DOSZTOJEVSZKIJ SORI kiállítási csarnok falait egy negyedszázad plakáttermésének java ékesíti. Változatos, dinamikus anyag egészében s részleteiben is, mint a kor, amely kitermelte s amelynek jellemzője. Rávilágít politikájára, kuitúrális életére. Szól mindenki-* hez, tehát tömegművészet, az „utca művészetének" is nevezik. Mint ilyen, mondanivalóját világosan félreérthetetlenül kell közölnie. Meg kell ragadnia a néző tekintetét, bele kell férkőznie tudatába, indulataira kell hatnia, mozgósítania kell. S mindezt nem vulgáris reklámszerűséggel, hanem csiszolt képzőművészeti eszközökkel, lényegretörő, kifinomult grafikai megoldással, érzést keltő színekkel, s jó, modern tipográfiával. Folyamatosan fejlődő, kiteljesiilő falragaszművészetünk törekszik az európai plakáttal lépést tartani s egyben megőrizni a hazni és egyéni sajátosságokat. A gazdag anyag legfelfigyeltetőbb, legszuggesztívebb darabjai szubjektív megítélésem szerint a következők: Az 1970 es esztendő politikai plakátjai között természetesen vezető helyet foglalnak el a Lenin születésének 100. évfordulói ira emlékeztetők. Monumentális hatású L. Čisarík falragasza, amely Lenin zsenialitását, mélységes humanizmusát érezteti. Rudolf Altriehter a műfaj avatott képviselője. Műveit eszmei tisztánlátás, igaz emberség halja át. Alkotó biztonsággal szerkesztett plakátjai az apró mértani formák. szövedéke, vagy a fekete s fehér felületek feszítő ellentéte, egy-egy hangsúlyozott, csöppnyi élénk színfolt, a kép egészébe tökéletes kompozíciós érzékkel beiktatott néhány betű vagy szó gyújtó eríjjű. Valóban meggyőző, aho gyan az atomerő békés felhasználásáért száll síkra, vagy ahogyan a rasszimusra, a civilizáció szégyenfoltjára utal. A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat ünneplő Auróra visszhangja kitűnő tipográfiai ötletre épült. Könyvhónapi falragasza racionális világosságával kap meg. A Szlovák Nemzeti Felkelés 25 éves képzőművészeti megjelenítését bemutató 1969-es tárlat plakátjának vérvörösében szenvedélyesen száguldó fehér vonalak még élő történelmet, drámát rögzítenek. Az Expo 70 jellemzője a könynyed, finom rajzosság és a levegős, japános színek. Cesimír Pechr gazdag hangszerelésű művészete sajátos formanyelve, változatos és választékos kifejező eszközei egy aránt érvényesülnek, mind politikai plakátjain, (Az 50 éves Csehszlovák Köztársaság, Szilárd barátság a Szovjetunióval), mind sportfalragaszain (Összállami spartakiád, Prága). Színházi plakátjai a témával való teljes azonosulásról, érzékeny megfogalmazásról vallanak. Oto I.upták munkái finom festőiség s a metaforikus kifejezés jegyében fogantak. Lidice 1942—62 gyászsötét alaptómisából az emlékezés gyendég virágszirmai sejlenek elő, s a domináns hangzatot karcsú, magasszárú vérpiros rózsabimbóban szólaltatja meg. Az Anyák Napja s az Ifjúsági Könyvkiadó Mladé Letá plakátok költői színezetűek. — M. Koröian méltó, művészi formában szól Lőcsei Pál Mester születésének jubileumáról. Milan Veselý kulturális plakátjai köziil kiemelkednek a megragadó tarraimii és színű, a bolgár ikonok tárlatát s az illusztrációk biennáléját hírül adók. Greiner Szibill a mozdulatok ritmusának, a tánc forró dinamiájának tapasztalt érzékeltetője. Színes, lüktető, életteli ábrázolásmódjával hívja fel a figyelmet a Magyar Dal- és Táncegyüttes szereplésére, s a východnái ünnepségekre. — Vlastimil Herold a plakátműfaj erényeiben bővelkedő igényes művei városaink: Pozsony, Nyitra, Körmöcbánya, Lőcse, Eperjes és Bártfa évszázados műemlékeiről kívánnak tájékoztatni. L. Gisarík érzelmi töltésű színekkel sürgeti a békét a világ valamennyi aszszonya számára és ünnepli május elsejét. A bratislavai lírát, a pop-song fesztivált dallamos, derűs formákkal jelenti be. Salamon Zoltán szöveges plakátja a modern szlovák festészet egyik korán elhunyt, nagy nevű úttörőjének: Mikuláä Galandának emlékét idézi. Az idei gyermeknapra tervezett s megvalósított falragaszónak bohócsipkás, kedvesen mosolygó fiúcskája vidám, lelkes kürtszóval követeli a földkerekség minden nemzetét boldogító békét. RÁRKANY JENON6 A KERTÜNK mögött nem nesssze homokbánya van. Szombati napokon a homokbánya mellett sorban várakoznak a traktorok. A homok szállít ás az építkezéshez valami különlegességet jelent a gyerekek számára. A gyerekek az ilyesmit kihasználják arra is, hogy kicsit kocsikázzanak a traktorok pótkocsiján. Még nagyobb az öröm, ha a kis kutyát is magukkal vihetik. Amíg a rakodógép a homokot a pótkocsira rakja, a kiskutyát is le kell tenni. Csakhogy a kiskutyát sok gyerek szereti, és ha lehet el is csalogatja. Az én ötéves kisfiam is ezek közé tartozik. Sőt a szomszéd kislányok is. A kutyát el is csalogatták haza. jó falatokkal „megvendégelték", még névadó ünnepélyt is rendeztek neki. Közben u traktor elment, a gazdája a kutyát hiába kereste, és a kocsikázó gyerekek is kutya nélkül mentek haza. A kutya ott maradt az utcánkban, gazda nélkül csatangolt. Nem mondhatnám, hogy éhezett, mert a gyerekek gondoskodtak az élelemről. De hiába volt az élelem, a simogatás, a kis állat nyugtalanul futkosott, kereste a gazdáját. Többször lement a homokbányába, körülnézett és szomorúan visszaballagott. Mivel a gazdát nem találta, az ösztön arra kényszerítette, hogy új gazdát keressen. A ragaszkodását a fiam iránt mutatta ki legjobban. A gyerek egy hétig könyörgött, hogy fogadjuk be, mert már minden háznál van kutya, csak nálunk nincs. Egy hétig álltam a fiam ostromát. »VADÁSZAT« A HÁZAK KÖZÖTT Kifogásoltam, hogy a lopott kutyát vissza kell adni a gazdájának, s ha újra eljön homokért, akkor visszaadjuk, mert a gazdája gyerekei siratják őt. Közben titokban én is etettem, meg-megsimogattam, és helyet csináltam neki egy talicska fenekében. Sajnáltam a fiamat is meg a kutyát is. Végre én is elhatároztam, hogy ha szombaton nem tudjuk visszaadni, akkor a kutyát befogadjuk és csinálunk neki házikót. Megjegyzem, hogy nem zavarta őt senki, csak az egyik szomszéd két lakója. Rajtuk kívül mindenki tudatában volt annak, hogy gyerekcsíny történt. Igaz, az egyik nemtetszés kinyilvánítónak a kislánya ,is a csíny elkövetőik között volt. Hangoztatva, hogy náluk van már nőstény kutya, és ha ez is itt lesz, akkor kikaparják a veteményekel. f A kutya a kertben egyáltalán nem volt.) A másik csak akkor szólt, amikor egy barátom hazavitt bennünket az autóján. (Természetes a barátom előtt, akt szintén vadász, de ő nem szólt semmit.) De a csemezt lelövöm! En azt hittem, tréfálkozik. De nem tréfa volt. Megérett benne a vadászszenvedély, és már szerette volna használni rég nem használt fegyverét. Másnap délután, amikor hazaérkeztem a munkából, a kutya várt. Megetettem és kimentem a kertbe öntözgetni. Kis idő múlva megjött a szomszéd is. Ö is öntözgetett és átszólt. Megvolt a halálos ítélet. Megkérdeztem, kit ítéltek el? Ö erre azt válaszolta, hogy a kutyát. Ha 200 méterre elhagyja a kutya a kerítést, lelövöm. Az egyik asszony azt mondja, hogy már elfutott. Közben ő lehozta fegyverét és a kerítés oszlopára akasztotta. Sajnos, a kutya viszszajött, a gyerekek visszahívták játszani. Amint ezt észrevette, a kutyát magához hívta. A kutya a kerítés mellett odaballagott és megállt. A szomszéd, fogta a fegyverét és az udvarról, 8 méterre a kerítéstől egy lövéssel leterítette (nem határban, lakott területen). Még arról sem győződött meg, hogy nem tartózkodik-e valaki a háttérben. A kisfiam reszketve-síroa szaladt oda. o. n.