Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-13 / 112. szám, szerda

ÓMODY GYÖRGY CIPRUSI ÜTIJEGYZETE I Ĺ 2. A green line két oldalán E

^y.ik jte színházi premif re voltam hivatalos N'Cosiában. Újságíró barátom, aki az előadásra meghívott, különleges élményként ajánlotta ľel ezt a lehetőséget. Kapva kfptam az alkalmon. Arra számítottam, hogy a dráma őszi!í"<{, emberi nyelvén hallhatok majd a vajúdva születő ciprusi népről, amely még görög is, török is, de talán, valahol a mélyben, izgalmas belső forrongások közepette már alakítja bontja saját önálló nemzeti tudatát. A. várakozás, máig is azt hiszem, indokolt volt. A sziget lakossága idestova tíz esztendeje elnyerte, sőt véres kemény harc árán nyerte el függetlenségét. így a csalódás is annál nagyobb volt. Kg y francia detektívtörténet pergelt le a színpadon' — a helyi színészek és az Athénból „kölcsönkért" művésznő közreműködésével. # Miért odták fel az enóziszt? Kérdezgetni kezdtem barátomat. Talán csak rosszul választottuk meg az előadást és egy m:'is"'' színházban, vagy Makario&z elnök athéni látogatásakor. (ČSTK felv.j egy másik bemutatón többel, mást láthattam volna. A válasz kiábrándító volt. Nincs egyetlen Cipruson élő színpadi szerző, Író, vagy költő, akinek lenne valami mondanivalója a ciprusi népről. Ha írnak, mindmáig csak görögökről szólnak, odaát pedig, a zöld vonal másik oldalán, törökökről. N

em véletlenül foglalkoztatott ez a probléma. Cipruson a függetlenség első éveiben a hivatalos állami politika rangjára emelték a Görögországhoz csatlakozás koncepcióját. Az enózisz gondolata évszázados hagyományokra épült. Szinte egységesen ezt az atat kívánta követni a sziget nyolcvan százalékát alkotó görög lakosság. A kisebbségben levő törökök természetesen oppozícióba vonultak. A kívülről felkorbácsolt nemzeti ellentét végül is polgárháborúba torkollt. A fegyveres harc agonban anélkül ért véget, hogy megoldás született volna. Csupán két, egymástól elkülönült, egymást bizalmatlanul szemlélő közösséget kreált — állandósítva az újabb robbanás veszélyét. Ebben a szituációban méltán teremtett optimizmust az, hogy a ciprusi görög vezetés feladta az enózisz gondolatát és síkraszállt Ciprus függetlensége, önálló nemzeti léte mellett. E történelmi fordulóban kétségtelenül közrejátszott az a körülmény, hogy éppen három esztendővel ezelőtt katonai junta jutott hatalomra Athénben. De legalább ilyen mértékben magyarázza a történteket az is, hogy a ciprusi reálpolitikusok felismerték: az enózisz Görögország jelentéktelen, tengerentúli tartományává degradálhatja a világpolitika színpadán szerephez jutott szigetországot. Makariosznak azonban vott bátorsága — ha úgy tetszik" — megtagadni egy évszázados hagyományt, egy évszázados álmot, s volt ereje és tekintélye is ahhoz,, hogy irányvonala mellé .felsorakoztassa politikai fegyvertársait. Az új szituáció azonban új bonyodalmakat teremtelt. Nemcsak Athén és Nicosia vonatkozásában, hanem a görög ripi ióták körében is. Bizonyos körök nem voltak hajlandók tudomásul venni a tradicionális célkitűzések reális politikai megfontolásból történt feladását. M

.ikariosz felismerte, hogy politikájának sikere, s ezzel együtt a függetlenség ügye is nem kis mértékben azon áll vagy bukik: sikerül-e rendezni a viszonyt a tö rök közösséggel. Politikai oppuzícióvai szemben így űj partnereket talál. Másrészt pe dig Ciprus önálló nemzeti léte, ha nem csupán egy provizórikus politikai kurzusról van szó, mindenképpen illuzórikus sá válik, ha az országnak a belső feszültség súlyos terhével kell azokkal a külső manőverekkel szembenéznie, amelyek az ország függetlenségi ambícióit egyre nyíltabban és egyre erőszakosabban igyekeznek aláaknázni. 0 Reálpolitika: Ciprus a ciprusioké E

z a folyamat nyilvánvalóan nem játszódhatik le egyik napról a másikra. Hiszen évszázadok alatt és idegen elnyomás közepette is őrizték, megőrizték különállásukat. Hallatlan erős kapocs a nyelv és a vallás. A törökök ugyanis muzulmánok, a többség pedig a görögkeleti egyházhoz tartozik. De ha több évszázad nem példázná azt, hogy lehet békében és barátságban együtt élni, s ha magam is nem be széltenr volna közvetlenül a polgárháború után olyan törökökkel, akik mit sem törődve a kívülről felkorbácsolt nemzetiségi ellentétekkel, nem hagyták el régi lakóhelyüket, talán azt mondanám, hogy elképzelhetetlen valamifajta feloldódás, összeolvadást keresni és várni. Amióta pedig a közeledés még hivatalos formát is kapott — a két közösség közti rendszeres tárgyalásokkal s e tárgyalások elkezdése óta nem is hallani incidensekről a két közösség közt, sőt a belső frontvonal egyre világosabban a görög közösségen belül húzódik, — joggal feltételezhette az ember, hogy valami oldódik, alakül, formálódik. Akár csak apró, még ha bizonytalan, tétova lépések formájában is. N

em véletlenül kerestem és kértem tehát számon valóságot megcsillantó irodalmi tükörképet. Helyette Oszmán Orek, a török közösség egyik prominens vezetője, a kotábbi hadügyminiszter arról beszélt, hogy a görög rendőrök lehetetlenné tették azoknak a török cipriótáknak az életét, akik elhatározták, hogy hazatérnek elhagyott falujukba, s ezek így kénytelenek voltak visszaköltözni Nicosia török szektorába. Kleridesz pedig, aki a görög fél részéről vezeti a tárgyalásokat, a helyi autonómia követelése miatt nyíltan azzal vádolta a törököket, hogy a sziget kettéosztására törekszenek. Nem titkolta azt a véleményét sem, hogy a kétesztendős dialógus során egyetlen jelentős eredményt sem értek el: Maga Makariosz elnök is, amikor ezzel kapcsolatban kérdeztem, meglehetősen szkeptikusan jelentette ki: „Nem vagyok optimista, bár reményt vesztett sem a tárgyalásokat illetően." Vagyis — s ez bármilyen fájdalmasan hangzik is, az oiszúg jövőjét és biztonságát illetően—a tárgyalások keltette bizakodás és a helyzet diktálta szükségszerűség ellenére az új szituációban sincs, mert nem is nagyon lehet, mondanivalója ciprusiakról sem egy görög, sem pedig egy török cipriótának. KÖVETKEZIK: 3. / HATALMI BAfte ZSILIPJEI Miként folyik a tagkönyvcsere a nyitrai járásban? POZITÍV TAPASZTALATOK A nyitrai tárásban is folyamatban van már a kommunis'a part sorait megtisztítani, aktivizálni, a marxi—lenini alapelvek szerinti eszmei-politikai egységet létrehozni hivatott párttagkönyocsere. A járási pártszervek és a beszélgetéseket folytató bizottságok átigazolása után ezekben a napokban kezdték meg e kii! önös fontosságú párt feladat teljesítését az egyes alapszervezetekben is. Az átigazolások eddigi tapasztalatairól, várhaló eredményeiről, a Járás ilyen vonatkozású sajátosságairól jozef Húsárral, a járási pártbizottság dolgozójával beszélgettünk. — A nyitrai járásban miképpen szervezték meg a tagkön y ve serét ? — Az elmúlt hetekben lóképpen arra fektettünk nagy súlyt, hogy járásunkban a tagság kellő mértékben megismerkedjen a CSKP KB-nak a tagkönyvcserével kapcsolatos levelével. Az indok: e levél aprólékosan elemzi az 1968 —69 es esztendő belpolitikai eseményeit, itt vannak megfogalmazva az egyes párttagokkal folytatandó beszélgetések kritériumai s így e fontoš dokumentum nagymértékben elősegítheti a párt eszmei-akclóegységének megteremtését. járáSszerte értekezleteket és aktívákat tartottunk, ahol előadások keretében megmagyaráztuk a Központi Bizottság levelének tartalmát, megvilágítottuk főbb pontjait. Mindezt az előkészítő munkát, mind pedig az eddig megtartott beszélgetéseket is nagy gonddal irányítja a járási pártbizottság, aminek legjobb tanúbizonysága, hogy az elnökség hétről hétre értékeli a Ingkönyvcsere eredményeit. — A gyakorlatban hogyan aoigoznak az átigazoló bizottságok, minek alapján javasolják vugy ellenzik az új párt igazolvány kiadását? — A beszélgetések során minden egyes kommunista politikai profilját fölvázoljuk. Természetesen, nemcsak az utóbbi két évben tanúsított magatartás a döntő, hanem a pártba lépés napjától végzett egész munkásság a „mérlegre kerül". Örvendetes, hogy sokan azok közül, akik különböző külső behatások révén átmenetileg tévedtek ugyan, ma már szilárd elvi álláspontot képviselnek, belátták hibáikat, őszintén támogatják a pártot. Kétségtelen, hogy azoknak, akik már évek ota a jobboldali nézetek szószólói, nem ismerik el a nemzetköziség elvét, nem teszik magukévá vagy támadják a pártprogramot — nincs helyük a kommunista pártban. Azok is kemény elbírálás alá esnek, akik ma egyik napról a másikra változtatják nézeteiket, de még 1969 áprilisa után sem ériették meg, hogy pártunknak erős kezű, következetes, egységes vezetőségre van szüksége. — A ^tanárképző és a mezőgazdasági főiskola révén Nyitra jelentős diákváros lett. Milyen tapasztalataik vunnak a fiatalsággal? • — A fiatalok körében — saj nos — elég kevés a kommunista, a párttag. Ez még a múlt hibája. Azok a fiatalok, okikkel eddig kapcsolatba kerültünk, nagyon őszintén és riy itan elemezték saját tevékenységüket, józanul beszéltek a jövő társadalmi és politikai feladatairól, illetve a legidőszerűbb teendőkről. A minap megalakult Szocialista Ifjúsági Szövetség kiváló tevékenységi, bizonyítási lehetőséget nyújt körükből mindazoknak, akik valóban dolgozni, cselekedni akarnak. — Milyen tapasztalataik vannak a járás üaemeiben és a mezőgazdaságban dol gozó munkások s parasztok átigazolásával? Nagy felelősségtudattal vesznek részt a beszélgetések ben, sőt, az esetek többségében szinte kérdések nélkül vizsgáljak önnönmagukat. Sokan belátták: a sajtó és a hírközlő eszközök hatása révén tévedtek az 1968 -69-es esztendőkben. Hasonló tapasztalataink vannak a parasztság soraiban is. Az ál lami gazdaságokban és a föld íüűvesszövetkezetekben meggyorsítottuk a beszélgetések ütemét, hogy ne gátoljuk a késlekedő tavasz okozta lemaradást pótló munkát a földeken. Imik f Karrieristák nélkül Az eddig megtartott beszélgetések meggyőzően igazolják a tagkönyvcsere szükségességét. Az értékeléseken a párttagok megvizsgálják, miként álltak helyt a kritikus időszakban, ugyanakkor követelik, hogy társadalmunk minden területén szilárdítsuk meg a ren det és a fegyelmet. Az értékeléseken látni, sukan nem ismerték lel a demagóg jelszavak és a hazaszeretettel palástolt nacionalizmus valódi célját. Nem vették észre, hugy az „emberarcú szocializmus" hangoztató! lényegében a kapitalizmust akarták restaurálni. A szocializmus ellenségei szították a szovjetellenességet és — felhasználva a nemzetközi tapasztalatokat — ádáz küzdelmet vívtak a tömegek megtévesztéséért, majd hazánknak a szocialista táborból való kiszakításáért. Céljukat nem érték el, de jelszavaikkal sok becsületes- embert megtévesztettek. Persze vannak olyanok is, akik az alkalomra vártak, hogy „tévedhessenek", mivel eddig csupán alakoskodtak, csak azért léptek be a pártba, hogy könynyebben elérhessék céljaikat. Éppen ezért a párttagok magatartásának és tevékenységének értékelése során nem mindig fogadhatjuk el ha egy-egy párttag azzal indokolja állásfoglalását, hogy „megtévesztették". A párt levele világosan megszabja: „Nem szabad megengednünk, hogy alakoskodás révén egyes embereknek továbbra is pártigazolványnk legyen . . . Meg kell védenünk a pártot, hugy soraiban ne legyenek karrieristák és olyan emberek, akik aláásnák a pást tekintélyét. „Az ilyen elemek a kritikus időszakban tanúsított állásfoglalásukkal saját maguk váltak meg a párttól. „Önbírálatuk" csupán az alakoskodás folytatása volna. Az értékeléseken ilyen „önbírálatra és nyíltságra" számos példa akad. De a maga nemében páratlan az az eset. amely a rozsnyói járásban történt. Egy „párttag" a beszélgetés során azt mondta, azért lépett a pártba, mert ő is a „tejfelhez" akart jutni. Mondanunk sem kell, liugy az ilyen gondolkodású egyéneknek nincs helyük a pártban. A kommunistát a példaadás, a munkavállalás és a kitartás jellemzi, s a párttag: ság nem jár előnnyel. A haszonlesők és karrieristák, akik az elmúlt években, évtizedekben befurakodtak pártunkba, éppen a kommunisták erkölcsi szilárdságát kompromittálták a legjobban. A párt iránti hűségüket hangoztatva saját egyéni céljaikat igyekeztek megvalósítani. Persze legtöbbjük nem oly naiv, mint az említett személy, nem leplezi le önmagát, hanem továbbra is alakoskodik. A becsületes kommunisták kötelessége gondoskodni arról, hogy az átigazolást végző bizoltságok megismerjék az említett egyének „igazi" arcát. A párt levele világosan leszögezi: „A párttagságnak más motívuma nem lehet, mint a párt és szocialista társadalom felépítésének alapvető marxista—leninista elveibe vetett mélységes meggyőződés". Vagyis: az átigazolások során nemcsak a jobboldalt opportunistáktól, hanem a haszonlesőktől és a karrieristáktól is meg kell tisztítani pártunkat, hogy teljesíthesse történelmi küldetését. FULOP IMRE Távírópóznák és a kísértő múlt Szamos példán ismételten meggyőződünk arról, hogy nehány évvel ezelőtt a dél-szlovákiai járások fejlesztésével úgyszólván senki sem számolt, s ez a vidék a közúti, távközlési, vasúti hálózat fejlesztési terveiből kimaradt. Egyszerű nemtörődömség, vagy a múltbeli torzítások következménye ez? Már beszámoltunk lapunkban arról, hogy a televíziós közvetítő hálózat mily nagy fehér foltokkal ékeskedik KözépSzlovákia déli részén, hogy a losonci városfejlesztéssel menynyire nem tart lépést a vasúti rakodás korszerűsítése, s most újabb, látszólag apró, ám Jellemző eset bizonyítja, milyen következményekkel jár egy vidék lebecsülése. A Pliešovce és Sása közti útszakaszon az autóbuszok utasai gyakran gúnyolódtak az utóbbi hetekben a távközlési dolgozók igyekezetén. Ugyanis távírópóznákat állítottak fel szép sorjában az út mentén, viszont az emberek jól tudják, hogy ugyanitt néhány évvel ezelőtt lebontották a távíróoszlopokat. Akkoriban korszerűsítették a vezetéket és póznák helyett a földbe ágyazták a drótokat. Persze, akkoriban senki sem számolt azzal, hogy Nagykürtös is egykor majd közvetlen telefonvonalakat igényel ezen a szakaszon át. Az egész földbe ágyazott vezeték nem teszi lehetővé Nagykürtös és Kékkő bekapcsolását, mert amikor ezt építették, kinek is futott volna eszébe, hogy a délvidék szükségletei is megnövekedhetnek egykor... De most Nagykürtös járás lett, jobb kapcsolatot akar a világgal. így hát újból csak felállítják a póznákat, s húznak rájuk négy szál drótot. A vezetéket meghosszabbítják Kékkőig és Nagykürtösig. Nem kevesebb mint negyedmillió korona befektetés. S ez méghozzá csak ideiglenes megol

J üás — a távösszeköttetési igazgatóságon közölték, hogy 3 — 4 éven belül leszerelik ezt az ideiglenes, szükségmegoldásként épülő vonalat és korszerű, földbe ágyazott vezetékkel helyettesítik végérvényesen. Távol áll tőlünk, hogy a távközlési dolgozók munkáját bíráljuk — éppen ellenkezőleg, hiszen ők fizetnek rá az ilyen gyakorlatra. A nagykürtösi vezeték csak negyedmilliós többletmunkát jelent, de mennyi ilyen vidék van? Kurinec elvtárs, a közép-szlovákiai táviisszeköttetési igazgatóság felelős dolgozója kijelentette, hogy a területi átszervezések és ennek folytán utólagosan támasztott igények több milliós többletmunkákat jelentenek számukra, s élesen bírálta a meggondolatlan átszervezéseket. Véleményünk szerint azonban Nagykürtös vidékének átszervezéssel vagy anélkül is egyszer rá kellett térnie a fejlődés útjára, s rá kell térnie az eddiginél még nagyobb mértékben Losoncnak, Rimaszombatnak, főleg ez utóbbi déli részének is. Ha ezzel nem számolnak a tervek készítői és a koncepciók kidolgozói, akkor ez azt jelenti, hogy eleve „leírnak" egy-egy vidéket, átnéznek rajta, mintha fejlesztése még a fellegekben lenne. Az ilyen szemlélet kétségtelenül lokálpatrióta kinövés, a torzítások csökevénye. Hogy létezett és nyomokat hagyott az ilyen szemlélet arról, a többi között ezek az ideiglenes távírópóznák is tanúskodnak. Hogy ma mégis épülnek a vezetékek, hogy korszerűsödik a közlekedés — ez örvendetes jelenség, mert bizonyítja: elmúlt az az idő, amikor „át lehetett nézni" egy vidéken. A csökevény szemléletek ellen az ilyen valóság a legjobb orvosság. Ha sok pénzbe is kerül. mcSEK GEZ

A