Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-01 / 102. szám, péntek

Ľubomír Strougal miniszterelnök beszéde (Folytatás az 1. oldalról) újítók és a szocialista munkabrigádok becsületes munkáját. A párt vezető szerepének gyengítése, a központi irányítás megbontása lehetővé tette a személyes érdekek érvényesítését. Egyoldalú szempontokat érvényesítettek és olyan illúziókat keltettek, hogy népgazdaságunk helyzetén különböző „elfelejtett források" segíthetnek. Megfeledkeztek arról, hogy a munka a gazdasági tevékenység és a nép gazdagságának alapja. Ezen a téren nagyon sokat kell helyrehoznunk — mondotta Strougal elvtárs. Valamennyien tudjuk, hogy a fegyelem megszilárdítása nagyon nehéz dolog és nem várhatjuk, hogy ezt mindenki megértéssel fogadja. Nincs azonban más választásunk, mint hogy mindenütt érvényesítsük a fegyelmet és a rendet, és mindenütt olyan légkört és feltételeket teremtsünk, ahol nem érvényesülhetnek azok, akik nem végeznek becsületes munkát, akik csak személyes érdekeiket tartják szem előtt és állandóan azt hangoztatják, hogy nálunk minden rossz. Támogatnunk kell azokat, akik becsületesen dolgoznak, akik szívügyüknek tartják közös ügyünket. A mai összejövetel azt bizonyítja, hogy sok ilyen ember van. A szocialista társadalom alapértékeinek felújítására kifejtett törekvésünkben a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság egészséges erejére támaszkodhatunk. Az öntudatos munkafegyelem megfelel az új társadalom lényegének. A magasabb fokú munkatermelékenység és a tudományos-műszaki fejlődés megköveteli a pontosságot, a rendet és a fegyelmet. Ki kell küszöbölnünk a fegyelmezetlenséggel és rendetlenséggel szemben tanúsított liberalizmust, és életünk valamennyi területén meg kell szilárdítanunk az irányítást. Strougal elvtárs hangsúlyozta, hogy a párt Központi Bizottsága és az állam vezetői már több ízben leszögezték, hogy a közeljövőben nem ígérhetnek mást, csak munkát, mely biztosíthatja a további fejlődést és népünk szükségleteinek teljesebb kielégítését. Tavaly áprilistól fokozatosan konszolidálódik népgazdaságunk. Olyan megoldásokat érünk el, melyek ugyan nem hoznak azonnali eredményeket, de megteremtik a feltételeket a jövő folyamatos fejlődéséhez. Ennek ellenére nagyon józanul kell értékelnünk az elért eredményeket. A központi terv és a tervezés megszilárdítása összefüggésben áll a népgazdaságunk irányítási rendszerének kialakítására kifejtett törekvéssel. A közeljövőben három fő feladat teljesítésére összpontosítjuk erőinket: az ötödik ötéves terv javaslatainak kidolgozására, a népgazdaság problémáinak megoldásával párhuzamosan a gazdaság irányítórendszere javaslatának kidolgozására, valamint az ez évi igényes feladatok teljesítésére. A mai nehézségek és feladatok mellett sem szabad megfeledkeznünk a jövőről. Nemcsak a kormánynak és a többi központi szervnek, hanem politikai és gazdasági életünk többi láncszemének és minden dolgozónak igényes feladatokat kell teljesítenie. Tudjuk — mondotta —, hogy minél több és bonyolultabb feladatot kell megoldanunk, annál nagyobb igényeket kell támasztanunk a munka szervezésével szemben. Sok esetben belenyugszunk a munkaszervezés mai színvonalába. Hivatalainkban és kutatóintézeteinkben gyakran megfeledkeznek arról, hogy számunkra az idő a legértékesebb nyersanyag. Nem tűrhetjük el az olyan helyzetet, amikor például a gépiparban a munkaidőt csak 70—85 százalékra, az építőiparban 55—70 százalékra, az üzemeken kívül végzett szerelőmunkáknál 40—65 százalékra használják ki. Sok esetben határozottan kell követelnünk, hogy az eddigi fizetésért több munkát végezzenek. Meg kell teremtenünk a munkajogi és a szervezési feltételeket ahhoz, hogy kiküszöböljük a munka jobb kihasználásának Akadályait. Strougal elvtárs hangsúlyozta, hogy itt nemcsak a termelésre gondol, hanem a hivatalok, a kutatóintézetek és más intézmények munkaidejének kihasználására is. A továbbiakban azzal foglalkozott, hogy gazdasági vezetőink gyakran panaszkodnak a munkaerőhiányra. Ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy a közeljövőben nem várható javulás ezen a téren. Ennek ellenére olyan fontos beruházásokat eszközlünk, melyek sok munkaerőt követelnek. A bányászatban, a mezőgazdaságban és más ágazatokban is kevés a munkaerő. Ezért minden üzemtől és intézménytől megköveteljük, hogy szigorúan gazdálkodjon a munkaerővel. A hatékony megoldás azonban a termelés szervezésében és irányításában rejlik. Tökéletesítenünk keV munkarendszerünket, hogy megszüntethessük a munkaerővel való pazarlást és biztosítsuk a munkaerő racionális elhelyezését és kihasználását. Ezzel párhuzamosan racionalizálnunk kell a munkát, a termelést és az igazgatást. Az irányítás minden szintjén a racionalizálásra kell törekedni. Takarékoskodnunk kell a munkaerővel, hatékonyan kell kihasználnunk a termelőalapokat, korszerűsítenünk kell a legfontosabb termelőszakaszokat, csökkentenünk kell a költségeket és le kell rövidítenünk az építkezési határidőket. A racionalizáció természetesen az igazgatás és az adminisztráció területére is érvényes. Ezen a téren takarékossági intézkedéseket hoztunk, melyek következtében ebben az évben csökkentjük az apparátust. Ez azonban csak az első lépés, a jövőben egyszerűsítenünk kell az igazgatást, s elsősorban növelni kell az egész irányító rendszer hatékonyságát. A szocialista munkafegyelem megszilárdításában, a munkakezdeményezés és aktivitás fejlesztésében döntő szerepet játszik az anyagi érdekeltség. Az utóbbi években — mondotta Strougal elvtárs — súlyosan megsértettük az elvégzett munka jutalmazásának szocialista elvét. Sok esetben előfordult, hogy az elvégzett munkától eltekintve osztogattak pénzt. Hamis az a nálunk is érvényesülő nézet, hogy az emberek automatikusan jobban dolgoznak, ha emelik fizetésüket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy míg egyes ágazatokban és az igazgatásban az utóbbi két évben jelentősen emelkedtek a fizetések, a teljesítmény azonban azonos szinten maradt. Érdekünk, hogy az emberek egyre többet keressenek, de csakis a munkaeredményekkel összhangban. Ezért fel kell újítanunk azt az elvet, hogy a jó fizetésért jó munkát kell végezni. ? Társadalmunk további fejlődése, a munka magasabb színvonala szempontjából nagy jelentőségű a műveltség és a nevelés — mondotta. Az elmúlt 25 év eredményeit mérlegelve leszögezhetjük, hogy ezen a téren sokat tettünk. De az eddig elvégzett munka nem elegendő. A tudományos-műszaki forradalom megváltoztatja a termelőfolyamatokat, melyek egyre magasabb műveltséget, egyre több tudást követelnek. Ezen a téren is nagyon meggondoltan és a lehető leghatékonyabban kell bánnunk az eszközökkel. Ki kell dolgoznunk a művelődés olyan tervét, mely összhangban áll a tudományosműszaki forradalom követelményeivel. Nagy gondot kell fordítanunk a fiatal munkások szakképzésére és az önművelődésre. Strougal elvtárs hangsúlyozta, hogy fokozott gondot kell fordítani az irányító dolgozók kiválasztására, előkészítésére és nevelésére, irányítórendszerünk politikailag szilárd, szakképzett, felkészült embereket követel meg, mert másképp nem oldhatjuk meg a jövő bonyolult problémáit. A párt- és az állami vezetőknek azonnal meg kell kezdeniük az irányító káderek előkészítését és nevelését. A továbbiakban a munka szerepét méltatta. Hangsúlyozta, hogy társadalmunknak az őt megillető helyre kell állítania a munkát, mivel a munka biztosítja társadalmunk jövőjét. Az elmúlt 25 év mérlege azt mutatja, hogy nagy művet alkottunk. Az eredmények munkásosztályunk, parasztságunk és a szocializmushoz hű értelmiségünk tehetségét, munkaszeretetét és áldozatkészségét bizonyítják. Az elért eredményeket nagy munkakezdeményezés, öntudat és lelkesedés tette lehetővé. Az elmúlt 25 év meggyőzően bizonyítja, ki állt mellettünk a legnehezebb pillanatokban, ki segített nekünk abban, hogy biztonságban élhessünk és nyugalomban építhessük boldog életünket, ki állt mellettünk testvérként és barátként. Mai realitásunk szorosan összefügg a szovjet nép és a lenini kommunista párt áldozatkész segítségével és a többi szocialista országgal folytatott együttműködéssel. Ezek a baráti kapcsolatok fokozzák erőnket. A felszabadulásunkhoz és a szocializmus győzelméhez vezető út meggyőzően bizonyítja Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető képességeit. Pártunk a dolgozó népet szolgálta és tudatában van annak, milyen nagy felelősség terheli népünk sorsáért. Szilárd, akcióképes, Lenin hagyatékához hű pártunk a biztosítéka szocialista köztársaságunk további sikeres fejlődésének. Befejezésül Strougal elvtárs még egyszer köszönetet mondott, és jókívánságait fejezte ki a kitüntetteknek. Egyúttal Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a kormány nevében sok sikert, boldogságot és békét kívánt hazánk valamennyi polgárának a munka ünnepe alkalmából. Tóthpál Gyula felvétele wBämSm ~ ir ppjjlKr JWgjL Sf - 1 r^ájl * . Wš jLM IffB J HHföialf v A Fojtú brigád tagjai. SZÉNCSATÁK HŐSEI Az ország legnagyobb bányája a Néphadsereg Bánya. Hatezer bányász küzd itt nap mint nap a szénért. Az Ostrava— Karvina-i bányatröszt vezérigazgatója, azt mondta: „Ha lenne még három-négy ilyen bányánk, nem lenne baj a tüzelőanyaggal .. ." A múlt télen sok baj volt a szénnel. Volt hely, ahol előbb tízmázsánként adták, aztán öt mázsára csökkentették a „fejadagot", majd kettőre. És volt ipari üzem is elég, amely a szó szoros értelmében félgőzzel termeit. Kiürültek a tartalékok, a szénbányák nem győzték a hiányok pótlását. KILÁTÁSOK Jozef Simon — első vonalöebeli harcos a széncsatában. A Fojtö brigád csoportvezetője, így azt hiszem, néhány kérdés megválaszolásában nagyon is illetékes. — Lesz-e a télen elég szén?. — Természetesen lesz. Határozottan mondja ezt, szavaiban nincs jogom kételkedni, hiszen Simon — tájékozott ember. — Tavaly miért nem volt? — Mert valaki elszámította magát... Ugyanis: energiát termelni ceruzával nem lehet. Azt mondták: a szénnel való fűtés nem elég korszerű. Mások kiszámították, hogy legjobb lenne, ha az energia egyharmadét kőolajból, egyharmadát földgá2ból fedeznék. Ez összesen kétharmad. A harmadik harmadot képezné csak a szén ... — Maga szerint...? — Jó lenne, ha megvalósítható lenne. Ügy-e, most azt várja, hogy a szén előnyeiről tartok egy kiselőadást. Nem teszem, mert én tudom, hogy a szénbányászat milyen nehéz mesterség. De ha egyszer kell a szén — bányászni kell. Ha nincs elég földgáz — szénnel kell pótolni. Ha nincs elég atomerőmű — szénből kell villanyáramot termelni. Lényegében ezt mondta Jozef Simon. Egyszerű szavakkal. És megismételte: Lesz szén — amennyi csak kell. Műszak előtt volt, volt még egy szabad félórája, így azt is megmagyarázta, mire ópftt feltévését. — Az utóbbi tíz év alatt a szénellátásban — nem volt fennakadás. A baj ott keletkezett, amikor elhitették velünk, hogy a szén egy része felesleges. A bányaüzemek dolgozóinak egy része — máshol keresett munkát. Munkát találni ma nem nehéz. A volt bányászt mindenütt szívesen fogadták, hiszen lényegében szakmunkásról varn szó. A bányász ma már — gépész, géplakatos, vagy szerelő. Egyszóval: szakmája van. Mondom, csökkent a bányák lendülete, több helyen a bányaművelést és az új tárnák építését is leállították. Ma már tudjuk, hogy a régi tempót egyelőre — és jó ideig — még meg kell tartanunk. Azért mondom, hogy lesz szén, mert a termelés szintje már a régi színvonal fölött van. MUNKAERŐHIÁNY — A KORSZERŰSÍTÉS MOTORJA Most már csak azt kérdezhetem tőle, hogy annak idején miért nem hagyta ott a bányát. Hiszen annyian elmentek 1968ban és még tavaly is. — Úgy is felelhetnék erre, hogy: szeretem a bányát. Ez egy kicsit színpadiasan hatna. Tény az, hogy a munka itt — érdekes. Azért szeretem, mert az ember itt egyre többet használhatja az eszét. Az izmoknak — egyre kisebb szerep jut. Régebben egy olyan teljesítményű csoportban, mint a mienk, 120 bányász dolgozott. Ma ezt a munkát — kevesebb erőfeszítéssel! — harmincan végezzük el. Harmincan és a gépek. Itt a Néphadsereg Bányában is nagyot változott a világ. Azt hiszem, nem kell búsulnunk azért, hogy 1968-bon ezerrel csökkent a létszám. Általában a gyengébb jellemek és a munkakerülök hagyták itt a bányát. Pozitívumnak tartom, hogy a létszámcsökkenés az igazgatóságot a jövesztés korszerűsítésére kényszerítette. így van ez mindenütt a világon: a munkaerőhiány — a termelés korszerűsítésének motorja ls lehet. — Mikor dolgozott utoljára lapáttal? — Mi a szén 100 százalékát géppel fejtjük. Országos viszonylatban elsőként mondhatjuk ezt el magunkról. Géppel fejtünk és géppel rakunk fel minden szenet. A csoportvezető később a bányák jövőjéről kezd beszélni. Vajon eljön-e az az idő, amikor a bányász — a mai értelemben vett bányász — szükségtelenné válik? — A fejlődést meg se lehetne állítani. Az elkövetkező évtizedekben — mondja — remélem, még az én életemben, önműködő géprendszereket fejlesztenek ki, amelyek az ember jelenléte nélkül, automaták irányításával és számítógép ellenőrzésével fejtik majd á szenet. De még ez se lesz a fejlődés utolsó állomása. A legvégső stádiumban majd vegyi eljárásokkal, lent a bánya mélyén gázosítják a szenet és ezt a gázt majd csőrendszer segítségével hozzák a felszínre. A mosdóból kilépett az első frissen fürdött bányász. Simon így az akna bejárata felé fordul. Oj műszak kezdődik mindjárt. — Zdarhüh — mondja és elindul. — Jószerencsét — mondom neki. Magyarul mondom és & ezt megmagyaráztatja magának. — Nem rossz köszönés — jegyzi meg. ÖSSZEHASONLÍTÁS Ostravára az első bányakombajn 1955-ben érkezett meg. Vajon mennyi volt akkor egy átlagos vájár napi teljesítménye? Ezt már Josef Fojtütól kérdem, aki éppen most fejezte be a reggeli műszakot. — Volt aki tönkre akarta verni a gépet. A kenyerét féltette. Ma azt vernék tönkre, aki a gépeket akarná elvinni és vissza akarná állítani a kézi fejtést... Ha a régi és a mostani teljesítményt akarja összehasonlítani, írja meg, hogy az én brigádomban a műszakonkénti és emberenkénti átlagteljesítmény 45,3 tonna. A hagyományos eszközökkel az egy főre eső teljesítmény műszakonként 1,5 tonna körül mozgott. — Fáradt? Ogy gondolom, hogy általában így műszak után fáradt? — Nem könnyű munka, hiszen egy hatalmas gép és harminc ember pontos együttműködését kell biztosítanom. Munka közben elsősorban szellemileg merülök kl. • # » Kétévi stagnálás, bizonytalanság után az ostravai bányászok már megint a régi lendülettel — és a réginél nagyobb mennyiségben — jövesztik a szenet. TÓTH MIHÁLY lil7u V 1.