Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-06 / 106. szám, szerda

Világszerte megemlékeznek felszabadulásunk negyedszázados évfordulójáról Ludvík Svoboda cikke a moszkvai Pravdában nétianY sorban Egyiptomi kommandó-támadás V. 8. Moszkva — Ludvík Svoboda köztársasági elnök, a moszkvai Pravda tegnapi számában cikket írt hazánk felszabadulása 25. évfordulójának alkalmából. Hangsúlyozza, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szilárd láncszeme a szocialista országok közösségének, a Varsói Szerződésnek és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. Ludvík Svoboda cikkében kiemeli, hogy a Szovjetunió győzelme a hitleri fasizmus felett rendkívüli és feledhetetlen szerepet játszott Csehszlovákia népeinek életében. „Mély tisztelettel emlékezünk azokra, akik életüket áldozták hazánk szabadságáért, arra a 140 000 szovjet katonára, akik vérükkel öntözték földünket" — írja Svoboda elnök. Köztársasági elnökünk cikkében foglalkozik az 1968-as eseményekkel is, s megállapítja, hogy az antiszocialista erők likvidálni akarták Csehszlovákiában a szocialista társadalmi rendet és hazánkat ki akarták szakítani a szocialista országok családjából. Azonban a párt, a társadalom egészséges erői, a Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalista segítségére támaszkodva, keresztülhúzták ezeket a terveket. Cikke befejező részében Ludvík Svoboda rámutat, hogy hazánk dolgozói serényen készülnek felszabadulásunk évfordulójának méltó megünneplésére. Az idei ünnepségek rendkívül jelentősek számunkra nemcsak azért, mert negyedszázados munkánk eredményeit összegezzük, hanem azért is, mert a napokban új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést írunk alá a Szovjetunióval, s ez alkalomból a legmagasabb szintű párt- és kormányküldöttség érkezik hazánkba. Ez a szerződés új korszakot nyit kapcsolatainkban, még gyümölcsözőbbé teszi együttműködésünket és ugyanakkor Csehszlovákia népei számára biztonságot jelent. A „Szelszkaja Zstzny" című szovjet pártlap Alois Indra írását közli hazánk felszabadulása 25. évfordulójának alkalmából. Indra elvtárs cikkében összegeKomment árunk „Szükség szerű és hatékony intézkedésnek" minősíti a Pentagon közleménye Nixon elnök döntését, amellyel az Egyésült Államok hivatalos politikájának szintjére emelte a kambodzsai fegyveres beavatkozást. Ne firtassuk most, mennyire volt „szükségszerű" ez a lépés, vizsgálódjunk inkább hatékonyságát illetően. Nos, az eddigi tapasztalatok és „harci sikerek" nem sok reménnyel kecsegtetik az amerikai hadvezetést. A kambodzsai hazafiak ugyanis sorra kitérnek a komolyabb összecsapások elől, ami az adott helyzetben valószínűleg a leghelyesebb taktikai elképzelés. A felszabadító erők az ország belseje felé irányítják hadmozdulataikat, s egyre-másra űzik ki Lon Nol tábornok egységeit a stratégiai fontosságú városokból, településekből s foglalják el a hadászati szempontból rendkívüli fontosságú hidakat, útvonalakat, átkelőhelyeket. Kétségtelen, hogy ez a taktika kellemetlenül érintette az amerikai, illetve saigoni hadvezetést. Korszerűen felfegyverzett egységeik lényegében céltalanul kóborolnak a határmenti tartományokban, egyre mélyebben ékelődnek az ország belsejébe, következésképp egyre nagyobb területet kell ellenőrzésük alatt tartani, ami viszont erejük felaprózásához vezet. Az utánpótlás kérdése viszont enyhén szólva is problematikus. Számolni kell a délvietnami szabadságharcosok támadásainak fokozódásával is, amelynek megfékezésére eddig sem bizonyult elegendőnek a mintegy félmillió amerikai katona. Arról nem is szólva, hogy a laoszi partizánok szintén jelentős erőket kötnek le, sőt sikeres akcióikról nap mint nap beszámolnak a hírügynökségi jelentések. zi szocialista társadalomépítésünk negyedszázados eredményeit és megemlékezik a szocialistaellenes, jobboldali opportunista erők kísérletéről is, akik hazánkat le akarták téríteni a szocializmus útjáról. A „Szovjetszkaja Rosszija" című lap Josef Kempný elvtárs cikkét közli. A cikk szerzője megemlékezik a dicső szovjet hadseregről és a szovjet katonákkal együtt harcoló csehszlovák katonákról. Kempný elvtárs írásában kiemeli a košicei kormányprogram jelentőségét, amely a szocialista társadalomépítés kiinduló pontja volt. Budapest —- A magyar sajtó részletes tudósításokban számol be a felszabadulási ünnepségekről. A Népszabadság megállapítja, hogy hazánk fővárosában a legmagasabb szintű szovjet pártós kormányküldöttség látogatását a megbonthatatlan barátság megnyilvánulásaként értelmezik. A Népszava terjedelmes interjút közöl J. Pillér elvtárssal. Szófia — A prágai felkelés 25. évfordulójáról emlékezik meg a bolgár sajtó. Mindenekelőtt kiemelik a felkelés stratégiai jelentőségét. A Rabotnyicseszko Delo cikket közöl, amelyben megemlíti a bolgár állampolgárok szerepét a prágai felkelésben. Bertin — Az NDK fővárosában működő csehszlovák kulturális központ felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából csehszlovák filmhetet, kiállításokat, hangversenyeket és előadásokat rendez. Varsó — A legnagyobb lengyel kikötővárosban, Sczecinben, hétfőn este ünnepi gyűlést rendeztek Csehszlovákia felszabadulásának negyedszázados évfordulója alkalmából. A gyűlésen Tvardik elvtárs, Csehszlovákia főkonzulja mondott ünnepi beszédet. Bukarest — A Scinteia keddi számában Košicérôl közöl riportot, amelyben a szerző kiemeli a város fejlődésének egyes mozzanatait. Ugyanabban a számában a lap prágai riportot is közöl, amelyben elsősorban érdekességről, történelmi emlékekről stb. ír. SZOVJET ÉS CSEHSZLOVÁK sportolók, a német fasiszta megszállók elleni veterán harcosok csoportja érkezett a szovjet államhatárhoz. Gépkocsival megtett útjukra V. I. Lenin születése 100. évfordulójának és Csehszlovákia felszabadítása 25. évfordulójának alkalmából került sor. A MOSZKVAI PRAVDA, az első kommunista napilap első száma 58 esztendővel ezelőtt, 1912. május 5-én jelent meg. A nevezetes esemény évfordulóját a sajtó napjaként ünneplik meg a Szovjetunióban. A SZOVJET POLGÁROK 300 tagú küldöttsége Alekszandra Birjukovának, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa titkárának vezetésével május 5-én indult el Moszkvából Prágába, ahol részt vesz Csehszlovákia felszabadulása 25. évfordulójának ünnepségein. NYUGAT-BERLINBEN kövekkel és gyúlékony anyagot tartalmazó üvegekkel felfegyverzett személyek kedden a kora reggeli órákban megtámadták az amerikai kulturális központot. A rendőrség néhány gyanús személyt letartóztatott. A LATIN-AMERIKÁVAL foglalkozó gazdasági bizottság hétfőn az ENSZ székházában háromnapos tanácskozásra ült össze, hogy megvitassa LatinAmerika gazdasági fejlődésének kérdéseit. A gazdasági bizottságnak ez már az ötödik rendkívüli ülése. AZ NDK B A érkezett tegnapelőtt „A győzelem zászlaja alatt" nevű nemzetközi ifjúsági motorostúra mezőnye. A túrán az európai szocialista országok képviselői vesznek részt. SEYMOUR HERSH újságírót, aki elsőként adott hírt a My La-1 polgári lakosság lemészárlásáról, május 4-én Pulitfcerdíjjal tüntették ki. GUATEMALÁBAN hétfőn két, géppisztollyal felfegyverzett, ismeretlen férfi agyonlőtte az újonnan megválasztott Carlos Arana elnök testőrségének egyik tagját. Csata az izraeli—jordániai fronton Mindez szemmel látható jele annak, hogy az indokínai egységfront kialakulóban van, sőt, mind szorosabbra zárja sorait. Itt jegyezzük meg, hogy Szihanuk herceg az indokínai népek áprilisi csúcsértekezletén megNixon felelőssége nyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a legutóbbi fejlemények a „legmagasabb csúcsokra lendítik a laoszi, vietnami és a khmer nép harci szolidaritását". Kétségtelen, hogy ezzel a tényezővel számoltak a Fehér Házban is. Hogy Nixon elnök ennek ellenére az eszkaláció útját választotta, az részben a Pentagon és a vele egy húron pendülő hadipari komplexum hatásának tudható be. Persze, csak részben. A válság elmélyülésének további okozója Nixon vietnami politikai koncepciójának teljes csődje. Az elnök egy esztendeje hirdette meg „vietnamlzácíós" politikáját. Nos, mint megannyi más, ez a „csodaszer" sem vált be a Johnson-hagyaték orvoslására. Nixon tehát zsákutcába Jutott, délkelet-ázsiai politikájának ellentmondásai most már párthívei előtt is világossá váltak. Különösen kidomborodtak ezek az ellentmondások a kambodzsai beavatkozás indoklásakor. Az amerikai invázió állítólag azt a célt szolgálja, hogy felszámolják a dél-vietnami partizánok kambodzsai központját. Ez a formuláció a konkrét tényállást Igyekszik megkerülni. Azt a látszatot akarja kelteni, hogy az Egyesült Államok nem a puccs által Kairó — Az egyiptomi tüzérség hétfőn este a Szuezi-csatorna térségének középső részén levő izraeli állásokat lőtte — jelentette be a kairól rádióban az egyiptomi hadsereg szóvivője. A tüzérségi támadás emberben és hadianyagban jelentékeny károkat okozott az izraelieknek. Telitalálat ért több izraeli lőszerraktárt. Az izraeli—jordániai fronton a Galileal-tótól délre az A1 Fatah osztagai hétfőn vívták az eddigi leghosszabb és legkeményebb ütközeteik egyikét — jelentette az UPI ammani értesülésekre hivatkozva. Ebben az ütközetben az izraeliak 1500 ejtőernyőssel, helikopterekkel, 35 páncélossal és páncélautókkal vonultak fel. A csata vasárnap este kezdődött és 24 óra elteltével még nem fejeződött be. A jelek szerint kedden reggel is folytatódott még a harc, bár az izraeliek mind újabb és újabb erősítéseket küldenek a helyszínre, veszteségeik igen jelentősek. A megerősítésnek szánt ejtőernyősöket szállító helikopterek magukkal viszik a holttesteket és a sebesülteket. Az Egyesült Arab Köztársaság hétfőn felkérte U Thant ENSZfőtitkárt, szólítsa fel az Egyesült Államokat arra, hogy szüntesse be Izrael segélyezését és támogatását, amíg ez az ország nem hajlandó elfogadni az ENSZ közel-keleti békehatározatát. Egyiptomi kommandó-egységek tegnap hajnalban partra szálltak a Sinai-félsziget izraeliek által megszállt partján. A kairói katonai szóvivő közlése szerint az egyiptomi katonák izraeli hadállásokat támadtak. A szóvivő szerint több izraeli katonai létesítményt felrobbantottak. A két óráig tartó akció után az egységek veszteség nélkül visszatértek támaszpontjukra. Kairó — Az Egyesült Arab Köztársaság fővárosában tegnap megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Nasszer elnök és Moussou Traore hadnagy, a Mali Köztársaság minszterelnöke között. A mali küldöttség a napokban érkezett Kairóba és egy hetet tölt a fővárosban. A két államfő a közel-keleti válságról, a két ország kölcsönös kapcsolatairól, valamint a mindkét felet érdeklő kérdésekről tárgyal. Náci találkozók az NSZK-ban Bonn — Miközben folynak az előkészületek a fasizmus felett aratott győzelem 25. évfordulójának megünneplésére, a náci hadsereg egységeinek volt tagjai „összejöveteleket" és „találkozókat" tartanak, amelyeknek a célja a Wehrmacht „hagyományainak" ébrentartása. A Wehrmacht 7. páncélos hadosztálya volt katonáinak és tisztjeinek egyik ilyen „találkozójára" Bad Godesbergben került sor. A volt hitlerista tábornokokkal és harckocsizőkkal együtt a „találkozó" tiszteletbeli vendége volt Speidel, a NATO közép-európai szárazföldi erőinek volt főparancsnoka és a Bundeswehr több képviselője. A militarista és háborús „hagyományok megőrzésének" ilyesfajta kísérletei azonban a nyugatnémet demokraták egyre növekvő ellenállásába Útköznek, így sikerült meghiúsítani a Reich elnevezésű SS-hadosztály volt katonáinak és tisztjelnek Hanauba tervezett „összejövetelét". hatalomra jutott, szorongatott helyzetben lévő és segélyért esdeklő Lon Nol rendszer megsegítésére sietett. Pedig a fejlemények éppen ezt a feltételezést igazolják, arról nem is szólva, hogy a szóban forgó partlzánközpontnak mindeddig se híre, se hamva. Ugyanakkor az sem vitás, hogy a kambodzsai államfordulat előkészítése és végrehajtása is a nyílt beavatkozás feltételeit volt hivatott megteremteni. A kambodzsai fegyveres beavatkozással a vietnami háború tüze lényegében egész Indokínára átcsapott. Ennek következményeiért — szögezi le többek között a TASZSZ nyilatkozata ls — teljes mértékben az Egyesült Államok felelős. Ebből a felelősségből viszont a legnagyobb részt személy szerint Nixon elnöknek kell vállalnia, aki nemcsak hogy kompromisszumot kötött, hanem hovatovább teljesen azonosul a militarista klikkek törekvéseivel. Így azután egyre valószínűtlenebbé válnak Nixon egykori ígéretei, amelyek felvillantották a vietnami konfliktus tárgyalásos megoldásának a lehetőségét. Kiderül, hogy a szép ígéretek jól időzített propaganda-célokat szolgáltak, s elsősorban az amerikai közvélemény átmeneti megnyugtatásának az eszközei voltak. A „vietnamizáció" tehát újabb fegyveres beavatkozáshoz vezetett, sőt a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombatámadások felújítását váltotta kl. Egyszer s mindenkorra el kell tehát sajátítanunk a washingtoni diplomáciai virágnyelvet, amelyen a „megelőző intézkedés", „az amerikai érdekek védelme", „az Egyesült Államok polgárainak biztonsága" stb. a háborús konfliktusok klrobbantását Jelenti. BALOGH P. IMRE RUDNYÁNSZKY ISTVÁN BUDAPESTI LEVELE ŰJ LAKÁSPOLITIKA MAGYARORSZÁGON Magyarországon a közvéleményt élénken foglalkoztatja az új lakáspolitika kialakítása. A párt- és kormányszervek jóideje tanulmányozzák, hogyan lehet meggyorsítani a lakásépítkezést, hogyan lehet igazságosabban elosztani a lakásokat, hogyan lehet biztosítani a lakások karbantartását és így tovább. Április derekán a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a kormány együttes ülésen vitatta meg az MSZMP Politikai Bizottságának javaslatát, amely a lakásépítés növelését, a lakáselosztás és a fenntartás rendjének fejlesztését célozza. Az előterjesztést Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára ismertette a KB és a Minisztertanács tagjaival. A javaslat elfogadásánál figyelembe vették nemcsak az állami szervek Indítványait, hanem a tömegszervezetek, elsősorban a szakszervezetek véleményét, valamint a megyei párt- és tanácsi szervekkel folytatott országos méretű konzultáció tapasztalatait is. Magyarországon hatalmas méretű lakásépítkezés folyik, és közismert, hogy 15 éves lakásépítési programot hajtanak végre. Az 1960-ban elfogadott program szerint 1975-ig 1 millió lakást kell megépíteni. A felszabadulás óta már több mint 1 millió lakás épült, vagyis a magyar családok mintegy egyharmada költözhetett új otthonba. Az elmúlt évtizedben is sok új lakás épült, de bármilyen nagyok is az eredmények, a növekvő szükségletekhez és igényekhez képest nem elegendőek. Éppen ezért a negyedik ötéves terv során az eddiginél nagyobb arányú lakásépítést kell megvalósítani. A nemrég közzétett adatok szerint tavaly 61845 új lakás épült Magyarországon. A negyedik ötéves tervben már évente 80 ezer új lakást kell építeni. Több lakás kell és gyorsabban — ez a lényeg. A lapok rámutatnak arra: az emberek igazságérzetével találkozik az az intézkedés, hogy a lakbéreket a tényleges fenntartási költségek alapján, s ezen belül differenciáltan kell megállapítani. A komfort nélküli lakások bérét nem emelik, a komfortos és úgynevezett összkomfortos lakásoknál viszont a béreket úgy szabják meg, hogy azok fedezzék a fenntartási költségeket. Nagyon fontos mozzanat: a párt és a kormány említett határozata kimondja, hogy a lakbéremelésben érintettek életszínvonalának csökkentését el kell kerülni és ezért a lakbéremeléssel egyidőben és azzal azonos őszszegü térítést kell adni. Ez a térítés a jövedelmek növekedésével arányosan, néhány év alatt szűnik meg. Ezeknek az elveknek az alapján most végzik az utolsó simításokat azokon a rendelkezéseken, amelyek majd a részletes intézkedéseket és tudnivalókat tartalmazzák. Várható, hogy néhány napon belül, május első felében nyilvánosságra hozzák ezeket a rendelkezéseket, amelyek azután csak jövőre, 1971. július 1-én lépnek életbe. Mint a Magyar Hírlap Irta, az állam háztulajdonos ugyan, de nem a régi értelemben vett „háziúr". Éppen ezért a lakbéremelés nem biztosít az államnak sem nyereséget, sem amortizációt. Egyszerűen arról van szó, hogy a lakások fenntartására, a házak karbantartására biztosítani kell a szükséges összegeket. Az életszínvonal lassú, de állandó, biztos emelkedésének tendenciáját nem keresztezi az új lakáspolitika. Egészen sajátos módszer az, amely gondoskodik a térítésről; egy hosszú, átmeneti szakaszban visszatéríti a különbözeteket, amelyekkel a lakbérek növekednek. Ebben természetesen messzemenően érvényesülnek a szociális szempontok. Nagy érdeklődéssel várja a magyar közvélemény az igazságos lakáselosztás új módszereit és azokat az új lehetőségeket ls, amelyek alapján a lakosság részt vehet a lakásépítésben. Különösen fontos ez azoknak a fiataloknak, akik családot alapítanak, s nem holmi „nemzeti ajándékként" várnak a lakásra, hanem maguk is készek részt venni a családi fészekrakásban. De a magánépítkezés nemcsak családi érdek, hanem fontos társadalmi ügy ls. Éppen ezért további segítsége* nyújtanak a magánépítőknek.