Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-30 / 127. szám, szombat

L štrougal miniszterelnök beszéde a Szövetségi Gyűlésben a kormányprogram teljesítéséről (Folytatás az 1. oldalról) munka légkörét, mely lehetővé teszi társadalmunk problémái­nak megoldását. A CSKP Központi Bizottsága által májusban kitűzött konszo­lidációs program, valamint a szeptemberi és az 1970 januári plénum határozatai alapvető politikai irányvonalat jelente­nek, melynek teljesítésére tö­rekszik a kornjány. Figyelmét elsősorban arra összpontosítot­ta, hogy felújítsa a szocialista állam funkcióit, hogy a szövet­ségi szervek összehangoltan és egységesen dolgozzanak, s így meglegyenek a feltételek a gaz­dasági problémák megoldásá­hoz, valamint a baráti szocia­lista országokhoz fűződő kap­csolataink megszilárdításához. A kormány egyéves törekvése látható a belpolitikai helyzet megváltozásában, valamint a külpolitikai kapcsolatok kon­szolidálásában is. A kormány a mai belpolitikai helyzet pozitív vonásának tart­ja elsősorban azt, hogy a szo­cialistaellenes, jobboldali erők blokkja politikai vereséget szenvedett, elszigetelődött, s népünk egyre inkább megérti, hogy az 1968. évi fejlemények ellene és a szocializmus ellen irányultak. Ugyanakkor egyre többen tudatosítják, hogy a párt Központi Bizottságának politikai irányvonala helyes. Ugyancsak jelentősnek tart­juk, hogy sikerült megakadá­lyozni az államirányítás fel­bomlási folyamatát, sikerült felújítani a népgazdasági terv funkcióját, és megszilárdultak a szocialista állam hatalmi-po­litikai eszközei. Biztosítani akarjuk a Szövet­ségi Gyűlést, hogy a konszoli­dációs folyamatban nem becsül­jük túl az elért eredményeket, még mindig nagyon sok a ten­nivaló. Engedjék meg, hogy részlete­isebben foglalkozzam a kor­mány tevékenységének egyes területeivel. A kormány a legnagyobb fi­gyelmet a gazdasági problémák, az 1970. évi népgazdasági terv kidolgozásának szentelte. Ez évben, két év után a nép­gazdaság újból egységes köte­lező állami terv szerint fejlő­dik. A felgyülemlett gazdasági problémák megoldásához szük­•séges volt, hogy gyorsan fel­újítsuk a terv szerepét. Az 1970. évi terv abból indul ki, hogy az utóbbi két évben el­mélyültek az ellentétek a nép­gazdaságban, de ugyanakkor növekedtek a mozgósítható tar­talékok — elsősorban a nem beruházási jellegűek. Ezek a tartalékok, tették lehetővé, hogy a gazdasági problémákat nem stagnálás árán vagy a dol­gozók megkárosításával oldhat­juk meg. A terv lehetővé teszi a fejlődés dinamikájának folyto­nosságát, a legnagyobb hiányos­ságok kiküszöbölését, valamint a lakosság anyagi és kulturális színvonala emeléséhez szüksé­ges források feltárását, józan, reális gazdasági politikát aka­runk folytatni azzal a céllal, hogy stabilizáljuk a belső pia­cot, jobban biztosítsuk az élet­színvonalat, kezünkbe vegyük a beruházási építkezések irányí­tását, és külpolitikai kapcsola­tainkban helyreállítsuk az egyensúlyt. Fejleszteni akarjuk az elmúlt év második felében megmutatko­zott pozitív eredményeket. Nem állítjuk, hogy az ez évi tervben sikerült mindent megoldani. Jó­akaratunkat korlátozzák a múlt hiányosságai és az, hogy a terv jelenleg nem elég hatékony eszköz. A fontos azonban az, hogy ma már tudjuk, mik a legnagyobb hibák és azt is tud­juk, milyen irányban kell ha­ladnunk. Reálisan akarunk eljárni, alaposan megfontoljuk az egyes lépéseket és intézkedéseket. Már igazán elég volt a rögtön­zésekből. Munkánkban arra he­lyezzük a fő súlyt, hogy a terv feladatának és a gazdaság irá­nyításának megszilárdításával párhuzamosan teljes mérték­ben felújítsuk a fegyelmet, a kezdeményezést, a felelősségér­zetet úgy, ahogyan a demokra­tikus centralizmus elvei megkö­vetelik. A CSKP Központi Bizottságá­nak januári plénumán megál­lapították, hogy a kormány a gazdasági dolgozókat aszerint fogja értékelni, hogyan viszo­nyulnak az állami terv felada­taihoz és hogyan biztosítják ezek teljesítését. 1970 első negyedévében a nép­gazdaság fejlődését értékelve megállapíthatjuk, hogy túlsúly­ban vannak a pozitív tenden­ciák. Az iparban kiküszöbölték a hosszú tél következményeit és az utóbbi hónapokban érezhetően javult a fejlődés dinamikája. Az első négy hó­nap alatt az ipari termelés a tervezett 6,7 százalékkal növe­kedett. A szénfejtésben, a fém­bányászatban, a vegyi-, textil-, ruha-, bőr- és cipőiparban túl­teljesítették, a terv által elő­irányzott növekedési ütemet. Az építőanyaggyártó iparban, a gépiparban, az élelmiszer-, üveg-, porcelán- és kerámia­iparban, valamint az energeti­kában nem érték el a tervezett ütemet. A mezőgazdaságban a helyzetet erősen befolyásolta az ez évi tél. A tavaszi munká­kat mintegy három héttel ké­sőbb kezdték meg. A munka­termelékenység az első negye­dévben gyorsabb ütemben fej­lődött, mint ahogy azt a terv előirányozta. A bérek fejlődé­sében márciusban és áprilisban felmerült egyes tendenciák azt mutatják, hogy fokozott figyel­met kell szentelni ennek a te­rületnek, hogy biztosítsuk, a kifizetett béreket minden eset­ben megfelelő mennyiségű ter­melés fedezze. A hazai piacon azáltal értünk el kedvező eredményeket, hogy — a politikai, állami és gaz­dasági szervek arra törekedtek ezen a téren is, hogy felújítsák a népgazdasági terv irányító szerepét; — a termelésben és a beho­zatalban foganatosított intézke­désekkel sikerült biztosítani a kereskedelem tartalékainak nö­velését; bár a kiskereskedelmi áruforgalom összetételében még mindig vannak hiányosságok; — sikerült megakadályozni a bérek és a bevételek ösztönös fejlődését; fokozatosan javul a bérek és a munkatermelékeny­ség, valamint termelés közti arány; — a kiskereskedelmi árak emelésének betiltásával sikerült megakadályozni az árak ösztö­nös fejlődését. A lakosság tüzelőanyaggal való ellátásában a javulást el­sősorban az tette lehetővé, hogy a bányászok túlteljesítették a fejtési-termelési terveket. A hiánycikkek problémájának megoldására a kormány megte­remtette a feltételeket azzal, hogy eszközöket szabadított fel a nyersanyagok és termelőesz­közök behozatalára stb. Ezenkí­vül növeljük az árubehozatalt a szocialista országokból. A szövetségi kormány a nem­zeti kormányokkal együttmű­ködve ez évben is fontos fel­adatának tartja, hogy tovább javítsa a hazai piac helyzetét. A kormány javaslatára tör­vényt fogadtunk el a legalacso­nyabb nyugdíjak emeléséről. A mai helyzetben ez az egyedüli megvalósítható szociális intéz­kedésünk. Meggyőződésünk, hogy ez az intézkedés a leg­égetőbb problémát oldja meg és közvéleményünk pozitívan értékeli majd. Tudjuk, hogy szociális politikánk terén szá­mos probléma van, nem feled­kezünk meg ezekről, és amint gazdasági helyzetünk lehetővé teszi, meg is oldjuk őket. Július elsején lép érvénybe a gyermekgondozási segély törvé­nye, amely bizonyos feltételek teljesítésével azokra a dolgozó nőkre vonatkozik, akiknek nincs munkakeresetük, mivel egyévesnél kisebb gyereket gondoznak. E törvényadta elő­nyöket mintegy 75 000 nő élve­zi majd. A beruházások terén az 1970. évi terv előirányozta a meg­kezdett építkezések számának csökkentését, a beruházási esz­közöknek a megkezdett építke­zések befejezésére való össz­pontosítását és a legszüksége­sebb strukturális változások feltételeinek megteremtését. Az első negyedév eredményei azt mutatják, hogy továbbra is ez a népgazdaság fejlődésének leg­érzékenyebb pontja. És ezen a területen eddig nem követke­zett be a várt javulás. Ennek több oka van. Elsősor­ban az, hogy 1969-ben túllép­tük a beruházások keretét, emelkedik a megkezdett építke­zések beruházási költsége. A kormány az 1970. évi terv jó­váhagyásánál betiltotta az új építkezések megkezdését addig, míg ellenőrizik a költségvetést. Ez év áprilisában újból foglal­kozott a megkezdett építkezések problémájával, és mintegy 60 százalékra csökkentette az épít­kezések megkezdéséhez szüksé­ges költségvetési keretet. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy még hatá­rozottabban kell foganatosítani az intézkedéseket. Ez év első negyedévében 36 százalékkal kevesebb építkezést kezdtek meg, mint tavaly. Mivel azon­ban az új építkezéseket lassab­ban helyezik üzembe, a meg­kezdett építkezések költségve­tési maradéka növekedett. A kormány a beruházások terüle­tét tartja a legkomolyabb gaz­dasági problémának, ezen a té­ren születik döntés a gazdaság konszolidálásának üteméről. A kormány józan megfontolás után és annak tudatában, hogy felelős a gazdasági fejlődésért, betiltotta az új beruházások megkezdését. A kormány szi­gorú következtetéseket von le azokból az esetekből, amikor nem respektálják az új beru­házások megkezdésének tilal­mát. Különösen szembetűnővé vá­lik annak szükségszerűsége, hogy a döntő szakaszokra össz­pontosítsuk az építkezési kapa­citásokat, ha megnézzük a lakás­építkezés tervének teljesítését. Az év négy hónapjában 11800 lakást fejeztek be, azaz az egész évi feladat 11 százalékát. Ez 3700 lakással több, mint tavaly ugyanebben az időszakban, de mégis kevesebb, mint 1966—67 és 1968-ban. A megkezdett la­kások száma alacsonyabb, mint tavaly volt. A helyzet megjaví­tása érdekében azonnali tettek­re van szükség. A nemzeti bi­zottságokkal és az építkezési szervezetekkel együttműködve meg kell gyorsítani a tervelő­készítéseket, valamint a lakás­építések megkezdését és befe­jezését. A külkereskedelemben jelen­leg a szocialista országok közti kölcsönös kapcsolatokban a leg­bonyolultabb a helyzet. Az 1970. évi terv előirányozza a passzív értékkapcsolatok beszüntetését. Az első négy hónap eredményei azt mutatják, hogy a behozatalt gyakorlatilag továbbra sem-sza­bályozzák, és a Külkereskedel­mi Minisztérium, valamint a külkereskedelmi szervezetek még mindig nem irányítják megfelelően ezt a területet. Ez azt jelenti, hogy az évi tervet nem teljesítik teljes mértékben. Nem hozhatunk be többet, mint amennyit kivitelünk megenged. Nem akarunk kölcsönökből él­ni, és nem is teljesíthetjük a behozatal növelésére vonatkozó követeléseket, ha nem teljesít­jük a kiviteli feladatokat. A leghatározottabban és leg­következetesebben foganatosí­tanunk kell a tervezés és irá­nyítás terén minden intézke­dést, melynek célja a külkeres­kedelem állami monopóliumá­nak megszilárdítása. Jelenleg a következő ötéves terv irányelveinek kidolgozásán dolgozunk. A kidolgozott alapanyagokat ez év közepén terjesztik az illeté­kes szervek elé. Engedjék meg, hogy lerögzítsem azokat a té­nyeket, melyekből az irányel­vek javaslatának előkészítésé­nél kiindulunk. Elsősorban abból indulunk ki, hogy az ötéves terv időszaká­ban a konszolidálás feladatai elvegyülnek a fejlesztési fel­adatokkal. Az ötéves tervben fokozni akarjuk a termelési alap műszaki rekonstrukcióját és korszerűsítését. Rendkívül fontos feladat, hogy megold­juk a népgazdaság ellátását tüzelőanyaggal és energiával. Mivel a tüzelőanyag és energe­tikai alap fejlesztési irama csökkent, az ötödik ötéves terv időszakában a tervezett ipari beruházások egyharmadát ezen a területen kell befektetni. A tüzelőanyag-energetikai mérleg döntő tényezője továbbra is a szilárd tüzelőanyag annak el­lenére, hogy a folyékony és a gáznemű tüzelőanyagok aránya a mai 21 százalékról 30 száza­lékra emelkedik. Az ötéves terv egyik alapvető problémájának tartjuk a me­zőgazdaság fejlesztését. Fokoz­nunk kell a gépesítést, a mű­trágyák gyártását, új korszerű mezőgazdasági objektumokat kell építeni és a már felépí­tetteket jobban kell kihasznál­ni. Ugyancsak meg -kell javí­tanunk a vidéki lakosság élet­körülményeit, hogy a falusi élet és a mezőgazdasági munka vonzó legyen a fiatalok szá­mára. Bonyolult és politikai szem­pontból nagyon érzékeny prob­lémákat kell megoldanunk a terciális szféra fejlesztésével kapcsolatban. A felgyülemlett problémák következtében az a helyzet alakult ki, hogy olyan követelésekért harcolnak, me­lyeknek megvalósítása öt év alatt lehetetlen, nemcsak a be­ruházási eszközök hiánya miatt, hanem azért is, mert a munka­termelékenység színvonala nem teremti meg e lehetőségeket ehhez. Tudomásul kell venni azt a tényt, hogy a mai hatékonyság mellett és akkor, amikor a la­kásépítés az egyik legfontosabb feladat, nem lehet egyúttal ugyanolyan, vagy gyorsabb ütemben megoldani a terciális szféra többi problémáját. Az adott lehetőségek kereté­ben meg kell javítanunk az anyagi, műszaki és gazdasági feltételeket a sajtó, a rádió és a televízió munkájához. Ezáltal segítséget akarunk nyújtani az elkötelezett újságíróknak, a rá­dió és televízió elkötelezett munkatársainak, felelősségtel­jes munkájuk teljesítésében. A nemzeti jövedelem az ötéves tervben évente kb. 5 százalékkal fog emelkedni. Ezen a téren a legfontosabb feladat az iparra vár. Üjból hangsú­lyozni akarom, hogy ezen a té­ren is józan és nagyon igényes felméréseket teszünk. Legfonto­sabb feladatnak tartjuk a ter­melés és a fogyasztás zavarta­lan, folyamatos biztosítását. Legfontosabb az, milyen és mennyi forrást tudunk kialakí­tani. A beruházások szintjét a mai szinten akarjuk tartani. Nyilván nem valósíthatunk meg minden tervet, még akkor sem, ha sok ilyen terv megvalósítása általánosan kívánatos lenne. A nemzeti jövedelem gyorsabb növekedése komoly akadályok­ba ütközik. Nézzük csak a tü­zelőanyag-energetikai helyzetet, ahol gyakorlatilag az elsődle­ges energiaforrások egész nö­vekedését behozatalból kell fe­dezni. Nézzük továbbá a mun­kaerő kérdését, végül pedig a fizetési mérlegünket, amely a jövőben nagy igényeket támaszt azzal kapcsolatba®, hogy a ki­vitel túlsúlyban legyen a beho­zatallal szemben. A személyi fogyasztás növe­kedését úgy akarjuk irányítani, hogy megőrizze a bér motiválá­si funkcióját és lehetővé tegye, hogy a gazdaság kedvező fejlő­désének eredményeképpen meg­valósítsuk a szociális program több intézkedését. Valószínű, hogy a népgazdaságban az át­lagbérek évente 2,6—2,8 száza­lékkal emelkednek a létfenntar­tási költségek gyakorlati stabi­litását feltételezve. Említettem a munkaerő kér­dését. Ez a probléma már ma is nagyon időszerű. A munkaerő kihasználása a népgazdaság fejlődésének egyik döntő tényezője. Tény azonban, hogy sok munkahelyen nagyon rosszul gazdálkodnak az emberi munkával. A kor­mány ezért határozatot hozott a munkaerővel való tervszerű gazdálkodás érdekében. Továb­bi intézkedéseket tervezünk, melyek elmélyítik a munkaerő­mozgás szabályozását. Az emberi munkával való gazdálkodásban is a legnagyobb mértékben érvényesíteni kell a komplex szocialista racionali­zációt. A kormány megköveteli, hogy a központi gazdasági szer­vek megteremtsék az ehhez szükséges feltételeket. Az üze­mek gazdasági vezetőségének a párt- és szakszervezetek támo­gatásával kell megtennie ezen a téren az első lépéseket. Ilyen szempontból kell értékelni a kormány döntését az irányító apparátus dolgozóinak 10 szá­zalékos csökkentéséről. Nagyobb figyelmet kell szen­telni a szakképzett dolgozók előkészítésének és jobb kihasz­nálásának. A fiatalok felkészí­tését úgy kell terveznünk, hogy fokozatosan kialakuljon az olyan művelődési rendszer, mely biztosítja azt, hogy az em­berek egész életük folyamán növeljék szakképzettségüket, nem úgy mint ma, amikor az egyszeri felkészülés érvénye­sül. Az ötéves tervjavaslat előké­szítésével párhuzamosan az irá­nyító munka hatékonyságának növelésére törekszünk, s foko­zatosan kidolgozzuk a népgaz­daság tervszerű irányítási rend­szerét. Célunk a valóban szo­cialista irányítási rendszer, mely mentes lenne a revizio­nista befolyásoktól. Ez a rend­szer az állami terv döntő sze­repéből indulna ki, respektálni fogja a szocialista tulajdont és a külkereskedelem állami mono­póliumát. Ez a feladat nagyon igényes, összpontosított törek­vést követel meg. A kormány figyelme a kulcsfontosságú problémákra összpontosult, és ezek közé tartozik a szo­cialista törvényesség megszilár­dításának, valamint az állami és az állampolgári fegyelem betartásának kérdése. Bizonyos munkát már végeztünk a föde­ráció törvényeinek és jogi sza­bályainak kidolgozásánál. A kormány javaslatokat terjesz­tett elő a munkajog, a közrend területén szükséges módosítá­sokra, valamint a főiskolai tör­vény módosítására, valamint a bírók megválasztásának meg­változtatására. A törvény­hozó programban nem ol­dottunk meg minden kitűzött feladatot. Elsősorban az állam igazgatásról van szó: a föderá­ció feltételei közepette, jelen­leg olyan javaslatokon dolgo­zunk, melyeknek céljuk, hogy a szövetség és a két köztársa­ság szerveinek munkájában helyesen érvényesüljenek az időszerű politikai, gazdasSgi és kulturális szükségletek. A kor­mány a CSKP Központi Bizott­sága januári plénumának hatá­rozataiból indul ki. Fontos fe­ladatunknak tartjuk, hogy nö­veljük az állami szervek mun­kájának hatékonyságát és fele­lősségüket, úgyhogy a szö­vetség, valamint a két köztár­saság szervei egybehangoltan, maximális hatékonysággal és az össztársadalmi érdekekkel összhangban teljesítsék felada­taikat. Az állam központi irányítá­sának megszilárdítása megkö­veteli, hogy a föderáció és a két nemzeti köztársaság szer­vei magfelelő szinten és idejé­ben teljesítsék a feladatokat. Káros hatású lenne, ha a nem­zeti szervek munkájában ösz­tönösség érvényesülne. A kor­mány nagyon fontosnak tartja az állami fegyelem, a gazdasági és munkafegyelem megszilárdítását A szocialista törvényesség megtartása nem jelenti csupán (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents