Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-29 / 126. szám, péntek

Ä csehszlovák—szovjet szerződés biztonságot és a további fejlődés távlatát adja népünknek Ľubomír Strougal szövetségi miniszterelnök beszéde a Szövetségi Oy ülés csütörtöki plenáris ülésén rtgffl 1970 V. 29. Tisztelt Elnök Elvtárs! Tisztelt Elvtársak! A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya nevében megtárgyalásra és jóváhagyás­ra önök elé terjesztem az utóbbi időszak egyik legjelentő­sebb dokumentumát, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió új barátsági, együttműködési és segítségnyúj­tási szerződését. A köztársasági elnök megbí­zásából ez év májusában ünne­pélyesen aláírtuk ezt a szerző­dést. Az új csehszlovák—szov­jet szövetségi szerződés mun­kásosztályunk és egész dolgozó népünk egyöntetű akaratának megnyilvánulása, hogy a kom­munista párt vezetésével foly­tatni akarja azt az utat, amely­re 25 évvel ezelőtt lépett, ami­kor nemzeteink sorsát össze­kötötte a Szovjetunió nemzetei­nek sorsával, és ebben látja a régen óhajtott célok megvaló­sulását. Az új szerződés azt bizonyít­ja, hogy újból megtaláltuk nemzeteink alapvető létbiztositékait, melyek a jobboldali és a szo­cialistaellenes erők ellenforra­dalmi tevékenysége következté­ben 1968—1969-ben súlyos ve­szélybe kerültek. . Népünk ebben a szerződés­ben az egész világ előtt újból és örökre ünnepélyesen és kö­telezően azok mellé az értékek mellé áll, amelyek a szocializ­mus és kommunizmus gondola­tainak megvalósításával, vala­mint a Szovjetunióval és a töb­bi szocialista országgal való megbonthatatlan osztálybarát­sággal összefüggő új történel­mi útjának alapját képezik. Az új szerződés kommunista pártunknak, munkásosztályunk­nak és dolgozó népünknek a marxizmus—leninizmus tanítá­sához, a proletár internaciona­lizmus elveihez, valamint a Szovjetunióhoz fűződő barátsá­gunkhoz és szövetségünkhöz, való hűségét jelképezi. Megtes­tesíti népünknek az ország bol-, dog kommunista jövőjébe, a vi­lág és a nemzetek közti kap­csolatok új igazságos elrende­zésébe vetett megingathatatlan hitét. Az ilyen új kapcsolatok példája Csehszlovákia és a Szovjetunió kapcsolata, vala­mint a szocialista országok kö­zötti kapcsolatok. A szövetség szocialista jelle­gű testvéri szövetség, a szocia­lista államok közötti kapcsola­tok valóban új, ósztályjellegű internacionalista típusának Magna Chartája. A szerződés új tartalmának felelnek meg azok az új elvek és normák, amelyek egyre nagyobb mérték­ben érvényesülnek a szocialis­ta országok közti szerződéses dokumentumokban és a legtel­jesebb mértékben éppen a esehszlová k —szovjet szövetség i "szerződésben. A szerződés alapelvei minden egyes ország szuvereni­tásából, egyenjogúságából és függetlenségéből, a kölcsönös segítségnyújtásból, a támogatás­ból és együttműködésből, a marxizmus—leninizmushoz való hűségből és aljból a közös aka­ratból indulnak ki, hogy össze­kapcsoljuk a szocializmus és a világbéke megvédésére irányuló igyekezetünket. A kormány elsősorban abban látja az új szerződés jelentősé gét, hogy általa végérvényesen megoldottuk nemzeteink létezé­sének és szocialista fejlődésé­nek alapkérdéseit a mai osz­tályszempontból megosztott vi­lágban, hogy biztosítja a cse­hek és szlovákok szabad nem­zeti életét, állami szuverenitá sát és függetlenségét, valamint a sokoldalú fejlődés perspektí­váját adja népünknek. A kor­mány jelentősnek tartja azt az időszakot és azokat a körülmé­nyeket, amelyek között e tör­ténelmi jelentőségű dokumentu­mot aláírtuk. Az a tény, hogy a szerződést hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 25. évfordulójának alkalmából írtuk alá, aláhúzza kölcsönös együvé tartozásunkat, amelyet vérrel és harccal, valamint közös sor­sunkkal pecsételtünk meg, és kiemelte az 1943 decemberében kötött szerződésünk jelentősé­gét. 1970. május 6-a eltünteti azt az árnyékot, amelyet 1968-r­1969 vetett kölcsönös kapcsola­tainkra, amikor a szocialistael­lenes, jobboldali erők blokkjá­nak ellenforradalmi tevekeny­sége következtében sárba tipor­ták nemzeteink alapvető létér­dekeit. Május 6-a ezenkívül azt is bizonyítja, milyen messzire jutottunk a konszolidálás a szo­cialista társadalom alapértékei­nek felújítása, valamint a volt pártvezetőség és államvezető­ség egy része állal a Szovjet­unióhoz és a szocialista szövet­ségeinkhez fűződő kapcsolatok­ban elkövetett súlyos hibák ki­küszöbölése terén kifejtett tö­rekvésünkben. Ugyanúgy nagy jelentőségűnek tartjuk azt a tényt, hogy a szerződést itt Prágában írták alá a Szov­jetunió párt- és kormánykül­döttségének jelenlétében. A szovjet küldöttséget Leonyid Il­jics Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára vezette, aki ezekkel a szavak­kal méltatta a szerződést: „Nagyra értékelem ennek a do­kumentumnak u tartalmát és jelentőségét. A szerződés min­den egyes cikkelyét áthatja az internacionalizmus szelleme és az az akaratunk, hogy kölcsö­nösen, közösen védeni akarjuk a szocializmus vívmányait, a békét, a nemzetek biztonságát és közösen akarunk haladni szociális haladás újabb győzel­mei jelé." A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése az 1943-ban kötött szövetségi szerződés folytatása, megerősíti hűségünket e szer­ződés céljaihoz és elveihez, amint ezt az új szerződés elő­szava is leszögezi. A két állam 1943-ban kijelentette, hogy a béke felújítása utáni időszakban egyesül a tartós barátság és baráti együttműködés politiká­jában és a lehető legnagyobb mértékben fejleszteni fogja gaz­dasági kapcsolatainkat és a há­ború után kölcsönös gazdasági segítséget nyújtanak egymás­nak. Amint az új szerződés szöve­ge mutatja, az országaink kap­csolatában ezek a célok és el­vek még mindig időszerűek. Az új szerződés aláírása előtt és után, főképp a kapitalista külföldön különböző találgatá­sok, spekulációk és rágalmak merültek fel azzal kapcsolat­ban, hogy az 1943. évi szerző­dés még mindig érvényes és ennek ellenére új szerződést kötünk. Mi tudjuk, hogy a nyu­gati ún. „barátainkat" mi bánt­ja. Nagy csalódást okozott szá­mukra az 1969 áprilisa utáni belpolitikai fejlődésünk, vala­mint a Szovjetunióhoz és a többi testvéri szövetségi ország­hoz fűződő kapcsolatunk fejlő dése. A hazai és nemzetközi ellenforradalom a mi esetünk­ben túlságosan nagy vereséget szenvedett ahhoz, hogy tárgyi­lagos megítélést várhatnánk el részükről. Az új szerződést azért kötöttük meg, mert az 1943 decemberében megkötött szerződés óta, azaz csaknem 27 év alatt országaink kapcsolata a hazai és a nemzetközi fejlő­dés következtében minőségileg új, magasabb szintet ért el, és a kölcsönös kapcsolataink új szintjét új szerződésben is ki kellett fejezni. Elsősorban abból kellett ki­indulni, hogy Csehszlovákia egyértelműen a szocializmus és kommunizmus építésének útjá­ra lépett, így tehát két testvéri szocialista állam kapcsolatairól van szó, melyeknek társadalmi rendszere és célja azonos. Fi­gyelembe kellett venni azt a tényt, hogy további országok­ban is győzött a szocializmus, hogy a volt német birodalom területén két állam létezik, és az egyik, a Német Demokrati­kus Köztársaság, a szocialista társadalom része lett, hogy el­mélyült a KGST keretében a szocialista államok gazdasági együttműködése és a NATO ag­resszív tömbjére való válasz­ként megalakult a Varsói Szer­ződés. Csehszlovákia 1967-ben és 68-ban éppen ezért új szö­vetségi szerződéseket kötött az összes európai szocialista ál­lammal. Ezek a tények mind kifeje­zést nyertek az új szerződés­ben. A szocialista internacionalizmus megnyilvánulásának tartjuk azt a szerződésben le­fektetett elvet, hogy minden egyes ország szocialista vívmá­nyainak támogatása, megszilár­dítása és védelme a szocialista országok közös kötelessége. A szerződés egyértelműen le­szögezi, hogy a közös célok el­éréséért kifejtett törekvésben mindig a Szovjetunióval hala­dunk, amely biztosítja létezé­sünket, állami szuverenitásun­kat és biztonságunkat. Éppen ez az oka annak, hogy az imperialista propaganda, amely továbbra is a szocialista társadalom egységének meg­bontására törekszik, támadja az új csehszlovák—szovjet szövet­ségi szerződést. Arról beszél­nek, hogy legalizálták a szocia­lista államok korlátozott szuve­renitásának elméletét, melyet a burzsoá propaganda a naciona­lista indulatok szítására talált ki. Már a szerződés első cikke­lye leszögezi, hogy a két állam megbonthatatlan barátsága, együttműködése és testvéri se­gítségnyújtása az állami szuve­renitás és függetlenség, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás elvén alapszik. Azoknak, akik annyira ag­gódnak szuverenitásunkért, tu­datosítaniuk kell, hogy szocia­lista állam vagyunk és a szo­cialista vívmányok biztosítása es védelme, a szocializmus megvédése a diverzióva! és az ellenforradalommal szemben nem jelenti és nem is jelent­heti a szocialista állam szuve­renitásának korlátozását. A. nyugati propaganda támadásai abból a felismerésből erednek: meghiúsult minden reményük, hogy Csehszlovákiában meg­bontsák a szocialista rendszert, és hogy a szerződés aláírásával akadályt emeltek a szocialista közösség megbontására kifejteit törekvéseik elé. A szocializmus és kommuniz­mus építésével és védelmével szorosan összefügg az ország biztonságának és területi egy­ségének szavatolása. Ennek fel­tétele az európai béke és biz­tonság. Ezt a célt szolgálja az a szerződésbe foglalt kötelezett­ség, hogy minden erőnket a világbéke és biztonság megvédésére fordítjuk, törekedni fogunk az európai béke biztosítására és egy haté­kony európai biztonsági rend­szer kialakítására. A szerződő felek ezzel kapcsolatban abból kiindulva, hogy az európai biz­tonság szavatolásának egyik alapfeltétele a második világ­háború után kialakult államha­lárok sérthetetlensége, kötele­zik magukat, hogy a Varsói Szerződéssel összhangban meg­védik e szerződés tagállamai határainak sérthetetlenségét. Nem tagadjuk, hogy számunk­ra, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság számára nagy je­lentőségű a szerződés katonai aspektusa is. Ezzel kapcsolat­ban szükségesnek tartjuk, hogy fokozzuk hozzájárulásunkat a Varsói Szerződés megszilárdítá­sához. Folytatjuk azt a törek­vésünket, hogy politikai, ká­der, anyagi és műszaki feltéte­lek kialakításával biztosítjuk azt, hogy néphadseregünk ezen á téren teljesíthesse kötelezett­ségeit. Többek között ezért is rend­kívül fontos számunkra az a cikkely, miszerint a müncheni szerződés a legelejétől fogva érvénytelen. Köztársaságunk védelme és biztonsága szempontjából döntő fontosságú a 10. cikkely, amely­ben a szerződő felek kötelezik magukat, hogy fegyveres táma­dás esetén a másik félnek azon­nali sokoldalú segítséget nyújtanak, a katonai segítséget is beleszá­mítva. Az ún. „barátok" ezzel a cik­kellyel kapcsolatban arra fi­gyelmeztetnek, how Csehszlo­vákia köteles támogatni a Szov­jetuniót bármilyen konfliktus esetén. Bizonyára nem vették észre vagy — jobban mondva — nem akarták észrevenni, hogy ugyanez a fogalmazás található meg azokban a szövetségi szer­ződésekben is, amelyeket az el­múlt években kötött Csehszlo­vákia és a Szovjetunió a többi szocialista állammal. A két or­szág védelmi erejét összehason­lítva nyilvánvaló, hogy ez a cikkely elsősorban Csehszlová­kia biztonsága szempont jóból létfontosságú. Nyugaton dühödt reakciót váltott ki az a kötelezettség is, hogy a szerződő felek a mindkét felet érdeklő fontos nemzetközi kérdésekről nem­csak tájékoztatni fogják egy­mást és nemcsak tanácskozni fognak ezekről, hanem ezekben a kérdésekben olyan közös ál­láspontból indulnak ki, melyről a két ország érdekeivel össz­hangban állapodnak meg. Pedig ez egészen természetes a közös célokat követő szövetséges or­szágok számára. Utóvégre az is közismert tény, hogy a NATO­országokban következetésen ér­vényesül a szocialista országok­kal szemben folytatott politika megtárgyalásának rendszere. Kétségtelen, hogy további fej­lődésünk szempontjából nagy jelentőségű a szerződésnek az a meghatározása, mely szerint a két ország valamennyi téren együttműködik, elsősorban gaz­dasági és tudományos-műszaki területen. Részünkről, figyelem­be véve a mai viszonyokat, el­sősorban a tudomány és a kul­túra terén kell kiterjeszteni és elmélyíteni az együttműködést. Két okból hívom fel a figyelmü­ket az ezen a területen folyta­tott együttműködésre. Egyrészt azért, ntivel az elmúlt években a szocialistaellenes, jobboldali, opportunista, szovjetellenes érők hatása a legjobban ezen a téren érvényesült, és a kul­túra területén a helyzet még ma sem teljesen kielégítő. Másrészt pedig azért, mert sokkal mélyebben, sokoldalúb­ban kell megismernünk a szov­jet valóságot és tapasztalatokat, és szüntelenül el kell mélyíte­nünk lakosságunk, főképp a fia­tal nemzedék nevelését a szo­cialista internacionalizmus szel­lemében. Ezt nemcsak a propa­gandával, hanem azoknak a specifikus eszközöknek a hatá­sával kell biztosítanunk, ame­lyekkel a művészet, az iroda­lom ós a kultúra rendelkezik. Nemcsak országunk, hanem az egész szocialista közösség szempontjából jelentős a szer­ződő felek azon elhatározása, hogy hozzájárulnak a gazdasági kapcsolatok és együttműködés fejlesztéséhez, valamint a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrá­ciójának elmélyítéséhez. Támo­gatják azt az objektíven szüksé­ges folyamatot, amely fontos saját gazdaságunk fejlesztése és az egész szocialista tábor gazdaságának fejlesztése szem­pontjából. Az országaink közöt­ti gazdasági és tudományos-mű­szaki együttműködés egyre Je­lentősebb részét alkotja a cseh­szlovák gazdaságnak és annak hatékony fejlesztéséhez megte­remti az alapfeltételeket. Az eddigi fejlődés igazolja, hogy ezek a kapcsolatok gaz­dasági politikánk alaprészét ké­pezik, ezek teszik lehetővé a tüzelőanyag, energetikai, nyers­anyag, műszaki, termelési és piacproblémák hatékony megol­dását. Az elmúlt években terv­szerűen megalapoztunk számos integrációs akciót a tüzelő­anyag és energetika terén, to­vábbá a feldolgozóiparban és közlekedésben. A csehszlovák gép- és közszükségleti ipar je­lentős helyet tölt be a szovjet piacon. A kormány pozitívan értékeli a két állom 1971—1975 évi együttműködése előkészíté­sének első szakaszát. Azzal szá­molhatunk, hogy 1971—75-ben a kölcsönös árucsere-forgalom 40 százalékkal lesz magasabb mint a legutóbbi ötéves terv­ben. Azonban ez a fejlődés sem merít ki minden lehetőséget, mivel a Szovjetunió egyre nö­vekvő gazdasági és tudomá­nyos-műszaki potenciálja állan­dóan új lehetőségeket biztosit, és csak a mi kezdeményezé­sünktől függ, hogy milyen ha­tékonyan és tervszerűen tudjuk ezeket kihasználni. Újból hang­súlyozni akarom, hogy kölcsö­nös együttműködésünk és a szocialista gazdasági integráció alapja a mi saját munkánk. Arra törekszünk, hogy a Szovjetunióval folytatott gazda­sági és tudományos-együttmű­ködési szerződés új távlata ki­fejezetten integrációs jellegű legyen. Ebben a szellemben folytatja munkáját a csehszlovák—szov­jet tudományos, gazdasági együttműködési bizottság is. Mint ismeretes, az elmúlf na­pokban Prágában három kor­mányközi megállapodást írtak alá, melyeket a párt- és állami küldöttségek tavalyi októberi megállapodása alapján készítet­tek elő. Az egyik megállapodás két atomerőmű építésében foly­tatott együttműködésre, a má­sodik a prágai földalatti vasút építésében nyújtott műszaki se­gítségre, a harmadik pedig elő­regyártott épületelem gyárak behozatalára vonatkozik. A kormány megtesz mindent azért, hogy a Szovjetunióval való gazdasági, tudományos-mű­szaki kapcsolataink a szerző­déssel összhangban fejlődjenek és a gazdasági szervezeteket arra vezeti, hogy ezeket a kap­csolatokat továbbfejlesszék a KGST gazdasági ereje növelé­sének érdekében. Elvtársak! Engedjék meg, hogy a cseh­szlovák—szovjet barátsági, együttműködési és kólesönös segítségnyújtási szerződéssel kapcsolatos magyarázatomat a május 1-i ünnepségekre és a felszabadulás 25. évfordulója ünnepségeire való utalással fe­jezzem be. Anélkül, hogy túlbe­csülnénk az ünnepségek légkö­rét és az ezeken való részvé­telt, teljes bizonyossággal meg­állapíthatjuk, hogy ezek meg­mutatták a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a szocializmushoz hű értelmiség leghaladóbb részének állásfoglalását a CSKP Központi Bizottságának mai politikájához, a Szovjet­unióval való barátság politiká­jához. Az ünnepségek bebizo­nyították, hogy egyetértenek ezzel a politikával és megerő­sítették Gustáv Husák elvtárs­nak, a CSKP Központi Bizottsá­ga első titkárának a szerződés aláírásával kapcsolatban a prá­gai várban elmondott szavait: „A szövetségi szerződés bizton­ságot és a további fejlődés táv­latát adja népünknek. Részünk­ről hűen megtartjuk ezt a szer­ződést, szilárdan a Szovjetunió oldalán állunk annak tudatá­ban, hogy Csehszlovákia nyu­gati határa egyben a szocialista tábor határa is, és államunk fejlődése csakis a Szovjetunió­val, valamint a többi baráti szo­cialista állammal való szoros szövetségben és barátságban le­hetséges." Képviselő elvtársak, arra ké­rem önöket, hogy e szavak szellemében járjanak el, hagy­ják jővá a beterjesztett szerző­dést, és javasolják a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság el­nökének a szerződés ratifikálá­sát.

Next

/
Thumbnails
Contents