Új Szó, 1970. május (23 .évfolyam, 102-127. szám)

1970-05-16 / 115. szám, szombat

ÍTÉLET A JOBBOLDAL NEVÉBEN? Motto: „Seres, ha erről az esetről beszélsz valamelyik újságírónak, nemcsak te fizetsz rá nagyon, hanem az egész családod ..," (Fenyegetés 1970 áprilisából) 1970 V. 16. A galántai 09 éves Seres Lajos elvtársat már tíz éve isme rem, és mindig csodáltam szerénységét, becsületességét és áldozatkészségét. Egyike azoknak az ezreknek, akik már jóval a pártigazolvány megszerzése előtt harcoltak a kommunizmus eszméjéért. Nem is lehetett másként, hiszen apja béres volt és olyan szegény, mint a templom egere. A csendőrök már 1936-tól nyilvántartották, mint veszélyes bolsevik lázítót és sokat szenvedett a fasiszta rendszerben is. A második világháború befejezése után segített megalapítani a pártalapszervezetet, majd bekerült a pártapparátusba. Tíz évig tevékenykedett, mint az SZLKP galáutai járási bizottságának vezető titkára, két évig, mint mezőgazdasági titkár, majd mint a párt fegyelmezett katonája szó nélkül vállalta a munkát az elhanyagolt Slovenské Pole-i Állami Gazdaságban. Amikor 1963-ban vállalta az igazgatói funkciót, a gazdaság mérlegén több mint 8 millió korona veszteség volt, 1969-ben viszont már közel 5 millió korona tiszta nyereség. Seres elvtárs a termelésben is bebizonyította, hogy tehetséges vezető dolgo zó. Legutóbbi találkozásunkkor leírhatatlanul megviseltnek látszott és rövid idő múlva kicsordultak a könnyei. Az esetről már bizonyos mértékig tájékoztattak, és így nem tudom a fájdalom csalt-e könynyeket a szemébe, vagy pedig az, hogy végre váľa k i védelmébe vette. Nagyon kimerült ember benyomását keltette és hangja beszédközben elcsuklott: „Szerkesztő elvtárs, neked talán nem kell bizonygatnom, hogy becsületes ember vagyok, mégis arra kérlek, hagyd ezt az ügyet elaludni. Szeretnék legalább már az öreg napjaimra nyugalmat. Megnézheted a bírósági iratokat, információkat kérhetsz a párt járási bizottságán, vacfy gazdaságunk bármelyik alkalmazottjától, de én egy szót sem mondok neked. Ne haragudj, de még nincs itt az ideje, a jobboldaliaknak még mindig erős pozícióik vannak." Ezt 1970 április elején mondta, és amikor a párt félelmet nem ismerő harcosának lelkiismeretére hivatkoztam, néma maradt. Meglátogattam Pavel Tonko mérnököt, a Slovenské Pole-i Állami Gazdaság össziizemi pártszervezetének elnökét, aki egyébként szófukar ember, de ebben az esetben nem takarékoskodott a szavakkal: „Igazgatónk esete nagyon piszkos ügy volt. Tudod, azonban hogy mentek a dolgok, a „megújhödási" folyamatban. Egyszerűen likvidálni akarták Őt. Rendeztek egy kirakatpert, és annak ellenére, hogy súlyos beteg volt, úgy bántak vele, mint a bűnözővel. Nem kellene már hallgatnia, hiszen ez az ügy embertelen volt." Áttanulmányoztam számos iratot, beszéltem sok emberrel, és igazat kellett adnom az össziizemi pártbizottság elnökének. A „Seres-ügy" is azt bizonyítja, milyen állati módszereket használtak azok az emberek, akik az emberarcú demokratikus szocializmusra hivatkoztak. Az ügy még 1967 végén kezdődött. A Slovenské Pole-1 Állami Gazdaságba megérkezett az SZLKP KB mezőgazdasági osztályának bizottsága és felülvizsgálta a gazdálkodást. Mindent a legnagyobb rendben talált, ennek ellenére rövid idő múlva azonos céllal megérkezett a földművelésügyi megbízotti hivatal bizottsága is. Ez is elégedett volt. Seres elvtárs, a gazdaság igazgatója ekkor már tudta, hogy a bizottságok nem véletlenül járnak. Valaki névtelen levelet írt és felhívta a figyelmet arra, hogy itt szétlopkodják a szocialista tulajdont. 1968. első hónapjában ismét megkezdődtek az ellenőrzések és egymást követték. Semmi szabálytalanságot nem állapítottak meg, de a járásban már elterjedi a hír, hogy Seres igazgató lop. Ezt suttogták 1968 márciusában az SZLKP galántai első járási konferenciáján is, ahol Seres elvtársat már nem választották be a járási bizottság plénumába, holott megkapta az összes szavazatok több mint 72 százalékát. A választási bizottságban élesen kikelt a karrieristák és stkerhajhászók, a „megújhodási" folyamatot megnyergelni akarók jelölése ellen és ezért maradinak bélyegezték. A. Holló, az SZLKP galántai járási bizottságának titkára: „Amikor most az idő távlatából vizsgálom, miért kezdtek ilyen támadást Seres ellen, látom, hogy ennek eredőjét a mezőgazdaság kollektivizálásának időszakában kell keresni. Seres elvtárs akkor a járásban a kollektivizálás élén állt, és amikor 1967 -1968-ban felmerült az a szándék, hogy rehabilitálják a kulákokat, teljes mértékben azonosította véleményét az SZI.KP járási bizottságának é.-- a járási mezőgazdasági egyo.'••ü^es vezetőaO.-íínek véleménvével, miszerint a szocialista szektor egyetlen hektár földjét sem fogják felparcellázni. Azután Seres elvtárs erélyesen fellépett a nacionalista szenvedélyek ellen, amelyek a járásban három évvel ezelőtt nagyon erősek voltak. A CSEMADOK és a Matica slovenská néhány helyi képviselője a kosicei kormányprogram revízióját követeile. Seres elvtárs már 1968 tavaszán bírálta az „emberarcú szocializmus" áldatlan következményeit, ez pedig többeknek nem tetszett. Ezután már gyorsan követték egymást az események. Megkezdődött a Slovenské Pole-i Állami Gazdaság számos dolgozójának üldözése. Még semmi sem volt bebizonyítva, de dr. fán Bartko, járási ügyész már 7968. június 29-én az SZLKP második galántai járási konferenciáján szó szerint kijelentette: „Bizonyítékok vannak arra, hogy a pártszervek döntöttek az emberek halálának és elítélésének kérdéseiben is, és ezt nemcsak a központi szervek szintjén gyakorolták, hanem az alacsonyabb szervekben is... Ami a Seres-ügyet illeti, az a véleményem, hogy az ügyészséget és a rendőrséget akadályozzák a rendes nyomozásban ... Bizonyítékaink vannak arra, hogy egyes vezető funkcionáriusok, sőt az SZLKP járási bizottságának elnökségi tagjai mindent elkövetnek, hogy Serest ne vegyék őrizetbe. Ezek Bollo és Lombos. Seres akadályozza a nyomozást, és ez törvényellenes cselekedet, jelenleg beteg, és az ügyész be sem léphet hozzá, de mindazok, akik a nyomozást vele együtt akadályozzák, meglátogathatják. Le kellene mondaniuk funkcióikról... A kommunisták azt hiszik, hogy senki sem léphet fel ellenük . .." A járási ügyész azt követelte, hogy váltsák le a funkciójából Asztalos elvtársat is, a Volt vezető titkárt, aki ugyancsak akadályozza a nyomozást. Mivel azonban semmiféle törvénybe ütköző tevékenységet nem tudott felhozni, a konferencia küldötteinek többsége nem hagyta jóvá az elvtárs visszahívását. Ez mindenekelőtt Ján Janik elvtársnak, az SZLKP KB küldöttének az érdeme, aki követelte, hogy előbb alaposan és igazságosan vizsgálják ki az esetet. A. Bolló, az SZLKP galántai járási bizottságának titkára: „Ogy vélem, hogy ez alkalommal, az SZLKP második járási konferenciáján azt akarták, hogy Seres elvtárs révén likvidálhassák a számukra kényelmetlen embereket és nagyobb befolyást gyakorolhassanak a párt járási bizottságának elnökségére. Engem az ügyész a konferencia előestéjén hallgatott ki, és másnap felszólalásával olyan légkört teremtett, amely előidézhette volna a konferencia teljes széthullását. A küldötteknek akkor azt mondtam: „Állapítsátok meg a való tényeket, és ha bűnösök vagyunk, akkor váltsatok le bennünket a funkcióból." Dr. Alena Simaljaková, a galántai Járási NépegészségügyiIntézet igazgatója: „Seres elvtárs az én körzetembe tartozott. Éveken át voltam a kezelőorvosa. Amikor a rendőrségen kihallgatás közben összeroppant, rendőr kíséretében hozták hozzám, és követelték, hogy bocsássam el, mert bezárják. Tudtam, hogy nagyon gyenge a szíve, idegileg kimerült, és bármikor meghalhat, ezért a nyomás ellenére úgy döntöttem, hogy kórházi ápolásra van szüksége. A rendőrség és az ügyészség tiltakozott, nem hitt nekem, és még arra sem volt rest, hogy kihívja a bratislavai járási kardiológust. Annak már hinnie kellett. Ennek ellenére Seres elvtársat álandóan őrizték és családja tagjain kívül senki sem látogathatta. ízléstelen volt. Seres elvtársat, mint becsületes kommunista embert ismertem." ... Seres elvtársat saját kérésére három hónap után 1968. augusztus 19-én ismerték el munkaképesnek, de a személye ellen indított támadások ezután még fokozódtak. Később azt rótták fel neki, hogy tudott a szövetséges katonaság érkezéséről, és hogy barátkozik a „megszállókkal". Folytatták a nyomozást az állítólagos bűnössége ügyében is. A ktfiallgatásoknak nem volt végük. A kerületi rendőrigazgatóság tagjai az eset nyomozása közben érezhették, hogy tulajdonképpen megszerkesztett vádról van szó, de a galántai járásbíróságnak ennek ellenére le kellett tárgyalni az ügyet. A vád Seres elvtársat a közvagyon nagyarányú eltulajdonításával vádolta, de az egész vádemelés, amint a bírósági tárgyalás megmutatta, alaptalan volt. Összesen körülbelül 180 embert hallgattak ki, a tárgyaláson további 24 tanút, sokakat közülük Morvaországból, de az eredmény ennek ellenére a nullával volt egyenlő. A vádirat egyetlen pontja maradt kétséges, éspedig az, amely szerint az állami gazdaság alkalmazottjai számára pálinkát főzött. Szlovákiában magától értetődő, hogy az egységes földpiűvesszövetkezetek és az állami gazdaságok a lehullott gyümölcsből pálinkát főzetnek alkalmazottaik számára. Tény, hogy ezt talán nem adóztatják meg az előírásoknak megfelelően, de Seres elvtárs esetében ez már bűncselekménynek számított: „Seres Lajos vádlott 1966 — 1967-ben a Slovenské Pole-i Állami Gazdaság gyümölcskészletéből az alkalmazottak nevére legalább 102,5 liter gyümölcspálinkát főzetett és így 4538,70 korona adókedvezményre tett szert, ami a magánosok és a szocialista szektor szeszadója között fennálló különbségből keletkezett... Ez a BTK 148. paragrafusa első bekezdésének értelmében 8 havi feltételes szabadságvesztéssel büntetendő... Mindez tekintettel arra, hogy Seres vádlott munkáscsaládból származik, lakóhelyén jó hírneve van, és nagyon lelkiismeretes dolgozónak tartják. A múltban magas politikai funkciókat töltött be, eddig még büntetve nem volt... Dolgozó emberhez méltó rendes életet élt és a bíróság enyhítő körülménynek számította be, hogy bűnössége mértékében az• állami gazdaság érdekeit szolgálta. A bíróság súlyosbító körülményt nem állapított meg." De a galántai járásbíróság 1969. november 11-én mégis ezt az ítéletet hozta. Pavel Tonko mérnök, a Slovenské Pole-i Állami Gazdaság összüzemi pártbizottságának elnöke: „Seres igazgató büntetését a köztársasági elnök 1968. május 9-i amnesztiája érvénytelenítette ugyan, de nem szabadult meg attól, amivel néhány csirkefogó szándékosan besze&$l nyezte. Bartko járási ügyész Galántáról a kerületi ügyészségre került, de az ízléstelen eset további szervezői még most is a járásban élnek. A járásbíróság tudta, hogy Seres igazgatónak az 1967. évi tervben 17 000 korona, az 1969. évibon pedig 28 000 korona reprezentációs alapot hagytak jóvá, de ebből a két év alatt csak 9000 koronát használt fel. Már ez is bizonyítja becsületességét és felelősségérzetét. Nálunk mindenki tudja, hogy a különféle vendéglátást legtöbbször a saját zsebéből fizette." Lombos K., az SZLKP járási bizottságának elnökségi tagja, a járási mezőgazdasági társulás igazgatója: „Senki sem győzhet meg arról, hogy ez nem a járás jobboldali és antiszocialista erőinek kigondolt akciója volt. Nemcsak Seres elvtársat üldözték szilárd politikai magatartásáért, hanem más elvtársakat is. Engem megvertek és névtelen levelekben közölték, melyik fán fogok lógni a gyermekeimmel együtt." Egyelőre nehéz bizonyítani, hogy ki szervezte a galántai járásban a hadjáratot Seres elvtárs és a többi becsületes kommunista ellen. De minden jel arra mutat, hogy ez nem volt véletlen. A Pravda a közelmúltban cikket közölt a seredi fémkohóról és a galántai járásról, az antiszocialista erők hadjáratáról, akik 1968 ban akasztófákat készítettek a kommunisták számáru. Az is tény, hogy azok ellen a kommunisták ellen, akik 1968 végén Farkasd községben találkoztak a szovjet elvtársukkal, az SZLKP galántai járási bizottságának akkori vezető titkára nagyon szigorú intézkedéseket készített elő. A járásban igen sok lázító határozatot érvénytelenítettek és visszavontak, de aláíróikat mindmáig nem von-. ták felelősségre. Nem véletlen, hogy a beszélgetések alkalmával a tagság rámutat, a galántai járás számos helyén még ott találhatók a jobboldali opportunizmus hordozói. A igazolványcserével kapcsolatos beszélgetésen, mint „megtévesztett" emberek eqészen könnyen mentek át. Ahogyan az SZLKP galántai járási bizottságának plénuma már 1969. október 22 én igazolta, dr. Ján Bartko nyilvánosan bűncselekedetekkel vádolta meg a becsületes elvtársakat anélkül, hogy bizonyítékai lettek volna. Abban az időben, amikor az antiszocialista erők támadást intéztek egész szocialista társadalmi rendünk alapjai ellen, befeketítette az egész pártot, és ennek ellenére Galántáról magasabb funkcióba került. Erre a tényre nemcsak az egyszerű párttagok mutatnak rá a beszélgetések alkalmával, de ahogyan azt Ivan Knotek elvtárs, az SZLKP galántai járási bizottságának jelenlegi vezető titkára is bizonyította, ezt az esetet nem zárhatja le csupán a párt járási bizottsága. Néhány nappal ezelőtt ismét meglátogattam Seres elvtársat. A szlovák kormány a nemzeti bizottságban végzett sokéves érdemes munkáért megjutalmazta és emlékéremmel tüntette kl, és így jelentősen jobb volt a hangulata. A szokásos mezőgazdasági problémákról folytatott vita közben hirtelen megjegyezte: „Utolsó látogatásod óta sokat gondolkodtam, és igazat kell adnom neked. A nincs mitől félnie, s ha van bátorságod hozzá, írd meg. Tudod, az embernek néha vannak gyenge percei. Amikor két éven át valósággal vadásztak rám, erőm végére jutottam. Ma már bevallom neked, hogy akkor végezni akartam magammal. De mindez már nem is igaz. becsületes embernek valóban retnék még itt, a gazdaságban, Mielőtt nyugdíjba megyek, 'jzevalamit bizonyítani..." JOSEF BECVAR A VASMŰ bizonyított Néhány esztendeje gyakran hallhattunk ilyen megjegyzéseket: „Miért kellett Košice mellett ezt a hatalmas vasmű ve t felépíteni? — Erre csak ráfizet az állam! — Milliárdokat emésztett fel, ki fizeti ezt vissza?" Az antiszocialista és szovjetellenes elemek a közelmúlt ban érveléseikkel minden határt túllépve, hazánk egyik legnagyobb kohászati üzemének ügyét és helyzetét igyekeztek negatív értelemben összefüggésbe hozni a szomszédos baráti államokkal, elsősorban a Szovjetunióval, ahonnan éppen a legnagyobb segítséget kaptuk a vasmű felépítéséhez és üzembe helyezéséhez. Az utóbbi évek folyamán egyre gyakrabban találkoznak az újságírók a vasmű vezetőivel, a különböző üzemrészlegeken tevékenykedő dolgozókkal, és bőven van rá lehetőségük, hogy tiszta képet alkossanak és megcáfolhassák a híreszteli koholmányokat. Bevallom, bizonyos értelemben saját magamat is meg kell cáfolnom, ezt — jelen esetben — szívesen teszem. Néhány esztecdövel ezelőtt — talán 1966-ban — a vasmíi ga/.daságr helyzetét elemeztük a vállalat vezetőivel rendezett . találkozón, amikor elhangzott a felelős tényezők részéről ez a megjegyzés: „1970-ben vállalatunk már nem szorul állami dotációra ..." Többen „tamáskodóan" összenéztünk — rengeteg volt a probléma, én jómagam is gondolatban megállapítottam: ez lehetetlen . .. Őszintén örülök annak, hogy a vasmű vezetőinek és dolgozóinak volt igaza. Ugyanis ez év első negyedében, amikor a vasmű termelésének értéke meghaladta az 1 milliárd 278 millió koronát, 200 millió koronával többet termelt, mint az előző év ugyanezen időszakában. A kokszból 90 000, a nyersvasból 80 000, a hengereltáruból pedig 70 000 tonnával növelte a termelést, tíz százalékkal nagyobb munkatermelékenységet és a tervezett 21,5 millió korona helyett 29,4 millió korona tiszta nyeresége ért el. A kiváló eredményekhez tartozik az is, hogy a vasmű idei termelési terve az elmúlt évihez viszonyítva 18 százalékkal nagyobb. A vállalat rengeteg problémával küzd ma is, naponta 900— 1000 dolgozó hiányzik, a hengerdék kapacitását — az időben fel nem épített második acélmű miatt — csupán 40 százalékra használják ki, s ennek ellenére vállalták a dolgozók, hogy az idén 113 millió korona tiszta nyereséggel zárják a gzadasögi évet. A vasműben megtartott legutóbbi sajtóértekezleten a vállalat vezetői célzatosar szóba hozták, hogy többen felvetették a kérdést: miért kellett négy esztendő ahhoz, hogy a vasmű vezetői kijelenthessék, miszerint nincs szükségük állami dotációra? Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy a vasmű felépítésére szükséges beruházási eszközöket ugyan az állam folyósította, azonban a szervezési költségeket, a szakemberek kiképzését, az üzemeltetés biztosítását a vállalatnak saját anyagi eszközeiből, szükség esetén kölcsönből kellett fedeznie. Az utolsó 600 milliós kölcsönt a múlt évben térítették vissza. Ezen a néhány nap előtti találkozón a vasmű politikai és gazdasági vezetői az itt dolgozó kommunisták és pártonkívüliek lelkes munkájára alapozva kijelentették, ezek csak kezdeti eredmények. A közeljövőben még nagyobb sikerekről számolhatnak be... (kulik) ľ