Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-03 / 78. szám, péntek

NÖVEKVŐ IGÉNYEK A havi jövedelem kevesellese nyilván az egyik legelterjedtebb emberi szokás. Nincs is ebben semmi megvetnivaló, hiszen egyben azl is kijelentjük, hogy igényeink napról napra nagyobbak. És ez magától értetodú. Sót, az lenne természetellenes, ha igényeink egyre kisebbek lennének. Ha már nem is panaszkodnánk. Persze ez a felismerés sem új, hiszen már Mátyás király is megmondta, hogy nem az a baj, ha az emberek elégedetlenek, hanem az, ha már nem is panaszkodnak. Napjainkban azonban ennek a veszélye igazán nem áll fenn. Sőt, szinte lépten-nyomon hallunk olyan megjegyzéseket, melyek szerint polgártársaink kevesellik jövedelmüket. Igaz, ebből még korántsem szűrhetjük le azt a tanulságot, hogy az embereknek általában nincs elég pénzük. Már csak azért sem, mert a panaszkodók nem ritkán éppen a legjobban kereső emberek közé tartoznak. De vajon milyen jövedelem kellene ahhoz, hogy az emberek úgy éljenek, ahogy szeretnének. Erre a kérdésre keresett választ a bralislavai Közvéleménykutató Intézet legutóbbi felmérése során. Pontosan így hangzott a kérdés: „Milyen havi jövedelmet tart elégségesnek ahhoz, hogy abból egy négytagú család nehézség nélkül megélhessen?" A megkérdezettek nyílt válaszában feltüntetett összegek így csoportosíthatók. Az ankét résztvevőinek 8,2 százaléka 1000-től 2000 koronáig terjedő havi jövedelmet tart elegendőnek egy négytagú család megélhetéséhez. Ennél azonban sokkal többen voltak azok — az ankét résztvevőinek 33,6 százaléka —, akik 2001 tői 3000 koronáig terjedő havi jövedelemmel képzelik el a négytagú család zökkenőmentes megélhetését. A legtöbben azonban — a megkérdezettek 35,1 százaléka — 3001töl 4000 koronáig terjedő havi jövedelmet tart szükségesnek ahhoz, hogy egy négytagú család minden nehézség nélkül megélhessen. Azoknak a száma sem elhanyagolható — a megkérdezettek 13,1 százaléka —, akik 4001 tol 5000 koronáig terje dó összeget tüntettek fel. Sőt, olyanok is akadtak — a felmérés résztvevőinek 3,3 százaléka —, akik 5001-től 6000-ig terjedő havi jövedelmet képzelnek el a négytagú csalál megélhetésére. A megkérdezetteknek egy jelentéktelen része — 0,8 százaléka — 6000 koronán felüli összeget lünletett fel. A teljesség kedvéért megemlít^, jük, hogy az ankét résztvevőinek 7,7 százaléka nem tudja, milyen havi jövedelem kellene a négytagú csalit d megélhetéséhez. Hasonlóan vélekedtek az ankét résztvevői arról a kérdésről is, hogyan „jönnek ki" jövedelmükből. A megkérdezettek 17,4 százaléka „jól", 49,2 százaléka „megjárja", 30,2 százaléka pedig „nehezen" jön ki jövedelméből. Az ankét résztvevői 3,1 százalékának nincs semmilyen jövedelme, 0,1 százaléka pedig nem válaszolt. Hogy az igények állandó növekedése mennyire nem téveszthető szem elől, azt a megkérdezettek életszínvonalának alakulásáról szóló kérdésre adott válaszokbői is láthatjuk. Hogy 1969-ben az előző évhez viszonyítva hogyan alakult az ankét résztvevőinek életszínvona la? A megkérdezettek 22,7 százalékának emelkedett, 15.8 százalékának csökkent, 56.9 százalékának pedig változatlan maradt. Az ankét résztvevőinek 3,9 százaléka nem tudott véleményt mondani, 0,7 százaléka pedig nem válaszolt a kérdésre. Az igényesség állandó növekedése valóban örvendetes tény. Persze csak akkor, ha minden irányban kiterjed. Vagyis ha nemcsak a társadalomtól várunk többet, hanem saját magunkkal szemben is egyre nagyobb igényeket támasztunk. Ha az egyén is egyre többet akar és tud nyújtani a társadalomnak. FULOP IMRE A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK MELY GYÖKEREI Beszélgetés a Kelet-szlovákiai Vasmű vállalati igazgatójával A közel tíz esztendős Kelet szlovákiai Vasmű tulajdonképpen a szocialista tábor államai nemzetközi összefogásának „szülötte". Elsósorban a Szovjetunió nyújtott jelentós támogatást, szovjet szakemberek. tervdokumentációk segítségével formálódott és épült ez a gigantikus kohúmű. Szovjet és lengyel kohászuk, hengerészek oktatták a mesterségre a Vasmű jelenlegi szakembereit. Ezenkívül francia, olasz, német szerelók is dnlgüzlak itt. sót egynéhányukkal még ma is találkozhatunk a Vasműben. A Kelet-szlovákiai Vasmű vállalati igazgatójával, Michal H a n k o mérnökkel üzemük nemzetközi kapcsolatairól, ezek formáiról beszélgettünk. • Milyen konkrét formákat ölt a Vasmű nemzetközi kapcsolata? — Előrebocsátom, üzemünk nemzetközi kapcsolatának igen nagy jelentősége van a Vasmű határain túl, népgazdasági szempontból is. Ez elsősorban abból adódik, hogy hazánk egyik legnagyobb kohászati üzeme, melynek termelőmunkáját, üzemeltetését jelentősen befolyásolja mind a behozatal, mind az export. Ezért adottságánál fogva arra is hivatott, hogy az internacionalizmus szellemében bővítse és ápolja nemzetközi kapcsolatait, elsősorban a szocialista országokkal, de kereskedelmi téren a kapitalista államokkal is. Nem véletlen hát, hogy ennek, a számunkra alapvető politikai, gazdasági kérdésnek fokozott figyelmet szentelünk ... Eddigi nemzetközi kapcsolataink ugyan sikeresek, de az Idén tovább szándékozunk bővíteni, méghozzá négy konkrét szakaszon. Mégpedig küldöttségek — felnőttek és gyerekek üdültetéscseréje, kölcsönös kulturális rendezvények, ének- és tánccsoportok fellépése, s nem utolsósorban az export, üzemünk készárukivitele terén. • A kUldiittségcserét illettíen milyen urszágokra, üzemekre gondolnak? — Terveink alapján már márciusban nálunk járt a cserepoveci szovjet kohászok öttagú csoportja, akikkel a Vasmű nagyolvasztóinál dolgozó szakembereink folytattak értékes eszmecserét. Most várjuk a bolgár Kreinikoveci Kohómű négytagú küldöttségének érkezését. akikkel végre megkötjük a már 1966-ban javasolt baráti és együttműködési szerződést. Jugoszláviából a Zenica-Besna Vasmű háromtagú küldöttségét várjuk. Áprilisban érkezik hozzánk a zaporozsjei szovjet hengerészek nyolctagú cso|>ortja. Ezek az elvtársak oktatták ki üzemünk hideg- és meleghengerdéjének vezető szakembereit. Műszaki dolgozóink eddigi képzettségét csak bővítheti a baráti országok szakembereinek látogatása. • Hová tátogatnak el a Vasmű dolgozói? — Talán mondanom sem kell, hogy a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése érdekében viszonozni akarjuk minden esetben a látogatásokat, s partnereinkkel egyetértésben tőlünk is mennek küldöttségek barátainkhoz. Néhányan a kohászok közül Cserepovecre, a hengerészeink küldöttsége Zaporozsjeba, a kokszolók és a karbantartók Makajevkára, s az acélmű néhány szakembere Novolipeckóba látogat. Tervünkben szerepel üzemünk harminctagú csoportjának moszkvai útja V. I. Lenin születése 100. évfordulójának ünnepségeire. Küldöttséget küldünk a Dunai Vasműbe és a Diósgyőri Lenin Kohómübe, amely ez idén ünnepli fennállásának 200. évfordulóját. Kapcsolataink javítása érdekében ellátogatunk a Krakkói Lenin Kohóműbe is, küldöttséget szándékozunk küldeni a bolgár Kremikovecbe, az NDK-ba és a jugoszláviai Zenica-Besnába is. • Milyen tormában oldják meg az iidiiltetéscserét? — Ezen a szakaszon immár ötéves, igen jó tapasztalataink vannak a Szovjetunióval, konkrétan a krivorozsjei üzemmel, s az idén is húsz dolgozónk pihen majd Krivoj Rog vállalati üdülőjében és onnan ugyanolyan létszámú csoport üdültetését biztosítjuk nálunk. A magyarországi Dunai Vasműből harmincöt dolgozót a MagasTátrában üdültettink, a mi dolgozóinkat viszonzásul a Balatonnál helyezik el. A Diósgyőri Lenin Kohómű tapolcai üdülőjébe kétszáz dolgozónkat küldjük, és a mi Zlatá idka-i vállalati üdülőnkben helyezünk el hasonló számú vendéget. A gyerekek részére Zlatá Idkán június 28 és július 19-e között nemzetközi pionírtalálkozót rendezünk szovjet, magyar, lengyel, német és csehszlovák kohászok gyermtkei részére. • A kulturális kapcsolatok keretében a vállalati ,, Železiar" ének és táncegyüttes hová készül az idén? — Vállalatunk együttesének eddigi szereplései, sikerei a sajtóból eléggé közismertek, ezért csupán az idei tervekről tennék említést. Azt szeretnénk, hogy együttesünk is kölcsönös cserefellépések keretében tevékenykedne. Erre vonatkozólag már kaptunk is ajánlatot a szovjet krivorozsjei üzemtől, az NDK-beli testvérválialattól. Az ilyen lehetőségeket is szeretnénk kihasználni nemzeteink kulturális gazdaságának kölcsönös megismerésére, barátságunk további elmélyítésére. • Végezetül a kereskedelmi kapcsolatukról, a Vasmű mportjárúl szeretnénk felvilágosítást kérni. " — Az idén nem kevesebb mint 1,25 milliárd korona értékű készárut szállítunk külföldre. Ez az előző évhez viszonyítva 15 százalékkal nagyobb feladat. Meg kell jegyeznem, hogy néhány szocialista ország részére — mint a Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország, Románia és Jugoszlávia — ebben az évben 65 százalékkal több terméket szállítunk, mint az előző évben. Őszinte örömmel teljesítjük internacionalista feladatainkat fzen n szakaszon is... í kulik) IV EPEK TAIM ÍTO JA V. I. LENIN ÉLETE (2) ÚJ szó 1970. IV. 1. A száműzetésben Lenin kidolgozta a párt programtervezetét,' több mint 30 művet írt, befejezte nagy tudományos munkájának: „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" c. művének előkészítését. Ezek a munkák hatalmas befolyással voltak az e^ész oroszországi szociáldemokrata mozgalomra. A távoli Szibériában Lenin kapcsolatot tudott teremteni a pétervári, a moszkvai és a külföldi szociáldemokratákkal egyaránt. Ugyanakkor a sztrájkok némi sikerének hatására az orosz szociáldemokraták egy része kezdte meggyőzni a munkásokat: csupán gazdasági harcot folytassatok, küzdjetek a munkabér emeléséért, a munkanap csökkentéséért, a munkafeltételek javításáért. A politikai harc azonban már — mondogatták — a burzsoázia ügye. Kzeket a szociáldemokratákat kezdték „ökonomistáknak" nee?.ni. Az ökonomisták tevé. aységében Lenin súlyos veszélyt látott, minthogy ezek lebecsülték a munkásosztály forradalmi szerepét, a munkásosztályt a burzsoáziával való megalkuvás útjára kényszerftették. Az ökonomisták voltak az első opportunisták az oroszországi munkásmozgalomban, mert megkísérelték, hogy a proletariátus érdekeit a burzsoázia érdekeinek rendeljék alá. 1899. nyarán Lenin Pétervárról egy írást kapott, amely kifejtette az ökonomisták nézeteit. Ekkor Lenin megírta: „Az oroszországi szociáldemokraták tiltakozása" című munkáját. Tizenhét száműzött marxista egyhangúlag helyeselte és aláírta ezt a tiltakozást. Lenin ebben leleplezte az ökonomisták téves és a munkások ügyére káros nézeteit és felvázolta az orosz szociáldemokraták fő feladatait. Lenin a száműzetésben végiggondolta egy oroszországi marxista párt megalakításának tervét. A legkegyetlenebb cári reakció miatt illegálisan kellett eljárni. A legjobb az — vélte Lenin —, ha politikai napilap kiadásával kezdjük, amely öszszefogná az országban létező szociáldemokrata bizottságokat és csoportokat a forradalmi marxizmus elvei alapján, sokoldalú előkészítést végezne a pártkongresszus megtartására s kidolgozná a párt egységes programját és szervezeti szabályzatát. A száműzetés leteltével Vlagyimir Iljics családjával együtt 1900. január 29-én elhagyta Susenszkojét. A cári kormány megtiltotta Leninnek, hogy a fővárosban vagy az ország ipari központjaiban telepedjék le. Hogy közelebb legyen Pétervárhoz, elhatározta, hogy Pszkovban telepszik le, mert ez a város az akkori főváros közelében volt. A párt megteremtője és vezére Amint Lenin újra szabaddá lett, szenvedélyesen hozzáfogott terve, az újságalapítás megvalósításához és ezt gondosan és sokoldalúan készítette elő. Az Oroszországban való tartózkodás azonban mind veszélyesebbé vált számára. A rendőri zaklatások miatt szinte teljesen lehetetlen volt, hogy Oroszországban forradalmi munkáslapot alapítsanak. Lenin elhatározza, hogy a lapot külföldön fogják kiadni. 1900. július 16-án Németországba utazik, úgy tervezték, hogy itt bocsátják ki a lapot, amelyet Iszkrának neveztek el. Az alcímben kinyomtatták ezeket a híres prófétai szavakat: „Szikrából lobban fel a láng". Külföldről a lap példányait titokban juttatták el Oroszországba a leninista forradalmárok, az Iszkra terjesztői, akik között kimagasló személyiségek voltak: I. V. Babuskin, N. E. Bauman, Sz. I. Guszev, C. Sz. Zelikszon-Bobrovszkaja, R. Sz. Zemljacska, M. I. Kalinyin, V. Z. Kechoveli, M. M. Litvinov, J. D. Sztaszova és mások. Lenin lett a lap lelke, irányítója és legtevékenyebb munkatársa. 1902 tavaszán a szerkesztőség más tagjaival együtt Londonba költözött, ahová átköltöztették az Iszkra kiadóját is, amely innen később Genfbe ment. Az Iszkra valóban döntő szerepet játszott a párt megteremtésében. Az Iszkrában és a szociáldemokrácia elméleti lapjában, a Zarjában Lenin sok cikke megjelent. Ugyanezen idő alatt dolgozta ki Lenin a párt második kongresszusa számára az agrárprogram tervezetét. Nagy agitációs szerepet játszott a pártprogram megvilágításában a „Falusi szegénységhez" című lenini brosúra. Ebben egyszerűen és közérthetően magyarázta meg a szerző, hogy mire törekszik a munkáspárt, és a szegényparasztságnak miért van szüksége a munkásokkal való szövetségre, s hogy mi a szocializmus. „Mi — írta Lenin ebben a brosúrában —, a társadalom új, jobb szerkezetére törekszünk: ebben- az új, jobb társadalomban ne legyenek sem gazdagok, sem szegények, mindenki vegye ki részét a munkából. Ne a maroknyi gazdag, hanem minden dolgozó élvezze a közös munka gyümölcseit. A gépeknek és más újításoknak meg kell könnyiteniük a munkát mindenki számára, nem pedig keveseket kell gazdagítani a nép millióinak és tízmillióinak rovására. Ezt az új, jobb társadalmat nevezzük szocialista társadalomnak. A róla szóló tanítást nevezzük szocializmusnak". Kiyáló munkája Leninnek a „Mi a teendő?", amelyet 1902ben írt. Benne sokoldalúan kifejti a proletár marxista párt felépítésének tervét, megalapozza szerepét, mint a munkásosztály vezető erejének szerepét. Lenin arra gondolt, hogy valóban forradalmi proletár pártot kell teremteni, amely különbözik a II. Internacionálé pártjaitól, amely képes arra, hogy megszervezze Oroszország munkásosztályát és a cári önkényuralom s a kapitalizmus elleni rohamra vezesse. Ahhoz, hogy a munkásmozgalmat vezesse, a pártnak fel kell vérteznie magát az élenjáró forradalmi elmélettel, a marxizmussal. Ezt az elméletet beviszi a munkásmozgalomba és ezzel szocialista öntudatot ad a munkásmozgalomnák „Forradalmi elmélet nélkül nem lehet forradalmi mozgalom sem" — így értékelte a marxista elmélet szerepét V. 1. Lenin. Vlagyimir Iljics sok időt fordított a párt második kongresszusának előkészítésére, kidolgozta a párt szervezeti szabályzatát, kigondolta a kongresszusi munka megszervezésének tervét, előkészítette a határozati javaslatokat, s amikor a kongresszus összeült — 1903-ban — tevékeny részt vett a kongresszus munkájában. A kongresszuson nemcsak Lenin hívei voltak jelen, hanem az opportunisták, a következetlen forradalmárok is, akik nem mindenben értettek egyet a pártépítés lenini tervével. A pártépítés lenini szervezeti elvével szemben Martovval együtt más opportunisták is állást foglaltak és velük együtt fellépett ellene Trockij is. Éles harc közepette zajlott le a program megvitatása is. A marxista program alapvető elvei elleni támadásokban összefogtak a bundisták (Bund — Általános Zsidó Munkásszövetség Litvániában, Lengyelországban és Oroszországban; főleg Oroszország nyugati területeinek félproletár elemeit egyesítette a párton belül a bundisták az opportunistákat támogatták), az ökonomisták és más antileninisták. Lényegében őket támogatta Trockij is. Valamennyien állást foglaltak az ellen, hogy a pártprogramba bevegyék a proletárdiktatúráról szóló tételt. A programmal, amelyet az Iszkra című lap szerkesztősége állított össze, a többség mégis egyetértett, s a kongresszus jóváhagyta a forradalmi programot. Akkor ez a szocialista párt egységes pártprogramja volt, amelyben a proletariátus diktatúrájáért vívott harcot a proletár párt fő feladatának minősítették. E programhoz igazodva, a párt sikeresen harcolt a szocialista forradalom győzelméért Oroszországban. (Folytatjuk)