Új Szó, 1970. április (23. évfolyam, 76-101. szám)

1970-04-25 / 97. szám, szombat

ARANYÉRMESEK Miért első az I. Brnói Gépgyár? # Új törzsgárda keletkezett 25 év alatt • Öt világrészben ismerik a gyár védjegyét 1970. IV. 23. Gépóriások mellett néha szorongás fogja el az embert. Szorongás, hiszen nyugalmi állapotban is érezteti egy-egy kolosszus, hogy belsejében gigászi erök szunnyadnak. Az igazat megvallva évről évre mindig megborzongok kissé, amikor végigjárom az őszi brnói gépkiállítás egy-egy pavilonját és térbeli helyzetemből adódóan kénytelen vagyok „felnézni" némely acél óriásra. Abszurd helyzetnek tartom én ezt kissé és feszültségem csak akkor oldódik fel, ha a jelenlevő mérnökemberek közül valaki megmagyarázza: mit tud a gép. Évekkel ezelőtt is beléptem az energetikai pavilonba és az egyik gép — első látásra megtetszett. Lehet, hogy a technikai gondolkodásmódú emberek mosolyognak ezen a megállapításon, de a gép — szimpatikus volt. Sőt, szép volt. Modern szoborra hasonlított. Meggyőződésem, hogy egy mai képzőművészeti tárlaton díjat nyert volna. Arányos volt a teste, a fény és az árny — mintha csak egy Vasarelly-alkotást láttam volna — modern ritmi kában változott rajta ... Azt hiszem, a többi vásárlátogatót is megigézte a gép, mert a szokottnál is tovább nézték, kerülgették. Az a gép az I. Brnói Gépgyár gőzturbinája volt. És ha a gépvásáron vagyok, azóta se mulasztom el soha, mindig megnézem a gyár termékeit. — Miért „első"? — kérdeztem annak idején az ott szolgálatot teljesítő külkereskedelmi dolgozótól. A kérdezett csak vállat vont, azt felelte, ő csak a szállítási határidőket, lőerőket, műszaki jellemzőket és más technikai adatokat illetően tud tájékoztatást adni. Azt mondta, nem történész ő, hanem technikus és az államtól mint ilyen kapja a fizetését. Hüledezve, a naiv emberek és a hozzá nem értők bárgyúságával tettem még fel az illetőnek néhány kérdést, aztán „visszavonultam" és — elgondolkoztam a világ folyásán. EGY RÉGI MUNKÁS Ladislav BuliCka, az I. BG törzsgárdájának egyik tagja — turbinát szerel. Előtte műszaki rajzok, alkatrészek és mérőműszerek. Meg az állványon a féligkész turbina. Buličkának is elmondom, hogyan jártam annak idején a vásáron. — Hu történelmi érdekességeket akar az „elsőről", akkor bennünket, régi szakmabelieket kérdezzen. — Valóban ez az első gépgyár Bmöban? — Azt hiteles dokumentumokkal tudjuk bizonyítani. Az üzemalapítással kapcsolatban csak ennyit: a napóleoni háborúk után történt ez, a XIX. század tízes éveinek a vége felé. Akkor, amikor a brnói lap névtelen riportere lelkendezve írta: „Morvaországban már (!) hét gőzgép működik!" A gépeket egytől-egyig Angliából hozták. Ezek közül a legnagyobb teljesítményű 20 lóerős volt. Műszak után Ladislav BuliCka múzeumlátogatásra hívott. Az I. BG-nek külön múzeuma van és itt megtalálható az itt gyártott első gőzgép, amelynek teljesítménye (még ma is üzembe helyezhető) 8 lóerő. Textilgyárakba, cukorgyárakba rendeltek az üzemtől gépeket, nem is kis mennyiségben. Természetesen az akkori viszonyokat figyelembe véve. De egy szó, mint száz: az I. BG minden más üzemnél hamarabb és nagyobb mértékben járult hozzá Csehország és Morvaország iparosításához. ötven évvel az első gőzgép gyártása után az üzem már elkészíti az első 1000 lóerős gőzgépet, mindjárt a századforduló után pedig áttértek a villanyáram fejlesztő gőzturbinák gyártására. Ekkorra már kialakult az üzem törzsgárdája. Apáról fiúra szállt itt egy-egy munkahely és a műszaki gárda világviszonylatban is a legjobbak közé tartozott. — Hogyan érte az üzemet a felszabadulás? — kérdem Ladislav Buličkát. — Mi, a törzsgárda megmaradt tagjai akkor azt gondoltuk, hogy a háború okozta sebekből sohase épülünk fel. Az emberveszteségen, a szakemberhiányon kívül a legnagyobb gondot az okozta, hogy a felbecsülhetetlen értékű műszaki dokumentáció — amire lényegében a hagyományaink épültek — úgyszólván teljes egészében elveszett. A megszállás után ugyanis az I. BG-t a Hermann Göring Művekhez csatolvezni, hiszen nincs a világon két teljesen egyforma villanyerőmű. — Legnagyobb sikerünk — mondotta Ladislav Bulička —, hogy a negyedszázad alatt egyre inkább érzik hatásunkat a világpiacon. Aki villanyerőmüvet akar építeni, az ránk is számít. Erről a legtöbbet a vállalat kereskedelmi osztályán tudnak mondani. És még ennél is többet a külföldön dolgozó szerelők. A Szovjetunióban például két villanyerőművet építettek, Romániában hatot, akárcsak Lengyelországban. A Német Demokratikus Köztársaság energetikai problémáinak megoldáElkészült a turbina, a kolosszus alkatrészei századmilliméteres pontosságúak. Az I. Brnói Gépgyár termékei világszínvonalúak. ták. Amikor már szorította a németet a csizma, a fasiszták első dolga volt a műszaki ar-» chívum „megmentése". A dokumentációt ellopták. Ami kevés ittmaradt, az a bombatámadások során pusztult el. — A kezdet tehát — huszonöt eszendeje — nehéz volt. Emlékszem, milyen örömet jelentett számunkra az első gőzturbina elkészülte. A žilinaí villanytelep kapta meg és a gép azóta is kiválóan működik. Mi folytatni akartuk a termelést. Az ittmaradt technikusok, mérnökök nyakukba vették az országot, hogy a régebben elszállított turbinák műszaki dokumentációját összeszedjék. A felszabadulás napján az I. BG-ben a nullpontról indultak. 25 ÉV MÉRLEGE A vállalati múzeum több száz eredeti dokumentumot őriz. Vannak itt régesrégi részvények, található itt mesterlevél és cselédkönyv. A legérdekesebbek egyike azonban az 1945. december 27-es keltezésű Hivatalos Közlöny, melynek egyik cikkelye értelmében az Első Brnói Gépgyárat — államosították. Más 1945-ös dokumentumok is vannak itt. Az egyik fénykép május 2-án készült, abból az alkalomból, hogy néhány órával a felszabadulás után kétszázan összejöttek a gyárudvaron, hogy számba vegyék a tennivalókat. Hosszú lista lenne az azóta készült termékek felsorolása. Pedig itt darabáru készül és nem sokezres sorozatban gyártják a gépeket. Itt minden egyes gőzturbinát külön kell megtersát öt komplett villanytelep építésével segítettek megoldani. A szerelők jelentős része egzotikus országokban dolgozik. A kereskedelmi osztályon valaki összegyűjtötte a külföldi — főleg afrikai és ázsiai — sze relésekről küldött képeslapokat. Legalább kétszáz van belőlük, és az ember csak ámulbámul, mondva: hát ilyen körülmények között is lehet és kell néha dolgozni? Egyiptomban például nemegyszer homokviharban kell biztosítani az erőmű szerelését. A sivatag szélén hallani az oroszlánok üvöltését. Az Indiából érkezett képeslap küldője arról tudósít, hogy előre nem látható problémák keletkeztek: megkezdődött a vallási szertartások hetekig tartó sorozata... A lényeg azonban mindenütt ugyanaz: az I. Brnói Gépgyár ott van a világpiacon. És ezzel a Csehszlovák Szocialista Köztársaság van jelen. A múzeumlátogatás végén nem hagy nyugton a kérdés. — Mi késztette önt arra, hogy ilyen alaposan foglalkozzék a gyár históriájával? Ladislav BuliCka kinéz a gyárudvarra, majd sorra rámutat az épületekre. — Nézze, itt minden gép, minden egyes épület és minden elültetett fa szorosan öszszefügg a mi életünkkel. És apáink, nagyapáink életével. Az a százötvenéves gőzgép ugyanúgy, mint az az aranyérmes turbina, amit néhány esztendeje úgy megcsodált a vásáron. TÓTH MIHÁLY MEGFONTOLTAN, megalkuvás nélkül A rozsnyói járás pártalapszervezeteiben szerzett tapasztalatok ,,A párttagságnak más motívuma nem lehet, mint a púrtés a szocialista társadalom felépítésének alapvető marxista—leninista elveibe vetett mélységes meggyőződés. Az, aki ezt nem ismeri el, aki nem veti alá magát a pártfegyelemnek, az nem lehet kommunista pártunk tagja". (A CSKP KB-nak az alapszervezetekhez és a párttagokhoz küldött leveléből j A rozsnyói járásban az alapszervezetek egynegyedében tartották meg a beszélgetéseket a lagkönyvcsere alkalmából. Nehéz lenne aprólékosan felsorolni, hogy a beszélgetések során milyen észrevételek hangzottak el. A tagok azt, hogy a januári változásokra sor került, helyeslik, az azt követő időszakot és az akkori pártvezetést azonban bírálják. Egyetértenek a CSKP KB-nak az alapszervezetekhez és a párttagokhoz intézett levelének tartalmával. Annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy a tagkönyvcserére, illetve a párt sorainak- a megtisztítására szükség, van. A beszélgetések során a tagság túlnyomó többsége az internacionalizmus ölve mellett foglalt állást, és a Vársói Szerződésbe tömörült szocialista .országok fegyveres erejének hazánkba jöttét nem ellenséges tettnek, hanem baráti segítségnek tekinti. A beszélgetéseken készült jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy a párttagok maguk is érzik: az ideológiai nevelés elmélyítésére, javítására minden kommunistának szüksége van. Sajnos, ezt a januárt követő időszakban elhanyagoltuk. Sokan kijelentették, hogy lehetetlen a marxizmus és a vallási ideológia egy platformra hozása, vagyis az, hogy a párttag templomba járó ember legyen. A rozsnyói járás kommunistái — amint Ferdinand Dantei; a járási pártbizottság dolgozója mondotta — e téren határozottabb kiállásra számítanak. A párt mai központi vezetésével, törekvéseivel, politikájával egyetértenek, és azt tetteikkel, munkájukkal is támogatni kívánják. A beszélgetések során azonban elmondották, hogy meg kell szigorítani a párt- és az állami fegyelmet, mert szerintük csakis így lehet ideológiai és gazdasági léren is jobb eredményt elérni, befejezni az országban a konszolidálódás! folyamatot. Többen hangsúlyozták, hogy a kommunistáknak mind a magánéletükben, mind a munkahelyükön példaképül kell szolgálniuk, és mindenütt arra kell törekedniük, hogy érvényt szerezzenek a párt vezető szerepének. A rozsnyói járásban a kommunisták többek között azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy felmérjék, ki milyen nézetet vallott 1968 augusztusa előtt és után, és hogy aktivizálják a pártalapszervezetek munkáját. A kitűzött cél elérését bizonyítja, hogy a beszélgetéseken részt vett a párttagság többsége, és kollektív kötelezettségvállalást tett. A mezőgazdasági tanonciskola pártszervezetének tagjai azt ígérik, hogy mindegyikük megrendeli a párt napilapját. Tóth László vállalta, hogy a mezőgazdasági idénymunkák alatt 30 órát dplgozik le mezőgazdaságban. Varjú József, a járási pártbizottság dolgozója maga is több beszélgetésen vett részt. Tapasztalatait így foglalta össze: — Az alapos előkészület meghozta a várt sikert, persze, ez még nem jelenti azt, hogy nincsenek nehézségeink. A beszélgetések során 5 tagot kizártak a pártból. Az általános észrevételek mellett még egy fontos tényezőre figyeltem fel. Az elmúlt években a fiatal párttagok nevelését elhanyagoltuk, és ennek következménye érezhető volt a beszélgetések során is. A járásban naponta folynak a beszélgetések. Az eddig szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy megfontoltan, de megalkuvás nélkül kell a beszélgetéseknek lefolyniuk, ellenkező esetben nem teljesítenék a CSKP KB levelének célkitűzéseit. NÉMETH JÁNOS EZ VAN Lépten-nyomon érezzük azt a nagy hajrát, mellyel igyekszünk minden téren a még nálunk is fejlettebb országok színvonalát elérni. Iparunk, kereskedelmünk, művészetünk hét mérföldes lépésekkel rohan előre, az utóbbi időkben pedig bevezettük a sztriptízt is, táncdalfesztiváljaink gomba módra szaporodnak, és idegenforgalmunk fejlesztése érdekében van már a Tátrában álbakonyi betyártámadás is. Földalattink még nincs, ezt egyelőre a pultalattival helyettesítjük, nem lekicsinylendő eredménnyel. Ezzel egyidejűleg igyekszünk az árak emelésével is elérni az európai színvonalat. Erre akkor kezdtem felfigyelni, mikor gyönyörű új nagyáruházunkban az egyik molett vevő arcára kiült a felháborodás lila pírja és így kiáltott jel: — Ez rettenetes! Ez az esernyő tavaly még 65 koronába került, most már 85! Kibírhatatlan, hogy az élet milyen drága lett! Mielőtt kifejteném e kijelentésről a véleményemet, leszögezem a nagy nyilvánosság előtt, hogy imádok valamit áron alul venni, törzsvendége vagyok a „fehér heteknek", és ha ott kihalászok egy finom darabot potom áron, azt úgy viszem haza, mint a műgyűjtő, ha a Szajna partján rábukkan az ócskaságok között egy valódi Modiglíanira. Mert tudják, kérem, drágán minden ... egyszóval nem okos ember is tud vásárolni, ugyebár? Csakhogy vannak cikkek, amiket nem lehet kiárusításon kapni, így aszpirint, szélmalmot vagy pl. esernyőt sem. Világviszonylatban is nálunk lehetett legolcsóbban kapni az esernyőket, tanú rá a sok kedves turista vendégünk, akik mind vittek tőlünk három-négy darabot — szuvenírnak. Az átlagember tíz évben egyszer vesz esernyőt — ha el nem lopják tőle, vagy ha nem hagyja el az illető valahol. Ezt a húsz korona különbséget osszuk el tízzel, az eredmény: kettő. Tehát évi két koronát fizet rá az ember, ha nem tíz évvel ezelőtt vette. De félre a tréfával, az árak valóban felmentek, és igyekeznek elérni a világszínvonalat. Az élet megdrágult, de nem igaz, hogy az élet drága. Csak a halál drága. Tudják, kérem, mibe kerül egy halál? Akár ágyban, párnák között hal meg valaki, akár vasúti vagy autókarambol, akár bányaszerencsétlenség következtében, akár a levegőben történik. A kórház fenntartása, az orvosi kar, a patikaszerek, nem beszélve a mentőkről, a rendőrségi vizsgálatról, esetleg a bírósági perekről. Aztán hol van még a temetés, a koszorúk, esetleg a sírkő, netán papi segédlet. Vagy gondolkozott-e Ön azon, kérem, hogy mibe keriil egy háború, amíg egy élőből halott lesz, egy olcsó élőből egy drága halott? Nem akarok statisztikai adatokat felsorolni, csak annyit, hogy minden élőnek —• kóreait, indiait, biafrait is beleértve — gyönyörű kastélya, parkkal körülvéve és garázsában legalábbis egy Skoda 1000 MB autója lehetne ingyen, ha nem lenne háború, atombombakísérlettel, repülőgép-anyahajókkal és egyéb fegyverekkel. Szó sínes róla, sajnos, megdrágult az élet. De még mindig ingyen van ahhoz képest, hogy mibe kerül a halál. Ezen háborodjunk jel, nem gondolják, kérem? SIMKÓ MARGIT