Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

CSAK EGYSZER A második világháború maradványai — bombák, gránátok és egyéb löszerek — még mindig kísértenek... Csupán a nyugat szlovákiai kerületben több polgár halálát okozták. Két évvel ezelőtt egy gyermek és két felnőtt, tavaly pedig két gyer mek lett ezek áldozata. Ezenkívül többen megsebesültek. E

zt a szomorú statisztikát Adam Duria kapitánytól tudtuk meg, akit munkahelyén, a pozsonyi rendőrigazgatóságon kerestünk fel, hogy elbeszélgessünk vele nem ép peu veszélytelen munkájáról. Hogyan lett tűzszerész? -- Húsz évvel ezelőtt kezdődött. Az egyik októberi napon hívott a parancsnokom: — őrmester elvtárs — mond ta —, nent régen tért vissza a fegyvermesteri tanfolyamiéi. Valószínűleg sok mindent elsajátított, most azonban tűzszerészre lenne szükségünk. Elküldjük önt Mártonba, a tűzszerészi tanfolyamra. — A tanfolyam elvégzése után tíz évig Nyitrán teljesítettem szolgálatot, 1961-ben kerültem Pozsonyba. Vagyis közel húsz éve tűzszerész. Említsen egy konk rét esetet pályafutásának kezdetéből. — 1953 táján történt. Szal kánál — a magyar határ közelében — nagyobb mennyiségíí lőszerre bukkantak. Nekem kellett megsemmisíteni. Nem mondhatom, hogy jól éreztem magam, hisz ez volt az első, nagyobb feladatom ... Miután megfelelő helyet találtam, | vll ith ' $ sak panaszt emeltek. Az ügy hamarosan rendeződött. Mi volt az, amiről megfeledkezett? — Mint kezdő, nem vettem figyelembe, hogy a robbanás milyen erejű lesz, s az óriási légnyomás a határon túlra is kiterjedt. A detonáció egyrészt ijedelmet, másrészt anyagi károkat okozott a szomszédos magyar faluban — cserepeket és ablakokat tört be. Az esetből a későbbiek során le vontam a tanulságot. Húsz év alatt bizonyára sok lőszert semmisített még. — Vagonszámra. Néhány adat az utóbbi évekből: tavalyelőtt például több mint 500 ágyúlövedéket, több száz aknát és kézigránátot, tizenkét bombát. S a múlt év sem volt „szegényebb": 620 ágyúlövedéket és aknát, 216 kézigránátot, 10 bombát és több ezer egyéb lőszert „likvidáltam". Közel negyed évszázaddal a második világháború után . .. S ennek ellenére még mindig előfordulnak szerencsétlenségek. — Sajnos, igen. S ennek fő oka az elővigyázatlanság. Fő - , . \m Í55&2 munkához láttam, s az aknákat, gránátokat és egyéb lőszert a kiszemelt helyre hordtam. Pontosan már nem emlékszem, mennyit — de sok volt belőle. Az óriási robbanás megremegtette az egész környéket. Persze, mint kezdő, egyről másról megfeledkeztem. S az esetből diplomáciai ügy lett. Néhány nap múlva ugyanis a párkányi rendőrség utasítást kapott a külügyminisztériumtól, hogy vizsgáljanak ki „va lamilyen robbanást", amivel kapcsolatban a magyar elvtárM -I s f leg a gyerekek nem eléggé elővigyázatosak. Tavaly Brezován történt. Egy ötéves és egy hatéves gyerek gránátot talált, s az udvaron játszadoz tak vele. Kalapáccsal verték. A gránát felrobbant — s a következmény? Az egyik gyerek életét vesztette, a másik megsebesült. Nemrégen a lévai járásban történt: az egyik falu mellett, a patak mentén három gránátot találtak a gyerekek. Az egyik — 11 éves volt — a híd korlátjához verte. Vesztére .. . Már nincs az élők sorában ... A második világháború óta berozsdásodott lőszer — ve szélyt jeleni még ma is. Főleg a hozzá nem értők kezében. Adam Ďuriš munkája sent veszélytelen. Tudatában van azonban annak, hogy ő is csak egyszer tévedhet... Ezért munkáját nyugodtan, körültekintően, szakértelemmel végzi. Hisz egy-egy „akcióból" felesége és két gyermeke várja haza... MARTIN HROZ Ae et»z-ek vezetésének problémáit itt év záró közgyűléseken sokféle szempontból megvizsgálták, megvitatták a felszólalók. Sokféle érv elhangzott. Egy dologban azonos véleményen vannak, s e tekintetben nem is lehet vitatkozni velük. Ez pedig az, hogy a szövetkezetek fejlődésének alapfeltétele a kellő színvonalú vezetés, illetőleg vezető gárda. Ezt az alapgondolatot ha másmás módon is fejezték ki, de végeredményben mindegyik^ közgyűlésen hangsúlyozták. Ezt a sommás megfogalmazást bővíteni és részletezni szükséges, hisz a gazdasági konszolidálódás elképzelhetetlen a mezőgazda sági üzemek irányításának kellő szintre va ló felfokozása nélkül. Tény és való, hogy aK efsz-ek vezetésében mélyreható változások következtek be a fejlődés folyamán. A kezdeti időszakban a politikai-társadalmi szervezés volt a szövetkezeti mozgalom fő tényezője, ekkor a nagy többségükben munkás és paraszt elnökök voltak a kulcsszerepet vivő vezető káderek. A megszilárdulás Időszakában felsorakoztak melléjük a technikus szakemberek, akik fokozatosan mind nagyobb szerephez jutottak a vezetésben. Egyesek szerint a jelenlegi viszonyok között a menedzser típusú vezető emberek, a főkönyvelők, értékesítéssel foglalkozó el aükhelyetiesek. 8xenigar.da.szok kerülnek előtérbe. A szövetkezeti vezetés fejlődésében lényegbevágó szervezeti és társadalmi váltó /.ások is bekövetkeztek. Növekedett az iskolákból kikerüli szakemberek száma, töb ben kieslek azok, akik tehetség, fejlődőképesség és tanulás híján alkalmatlanná vál lak a vezetésre. Aki 10 vagy 15 éve elnök, annak a követelmények új meg új próbáit kellett kiállnia. Az évzáró közgyűléseken két erősen vitatott probléma foglalkoztatta a közvéleményt. Az egyik a szövetkezeti mozgalommal felnőtt káderek és az Iskolázott szakemberek viszonya, a másik a tagokkal összefonódott helyi vezetők és a kívülről került, tagoktól függetlenebb vezetők tévékenysége. Érdemes azonban egy ritkábban felmerült, de semmivel sem jelentéktelenebb probléma vizsgálatával is foglalkozni*. Van-e elegendő mezőgazdasági szakemberünk? Szlovákia területén jelenleg 42 mezőgazdasági műszaki középiskola működik. Ebből 5 magyar tannyelvű, egy szlovák-magyar és egy szlovák—ukrán. Felkerestük az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatóját, Danis Ferenc mérnököt, hogy erről a problémáról véleményt mondjon. HOGYAN KÉRIK? Van-e elegendő mezőgazdasági szakemberünk? • Nyilatkozik az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatója • Fontos szakok: szőlészet, kertészet • Igaz, hogy jelenleg már több a mezőgazdasági szakemberek száina a szükségesnél? — Az utóbbi években sok szó esett arról, liogy már több a mezőgazdasági technikusok száma a szükségesnél. A felesleges „túltermelés" kiküszöbölése céljából szükséges a mezőgazdasági szakközépiskolák hálózatát felülvizsgálni és indokolt esetben megszüntetéssel, illetve az iskolák összevonásával összhangba hozni a termelés igényeit a technikusok képzésével. Az 1961-es statisztikai adatok szerint a magyar nemzetiségű dolgozók 40,5 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik s egy magyar tannyelvű technikumra 36 434 mezőgazdasági dolgozó jut. A szlovák tannyelvű iskolákra tízezerrel kevesebb. Ebből adódik, hogy ha nem akarunk tudásban lemaradni az ország többi részétől, nem szabad megszüntetni egyetlen magyar tannyelvű mezőgazdasági szakközépiskolát sem! • Mi lesz az ipolysági iskolával? — Az aióub említett tények ellenére is az összevonás veszélye fegyegeti iskolánkat. Először a losonci szlovák tannyelvű technikumhoz akartak bennünket csatolni, legújabban pedig a szintén szlovák tannyelvű lévai iskolához. Mindkét esetben az ez érv, hogy ezek az iskolák modernebbek, jobban felszerellek és kapacitásuk sincs kihasznál va. Azt persze eddig senki sem vizsgálta meg, hogy va jon kik a hibásak az ilyen túlméretezett iskolák felépítésében. Mi természetesen minden ilyen „összeházasítás" el len vagyunk, mert hiszen a múlt tapasztalatai sem jók ezen a téren. • Hogyan oldják meg a problémákat? — A magyar tannyelvű is kólák nugy része ún. univer zális, növénytermesztési—állattenyésztési szakosítású, csak a tornaijai közgazdasági és a szepsi gépesítési. Hiányzanak ez idáig olyan fontos szakok, mint a szőlészet és a kertészet. Pedig ezeken a te rületeken a jövőben nagy feladatok várnak reánk: a mai 9612 hektáros szőlőterületet öt év alatt kétszeresére kell emelni, a gyümölcsösök területét a mai 6700 hektárról 1980-ig 20 000 hektárra kell emelni. Ezen feladatok jelentős része Dél-Szlovákiára hárul. Nemzetgazdasági szempontból is kívánatos tehát az ipolysági iskola szakosítása. • Az ipolysági iskola vállalja a feladatot? Az épületet 1940-ben építették. Jelenleg 5 osztállyal működünk, bár 8 osztály is elférne az épületben, hisz a benne levő három lakásegység is felszabadul nemsokára. A hivatalos nézetek szerint 4 8-osztályos technikumok optimális nagyságúak. így lehető' vé válhat nálunk a párhuzamos oktatás szőlészeti, ittftt* ve kertészeti szakon. • Milyen a felszerelés? — A hagyományos tantér meken kívül jól fel vagyunk szerelve laboratóriumokkai, szaktantermekkel és szertá • rakkal. Az állami gazdasás pereszlényi farmját tangazdaságként felajánlották. Meg felel erre a célra. Saját autó buszunk van, amelyet jól ki leliel használni a tanulmányi kirándulások idején. • Milyen az iskola hatásterülete? — A rimaszombati járás 15, a losonci 5, a nagykürtösi 6, az érsekújvári 7 technikust igényelt tőlünk. 1956 óta, amióta ez az intézmény fennáll, több mint 400, túlnyomó többségében vezető dolgoaót küldtünk a termelésbe. A ná lünk végzett növendékeknek csak nyolc százaléka dolgozik mezőgazdaságon kívül. Egyéb ként technikumaink közül úgy nyugati, mint keleti irányból a legkönnyebben megközelít hető a ml iskolánk. Ezért a csallóközi és dunamelléki ter melési körzetekből, valamint a keleti körzetből is nyitva áll hozzánk az út, éppúgy, mint a karvai és szőlőskei szakosított tanintézetekből. Az ipolysági iskola példája (is) bizonyítja, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek öntörvényű fejlődése bizonyos fokon megköveteli a szakmásodáshoz, a specializálódáshoz szükséges mezőgazdasági káderek idejében való felkészítését. Előállhat olyan helyzet, liogy egy technikailag és gazdaságilag túlhaladott, de niegszukutt munkaerő vei, vezetéssel biztosítható, több év során működőképesnek bizonyult, úgy-ahogy jövedelmező termelési szerkezethez ós üzemvitelhez csak azért ragaszkodik majd a tagság, mert szakemberek híján visszariad az adott struktúra megbolygatásától. Ha a kellő színvonalú vezetést biztosítani akarjuk az efsz-ekben, akkor nyugodt szivvel állíthatjuk, hogy még mindig nincs elegendő mezőgazdasági szakemberünk. Az évzáró közgyűléseken vitatott problémák, fő leg a szövetkezeti vezetésről elhangzott felszólalások is ezt hangsúlyozzák. Igaz, hogy a szövetkezetek vezetése nein csak szakmai feladat, melyre bármely diploma képesítene, hisz az iskolai képzettség magában véve csak szakfeladatra képesít, a vezető funkcióhoz, különösen az elnü ki tisztségek betöltéséhez döntőbbek az általános képességek és a gyakorlat próbáját is minősítő „életískola", mégis fontos a szakemberek szüntelen képzésének biztosítása. Rohamosan nő a szakemberek szerepe s az igény is iránluk, olyannyira, hogy az elismert, bevált, jő szakemberekért messze elmennek és jól megfizetik őket. Nem ismeretlen jelenség ez. Figyelmeztető jel, hogy lehet és kell is bizonyos következtetéseket levonni a szövetkezeti vezetés és a mezőgazdasági szakemberek képzésének jövőbeni alakulására nézve. Értsünk a figyelmeztetésből! HAJDÚ ANDRÁS