Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1970. március 8. A Nap kel: 6.12, nyugszik: 17.39 órakor. A HOLD kel: 6.25, nyugszik: 18.51 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZOLTÁN nevű kedves olvasóinkat • NEMZETKÖZI NŐNAP. • 1770-ben született PÄPAY SÁMUEL nyelvész, az első magyar nyelvű rendsze res irodalomtörténet szerzője (+1827). • 1945 ben halt mártírhalált BaKon SÁRKÖZI GYÖRGV költő, író, a népi írók mozgalmának egyik vezető egyénisége (szül.: 1899). • 1945ben ezen a napon ölték meg a németek JAHN FERENC orvost, a magyar munkásmozgalom harcosát (szül.: 1902). HIBÁS a műsor? Több panasz érkezett olvasóinktól, hogy a Vasárnapi Új Szótan közölt heti tv-műsor néha nem egyezik a napi műsorral. Olvasóink ezt mintha szerkesztőségünk rovására írnák.... A heti műsort szerkesztőségünk a tv és a rádió illetékes szerveitől kapja. Ha figyelembe vesszük, hogy a vasárnapi számban megjelenő heti műsort kedden adjuk nyomdába, feltételezhető, hogy ezt a műsort az említett szervek még az előző héten állították össze végérvényesen. Ez megint annyit jelent, hogy a sugárzott műsor és a műsorterv között tíznapos, sőt kéthetes eltérés is van. A rádió és a tv nem szívesen módosítja a már lezárt, a lapokban is közölt műsort. Ám az élet váratlan eseményeket is hoz, amelyeket a műsortervezők előre nem láthatnak. Ilyenkor történik meg, hogy a műsor egyik napról a másikra megváltozhat. Ezt a tényt figyelembe véve közöljük lapunk számaiban' az aznapi műsort is. Milyen változások a leggyakoribbak? Talán a leggyakoribb az időpontok eltolódása. Egyegy közbejött, pontos időhöz kötött esemény közvetítése miatt más műsorszámok közlése kitolódik. Ilyen mindig lesz és ez a jó, mert a tv csak így tájékoztathatja nézőit az előre nem tervezett fontos, érdekes eseményekről is. A műsorváltozást ilyenkor „menet közben" Ismertetik, a nézőt erről adás közben tájékoztatják, tehát nem veszít semmit. Előfordulhat, hogy az elhúzódó műsorszámok miatt más műsorszám aznap esetleg kimarad. Erről ugyancsak adás közben tájékoztatják a nézőt (sőt az elmaradt műsor új időpontjáról is). Ezzel kapcsolatban közöljük kelet-szlovákiai olvasóinkkal, hogy sokak kérésére előkészületek folynak a szovjet tv műsor közlésére is lapunkban. Még talán annyit: a múlt hét folyamán kiküldtük a Tájékoztató harmadik számát. Kérésre további munkatársainknak is megküldjük. Címünk: Vasárnapi Oj Szó, Bratislava, Gorkij u. 10. Az 1. oldalai képet J. BOCEK készítette. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK ERŐNK FORRÁSA Az elmúlt hetekben részt vettem több pártszerv tanácskozásán, beszélgettem párttitkárokkal, alapszervezeti elnökökkel, kommunista gazdasági vezetőkkel, munkásokkal. Mit mondanak ezek az emberek? Először is amellett, hogy egyetértenek a legfelsőbb pártszervek határozataival, politikai és gazdasági életünk értékelésével, nagyon őszintén és nyíltan feltárják munkaterületük problémáit. Ezzel is segítik a választott szervet, hogy az egyes kérdések megvitatásakor helyes határozatot fogadjon el. Helyeslik a CSKP KB levelében leszögezett általános irányelveket, szükségesnek tartják a tagkönyvcserét, s úgy említik mint a párt eszmei és akcióegysége megszilárdításának eszközét. Ugyanakkor kivétel nélkül megemlítették: sok párttag közömbösen szemléli az eseményeket, a párt szerveinek és egészséges erőinek erőfeszítését. Szinte mindegyiküktől megkérdezték már a munkahelyén: kinek lehet hinni? E kérdésfeltevés sürgeti a következtetést, a tanulságok levonását, mivel nem peremjelenségről van szó. Persze nem csak a véleményt kell meghallgatni, azt is meg kell nézni, hogy kitől származik. A kérdést párttagok tették fel — elsősorban a termelésben dolgozók — azoknak az elvtársaknak, akiket ők maguk választottak a pártszervekbe. Kérdésükben ellentét: bizalonľ és kétely rejtőzik. Őszinteségük tükrözi a munkatársukba vetett bizalmukat. Nem valószínű, hogy pártonkívülitol is megkérdeznék ugyanezt. Kételyeiket elsősorban az előtt tárják fel, akiben bízunk, akitől feleletet várnak. Különben ez a kérdés nem újkeletű. Nem ma, nem is 1968 januárja után, hanem jóval előtte, még akkor „született", amikor észrevettük, hogy felbomlott a szavak és a tettek egysége. Láttuk, miként szélesedik a hasadék a legfelsőbb pártszerv határozatai és gyakorlati megvalósításuk között. Fejlődésünk zsákutcába jutott, s az egységet 1968 januárja után sem tudták kialakítani. Hallgattuk az élenjáró vezetők beszédeit és láttuk, mi történt a gyakorlatban. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban a vezetés válaszra sem méltatta a munkások figyelmeztető szavait. A párt és a társadalom mély válságából 1969 áprilisában az új pártvezetés jelölte meg a kivezető utat. Az elmúlt két év eseményei mély nyomot hagytak az emberek gondolkodásában. Ez természetes. Voltak, akik tudatosan aláásták a párt tekintélyét, kétségbe vonták a társadalom vezetésére való jogát. A hangzatos jelszavak tízezreket megtévesztettek. A tagkönyvcserét megelőző beszélgetéseket vezető elvtársaknak egyik feladata, hogy segítsenek a megtévesztetteknek szembenézni önmagukkal. Beszéltem párttagokkal, akik sorra idézték egyes vezetők megállapításait, majd megkérdezték: mikor mondott igazat? Ogy gondolom, hogy nekünk az igazságkeresésnek nem ezt a formáját kell szorgalmaznunk. Ez nem célravezető. Az elmúlt két év próbatételt jelentett a párttagok számára. Világosan megláttuk, kik azok, akik csupán „tanulták", a marxizmust, és kik azok, akik képesek voltak elsajátítani és alkalmazni a legválságosabb időszakban is. S bár egy időpontban szembekerültek a párt egyes vezetőinek véleményével, sőt a legfelsőbb szerv helytelen határozatával, a történelem ezért nem őket, hanem azokat ítéli el, akik eltértek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveitől. A kérdezőknek csupán ennyit: a pártba nem a volt, a mostani vagy a jövő vezetők kedvéért lépünk. A kommunista párt az azonos elveket valló egyének szövetsége. A kommunisták elsősorban az elvek igazságában hisznek. A párt vezetői tévedhetnek — ők is emberek —, de a lenini igazság mindig érvényes marad: a párt ereje az elméletben, szervezettségében és a néppel fenntartott kapcsolatában rejlik. Ennek tudatosítása erőnk forrása. CSETÖ JÁNOS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK HASZNOS ESZMECSERÉK Az elmúlt hetekben megélénkült a diplomáciai tevékenység: köztársasági elnökök, miniszterek és magas rangú diplomaták látogatásairól, tárgyalásairól adnak naponta hírt a távirati irodák. Az eszmecserék különféle világnézetű politikusok között folynak „az egymást kölcsönösen érdeklő kérdésekről", azonban egyetlen probléma feltétlenül szóba kerül valamennyi megbeszélésen, ez pedig napjaink legidőszerűbb kérdése: az európai biztonsági rendszer megteremtése. Nixon amerikai elnök a kongresszushoz intézett külpolitikai üzenetében eléggé rosszindulatúan azt állította, hogy előbb a részletkérdéseket kell megoldani, és csak ezután kerülhet sor a biztonsági értekezlet megtartására. Ezzel szemben az európai országok többsége érettnek tartja a helyzetet egy európai tanácskozás összehívására. Az Egyesűit Államok azonban — noha nem európai ország — nem riad vissza attól sem, hogy torpedózni próbálja a tanácskozás gyors összehívását. Egy cseppet sem csodálkozunk ezen, hiszen Washington megszokta, hogy gátlástalanul beleszól különféle világrészek problémáiba (Délkelet-Ázsia, Közép-Kelet stb.). Európa népei azonban az utóbbi évtizedekben rádöbbentek, hogy maguknak kell sorsukról dönteniük és nem hajlandók mindenben az Egyesült Államok tanácsait elfogadni. Erre legismertebb bizonyíték Franciaország. Az eddigi jelentések nem szólnak arról, hogy a Pompidou—Nixon találkozón felvetődött-e ez a kérdés, hiszen akadt számos más probléma, azonban úgy gondolom, hogy a két elnök nem kerülhette meg ezt a fontos kérdést. A Brandt — Wilson találkozón minden valószínűség szerint ugyancsak szóba kerül. E négy nagyhatalom állásfoglalása döntően befolyásolja a biztonsági értekezlet összehívását. Eddig a nyugati nagyhatalmak tartózkodóan és ködösen nyilatkoztak róla. Bízunk benne, hogy Nixon kedvezőtlen állásfoglalása nem befolyásolja őket. Ha közvetlenül nem is, de közvetve feltétlenül nagy hatással lehet az európai biztonsági értekezlet összehívására az NDK és az NSZK miniszterelnökeinek előkészületben levő párbeszédje, a Moszkvában felújított szovjet—nyugatnémet eszmecserék, valamint a lengyel—nyugatnémet tárgyalások. Az európai biztonság kulcskérdése Németország. Ha az alapvető kérdésekben az úgynevezett német kérdést sikerülne véglegesen törölni az európai problémák közül, ezzel elhárulna a legbonyolultabb akadály az európai értekezlet útjából. Tndjuk, hogy nem indokolt a túlzott optimizmus, azonban az európai békeszeretők tömegei egyre határozottabban követelik a megegyezést, a bizalom légkörének megteremtését, a széles körű európai együttműködést, ami megkönnyíti a Szovjetunió és a szocialista országok harcát az értekezlet mielőbbi összehívásáért. Az utóbbi hetekben Gromiko szovjet külügyminiszter, Péter János magyar külügyminiszter és a többi szocialista ország diplomatái sikeres tárgyalásokat folytattak. Ugyancsak e problémakörbe tartozik Kekkonen finn köztársasági elnök szovjetunióbeli legutóbbi látogatása. Mint ismeretes, Finnország nagyon pozitív szerepet vállalt az európai értekezlet összehívásában. A diplomáciai offenzíva teljes erővel folyik, s bízunk benne, hogy • biztonsági értekezletet még az idén sikerül összehívni. SZŰCS BÉLA Több mint 180 fiatal lány és fiú a kdssat üzemekből és iskolákból brigádon vett részt a kelet-szlovákiai sörgyárban. A Le' nini Ifjúsági Szövetség által szervezett brigádmunkáért járó összeget a fiatalok az ifjúsági építkezéssé nyilvánított nemec kái iskola építésére fordítják. (G. Bodnár — ČSTK felv.) AZ AGRESSZOR ÁRNYÉKA A Szlovák Nemzeti Színház fennállásának 50. évfordulója alkalmából Peter Colotka a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke fogadta a színház küldöttségét. Képünkön: Peter Colotka a küldöttség tagjaival, jobbról a harmadik Ivan Thurzo, a Szlovák Nemzett Színház igazfiatója. Nyitrán ünnepélyesen aláírták a magyar Mezögazdaságttgyt Minisztérium kutatóközpontja, a Magyar Tudományos Akadémia mezőgazdasági osztálya és a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia együttműködésére vonatkozó jegyzőkönyvet. Magyar részről dr. Tóth Mihály, a Kutatóközpont tgazgatója, csehszlovák részről Jirí Karlík miniszterhelyettes, a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia tagja írta alá a dokumentumot. (II. Füle — CSTK felvétele)] Izrael amerikai fegyverszállítmányok segítségével folytathatja agresszióját az arab országok ellen. (Az Ahbar ul-Jaum karikatúrája)