Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-05 / 54. szám, csütörtök

SZÜLŐK. NEVEL ŐK FÓRUMA AHOL MEG GOUD A PÁLYAVÁLASZTÁS A PÁLYAVÁLASZTÁS szempontjából a legnagyobb gondot a közepes és a gyöngébb tanulók okozzák, akik előmenetelük miatt nem nyerhetnek felvételt valamilyen középiskolában, Vagy nem tesznek eleget a követelményeknek. A gyermekek száma évről évre nő, a középiskolák befogadóképessége meghatározott, így nem elégíthető ki minden gyermek igénye, bár társadalmunkban hovatovább kívánatos lesz az általános műveltség, az érettségi bizonyítvány megszerzése. Ml legyen hát azokkal a tanulókkal, akik nem kerültek be valamilyen középiskolába? A kérdésre kérdéssel válaszolunk, éspedig: az átlagos vagy a gyengébb előmenetel minden esetben híven tükrözi a gyermek értelmi fejlettségét vagy műveltségi fokát? Talán igen, de nem is olyan biztos. Amenynyiben a 14 vagy 15 éves gyermek nagyon szorgalmas, lelkiismeretesen eleget tesz iskolai kötelezettségeinek és a lehető legnagyobb mértékben jó eredmények elérésére törekszik, ám ennek ellenére mégiscsak átlagos, vagy még ennél is roszszabb eredményt mutat fel, akkor minden bizonnyal azt a következtetést kell levonnunk, hogy szellemi képességeinél fogva többre már nem képes, hiszen megtett minden tőle telhetőt. A gyenge tanulmányi eredmény a gyermek érdektelenségének a következménye is lehet. Előfordulhat, hogy kevésbé érdeklődik az iskola, a tanulás iránt, nem rendelkezik kellő felelősségtudattal, vagy az igyekezetével van baj, esetleg könynyelmű, vagy érdeklődési köre merőben más irányú, még határozatlan stb. A gyermeknek 15. életévében még nincs állandósult, meghatározott érdeklődési köre, még nem ismeri az egyes szakmákat, az ezzel járó követelményeket, ezért megtörténhet, hogy egyik napról a másikra megváltoztatja döntését. A későbbi években, amikor idegrendszere kifejlődik s bizonyos ismereteket és tapasztalatokat szerez különféle szakmákkal kapcsolatban, a gyermek minden bizonnyal könnyebben dönt majd s feltétlenül olyan pályát választ, melyet a későbbiek folyamán megszeret és a munka kielégíti őt. HA BELELAPOZUNK a történelembe, a példák és nevek egész sorát idézhetnénk olyan egyénekről, akik az iskolában gyengén tanultak, a későbbiek folyamán az életben azonban hírnevet szereztek maguknak. Ha olyan posztra kerültek, ahol megvolt minden feltételük ahhoz, hogy a munkájukat szeretettel és lelkesedéssel végezzék, kiváló eredményeket értek el. Lord Byron, a híres költő egykor az osztály legrosszabb tanulója volt. Előmenetele, amikor egy fokkal javult, a pedagógus ekképpen szólt hozzá: „No Jordie, meglátjuk, mikor kerülsz ismét az utolsók közé". Linné, híres természettudós is a legrosszabb tanulók közé tartozott, sőt az oktatók félig-meddig debilnek tekintették őt. Már-már úgy tűnt, hogy alkalmatlan bárminemű szakmára, hiszen a szülei is kénytelenek voltak lemondani arról az óhajukról, hogy a teológián vagy az orvosi karon folytassa tanulmányait. Érdeklődése a természet, a természettudományok felé terelte őt. Erős akarata, kitartása, a munka szeretete, betegsége és nyomorúságos anyagi viszonyai ellenére is győzedelmeskedett és híres botanikussá, illetve természettudóssá vált. Wellington tábornokot, aki egykor legyőzte a híres Napóleont, saját anyja butának tartotta. Az angliai Etonban rendkívül lusta és buta diáknak minősítették, aki semmi iránt nem érdeklődik, ám senki sem hitte volna, hogy valami is legyen belőle. Még a katonai hivatás iránt sem tanúsított érdeklődést. A szülők és a pedagógusok azonban méltányolták szorgalmát és kitartását. Newton Izsák híres fizikus tehén- és birkapásztorként kezdte pályáját. Viszont nagyon rossz pásztornak bizonyult. Már kamaszkorában a vízikerék megszerkesztésével foglalatoskodott s míg ebbéli tevékenysége lekötötte minden idejét, af tehenek és a birkák a szomszéd mezején károkat okoztak. Az anyja rengeteget sopánkodott, mondván, hogy fiából semmi sem lesz, hiszen mindenre alkalmatlan. FENTEBB szóltunk már arról, hogy a gyermekek 14—15 éves korukban még nem rendelkeznek állandósult érdeklődési körrel, szüleiknek viszont az élet diktálta tempó közepette nincs idejük arra, hogy foglalkozzanak velük, felismerjék képességeiket és hajlamaikat s megítéljék, milyen pályára alkalmasak. Mivel a gyermek idegrendszere a serdülőkorban még nem érte el a kellő fejlettségi fokot, s nem rendelkezik elegendő ismerettel és tapasztalattal, nem egy esetben a szülők döntenek a gyermek jövőjéről saját elképzeléseik és vágyaik alapján. A döntés esetenként helyes lehet, viszont a szülők néha nagy hibát követnek el, melynek a gyermek látja kárát, mert nem ismerik tulajdonságait, képességeit, hajlamait. A hírességek körében is számos olyan egyéniséggel találkozhatunk, akiket a szüleik annak idején olyan pályára kényszerítettek, melyhez hiányzott hivatáséfzetük és vonzódásuk. Händel doktor a fiát arra kényszerítette, hogy hozzá hasonlóan orvos legyen, s az apa csak a fiú lankadatlan és leküzdhetetlen zene iránti vágya, a zene iránti titkos rajongás és az első sikerek láttán mondott le terveiről. Pascal arra kényszerítette fiát, hogy holt nyelvefa* tanuljon, annak ellenére, hogy a fiú rendkívül tehetségesnek bizonyult a matematikában. Michel Engel híres szobrász- és festőművész szülei mindenáron meg akarták akadályozni, hogy fiuk művész legyen. Josue Reynolds szigorúan büntette a fiát azért, hogy festett, sőt egyik alkotása alá ezt írta: „Josue butaságának az eredménye." S Josue Reynolds az angol Royal Academy megalapítója s Anglia legjobb festőművésze lett. A híres Moliért kárpitos inasnak, Claude Lorrain francia festőt cukrásznak adták, Shiller költőt pedig sebésznek szánták. AZ EMLÍTETT PÉLDÁKKAL illusztrálni szerettük volna, mennyire fontos, hogy a gyermeket olyan pályára adjuk, mely minden tekintetben megfelel vágyainak és igényeinek, s főleg amire megvannak á szellemi és fizikai képességei. Ha a szülők tanácstalanok, s képtelenek eldönteni, mi legyen a gyerekből, forduljanak pszichológushoz. A pszichológiai klinikák és a pályaválasztási tanácsadók tudományos módszerek segítségével megállapítják a gyermek szellemi képességeit és hajlamait, érdeklődési körét, jellemvonásait s idegrendszerének állapotát. Ha a gyermek idegrendszere egészséges és szellemileg kellőképpen fejlett, olyan pályát választhat magának, amelyet szeret, szívesen végez, ezért a legjobb eredményeket mutathatja fel. Ha a gyermek megfelelő gondolkodásban és nevelésben részesült, az életben nem kallódik el még akkor sem, ha nem sikerült bejutnia középiskolába. Kiváló eredményeket érhet el ipari szakmákban is. Lényeges azonban, hogy munkája, hivatása kielégítse őt, egészséges ambíciói legyenek, melyek a társadalom érdekeinek megfelelően egyre jobb eredmények elérésére ösztönzik őt. S ha megfelelően beilleszkedik új szakmájába s ambíciói nem lohadnak le, lehetővé válik számára, hogy valamilyen esti iskolán , középfokú végzettséget szerezzen, majd levelező hallgatóként folytassa főiskolai tanulmányait. Társadalmunk mindennemű segítséget és támogatást megad a dolgos, igyekvő és becsületes egyéneknek. Csak akarni kell, erős akarattal és kitartással kell rendelkeznie, áldozatokat kell hozni és az eredmények sem maradnak el. Dr. ĽUDOVÍT REPÄŇ pszichológus 1970. III. 5. Ilonka talán meg sem tudta volna soha, hol tartják fogságban szerelmesét, de Gyurkának szerencsére pajtása volt a katonaiskolában a bécsújhelyi börtönigazgató fia. Késő este parittyakő szelte át a levegőt. Rácsavarva írott üzenet: „Én vagyok itt, Akli bácsi. Nem parancsol valamit? Mi a nővérkémmel jól vagyunk. Kezeit csókolja: Gyurka." Az ott az ablaka. Ne féltsd, nincs rossz dolga. Apómuram nagyon megkedvelte. A LENINIZMUS UTUNK (Folytatás az 5. oldalról) mus fejtételei között nem ismétlődtek meg. Az SZKP volt az első marxista—leninista párt, mely győzelmes szocialista forradalmat hajtott végre és szocializmust épített. A leninizmus és a szovjet tapasztalatok nemzetközi érvényűek. Természetes, hogy ezeket a tapasztalatokat és Lenin tanítását nem lehet gépiesen átvinni eltérő társadalmi feltételek közé. Itt is meg kell különböztetnünk az általánosat azoktól a sajátosságoktól, mc'yek megfelelnek az egyes országok specifikus körülményeinek. A gyakorlati kérdéseknek csakis ilyen szeriózus, elméletileg megalapozott megoldása vezethet a párt politikájának sikeréhez és csakis az ilyen eljárás tekinthető lenininek. Az az állítás, hogy a leninizmus és az SZKP tapasztalatai értéktelenek a fejlett nyugati országok számára és csakis az „elmaradt Oroszország" specifikus körülményeinek felel meg, elméleti szempontból fcjlytelen és a gyakorlat is megcáfolta. A harmincas és ötvenes évek közti időszakban a specifikus történelmi feltételek következtében dogmatizálták a marxizmus—leninizmus egyes gondolatait. Az ilyen deformációk jogos bírálata később teret biztosított, amelybe különböző célokkal léphettek be. Lehetőség nyílt arra, hogy harcoljanak a marxizmus—leninizmus deformációi ellen és a dialektikus materializmus módszertani elvei alapján, a korszerű tudományágak fejlődése által nyújtott vívmányok, valamint a megismerés módszertani és műszaki eszközeinek bíráló felhasználásával elvi alkotó fejlesztésére törekedjenek. Választ adhattak az olyan égető kérdésekre, melyek sokáig fölöslegesen tabut jelentettek, vagy pedig nem adtak rá olyan választ, melyet a szocialista építés, a szocialista rendszer fejlődésének feltételei és a tudományos-műszaki forradalom már régen megkövetelt. Még egy lehetőség volt, — lemondani az új jelenségek marxista—leninista értelmezéséről, átvenni a burzsoá társadalmi tudományok tanítását és fokozatosan lemondani a dialektikus módszerről, megbontani a szocialista társadalom eszmei és etikai értékeinek rendszerét, kétségbevonni és kétségeket terjeszteni mindarról és mindazokról, akik nem állnak teljesen összhangban az adott légkör monológjával, és a „sztálinizmus" elleni harc ürügyével visszautasítani a marxizmust— leninizmust. Tény, hogy nálunk ez a második lehetőség sok esetben érvényesült. A monológ, melynek nem volt opponense, rövid időn belül a jobboldali opportunizmus platformjává vált. Már elmúlt az az időszak, amikor a társadalmi folyamatok józan felismerését, azonnal hatékony „tákolmánnyal" helyettesítették, és amikor a jövő felismerésének és megjósolásának képességét felcserélték a nagy szavakkal és a marxizmustól—leninizmustól való elhajlással. A marxizmus—leninizmus tekintélyének felújítása azt jelenti, vállaljuk azt a feladatot és kötelességet, hogy megtisztítsuk a marxista—leninista elméletet az ellentétes értelmezésektől és hordalékoktól, melyek már régen 1968. januárja előtt kezdtek összegyűlni. Bírálólag és önbírálólag tisztázni kell a társadalmunk osztályegységének fokára vonatkozó illúziókat, és rá kell mutatnunk elsősorbán azokra, akik nem tanultak a tapasztalatokból és az osztályszempont elvetésében látják tudományos tevékenységük alapját. Feladatunk olyan erőt alkotni a társadalomtudo(CSTK) — A bratislavai Omnia-gyárban ebben az évben megkezdik számos háztartási gép és berendezés gyártását. A tervek között szerepel két beépített konyha és edénymosogató, amelyet francia szabadalom alapján gyártanak. A füleki Kovosmalt a svratkal Mars-vállalattal karöltve új típusú, folyékony tüzelőanyaggal üzemeltemányokból, hogy az a párttal és a párt vezetésével haladjon. Ez az alapvető feltétel ahhoz, hogy Csehszlovákiában továbbfejlődjenek a társadalomtudományok. Azoknak, akik ma az elmélet területén valóban korszerűek és haladóak akarnak lenni, Marx és Lenin hagyatéka fejlesztésében kell keresniük a választ az új kérdésekre, ebben kell keresniük az új megoldások eszmei alapját. Nincs más megoldás, minthogy újból átgondoljuk, pontosabban elemezzük és megfogalmazzuk a mai társadalom további fejlődésének tényeit, irányzatát és törvényszerűségeit. Ez csakis a múlt tudományos elemzése alapján, az embereknek a jelen és a jövő realitása kialakításában, a burzsoá ideológia elleni rendszeres harcban valő intenzív részvétele alapján valósítható meg. Társadalmunk további fejlődésének előttünk álló hatalmas, nem könnyű feladatai nyilt felhívást jelentenek a társadalomtudományok minden olyan dolgozója számára, akinek van mondanivalója országunk szocialista távlatáról és hajlandó az elvi marxista—leninista pozíciókból segíteni pártunkat az előrehaladásban. L. HRZAL professzor, dr. J. MUŽIK, dr. R. RICHTA, dr. K. RYCHTÄRIK, dr. V. RUML, dr. A. SIRACKY akadémikus, L. SZÁNTÓ akadémikus és L. ŠTOLL akadémikus. tő tűzhelyek gyártását készíti elő. Újdonság a központi fűtést szolgáló 14 000 kilokalóriás teljesítményű kazánja is. A myjavai Szlovák Armatúragyár ebben az évben 60 új vagy rekonstruált termék gyártását tervezi, a füleki Kovosmalt megkezdi a Beta típusú zománcozott edénykészletek gyártását. ÚJ GYÁRTMÁNYOK Nosza, hamar szívhez szóló instanciát szerkesztett o rab, ártatlanságát hangoztatta benne. A fiú pedig vitte lóhalálában, feszült benne a segiteni akarás. Most talán meghálálhatja végre mentorának, ami sok jót az tett érte.