Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

Satöbbi... X. nélkülözhetetlen munkaerő. Hozzá képest dolgoznak szorgalmasan a többiek. • Z. mondta nemrég: — Néhányszor még elkap a munka iránti vágy, de hálistennek nagy önuralmam van... * Amit erőltetni kell, azt nem kell erőltetni. • A jó újságíró igazat ír. A nagyon jó újságíró igazat is. • Okos dolog hülyének lenni, amikor szükséges. • Néhány ló, nem érezné magát lónak, ha nem fognák igába... ANGOLOS KISZOLGÁLÁS >2? m \ / 1 / V y ./ — Körtét vagy almát parancsol, sire? (Szpilki — Lengyelország) — Ez is jellemző a mi viszonyainkra! Kedvem támadt fürödni, de nem úszkálhatok, mert hideg van . . . (V. Renčín rajza) LAKÁSHIÁNY — Péter, állandóan azt ismételgeted, hogy nem vehetsz addig feleségül, ameddig nem kapunk megfelelő lakást! — így ls van, kicsim, hiszen a kis albérleti szobámban igazán nem kuporoghatunk. — ,, Hát akkor ideiglenesen költözzünk a szüleidhez! — Az lehetetlen, kedves, mert ők még az ő szüleiknél laknak! PÁRBESZÉD Az ismert rendező az egyik fiatal drámaíróval beszélget, akinek az előző este mutatták be első színművét: — Nézze, fiatal barátom. El kell ismernem, hogy maga tehetséges ember, jól építette fel a darabját, így mindössze csak egy bíráló megjegyzésem van. Az, hogy a harmadik felvonásban a csalódott nőnek nem kel* lett volna magát megmérgeznie. Szerintem sokkal jobb lenne, ha pisztollyal vet véget az életének! — Miért gondolja? — Azért, mert a zajra legalább fölébredne a közönség ... Lakásszentelő — 1970 - Tudja kisasszony, én most azért iszom, hogy mindent, ami eddig történt velem, elfeledjek I - Igen? Akkor azonnal fizesse ki a számlátl (Veseli svjet - Jugoszlávia) VALASZ Felberreg a telefon. — Kérem szépen, Kovács osztályvezető kartárssal szeretnék beszélni. A titkárnő kedves hangon feleli: — Nem lehet, mert Kovács kartárs családi örömök elé néz! — Micsoda?! Ne vicceljen velem, hogy nézhet Kovács családi örömök elé! — Hát úgy, hogy felesége épp ma utazik el kéthetes üdülésre! A MÚLT Szabó az egyik vasárnap megkérdi Pomacsektől, aki már hosszabb ideje udvarol Szabóék lányának: — Mondja Pomacsek, gondolkozott már azon, hogy elveszi-e a lányomat? — Igen, uram. Csak nem tudok dönteni, mert aggaszt a leánya múltja. — Miért? Talán rossznak találja? — Nem rossz az, kérem, hanem túl hosszú ... LONDONBAN Mr. Brown új szolgálólányt vesz föl. Többek között megkérdezi tőle: — Mondja, leányom, szereti ön a gyerekeket? A leány gondolkodás nélkül felel: — Remélem, tud vigyázni, mister Brown! MŰVELŐDÉS — Hallom, Kropacsek, hogy a feleséged rendkívül művelt nő. — Igen, igazad van. 0 jártas az irodalomban, otthon van a képzőművészetben és a zenében, meg a filr-niüvészetben, csakhát egy baj van, hogy soha tincs otthon ... Szöveg nélkül (A. Dostálovó karikatúrája) Egy vállalatvezető mondta el nekem ezt. Szó szerint idézem: — Néhány nappal ezelőtt Kálmán barátom felhívott telefonon és arra kért, ne feledkezzem meg Béláról. Nála megfelelőbb szakembert úgysem találnék az osztály élére. Nem azért mondja, mert az öccséről van szó, de Bélának szerencsés és különös tehetsége van ahhoz, hogy hetven-nyolcvan embert irányítson. Ezek után bármi történik is, Kálmán kívánságára Bélát kell kineveznem. Kálmán kívánsága ugyanis számomra parancs, mert tőle függ fenő sorsa és fövőfe. fenő pedig a feleségem öcslkéfe, és ha én nem nevezem kl Kálmán öcsikéjét, akkor Jenőkének befellegzett Kálmán vállalatánál. Ez még nem lenne nagy baf, de akkor nekem ís befellegzett Irénkénél, aktvei már huszonöt éve zavartalan házasságban élek. Egyetlen rossz szót sem mondhatok Irénkére, hűséges és házias, de szekírozni azt úgy tud, hogy még a legzsémbesebb feleség is bátran eljárhatna hozzá néhány hetes tanfolyamra. Bélát kellene tehát kineveznem Kálmán miatt, fenő miatt és Irénke miatt, de mégsem nevezhetem ki Berkes Dezső miatt. Hozzá képest ugyanis Béla, hiába magasztalja őt Kálmán, egészen tudatlan és kezdő a szakmában. Ezen aligha van csodálkozni váló, mert nemrégen került ki az Iskolapadból. Ha hozzá veszem, hogy Berkes negyvenéves és ideje már, hogy előlépjen, akkor Béla nem jöhet számításba. Esetleg figyelmen kívül hagyhatnám, hogy Berkes tizenöt éve dolgozik a vállalatnál, de ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, és azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Bélát Kálmán támogatja, tehát mégis figyelmen kívül kell hagynom, hogy Berkes tizenöt éve dolgozik nálunk, mert különben Jenőt nem fogja Kálmán figyelembe venni, és akkor kitörne békés otthonunkban a családi világháború. Ennek pedig olyan káros következményei lennének rám nézve, amire még csak gondolni sem merek. En ismerem kedves feleségemet, Irénkét! Olyan hűséges és házias, hogy mindenre képes fenöért... Tegnap este Irénkém azt mondta, ne Izgassam magam ilyen csekélységek miatt. Szerinte a legkézenfekvőbb az lenne, ha egyszerűen eltenném láb alól Berkest, akkor kinevezhetném Bélát és többé már semmi sem veszélyeztetné Kálmánnál Jenőké jövőjét. Első megdöbbenésemben tiltakoztam: nem teszem él láb alól Berkest, és megróttam Irénkét, hogy Ilyen gaztettre akar rávenni, de úgy látszik, Jenöke trántt rajongása elvette az eszét. Irénke megmagyarázta nekem, hogy ő ezt képletesen gondolta, azaz küldjem el a vállalattól Berkest, vagy helyezzem bárhová, csak ne akadályozza Béla kinevezését, mert akkor megharagszik Kálmán és vége Jenőke karrierjének. Megmagyaráztam Irénkének Ismét és bővebben, hogy nem mellőzhetem Berkest és igyekeztem megnyugtatni. Valamit kl fogok eszelni, mondtam, hogy a kecske ts jóllakjon és Kálmán is meg legyen elégedve. De Irénkét nem könnyű leszerelni, amúgy is lendületben volt már: éktelen patáliát csapott, majd hirtelen lerogyott a rekamléra, vizes borogatást kért a szívére, és azt lihegte, hogy én nem akarok Jenőkén segíteni, közönséges szadista vagyok, tönkre tettem az Idegeit és boldog házasságunkat. Mellé ültem és gyengéden megsimogattam az ar* cát s amikor ismét vízbe mártogattam a borogatásra szolgáló fehér szalvétát, hirtelen zseniális ötletem támadt: „Mit szólnál, szívem, ha én egy helyett két új osztályt létesítenék?" — kérdeztem és tovább mondtam a magamét, még mielőtt Irénkém szóhoz juthatott volna. „Az egyik osztály élére Béla kerülne, a másikat Berkes vezetné. Igaz, hogy jóval költségesebb lenne, de megoldaná a problémát." Irénkém felpattant a rekamtéről, a szoba túlsó sarkába röpítette a borogatást és a nyakamba ugrott. „Mit törődsz te a költségekkel?" - kiáltott rám szenvedélyesen és boldogan. — Ragyogó megoldás! Most már csak azt kell elintézned Kálmánnál, hogy 0 is szervezzen egy úf osztályt Jenőke számára. Hadd legyen az én kis testvérkém is vezető állásban ... FÖLDES GYÖRGY