Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

csehszlovák burzsoázia müncheni kapitulációja mélyrehatóan megváltoztatta hazánk politikai viszonyait és népeink helyzetét. De a nép, amelyet a CSKP vezetett, nem adta meg magát. A belföldi és külföldi fejlemények, de elsősorban is a szovjet hadisikerek hatására fokozatosan bekapcsolódott a Szlovák Nemzeti Felkeléshez vezető nemzeti felszabadítási harcba, és ezzel megkezdődött Csehszlovákia nemzeti és demokratikus forradalma. A CSKP a hazai ellenállás mellett a megszállás első napjától következetesen szervezte a külföldi ellenállást is, többek között csehszlovák katonai egységek formájában. Ebben részt vett a csehszlovák emigráns kormány is. Az ellenállás módszereinek és végső céljának kérdéseiben Beneš és a CSKP álláspontja ellentétes volt: ugyanis a CSKP elutasította a Müncheu előtti köztársaság felújítását célzó törekvéseket. Amikor a német fasiszták megtámadták a Szovjetuniót, Lengyelországban, Franciaországban, Angliában és a Közép-Keleten már tömörültek a csehszlovák katonai egységek. A Nagy Honvédő Háború kezdetén — az 1941. július 18-i szovjet—csehszlovák szerződés alapján — a SZU-ban is megkezdődött a csehszlovák katonaság szervezése. A két kormány kötelezte magát a kölcsönös és sokoldalú segélynyújtásra Németország ellen folytatott küzdelemben. A SZU kormánya abba is beleegyezett, hogy szovjet területen a csehszlovák állampolgárokból katonai egységet alakítanak és ennek parancsnokát a csehszlovák kormány nevezte ki a szovjet kormány jóváhagyásával. Stratégiai felhasználásukról a szovjet parancsnokság döntött. Ezt a szerződést 1941. szeptember 27-én katonai egyezménnyel egészítették ki. A július 18-i szerződéssel Csehszlovákia jogilag is belépett a Hitler-ellenes koalícióba és lerakta a csehszlovák—szovjet katonai együttműködés alapjait. A SZU a nagyhatalmak közül elsőként ismerte el a csehszlovák emigráns kormányt és az ország háború előtti határait. Keleten tehát alakulataink olyan szocialista állam területén keletkeztek, amelynek népe, pártja és kormánya a legkövetkezetesebben harcolt a fasizmus ellen. Nem voltak tétlenségre kényszerítve, mint angliai egységeink, amelyek tehetetlenül várták a nyugateurópai második arcvonal kialakításának egyre halogatott időpontját. A katonai egységek belső politikai fejlődését jelentősen befolyásolta, hogy a SZU területén alakulhattak meg és a szovjet katonákkal egysorban harcolhattak. Ezenkívül nagyon fontos befolyásoló tényező volt a CSKP moszkvai vezetőségének támogatása is. A SZU-ban megalakult egységek közül az első az 1942. februárjában Buzulukban (az Ural mellett) megalakult 1. csehszlovák ezred volt, amelynek parancsnokává L. Svoboda alezredest nevezték ki. Soraiban cseheken és szlovákokon kívül voltak ukrán, magyar és német nemzetiségű csehszlovák állampolgárok is. Beneš kormánya ezeket az egységeket csak „jelképes katonai alakulatoknak tartotta, amelyek nem voltak hivatva részt venni a harcokban. A CSKP érdeme, hogy az ezred 1943 március első felében — a Vörös Hadsereg sztálingrádi győzelme után — már részt vett az eredményes szokolovói védelmi harcokban. 1943 május elején Novohoperszkben megalakult az 1. önálló csehszlovák hadtest. Kárpát-ukrajnai önkéntesekből állt, akikből időközben Buzulukban megalakult az 1. csehszlovák tartalékezred. Tagjai voltak azok a szlovák katonák is, akik a fronton átszöktek a szovjet csapatokhoz. Törzse azonban az ezred olyan tagjaiból állt, akik már túl voltak a tűzkeresztségen. A CSKP moszkvai vezetősége egyöntetűen amellett volt, hogy a hadtest parancsnokává L. Svoboda ezredest nevezzék kl. 1943 november elején a hadtest részt vett a Kijev felszabadításáért vívott győzelmes harcokban. 1944 januárjában kitüntette magát a Belaja Cerkev-i felszabadítási, majd egy hónappal később az ostrozsani védelmi harcokban. 1943 október végén a szlovák állam ún. gyors hadosztálya átállt a Vörös Hadsereghez, és ez lehetővé tette, hogy 1943 decemberében, Jefremovban megkezdjék a 2. csehszlovák ejtőernyős dandár kiépítését. 1943. december 12-én írták alá a csehszlovák—szovjet barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződést, amely kötelezte népeinket a megszállók elleni közös harcra és ennek alapján tárgyaltak a SZU-ban alakult csehszlovák haderő továbbfejlesztésének kérdéseiről ls. A Vörös Hadsereg 1944 április elején ért Csehszlovákia határához. Ekkor szabadult fel Ukrajnában Volyň is, és 12 ezer cseh lépett be katonai kötelékünkbe. Ez megteremtette a haderő továbbfejlesztésének lehetőségét és 1944 április 10-én Csernovic térségében megkezdődött az 1. csehszlovák hadtest kiépítése. Az I. gyalogos és a 2. ejtőernyős dandáron kívül felállították a 3. gyalogos dandárt, továbbá a harckocsizó dandárt, a repülőezredet, a tüzérségi, műszaki és hadtáp alakulatokat. 1944. augusztus 20-ig a hadtestnek 16 500 katonája volt. A londoni csehszlovák nemzetvédelmi minisztérium J. Kratochvíl tábornokot nevezte ki hadtestparancsnokká (akit azonban már a duklai hadműveletek első szakaszában, — a rátermettség teljes hiánya miatt — leváltottak, és a szovjet parancsnokság L. Svoboda tábornokot állította a hadtest élére). Amikor 1944. augusztus 29-én kitört a szlovák nemzeti felkelés, a szovjet parancsnokság elrendelte, hogy a 38. hadsereg a Kárpátokon áttörve siessen a szlovák nép segítségére. A hadsereg kötelékébe besorolták a mi hadtestünket is. A hadművelet 1944 szeptember 8-án kezdődött. 1944 szeptember 17-én sietett a felkelés segítségére a Szovjetunióból az I. csehszlovák vadászrepülő ezred is. Október 7-től légiúton szállították a SZU-ból Szlovákiába az ejtőernyős dandárt. 1944 október 6-án léptek a 38. hadsereggel harcoló hadtest alakulatai Vyäný Komárník térségében a hazai földre. A Kárpátok sziklái között hosszú és nehéz volt a harc, ezért — az eredeti tervektől eltérően — a felkelésnek nem tudtak segítséget nyújtani és azt 1944-ben az ellenség elnyomta. A vadászrepülőezred visszarepült a Szovjetunióba, az ejtőernyős dandár pedig partizánharcot kezdett az Alacsony-Tátrában. Az 1. csehszlovák hadtest hazai földre érve nemzeti és demokratikus forradalmunk legfőbb belső erőforrása lett, és fokozatosan csatlakoztak hozzá a felkelés harcosai, illetőleg a partizánegységek. 1944 december elején kezdett kiépülni Przemyslben a hadtest részeként az 1. csehszlovák vegyes légi dandár. Később, 1945 Január 15-én néhány tüzérezred támogatta Jaszlónál a szovjet fegyveres erők támadását. 1945 január közepén lendült támadásba a mi hadtestünk is és fokozatosan felszabadította Bártfát, Lőcsét, Kézsmárkot, Poprádot. 1945 februárjában Lőcsén alakult meg a 4. gyalogos dandár. 1945 márciusától április elejéig a hadtest három gyalogos dandárja vett részt a Liptovský Mikulásért vívott nehéz és véres harcokban. Ebben az időszakban az 1. csehszlovák harckocsizó dandár a szovjet katonákkal együtt felszabadította Ostravát. 1945 április közepétől május 5-ig a hadtest áttörte a Fátra vonalát és morva területre lépett, ahol dicsőséges harci tevékenységét befejezte. — Említést érdemel, hogyi 1945. április 15-től sikeresen avatkoztak be az ostravai hadműveletekbe az 1. csehszlovák vegyes légi dandár kötelékei is. 1945 márciusának második felében Moszkvában került sor Beneš és J. V. Sztálin tanácskozására. Többek között megvitatták az új csehszlovák hadsereg kérdéseit is. Sztálin — hadtestünk parancsnokságának a javaslatára — felajánlotta Benešnek, hogy a SZU díjtalanul a csehszlovák kormány rendelkezésére bocsátja tíz dandár felszerelését. Az ajánlatot elfogadták és kidolgozták a memorandumot, amelynek értelmében 1945. május 15-én az 1. csehszlovák hadtestből megalakult az 1. csehszlovák hadsereg. A harcok befejezése után a hadtestet Prágába vezényelték, ahol 1945. május 17-én került sor a díszszemlére. Akkor hazánk fővárosában az 1. csehszlovák hadsereg 60 000 kutonája menetelt. JÄN PIVOVARČI MÉRNÖK-ALEZREDES SZÜLETÉSE Ludvík Svoboda felolvassa az első harcokban kitűnt katonák névsorát. A Kijevért folytatott harc a Dnyeper átkelésével kezdődött. ܧ .ŠSíSÄiš A csehszlovák géppuskások is hősiesen harcoltak.