Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-20 / 67. szám, péntek

...mégsem tudok választani Egy szakmai értekezleten vetődött fe! a nagy kérdés: miért csökken szinte fenyegetően veszélyesen az állatállomány száma hazánkban. Az utóbbi évekről van szó. Főképp a két legutóbbiról szedett össze a statisztika kézzelfogható adatokat, azaz pontos kimutatást, nyilvántartást. Ezekből az adatokból ki-ki a maga módján próbálja megválaszolni a miértet, s a problémákkal teli helyzetet, amibe kerültünk. No, de ne kongassuk a vészharangot, nézzük inkább a tényeket. A statisztika kimutatja, hogy hazánkban 1968-ban 187 ezerrel csökkent a szarvasmarha állomány száma, s azt is, hogy ezen belül 26 ezerrel kevesebb lett a tehén, de a hús-, illetve a tejtermelés ennek ellenére is növekedett. A hústermelés növekedése magától értetődő, hiszen az említett számok az alapállományból kerültek vágóhídra. Még 1969-ben is 19 ezer tehén „tűnt el" a piacon. Hogy a tejtermelés mégsem csökkent, azt az évi fejési átlag növekedésének köszönheti a népgazdaság. Ám a jövőt illetően már kedvezőtlenebbeknek mutatkoznak a számítások. Mert ha a jobb, nagyobb hozamú fajták beállításával, az évi tejhozam fokozásával a tejszükségletet ki is tudjuk elégíteni, a kevesebb tehéntől kevesebb lesz a borjú s ez nemcsak a hústermelésnél látszik majd meg, hanem az utánpótlás számán is. És ez a nagyobbik baj. Egy zootechnikus ismerősöm (nálunk a szövetkezetben szintén jelentősen csökkentették a tehenek számát) nagyon racionálisan „megoldotta" a problémát. — Ha kevés az utánpótlás — mondotta —, annyi borjút vásárolunk, hogy legyen elég. Még azt is hozzátette, hogy mindig akad olyan gazdaság, amelyik eladja a borjakat. Csakhogy az ország állatállományáriak száma attól egyetleneggyel sem lesz több, ha egyik mezőgazdasági üzem a másiktól valamennyit megvásáról. Csupán helyet változtat a jószág, 45 ezer tehén, amennyivel az utóbbi két évben csökkent az állomány, már nem hoz borját a világra. Arra pedig aligha találnak módszert, hogy a teheneket is olyan szaporításra kényszerítsük, mint például a kocákat. Ezt a nem várt csökkenést tübb tényezőre is vissza lehet vezetni. Az első nagy érvágás akkor érte a tehénállomány számát, amikor meghirdettük a harcot a tüdőgümőkóros és a bangos tehenek kiselejtezésére. Igaz ugyan, hogy ez nem egyszeri akció, hanem hosszú folyamat volt, de ha számításba vesszük, hogy az állománynak legalább a felét likvidálni kellett, akkor azt mondhatjuk, hogy a kiselejtezést úgyszólván zökkenésmentesen megoldottuk. Persze ott a létszámnak csak átmeneti csökkenésével számolt a terv. Nem válaszolhatunk a miértre azzal, hogy kevés a takarmány. Lehet, hogy olyan mezőgazdasági üzem is akad, ahol valóban kevés, de döntő többségükben már szilárd tartalékalap is marad évről évre és minden takarmányféléből. Vagy talán azért csökkent a tehénállomány, mert a mezőgazdasági üzemek idegenkednek a tehéntartástól? Vagy az ezzel együttjáró beruházásoktól és az igényes szervező munkától? Van még sok megjegyzés arra a miértre. A sok közül egy különlegesen meglepett. Az, hogy azért, mert a mezőgazdaságban kevés a munkaerő. Mert erről csakugyan gyakran esik szó. És én meg is értem, hogy vannak olyan mezőgazdasági munkák, illetve termelési szakaszok, amelyek nem kapósak. Az iparosítás szempontjából fejlett vidékeken érthetően vonzóbb — még inkább keresettel is — a nyolcórás munkaidő és az ötnapos munkahét. Meg aztán a nyugdíj is jobb. De nézzük csak meg azokat a vidékeket, ahol nincs ipar. Például Dél-Szlovákiát. Számos panasz éppen azért kerül papírra (sok a szerkesztőségekbe), mert a legtöbb szövetkezetben a munkára jelentkezőket nem állítják mindennapi keresetet biztosító munkába. És akkor, ha nihcs meg a szükséges munkanap, nincs meg a munkaév — nincs nyugdíj, csak szociális segély. A legtöbb dél-szlovákiai szövetkezetben a dolgozók szinte foggal-körömmel harcolnak azért, hogy az állattenyésztésben kaphassanak munkát. Vagy egy másik dolog a munkaerőhiánnyal kapcsolatban. Dél-Szlovákia sok szövetkezetében még a mechanizálás divatos időszakában megvásárolták a nem is olyan olcsó fejőgépeket. És nem is olyan kevés helyen vagy túladtak rajtuk, roszszabb esetben a rozsda ette meg őket. Nem azért, mert nem értettek a kezelésükhöz, hanem azért, mert féltették a mindennapi munkát. Hát ezzel a munkaerőhiánynyal — szerintem — nincs valami rendben. Mert még az említetteken kívüf is van rá mód, hogy növeljük a tehénállomány számát. Mert vegyük csak a nagy kapacitású, Harvestorokkal kombinált istállókat. Kevesebb gondozó, s még a takarmányozást is megkönnyíti a farm körüli takarmánytermesztés. Csak éppen az arra alkalmas területekre be kell tervezni, finanszírozni és kivitelezni az építkezést. S akkor egy-egy gondozó háromszor-négyszer annyi tehenet gondozhatna. Sorolhatnék példákat, ahol már ilyesmit megoldottak. De arra próbáltam választ keresni, miért csökkent rohamosan a tehénállomány és — mert egyik helyen ezért, a másik helyen másért — a kérdésre nem tudok egyértelmű választ adni. Hiába kerestem, kutattam — mégsem tudok válaszolni. Ám, ha az illetékesek a felmérésnél nem a szélsőséges, hanem a lényegesebb tényezőkből indulnak ki, meglehet, hogy ^lesz megoldás. És nem kizárt, hogy helyes felmérés, célszerű tervezés, a közgazdasági tényezőkkel összhangolt irányítás, szervezés már a közeljövőben megtenné a magáét. Hát higygyük, hogy ami késik, nem múlik. HARASZTI GYULA „Tegyen velem, amit akar, de előbb Hallgasson meg. Négyszem közt kell beszélnünk" — nézett farkasszemet bátran Miklós a rámeredő pisztollyal. ÉS Szepessy nem olyan ember volt, aki ne teljesítette volna egy halálra itélt utolsó kívánságát. Tudja meg, báró úr, hogy akit ón el aka' rabolni nz intézetből, az nem Kovács Ilonka, hanem őfelsége, Mária Lujza főhercegnő! Hihetetlennek talólia? Pedig oly egyszerű! A császár már évek elótt tudta Napóleon kedvenc tervét: beleházasodni a Habsburgházba, s ezáltal megaranyozni friss, festékszagos címerét. Nos. a leánykérés azóta megtörtént, és kosarat adni nem lett volna taná ' csos. Sebaj, mert okit a parvenü kapni fog. az nem főhercegnő, csak egy árva leány, akit nogy titokban a helyére állítottak. t» Egyszeriben kiszállt minden erő Szepessy báró tagjaiból, s percekbe telt, míg némileg visszanyerte lelki egyensúlyát. Addigra az épület egyik ablakában megjelent a ház haragos úrnője. k' 76 Mit kívártvön, méltóságos négyôýi Szepessy T / CM ri v István tíáró úr? Aztán felhangzott a parancs: „Fordulj, indulj!" A fegyveresek ámuldoztak. Senki sem értette, miféle pokolbéli hatalom bírhatta rá urukat, hogy dolgavégezetlenül retiráljon. A dicsőségre szomjazó sereg nagy méltatlankodással felcihelődött, és oly csendben elkotródott Bécs városából, hogy az éjszakai kalandnak még egy rendőri jelentésben sem maradt nyoma. Semmi egyebet, csak ezt a bokrétát átadni hódolattal a kisasszony részére, aki Kovács Ilonka néven növendéke az asszonyság intézetének. ORVOSI TANÁCSADÓ z ekcema Az ekcéma a leggyakoribb bőrbetegségek közé tartozik, amely éppen úgy előfordulhat a csecsemőnél, mint a legöregebb aggastyánnál. Az orvostudomány mai álláspontja szerint az ekcéma kiváltója az úgynevezett allergia, vagyis a szervezet túlérzékenysége valamiféle táplálékra, mint például tejre, vajra, paradicsomra, tojásfehérjékre, húsokra, gyümölcsökre, vagy valamiféle más anyagra, mint például lószőr, gyapjú, különféle olajok, gumi, műanyagok, benzin és viz. Talán nincsen olyan anyag, amelyikre nem lehetne a szervezetünk bizonyos körülmények között túlérzékeny, vagyis allergiás. Az esetek legtöbbjében több külső tényező együttes hatása váltja ki az ekcémát. A kiváltó tényező megállapítására használják az ún. bőrteszteket, mikor a feltételezett anyagból kis mennyiséget a bőrbe fecskendeznek. Abban az esetben, ha a páciens az illető anyagra allergiás, a beszúrás helyén szokatlanul élénk és nagy gyulladásos reakció keletkezik. Meg kell vallanunk, hogy a kiváltó ok feltalálása nagyon nehéz dolog és nagyon ritkán sikerül. Abban a szerencsés esetben, ha megtaláljuk a „ludas" anyagot, az ekcéma kezelése nagyon egyszerű. Elég a kiváltó ok eltüntetése és akkor hamarosan eltűnnek az „ótvar" tünetei. Az esetek túlnyomó többségében azonban nem lehetséges az ilyen okozati kezelés, mivel a kiváltó ok ismeretlen marad és ekkor nem marad más hátra, mint a megszokott tüneti kezelés. Az ekcéma bizonyos egyéneknél gyakrabban fordul elő ós gyakrabban ismétlődik, mivel szervezetük „hajlamosabb" e betegségre. Az ilyen betegek sokszor évekig is szenvednek ebben a kellemetlen bőrbetegségben. Egyes családokban gyakran látunk ekcémás elváltozásokat úgyszólván a esalád minden tagjánál. Ebből nyilvánvaló, hogy itt szerepe van bizonyos familiáris hajlamnak is. A csecsemőkori ekcéma gyakran később átmegy valamely másfajta allergiás megbetegedésbe, mint pi. a csalánkiütés, allergiás légcsőhurut, száraz ekcéma, tüdőasztma. A szülés utáni második-harmadik hónapban már néha kifejlődik a csecsemők arc- és fejekcémája. Különösen a jól fejlett és táplált csecsemőkön látható. Az egész fejen és az arcon apró csomók jelennek meg, amelyek vizenyős hólyagokká válnak. Ezeknek a megpattanása után a bőr nedves-vizenyős lesz és beszáradása után pörkök képződnek, amelyek az egész arcot eltorzítják. Az egész fej erősen viszket. A gyermek vakarődzik, ezzel megsérti a bőrfelületet, ahol bevérzések keletkeznek és rendszerint másodlagos bőrfertőzés jön létre, s kifejlődik a gennyes-impetiginizált ekcéma. Az arcot vastag, gennyes pörkök borítják, amelyek helyenként sárgás, zöldes, vagy pirosas-barnás színezetűek. A haj az érintett helyen rendszerint kihull. A nyaki nyirokcsomók megnagyobbodnak. A test többi része e csecsemő-ekcéma esetében rendszerint mentes ^az ekcémás elváltozásoktól. Ez a betegség hónapokig elhúzódhat. A gyerek rendszerint jó evő, és ha csökken a viszketés hevessége, jókedve van. Néha hirtelen egyik napról a másikra eltűnnek az ekcémás tünetek, de azután egy pár hét múlva újból előjönnek és a betegség csakis a második életévben vonul végérvényesen vissza. Érdekes jelenség, hogy egyes fertőző betegségek hatására, mint például a kanyarónál, vagy az agyhártyagyulladásnál és a tüdőgyulladásnál is, az ekcéma csaknem azonnal meggyógyul és többet vissza sem tér. Szerencsére ritkán találkozunk az „ekcémás halállal", vagyis azzal az esettel, amikor az ekcémás gyerekek hirtelen, minden megmagyarázható ok nélkül hirtelen meghalnak. A későbbi gyermekkorban, vagy a felnőtteknél találkozunk a neurodermitosszel, vagy a disszeminált-száraz ekcémával. Inkább sovány egyéneken jönnek létre ezek az ekcémás elváltozások, éspedig leginkább a végtagokon. Vizenyősödés itt nem következik be. Ez a folyamat sokszor évekig is elhúzódhat és nem ritkán torkollik tüdőasztmába, jellegzetes az ekcémára, hogy az 1000 m feletti magaslati levegő egyedülálló gyógyhatással van rá éppen úgy, mint a másfajta allergiás megbetegedésekre. Ha azonban a beteg visszatér eredeti tartózkodási helyére, a betegség kiújul. Felnőtteknél tehát leginkább a száraz ekcémával találkozunk. A kiváltó ok lehet éppen úgy valamiféle táplálék, mint más anyag. Néha olyan anyag is szerepelhet kiváltó okként, amellyel a felnőtt naponta dolgozik a munkahelyén, mint pl. terpentln, olajok, benzin, mosóporok, fertőtlenítő anyagok, gyógyszerek stb. Ebben az esetben beszélünk az ún. professzionális, vagyis foglalkozásbeli ekcémáról. Itt javulás csakis a munkahely megváltoztatásával érhető el. Az ekcéma okozati kezelése ritkán alkalmazható. Csakis abban az esetben lehet erről szó, ha a kiváltó anyagot sikerül felderíteni, és ezt eltávolítani a szervezet közeléből. Az esetek nagyobbik részében a kiváltó allergén rejtett marad. Itt csak a tüneti kezeléshez fordulhatunk. A viszketés ellen nyugtatókat adunk, mint pl. Hysteps, Meprobamat, Bellaspon, Luminál stb. Külsőleg enyhítő hatása van a sősborszesznek, vagy a metol-spiritusznak, a folyékony púdernak. A körmöket vágjuk mindig rövidre és minél gyakrabban mossunk kezet, hogy ezzel is csökkenjen a fertőzés veszélye. A csecsemők kezét megfelelő hoszszúságú kartonmanzsettákkal látjuk el, esetleg a kezeket kikötjük az ágyhoz, hogy megakadályozzuk a vakaródzást. Az ekcémát sohase mossuk vízzel. Mosakodáshoz használjunk kamillateát és korpafőzetet. Az olívaolaj is jó hatással lehet a tisztálkodásnál. Legjobb szappan nélkül mosakodni, vagy csak nagyon finom habszappannal. A fertőzött (impetiginizált) ekcémánál indokolt az antibiotikumok (penicillin, sztreptomycln, tetracyklín stb.) adása is. Az ekcéma diétás kezelése különösen a gyermekeknél már manapság nem olyan szigorú, mint még egy pár évvel ezelőtt volt. Figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a fejlődő szervezetnek szüksége van mindenféle tápanyagra, ezért nem lehet a táplálkozása egyoldalú. Célszerű azonban a tojásfehérje és a tej menynyiségének a csökkentése. Ezt a csökkentést zöldséggel és gyümölccsel kell pótolni. A kásás ételek, különösen a krumplipüré és a rizses ételek nagyon célszerűek ebben a diétában. Nem árt, ha a túltáplált csecsemő egy kissé lefogy, mivel a fogyással párhuzamosan javul az ekcémája is, csak ne vigyük a fogyást túlzásbal Az ekcémáknál használt kenőcsökből a leggyakrabban használt a Holt-féle paszta, a folyékony púderek, a hydrocortison unguentum. Néha nagyon jó hatása van a langyos kamillateás borogatásoknak is. Sajnos, a felsorolt gyógyszerek hatása csakis átmeneti es kihagyásuk után az ekcémás tünetek újból visszatérnek. Ugyanígy csak Ideiglenes enyhülést hoz az ún. autotranszfúzió, amikor a beteg saját vérét fecskendezik az izmaiba, vagy a lactoterápia, amikor steril tejet fecskendeznek az izmokba. A kiváltó ok legtöbbször ismeretlen marad. Az allergén megtalálása nagyon nehéz feladat és csakis megfelelő klinikán vihető végbe. Éppen ezért a hosszan tartó és az ambuláns kezelésre nem javuló ekcémák kezelése kizárólag kórházi feltételek közepette vihető véghez. Dr. JUHASZ ISTVÁN 1970. III. 20.