Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-19 / 66. szám, csütörtök

Halhatatlan levelek Nyilvánvaló és világos, óriási mulasztás terhel. Olvasom itt is meg ott is, a rádió ts hirdeti, hogy ennek vagy annak az írónak, annak vagy amannak a művésznőnek a levelezése kiadásra kerül. Byron, Freud, Oswald (Kennedy elnök gyilkosa], sőt Hitler Adolf levelezése ls. Utóbbiak aránylag olcsón. Levelenként hatvanöt dollárért. Míg Byron leveleiért darabonként 1900 dollárt ts fizettek, amiből világosan kitűnik, hogy írni kifizetődőbb f ha nem is mindig ártalmatlanabb], mint tömeggyilkolni. Máskor meg arról értesülök, hogy több halhatatlanunk levelezése dramatizálva Jelenik meg. Elgondolkoztató! Hát hány évig éltek, hány levelet írtak ezek a halhatatlanok, hogy csupán magánközleményeikből kötetekre, színdarabra való telik? Naponta hány órát dolgoztak, hány órát aludtak? Mert arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy legtöbbjük nem használt írógépet! Gépírónőt is alig... Túlnyomó többségben lúdtollal (acéltóllal, töltőtollal) faggyúgyertya fényénél, petróleumlámpánál, esetleg sápadt kávéházi fénynél, vagy egy utcai gázlámpa halvány világánál vetették papirosra halhatatlan gondolataikat. Megpróbálom elképzelni... Az ember, vagyis az eljövendő halhatatlan rótta a Margitsziget kövecses sétányait, bolyongott az Üllői úti ják alatt, sétálgatott az Unter den Linden hársai között, a Moldva-parton, a Néva-parton, Szent Mihály útján, londoni ködben, szicíliai tavaszban, és elmélkedett. Akkoriban még „elmélkedtek" az írók ... Vagy éppen ellenkezőleg! Soha életükben nem láttak árnyas fasort, kizárólag tükrös zenés kávéházban gondoskodtak a hálás utókor szellemi továbbképzéséről. Persze, akkor ők még nem tudták, hogy — gondolkodnak! Nekik csupán szükségük volt pénzre. Mert minden Időben és minden más híresztelés ellenére — nagyon kevés kivétellel, mindig honoráriumból éltek az írók. Eszükbe jutott a házbér... Ki kellett valamit gondolniok a házbér érdekében. Zuhogott az őszi eső... Ki kellett valamit gondolni egy pár cipő érdekében! Otthon sírtak az éhező gyerekek ... stb. stb... De olyasmi is előfordult, hogy a költőnek fiatal libapecsenye jutott az eszébe uborkasalátával. Ez esetben — természetesen — valamivel többet kellett gondolkodnia ... No azután elkövetkezett az automobilos Időszak ... Végre is az író sem mentes emberi gyengeségektől... Véleményem szerint a legritkább esetben alkotott író azzal a megnyugtató tudattál, hogy most ugyan korog a gyomrom, de mit nekem Hekuba, írok néhány levelet a halhatatlanságnak... Hát így! No és most nagyon érdekelne, hol él manapság az az írótárs, aki kizárólagosan irodalmi levelezésnek szenteli napjait? Es milyen lelki kényszer hatására teszi azt — ha teszi? Azokban a levelekben, amelyekkel engem tisztelnek meg — minden bizonnyal a halhatatlanság országútját taposó íróbarátaim — kizárólag kicsinyes prózai gondokról, mit sem mondó napi problémákról\ esik említés. Írhatta volna akármelyik gyakorlati pályán működő ismerősöm ... De hát, ha megtenné, vagy ha megteszi... miről is „elmélkedne" befutott írótársam, akit ismerek. Senki se higgye azonban, hogy ez közöny, vagy érdektelenség ... De nem ám! Telepatikus kapcsolat ez bizony, méghozzá olyan tökéletes, hogy akár meg se szólaljunk, papírra se vessük — mégis tisztában vagyunk egymás gondolataival. Ügy értve azokkal... melyeket nem fecsérelgetünk el — oldalhonoráriumért! Bárhová fejlődik is a jövő technikája, a ki nem mondott, le nem írt szót nem tudja kötetbe foglalni... No igen ... természetesen ... levelezhet az ember a barátaival is. En magam is postára adok néhanap egy-egy képeslapot. Az egyiket Sao Paulóba küldöm, a másikat Caracasba, a harmadikat Bukarestbe, a negyediket Bázelbe, az ötödiket Budapestre, a hatodikat. Amszterdamba. A szélrózsa minden irányába sodródtak szerte a barátaim, akik nem tudnák egymásról, akik között én vagyok az egyetlen fix pont, és ha egyszer majd beevezek az örökkévalóságba, sohasem tudják m°g, hogy kapocs voltam az életükben és levelezéseim láthatatlan szálai óriási golyóvá gömbölyödhetnének össze, ha lenne, ki felgombolyítsa őket, ha lenne, ki számon tartsa — azt, hogy — éltem és leveleztem. Ha én elmúlok, elmúlnak a barátaim is velem együtt és szertefoszlik a lehetősége annak, hogy magánközleményeimmel, apró-cseprő gondjaimmal, intim kis titkaimmal a jövő század irodalomkutatóit foglalkoztassam. Így állunk tehát levelezésünkkel mi, mai betűvetők, és nagyjából ez a véleményünk arról a halhatatlanságról, mely atomsorompók árnyékában várakozik napjaink alkotóira. Mert ugyebár — az is lehet..., hogy élt annak idején Hirosimában egy tehetséges ifjú irodalmár ... vagy Dunquerkben, vagy Sztálingrádban ... vagy itt a szomszédban, Lidicén ... Csupán bontogatta szárnyait, de ha élni engedik, valamikor Anatole Francé lehetett volna belőle, vagy Tolsztoj, vagy Rabindranath Tagore ... vagy Arany János ... Es micsoda leveleket hagyott volna hátra ... Hát erről van szó, kérem! DÁVID TERÉZ • RÓBERT LEHMANNAK a Metropolitan Múzeumra hagyott gazdag gyűjteményében van egy Dürer-önarckép, amely harminc év alatt kézből kézbe került és sorsával mintegy jelképezi Európa nagy részének a sorsát is. Eredetileg Lubomirski lengyel hercegé volt a kép, akitől Hans Frank náci gauleiter rabolta el és Göringnek ajándékozta. Ez viszont Hitlert lepte meg vele: ennek bukása után ismét a Lubomirski-család tulajdonába került, s végül New Yorkban árverezték el a remekmüvet, amely Így jutott Róbert Lehman birtokába, onnan pedig most a Metropolitan Múzeumhoz. s z O ĽO K, NEVE L Ö K F Ó,R UJ* A A TUDOMÁNYOS VILÁGNÉZETRE NEVELÉS A tudományos világnézet nem más, mint a világ valamennyi jelenségére és területére vonatkozó alapvető nézetek egységes rendszere. E nézetek alapját a tudomány egyes területein összegyűjtött ismeretek képezik. A tudományos világnézetre nevelés egyik legfontosabb területe az értelmi nevelés, melynek során a gyermekek olyan objektív, tudományos ismereteket sajátítanak el, amelyek alapot adnak ahhoz, hogy képet alkossanak maguknak a világ anyagi egységéről, a természet és a társadalom fejlődéséről valamint az emberi gondolkodás általános törvényszerűségeiről, és lehetővé teszi, hogy elsajátítsák a világ megismerésének alapvető módszereit. Az egyik legfontosabb feladat az oktatás tartalmának a tudományok által bizonyított, objektív ismeretek rendszerének pedagógialag feldolgozott, eszmei szempontból kifogástalan kialakítása. Ezt a feladatot szakemberek végzik a tantervek és az azokra épülő tankönyvek elkészítésekor. Az utóbbi években kísérletek történtek (Magyarországon ) arra, hogy a középiskolákban külön tantárgy, a „világnézet alapjai" keretében szintézisbe hozzák a korábbi évek során kapott ismereteket. Ezzel azt a célt követik, hogy a középiskola befejezésével megfelelő alapot adjanak az ifjúság erkölcsi és politikai állásfoglalásának formálodásához. A gyermek világnézetének kialakításában nemcsak a természettudományi, hanem a társadalomtudományi és a művészeti tantárgyak is fontos szerepet játszanak. A tudományos világnézet elsajátításának egyik legfontosabb feltétele a helyes gondolkodás. A világ jelenségeit, a természet és társadalom fejlődésének törvényszerűségeit csak úgy ismerhetik meg a gyermekek helyesen, ha a dolgokat és jelenségeket dialektikus összefüggéseikben látják, s ha következetesen kutatják, keresik az ok és okozat összefüggéseit. A helyes gondolkodás és a gyakorlat összekapcsolásával juthatnak el oda, hogy meggyőződnek a világ anyagi eredetéről, bizonyságot szereznek arról, hogy a világ jelenségei állandóan változnak, s ez a változás objektív törvényszerűségek szerint történik. A megszerzett tudás önmagában még nem jelent azonban világnézetet. Nehéz egyetérteni azzal a nézettel, mely szerint a világnézetet csakis a tudás biztosítja. A világnézetben ki kell fejeződnie személyes meggyőződésünknek és kapcsolatunknak a világhoz. Ez azt jelenti, hogy a világnézetre nevelés során a gyermek egész pszichikumára hatunk, s formáljuk az emberekhez és az egész társadalomhoz fűződő viszonyát, erkölcsi nézeteit, érzelmi és akarati tulajdonságait. A világnézet alapját képező ismeretek csak a személyiség egészére ható nevelési folyamatban válnak meggyőződéssé, a gyermekek cselekedeteit és magatartását irányító s meghatározó tényezővé. A tudományos világnézetre nevelés nemcsak azt jelenti, hogy a tanulóval elsajátíttatjuk az eszmei szempontból kifogástalan tankönyvek szövegét, hanem meg kell a gyermeket tanítani az elsajátított elvek szerint élni és cselekedni. A tudományos világnézetre nevelésnek szerves része az ateista nevelés is, melynek mindenekelőtt az a célja, hogy megelőzze vagy felszámolja a vallásos ideológia hatását a gyermekek gondolkodásában. A világnézetre nevelés során harcot kell folytatni minden, a szocialista és a materialista ideológiával ellentétes eszméket hirdetők ellen. Az ateista nevelés és a káros ideológiák elleni küzdelem ugyan nem meríti ki a tudományos világnézetre nevelés valamennyi feladatát, de az iskolai- nevelés során semmiképpen sem lehet róluk megfeledkezni. Az ezzel kapcsolatos nevelési feladatok szorosan kapcsolódnak a párt politikai elveihez. A tudományos világnézetet nem lehet elválasztani a szocialista erkölcstől, a világnézet ugyanis meghatározza erkölcsi magatartásunkat is. Annak birtokában mindig könnyebben és egyértelműen meg tudjuk ítélni mi értékes és mi a rossz a közösség szempontjából, mi erkölcstelen és mi az erkölcsös. A világnézet segít céljaink világos kitűzésében és annak tisztázásában, hogy miért szállunk síkra, minek és kiknek az érdekében harcolunk. A tudományos világnézet talaján állva mindig a haladás mellett kell hitet tenni és amellett ki is kell tartani. Világnézetünk visszatükröződik az embertársainkhoz fűződő kapcsolatainkban, az emberi képességekbe vetett hitünkben, a közösség érdekeiért folytatott harcunkban is. A gyermek erkölcsi profiljának kialakításakor tehát mindig gondolnunk kell a világnézeti nevelés feladataira. Ugyanez azonban fordítva is érvényes. A világnézetre nevelés módszerei sok tekintetben megegyeznek az értelmi nevelés során alkalmazott módszerekkel. Némely közülük azonban különös hangsúlyt kap a nevelési folyamatban. Ilyenek: az önálló gondolkodás fejlesztése, a különböző problémák felvetésének és megoldásának módszerei, a korhoz mért előadások, viták stb. Nem nélkülözhetjük a meggyőzés, az egyéni példamutatás módszerét sem. Különösen az utóbbit tartják hitelesnek és legvonzóbbnak a gyermekek. A világnézetre nevelés terén mutatkozó hibák bizonyítják, hogy távolról sem lehetünk elégedettek az elért eredményekkel. A jelek szerint a hibák egyik forrása az iskolai oktatásban mutatkozó formalizmus. Sokan úgy vélik, hogy a tanítási órákon mindenképpen „kifejezően" kell világnézetre nevelni, azért az anyagból egyáltalán nem következő, formális, de jól exponált „nevelési célt" szolgáló frázisokkal akarják a világnézetet kialakítani. Pedig sokkal eredményesebb munkát végeznének, ha a tananyagból kiindulva, arra építve, tervszerűen formálnák a gyermekek gondolkodását, érzelmeit és meggyőződését. Erkölcsi-politikai szempontból a következetlenség, a felületesség és a forradalmi beállítottság lanyhulása jelentős károkat idézhet elő. A közelmúlt eseményei meggyőztek bennünket arról, hogy idealista és egyéb, számunkra idegen ideológiák szívósan védik bástyáikat, s rafinált módon álcázva magukat tovább élnek és hatnak. Ezért fokoznunk kell a nevelés hatékonyságát! A világnézetre nevelés hibáinak egy másik forrása a kétvágányúság, mely lényegét tekintve az iskolai és a családi nevelés közti különbségben mutatkozik meg. Másra nevelik a gyermekeket az iskolában és másra — azzal gyakran ellentétes célokat követve — nevelik otthon a családban. A természet és társadalom jelenségeit másképpen magyarázza a tanító, mint egyes szülők vagy hozzátartozók. Ilyen ellentétek fedezhetők fel a világ anyagi eredetét, az anyag és szellem egymáshoz való viszonyát, az élő és élettelen kapcsolatát stb. érintő kérdések magyarázatában is. Nagyon sokszor előfordul — a felnőttek nem is tudatosítják —, hogy helytelen magyarázataikkal és véleményeikkel milyen kárt okoznak a fejlődő gyermek kiforratlan jellemében (elsősorban a kétszínűségre gondolunk, arra a jelenségre, amikor a gyermeknek van egy hivatalos véleménye a dolgokról, ezt az iskolában tanulja, s van egy magánvéleménye, amit pedig otthon, a felnőttek segítségével alakít ki). Ennek felszámolása teszi szükségessé, hogy a szocialista erkölcsi nevelést és ennek keretében a világnézet megalapozását a család és az iskola közös fl és egységes alapokra helyezve végezze. A gyermekek érdekében rendkívül szükséges, hogy e két fontos tényező a nevelés m során azonos tartalommal, célokkal és módszerekkel hasson. » KULACS DEZSŐ £