Új Szó, 1970. március (23. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

Érdeklődés Péterke odamegy édesapjához és megkérdi: — Papa, miért mozog a Föld? Az apja dühödten feleli: — Te pernahajder, már megint ittál a szilvapálinkámból? Párbeszéd — Utoljára kérdem: mikor vagy hajlandó visszafizetni a tartozásodat? — Na hál'istennek, hogy utoljára kérded! Kaland Abszolút rövidlátás — Kedves doktornő, mondta már valaki magának, hogy elragadó szeme van? (V. Renčin karikatúrája) FOSZLÁNYOK Az ember tfz ujjal lop, viszont i-sak egy ujjal figyelmeztetik, hogy nem szabad. A mozgékony no használjon pirulái, a mozgékony férfi — lábsót. Hattyúdalát szerette volna megírni a költő, de csak a pulyka hangját tudta utánozni. Nem igaz, hogy világunkban csak alattvalók és alávalók léteznek. • A számítógépek korában az emberek is számítók. A társaságban a férfiak arról beszélnek, hogy kinek milyen élménye voll utazás közben. Kovács ábrándozva meséli: — Néhány évvel ezelőtt történt. Unalmamban a pozsonyi vasútállomáson sétáltam. Egyszerre egy szép szőke nő rámmosolygott, s közölte velem, hogy tetszem neki. Izgatottan kérdeztem, hova utazik. Azt mondta: Kassára. Én is gyorsan jegyet váltottam Kassáig és együtt indultunk útnak. Nemsokára azonban kiderült, hogy elég lett volna, ha Pőstyénig váltok jegyet... Hivatalnoknő otthon Huszonnégy barátnője volt, tftöt érdemelt. hiiszonGsak egyféle szónoklat elviselhető: a gyermek csacsogása. Ha ember vagy, óvakodj azoktól, akik a hangyát állítják eléd példaképül. BOGDANFI SÁNDOR Teljesítmény Az egyik ismert súlylökő a verseny előtt így szól edzőjéhez: — Na, ma nagyot kell dobnom, mert Itt van az anyósomf Az edző összevonja szemöldökét és így felel: — Hiába erőlködsz, sajnos a nézőtérig nem tudsz eldobni! ... S azt ugye tudod, hogy a főnöknek viszonya van a titkárnőjével, de ő inkább az osztályvezetőért rajong, aki viszont... I/. Pop karikatúrája/ Szöveg nélkül (Arany Károly karikatúrája) Az öreg Bemard Shaw mondotta egy alkalommal: — Asszonyt szeretni sokféleképpen lehet. Udvarlással kezdődik, aztán következnek a csőkok. Van még egy harmadik módszer is, de arra már nem emlékszem. Albert Einstein egyszer összetalálkozott mz utcán egyik kollégájával és megszólította: — Legyen szerencsém holnap ebédre. Ott lesz nálunk Smith professzor is. — De hiszen az én vagyok ... — Nem baj, azért jöjjön csak el jiaga is! Biztos recept tiS^; Agathe Christie-nek sírva panaszkodik egy fiatal barátnője: — Nem bírom tovább, bármit teszek is, a férjem állandóan zsörtölődik! — Kedvesem, a férjet csak egyetlen mődon lehet boldoggá tenni: ha úgy bánsz vele, mint egy kutyával — felelte a híres regényírónő. — De hogy mondhatsz ilyet, Agatha! — Mint egy kutyával? Sok simogatás, nem túl rövid pőráz és főként: nem szabad zavarni, amikor eszik. A látszat csal Salom Randone mondta: „Azoknak a férjeknek, akik meg vannak győződve arról, hogy intelligensebbek, mint a feleségük, általában sokkal Intelligensebb nejük van, mint ahogyan azt gondolják." — Borzasztó ez a március, Sándor, József, Benedek napja lesz, nemrég volt Nőnap, azután Kovács meg Szabó ünnepli a születésnapját, Micike és Macsákné pedig a házassági évfordulóját. Vajon mikor fogunk mi dolgozni?! (V. Hlavin karikatúrája) Miroslav Simek — Jirí Grossmari: . Színművészettel foglalkozom Kérem, a mi családunk nem népes, de ennek ellenére, tehetségünknek híre van az egész világon. Dédöregapám például oroszlánbőrbe bújva ugrálta át a Busch cirkusz porondján lévő tüzes kört, egészen addig, míg egynapon el nem égett. Öregapámat szerte a világon mint politikai akrobatát tartották számon. Idősebb húgom nagy visszhangot kiváltó monumentális festményt alkotott „Taras Bulba a konstanci zsinat előtt" címmel. De híres volt az apám is: ő vezette városunk főterén a hatalmas szobor építését, sógora pedig ugyancsak kitűnt, amikor né' hány évvel később a rombolást irányította. Csak én nem tudtam semmiképp sem betörni a művészet világába. írtam néhány kiváló drámát, de egy színház sem fogadta el, hiába a zseniket rendszerint csak haláluk után fedezik fel. Később elhatároztam, hogy őstehetségemet a színművészeti főiskolán fejlesztem tovább. Biztosra vettem, hogy velem született dadogásom nem jelent semmiféle akadályt, hiszen például Az eladott menyasszonyban Vašek végig dadog és mégis milyen népszerű figura. Megjelentem a felvételin. Amikor kiléptem a színpadra és felvettem drámai pózomat a bíráló bizottság tagjai harsáiiy nevetésbe törtek ki. — De uraim — mondtam sértődötten —, félreértenek. Én tragikus hős vagyok! Végre csend lett és előadtam műsoromat. Pantomimjelenettel kezdtem. A medve és a vadász címen. Brummogva végigcammogtam a színpadon, majd hirtelen átalakultam vadásszá, rohanni kezdtem, kezemben tartottam a medvebőrt és azt kergettem egészen addig, míg be nem estem a súgólyukba. A bizottság tagjai ámulva nézték produkciómat. Miután kikászálódtam, mély átérzéssel adtam eló Mácha költeményének utolsó sorát, majd hasból beszéltem, végül öt másodperc alatt lenyeltem a függönyt és eltűntem á csukott ablakon. El tudom képzelni a hatalmas visszhangot. Igazi tehetségnek nem kell egyetem — nyilván ezt gondolták az illetékesek, mert nem vettek fel a színművészeti főiskolára. Én azonban nem csüggedtem. Dalibor sem végzett zeneművészeti főiskolát és mégis milyen elragadóan tudott hegedülni.'.. A színművészet iránt érzett olthatatlan szerelriieni arra késztetett, hogy megpályázzam a mucsai területi színház felvételi hirdetését. Mondhatom, minden teketóriázás nélkül felvettek. (Igaz más nem is jelentkezett.). Nagyszerű kollektívába kerültem. Nem pénzért játszottunk, hiszen naponta csak fél liter tej és egy kis rum illetett meg bennünket. Délelőtt a helyi szövetkezet udvarán segítettünk, este meg a szövetkezet volt pajtájában terjesztettük a színvonalas színházkuhúrát. A hulló vakolat és az átázott tető sem lohasztotta le lelkesedésünket. Az első bemutatónkon a Hamlett dán királyfit vittük színre. Rendkívül fontos szerepet kaptam a darabban: én voltam a huhogó szellem. — Na, ez a kiugró szerep, most ország-világ előtt bizonyíthatok — hajtogattam önmagamnak. Már a próbákon is kiválóan ijesztgettem és ezért nem kis izgalommal vártam a bemutatót. A pajtában még sohasem zsúfolódott össze ennyi néző. Végre az én jelenetem következett... Bátran léptem a • színpadra és érces hangon kezdtem mondani fontos szerepemet: — Huhu! huhu-huhu-huhuhu! Aztán körülnéztem a színpadon. Egyáltalán hol van Hamlett? Hát bizony ott remegett a fa-dfszlet alatt. Néhány gyermek sírva fakadt. Hirtelen eszembe jutott, itt a lehetőség, hogy felfigyeljenek rám. A közönség felé fordultam és minden energiámmal mondtam a szerepemet: huhu-huhu-huhu-huhu! A hatás leírhatatlan volt. Játékom Igazi hatást váltott ki a nézőtéren. A közönség ijedten tódult a kijárat felé. Székek recsegtek, ablakok törtek és én egyre folytattam ragyogó alakításomat: — huhu-huhu-huhu-huhuhu! Az irigy rendezőm nem bírta elviselni ezt a nagy hatást. Habár ezt Shakespeare nem írta meg, berohant a színpadra és a fa-díszletet a fejemhez vágta. Most itt ülök dagadt fejjel a szobámban és azon meditálok, hogy milyen pokoli nehéz egy tehetséges színész élete... Fordította: Szilvássy József